„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél...”
Antoine de Saint-Exupéry
Gazdinkat keressük!
 
MACSKAEGÉSZSÉG
ÉLET A CICÁKKAL
MACSKATENYÉSZTÉS
 ÁLLATVÉDELEM
NAPSUGARAK
 

Állatkereskedők I.

1998:
Mikor tiltják be végre az iparszerű kutyakereskedelmet?
Az olasz „kutyamaffia”
60 nap, mely a kölykök egész életére hatással van

2005:

Magyar kölyökkutyák miatt tiltakozik Róma


Mikor tiltják be végre az iparszerű kutyakereskedelmet?

X vállalkozóval szörnyűséget cselekedtek. Fanatikusok egy csoportja kitartó uszítással és visszataszító propagandával, cégének állítólag jelentős forgalomcsökkenést okozott.

Ezek az emberek kritikus észrevételeket tettek áruja előállítóhelyeiről, a szállítási feltételekről, raktározásról, az eladóterekről és nem utolsó sorban árujának minőségéről. Szakmája iránti minden megértés nélkül tettek ezek az emberek megállapításokat, amelyek lehetséges vásárlóinak érzéseit sérthetik. Szentimentalitás és idealizmus fatális keverékké sűrűsödött, hogy neki és az üzletének ártson. Olyan üzletnek, amely — az eddig sikeres üzletember szerint — már több évtizeden keresztül, a nyilvánosság figyelme nélkül kitűnően ment.

Az üzletrontó fanatikusok a hibásak, ha ez a tiszteletre méltó férfi most esetleg üzletének romjai felett áll. A tiszteletre méltó a kutya nevű áruval kereskedik. Édes kis kölyköket lehetett venni nála. Azt lehetett választani, amelyiket akarták, az árut tiszta, csempézett boxokban tárolták, és puccos származási lapot is adtak hozzá, sőt egy etetési tervet is kap a vevő, pontosan úgy, ahogy a tanácsadó könyvekben egy felelősségteljes tenyésztő viselkedését jellemzik.

X úr azonban nem felelősségteljes tenyésztő. X úr egy gazember, és a legkevésbé sem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a vevő a kereskedővel szemben támaszt, vagyis, hogy értsen valamit ahhoz, amivel kereskedik. X úr ennyiben csaló, mert nem egy magasan szocializált faj kiváló egyedeivel kereskedik, amely évezredek során az ember legjobb barátja lett. X úr lelki nyomorékokkal kereskedik, amelyeknek többnyire még valamilyen testi fogyatékosságuk is van.

X úr — szögezzük ezt le a biztonság kedvéért — példa, hogy megvilágítsunk egy problémát. Nem gondolok itt egy bizonyos kereskedőre sem, ha azonban valamelyikük mégis magára ismerne, ez abszolút szándékos, és pontosan így is gondoltam.

Törvényes bűn

Számomra az X urak bűnözők, természetesen nem jogi értelemben, hiszen többé vagy kevésbé törvényesen kereskednek! De morális, etikai értelemben ők és segédeik a kölyöktermelésben tevékenységükkel bűnt követnek el az állat és az ember ellen. Mivel ezek az urak hasznot hajtó üzletet remélnek, ezért a kutya nevű áruval kereskednek. Lehet, hogy néha megfelelően táplálják is őket, és a boxaikat, legalábbis ha vevő jön, tisztán tartják. Lehet, hogy néha állatorvos is megnézi őket. De biztosan túl korán elszakították őket az anyjuktól és alomtestvéreiktől. Biztosan traumatikus szállítást tudnak maguk mögött valamilyen teherautóban és tartóládákban. A kereskedőnél nem szocializálják őket, vagyis nem szoktatják őket hozzá az emberhez és a környezetéhez. Talán jóllakva és tisztán tartják őket, de kutyának és embernek megfelelő felnevelésre biztosan nincs mód a kutyakereskedőnél. Arra már nem is merek gondolni, mi történik a ketrecekből kinőtt, hosszú lábú idétlen kamaszkutyákkal, akik pechjükre senkinek sem tetszettek meg míg édes, kicsi, pelyhes gombócok voltak.

