„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél...”
Antoine de Saint-Exupéry
Gazdinkat keressük!
 
MACSKAEGÉSZSÉG
ÉLET A CICÁKKAL
MACSKATENYÉSZTÉS
 ÁLLATVÉDELEM
NAPSUGARAK
 

SZÖRNYELLA DE FRÁSZ

sajnos nem Walt Disney fantáziavilágának szülötte

A kutyaszőrrel való ékeskedés teljesen legális, és a világon sok hölgy tart kutyabundát a gardróbszekrényében. Pillantsunk csak be a sajátunkba is...

A ’80-as évek felfokozott média-hadjárata ellenére még ma is több millió állatot ölnek meg évente az irhájuk miatt. A szőrmebundák csendesen visszasompolyogtak az elegáns vásárlóutcákba és a divatbemutatók kifutójára. Az emberek újra a megvetés kockázata nélkül viselhetnek szőrmebundát...

A bundából készült termékek fogyasztóinak és kereskedőinek úgy tűnik, végül sikerült távol kerülniük a barbárság vádjától. Magukat és másokat is meggyőzték arról, hogy az irhájukért tenyésztett állatok megfelelő ellátásban részesülnek amíg élnek, haláluk pedig gyors és emberséges...

Most pedig vessen egy pillantást a kutyájára. Nem tenne ki egy pár pazar kesztyűt?

Míg Önt valószínűleg felháborítja vagy elkeseríti egy efféle kérdés, mások nem ilyen válogatósak. A közelmúltban az Egyesült Államok Humanista Társasága másfél év adatai alapján mértéktartó becslést készített a kutyairha kereskedelmi célú felhasználásáról. E szerint Kínában, a Fülöp-szigeteken és Thaiföldön összesen minimum kétmillió kutyát mészárolnak le évente. Egy részük semmiben sem különbözött az önétől. Családi kutyák voltak, amelyek gazdájukkal éltek együtt egy közös otthonban, egészen addig a napig, amíg ellopták őket, vagy bundájuk miatt egyszerűen eladták a piacon.

ÉSZAK KÍNA

Sok kutyát farmokon tartanak erre a célra. Ezen a tájon olyan zord az időjárás, hogy különösebb befektetés nélkül is kiváló minőségű, tömött szerkezetű bunda termelhető a szőrmekereskedelem számára.

A legtöbb áldozatot a házi bedolgozók iparága szedi. Egy család felnevel néhány kutyát addig, amíg bundájuk megfelelő minőséget ér el, azután az irháért adott valamilyen kis összegért megölik őket. Ezeket a kutyákat érzéstelenítés, nyugtató nélkül küldik a halálba, altatós injekció szóba sem kerül. A leggyakoribb az, hogy az állatot megfojtják, felkötik, felhasítják egy kony hakéssel, és elvéreztetik.

Egy német újságíró és a korábban említett szervezet képviselői saját szemükkel is láthatták, milyen elbánásban részesülnek a mészárszékre került kutyák. Szinte megbénultak ez eléjük táruló szőrnyű látványtól. Az élő kutyákat zsákokban szállítják be a mészárszékbe. Ételt és vizet nem kapnak. Vékony fémhuzallal akasztják fel őket, kampókra lógatott tetemek közé. A tudósítóknak elmondták, hogy a hentes 10-12 kutyát öl meg naponta, és mind a húst, mind az irhát tovább adja felhasználásra. Egy hosszú bunda elkészítéséhez 12 kutyára van szükség — kölyökkutyából természetesen ennél többet használnak.

THAIFÖLD

Itt, ha lehet, még több horrorral találkoztak a tudósítók. Egy becslés szerint havonta 30.000 kutyát szállítanak északkelet Thaiföldre, ahol elpusztítják őket. Nagyon sok közöttük a kölyök is.