Szakértelem nélkül

A kutyakereskedők egyáltalán nem értenek a kutyákhoz. Ha értenének, természetesen nem lettek volna kutyakereskedők. Állítólagos fajtatiszta kutyákat árulnak minden kívánt változatban, de hát hogyan ismerhetnének minden fajtára jellemző sajátságot. Csak egyet tudnak: ez vagy az a fajta „éppen jól megy”. A kutyakereskedők egyáltalán nem értenek a kölykökhöz, amelyek náluk vannak. Hogyan is ismerhetnék őt, amikor az „előállítót” is éppen hogy csak ismerik, a kutyaanyáról, az apáról, a nagyszülőkről és testvérekről pedig nyilván semmit sem tudnak. Az egyes kölykökről sem tudnak semmit, milyen fickó, szemtelen vagy nyugodt, nebáncsvirág vagy Rambo, és hogy milyen gazdához illene, ezt aztán végképp nem tudják. Nem is érdekli őket, egyetlen érdekük a gyors forgás és árujuk nagy forgalma.

Az áru előállítása: a szaporítók

Mivel léteznek ilyen kutyakereskedők, természetesen beszállítókra is szükségük van. Ezek a szukákat ólakban tartják, minden öröm nélküli rövid kutyaéletükben szülőgéppé kárhoztatva, megfélemlítve, kizsákmányolva és depressziósan. Minden tüzelésnél befedeztetik őket. Ilyen istállók nemcsak az egykori keleti blokk országaiban léteznek, ilyen „tenyésztők” sokunk szomszédságában is élnek.

És mindenki, aki butaságból vagy akár szánalomból megvesz egy ilyen szegény kiskutyát, meghosszabbítja és megsokasítja a többiek nyomorúságát a kutyatermelők számtalan istállójában. Minden eladott kölyökre legalább egy olyan jut, amely elpusztul az életfeltételek miatt, vagy mert nem volt eléggé kis aranyos.

A kutyakereskedők és kölyökgyártók mossák kezeiket a számtalan kutya nyomorúsága miatt és az ehhez szorosan kapcsolódó számtalan embercsalád miatt, akiknek testi és/vagy lelki beteg kutyájuk van.

Ha a felvilágosítás nem elég

Minden kutyaújságban, minden kutyás könyvben benne áll, mi mindenre figyeljünk a kölyökvásárlásnál. És ennek ellenére a kutyakereskedőknek még mindig vannak vevőik. Úgy tűnik, egyes emberek még mindig úgy vesznek kutyát, mint egy csomag mosóport. Csak a vásárlás után merülnek fel a kérdések, vagy akkor, amikor a kutyával gondok vannak. A felvilágosításnak sajnos kevés az eredménye. Utólag ugyan gyakran hallani: „Na igen, ha korábban tudtuk volna!”, de korábban láthatólag senki nem akarja tudni.

Ha a tehetségtelen, naiv és részben buta érdeklődőknek nem lenne kölyökszupermarket a közelükben, esetleg mégis az eszükbe jutna tájékozódni, mielőtt kutyát vesznek. Senkinek, aki szereti a kutyákat és az embereket, nem hiányozna X úr és az üzlete. Szép lenne, ha a közvélemény nyomása végre minden X urat úgy érintene, hogy be kellene csuknia a boltot. Ha egyszer megszűnne a kutyakereskedelem, talán nem lenne több vevője a kutyagyáraknak.

Régebben a fajtatiszta kutyák tenyésztése nem a könnyű pénzkeresés eszköze volt, hanem azok privilégiuma, akik ezt anyagilag(!) megengedhették maguknak. Jó lenne, ha ismét eljuthatnánk ide!

Az igazi tenyésztők számára sohasem az anyagi haszonszerzés a fő tényező, amikor leelletnek egy szukát. Csak megfelelő gazdának adnak el kutyát, és fontos számukra, hogy milyen sors vár a tőlük származó kölykökre.

Louise Daser — , 1998. május

Az olasz „kutyamaffia”

Egymás hegyén-hátán, összezsúfolva mintha közönséges árucikkek lennének, kamionszám érkeznek néhány hetes kiskutyák a volt szocialista országokból Olaszországba, növelve egy zavaros üzlet bevételeit. „A Lubrano úr küldött” című televíziós tényfeltáró műsor már 1993-ban leleplezte a szégyenteljes kereskedelem egyik felelősét: Dante Belleli a neve és 36 órás garanciát ad a „kiskutyái”-ra. Sajnos a garancia lejárta után nagyrészük elpusztul.