A tudósítók végignézték, amint két ember nehéz husángokkal felfegyverkezve kihúzza a kutyákat a teherautóból egy rúdra erősített fémhurokkal. A többi kutyát ezalatt többször orrba és fejbe vágták a furkósbottal. A kutyák üvőltöttek a fájdalomtól. Ezután ledobták őket a földre, és átvonszolták egy másik helyiségbe, ahol végül megnyúzták az állatokat.

ÉLVENYÚZÁS

Ne is próbálja magát azzal áltatni, hogy mindez túlzás, ezek a horrorjelenetek nem történhettek meg. A tudósítók mindent lefilmeztek. Néhány felvételen látható, ahogy a kutyák még mozgatják a farkukat, miközben torkukat már átvágták. Mások még öntudatuknál voltak, amikor kínzóik már megkezdték a nyúzást.

„Óriási raktárakat láttunk, tele macska- és kutyabundákkal” — állítja a Humanista Társaság elnöke. „Megsemmisítő érzés volt német juhászkutyák irháinak halmai között állni. A bundák elképzelhetetlen mértékű szenvedést jelképeztek. Tudtuk, hogy minden egyes állat könyörtelen agóniában pusztult el, megfojtva, vízbe fullasztva vagy halálra véreztetve. Sokat élve nyúztak meg.”

A mészárszékről származó irhák a városi piacokon találnak vevőre. Egy kínai társaság évente közel tízezer kutya- és macskairhából készült bundát ad el Oroszországban.

AZ EURÓPAI PIAC

Az émelyítő sorok olvasásakor talán azzal nyugtatjuk magunkat, hogy mindez csak a világ másik oldalán történhet meg. Nos, nem így van. Nemrégiben foglaltak le egy hajórakomány bundát, mivel nem rendelkezett a szükséges engedélyekkel. A szállítmány Olaszországba tartott. Egy német aukción ugyanekkor 10.000 koreai kutyairhát kínáltak.

A kutyairha Európában is szívesen viselt és keresett árucikk. Ennek oka az, hogy jóval olcsóbb, mint a szőrmefarmokon előállított termék. Szinte kizárólagosan ezt használják ruhadarabok és lábbelik szegélyének díszítésére. Emellett csinos kézitáskákat, pénztárcákat, sportcikkeket, puha játékokat és ortopédiai termékeket állítanak elő kutyabőrből...

Állatjogi aktivistáknak köszönhetően Nagy-Britanniában több macska- és kutyabunda forgalmazásával foglalkozó kereskedés működése is nyilvánosságra került.

Az álságos árucímkézésnek köszönhetően a vásárló képtelen megítélni, hogy az általa vásárolt áru valójában miből készült. A kutyabunda teljesen megkülönböztethetetlen más bundáktól, és a gyártók változatos nevek alkalmazásával kerülik el, hogy a fogyasztó valaha is megtudja, miért adott pénzt.

A gae-farkas különösen népszerű az olcsóbb európai piacokon. A legtöbb vásárló nincs tisztában azzal, hogy gae-farkas nem létezik, sem azzal, hogy a kutyaszőrpiacon leggyakrabban előforduló fajta a német juhászkutya. Bármennyire is szeretné tehát, nem tarthatja magát távol ettől a mészárlástól. Nézzen csak szét ruhásszekrényében, és próbálja megnevezni, milyen állatból készültek bőrárui.

Kutyabőr lehet az alábbi címkével jelölt termék: gae-farkas, kínai farkas, ázsiai farkas, ázsiai sakál, pomerániai farkas, mongol kutyabunda, speciális bőr, báránybőr, hegyi kecske bőr.

OLVASSA EL A CÍMKÉT!

Sok dzsekit, kabátot, kesztyűt, csizmát és más árucikket díszítenek még ma is szőrmével. Hacsak nem tökéletesen bizonyos, hogy a díszítő szegély műanyag, senki sem képes megmondani, valójában miből készült. Az európai országokban nincs olyan törvény, amely előírná, hogy az efféle árut a „szőrme” jelzésen kívül másféle megjelöléssel is el kéne látni. Divatüzleteink ezért nagyszerű „búvóhelyei” a macska- és kutyabundáknak.

Nemrégiben óriási felzúdulás követte két angol divattervező azon bejelentését, miszerint a kollekciójukban bemutatott szoknya „kínai macskából” készült. Két állatvédelmi szervezet is demonstrációt hirdetett. Nemsokára azonban egyikük visszakozott, és kijelentette, hogy a kérdéses ruhadarab valójában pónibőrből készült. A másik, az Emberek az Állatokkal való Etikus Bánásmódért (PETA) válaszul a bőrt DNS-vizsgálat alá szerette volna venni, de megtagadták ezt a kérést.

Mi a helyzet Magyarországon?

Nincs mód rá, hogy megtudjuk, nálunk mennyire terjedt el a kutyairha-kereskedelem. Valószínű, hogy legalább ugyanolyan mértékben, mint Európa más országaiban. Ha valaki nem szeretne kutyabőrt vásárolni, az egyetlen lehetősége az, ha egyáltalán nem vásárol szőrmét. Még a képzett szakemberek sem lehetnek biztosak abban, honnan származik egy adott szőrme — mit remélhetne akkor egy vásárló, egy kiskereskedő vagy egy ruhatervező? Csak DNS-vizsgálat igazolhatja mindent kizáróan egy szőrme eredetét. Tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy szándékunk ellenére bárhol az országban vásárolhatunk kutya- és macskabundát.

Ha Önnek is van valamilyen bundája vagy szőrmével díszített kiegészítője, alaposan nézze meg — talán nem az, mint aminek eddig gondolta.

* * *

A kutyabunda kereskedelmének horrorisztikus fordulatokban bővelkedő történetén talán könnyen túltesszük magunkat, hiszen a valódi gyilkosságok tőlünk távol, Ázsiában és a Távol-Keleten zajlanak. Nem a mi kutyáinkat akasztják fel és zsigerelik ki. Vagy mégis?

Az Állatvédelmi Világszövetség (WSPA) folyamatosan kutatja az Egyesült Királyság, Európa és Amerika Távol-Kelet felé irányuló kutyaexportját. Magyarországon a kutya- és macskaexportot nem korlátozza semmilyen törvény, az állatok szabadon szállíthatók bármilyen országba, ha rendelkeznek az előírt kiviteli engedélyekkel és megfelelnek az egészségügyi előírásoknak.

Számos tenyésztő küldi külföldre kutyáit vagy azok egy részét, sokan büszkék is arra, hogy az általuk tenyésztett vérvonalból más országba is kerül néhány példány. Sőt, ennél jóval baljóslatúbb az, hogy több száz kölyökfarm (a minél nagyobb szaporulat előállítására szakosodott, sok szukát „beállított” tenyészet) a felesleges kölyköket külföldön árusítja, vagy egyenesen e célból szaporít.

Magyarország sajnos sok tekintetben elmarad a nyugati országok állattartó kultúrájától. Nálunk — és a szomszédos országokban — különösen sok kutya végzi laboratóriumokban, jut el speciális éttermi láncokba és válik áldozatává a szőrmekereskedelemnek. Sok helyütt a kutyát csak a haszonszerzés eszközének tekintik.

Így tehát nemcsak felvásárlói vagyunk a szőrmeipar termékeinek, hanem az alapanyag előállítását is támogatjuk!

Nem moshatjuk kezünket, mondván, semmi közünk sincs e gyalázatos kereskedelemhez. Szembe kell néznünk a tényekkel, és megálljt parancsolni a szenvedésnek és a mészárlásnak.

Madge Benson — , 2000. augusztus

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

KiskutyácskaA túlszaporulatMikor tiltják be végre az iparszerű kutyakereskedelmet?Véres divatÁllat áldozatokÁrtatlanok mészárlása

 

A Mókusfalvi Állatbarát Szolgálat információtárából

 

KUTYAEGÉSZSÉG
ÉLET A KUTYÁKKAL
KUTYATENYÉSZTÉS
A SÖTÉTSÉG BIRODALMA