A TV műsor igazán zavaros vizekre evezett, amikor felfedte az „Én kiskutyám” nevű vállalkozás viselt dolgait. Tulajdonképpen egyfajta mozgó kutyavásárról van szó, amely egyértelmű jeleket hagy maga után minden állomáshelyen: gyanús üzletek során eladott ártatlan kiskutyákat, akik semmit sem értenek abból ami velük történik.

„A hozzánk érkezett számos levélből kiderült, hogy sok kiskutya a megvétele után néhány nappal elpusztult olyan súlyos betegségeknek esve áldozatul, mint a gyomor és bélhurut vagy a szopornyica.” — mondja Lubrano úr, a csalások nagy leleplezője Olaszországban. Valamennyi becsapott vevő a már hírhedté vált „az én kiskutyám” nevű cégtől vette a kölyköket.

A műsor szelleméhez híven azonnal nyomozni kezdtünk az ügyben. Így jutottunk el Dante Belleli úrhoz, a cég ügyvezetőjéhez, aki a kelet-európai országokban újszülött kiskutyák nagybani felvásárlásával és importjával foglalkozik. Leginkább Budapesten szeret vásárolni, de Brüsszelből is indít kamionokat Olaszországba, ahol változó áron 500.000 és 2.000.000 líra között kelnek el a kiskutyák (kb. 50.000 és 200.000 Ft). Természetesen a legtöbb becsapott vevőt az anyagi kár érdekli a legkevésbé, hiszen a kutyákat azért vásárolják meg, hogy hosszú-hosszú évekig igazi társuk legyen.

A műsort kb. 5 millióan nézték és közel 200 telefonhívás érkezett az adás ideje alatt.

A műsor által elindított nyomozást a Négylábúak címu újság folytatta tovább, Silvano Traisci úr az Országos Állatvédő Egyesület elnöke segítségével. Íme az eredmény:

A kiskutyák általában az eladás után egy héttel betegednek meg és nagy részük el is pusztul. Kálváriájuk akkor kezdődik, amikor jóval az elválasztás előtt szakítják el őket az anyjuktól, mielőtt még saját immunrendszerük kifejlődhetett volna. Erre is van megoldás. Egy jó adag Stagloban injekció (szintetikus immunglobinok) és a kiskutyák egészségesnek látszanak pont annyi ideig, amíg a koncentrációs táborokra emlékeztető kamionok megérkeznek Olaszországba és az első jóhiszemű vevő hazaviszi őket. Pár napon belül a kamion másik városba megy, maga mögött hagyva áldozatait. Az ügy jogi rendezése még várat magára.

Christina Vanni az egyik károsult: „Velencében az «Én kiskutyám»-tól vásároltam egy csivava kölyköt. Belleli úr azt mondta, hogy a törzskönyvet néhány napon belül meg fogom kapni, de a papír sohasem érkezett meg. A kiskutya viszont megbetegedett, szopornyica és bélhurut. Irány az állatorvos, ahol több sorstársammal találkoztam. A kiskutya borzasztó szenvedések után 10 nap múlva elpusztult, bár az orvos mindent megtett érte. Mit tehettem én? Szórólapok és hirdetések segítségével hamarosan hosszú listám volt a becsapott vevőkből. Ügyvédhez fordultunk és kártérítési pert indítottunk. De a kártérítésen kívül azt akarom elérni, hogy Belleli úrnak ne legyen lehetősége többé szenvedést okozni a kiskutyáknak.”

Mit mond Dante Belleli? Azzal védekezik, hogy 36 órás garanciát ad, ha nem elégedett a vevő az áruval, 36 órán belül visszakérheti a vételárat. Továbbá azzal vádolta a vevőket, hogy nem követték az általa javasolt diétát.

A védekezése persze igen gyenge lábakon áll. A kölykök nem rendelkeznek hiteles törzskönyvi lappal, sem állatorvos által kiállított oltási-egészségügyi könyvecskékkel. A hivatalos garancia élőállat vásárlásakor általában 8 nap és 2 hónap között mozog az eladó komolyságától függően. Súlyos mulasztás egy olyan rendelet hiánya, amely megtiltaná a 3 hónaposnál fiatalabb kölykök importját, bár úgy tűnik néhány parlamenti képviselő már tett lépéseket az ügy érdekében. Létezik viszont egy 1954-es hatósági állatorvosi rendelet, mely kötelezi az állatorvosokat a fertőzéseket terjesztő alkalmak elkerülésére, tehát a rendelet értelmében a helyi hatóságoknak törvényes lehetőségük lenne az ilyen jellegű vásárok betiltására. Példa értékű volt az a torinói kutyavásár, amelyet a polgármester utasítására 3 nap után bezártak.

A probléma másik oldala a meggondolatlan kutyavásárlás. Igen könnyű olyan embereket találni, akik meghatódnak egy pici állat szomorú tekintetétől és a nézelődőből máris vevő lesz. Majd 4-5 hónap múlva az állattartással járó kényelmetlenségek miatt szélnek eresztik a kutyákat az utak mentén. A kutyák sokszor az életükkel fizetnek gazdáik felelőtlen döntése miatt. Egy állat megvásárlása komoly és felelősségteljes döntés eredménye kell hogy legyen.

Másrészről az sem megengedhető, hogy a jó szándékú újsütetű gazdák néhány nap múlva elveszítsék kis kedvenceiket.

Mi tehát a teendő, ha kiskutyát szeretnénk?

Körültekintő vevő csak megbízható eladóval kössön üzletet. Ragaszkodjon a származási laphoz, egészségügyi, ill. oltási könyvhöz, és ne csak azok meglétét, de a tartalmukat, hitelességüket is ellenőrizze. Ügyeskedők sajnos mindig lesznek, de az a mi alaposságunkon múlik, hogy sikerül-e becsapniuk minket.

Négyláhúak (Olaszország), Fauna Híradó 1998. Tavasz


60 nap, mely a kölykök egész életére hatással van

Aki már látott egy ilyen kamiont megérkezni, az sohasem felejti el a látványt. A kiskutyák rettegése kézzel fogható, az út során elszenvedett idegrendszeri károsodások a kicsik egész életére kihatnak. Félénk felnőttek lesznek, akik minden idegen ember közeledését rémülten fogadják majd, minden erős zajra pánikszerűen menekülni fognak, sohasem lesznek vidám és elégedett felnőttek. Néhány közülük bizalmatlan, túl agresszív és harapós kutyává válik a szeretetteljes nevelés ellenére, valamennyien ún. problémás kutyák lesznek azért, mert túl korán lettek elszakítva az anyjuktól.

Hogy megértsük a probléma lényegét, kövessük nyomon a kiskutyák útját Olaszországig.

23-35 napos korukban kerülnek a kereskedőhöz, amikor még az érzékszerveik sem működnek maradéktalanul. Azok a szerencsésebb kutyák, akik a szuka mellett cseperedhetnek, a negyedik hét végén kezdenek csak a fényre és a hangokra reagálni. Az ötödik héten kezdenek érdeklődni a külvilág és az ember iránt, anyjuk irányítása és védelme alatt. A kiskutyák nagyon megsínylik, ha nem részesülnek az anyai nevelésben. Az utazás pedig végképp tönkreteszi a fejlődésüket. Több napon keresztül ketrecekbe zsúfolva kamionban vagy kisméretű furgonban szállítják őket, nem értik, hogy mi történik velük, éheznek és félnek, sokan elpusztulnak mire a kocsi megérkezik. A többiek szenvedése sem ér itt véget. A 6-7. héten anyjukkal és alomtestvéreikkel játszva a kicsik megtanulják mindazt amire életük során szükségük lesz. Anyjuk finom harapásokkal szab gátat a túl agresszív játéknak, miközben megtanulnak beilleszkedni a családi rangsorba. Mindezt egy szűk ketrecbe zárva természetesen nem tudják elsajátítani, ezért félve reagálnak mindenre, ráadásul a betegségek is legyengítik őket. Ilyen állapotban, magányosan és támasz nélkül kell szembenézniük a további eseményekkel. A 8-10. hetet a bevésődés időszakának nevezik, ilyenkor a kiskutyák már mindenre élénken reagálnak, de még tapasztalatlanok. Olyan negatív hatások érik őket, amelyekre még nincsenek felkészülve, pl. erős zajok, durva bánásmód, elszigeteltség, bezártság stb., mindez olyan félelemmel tölti el őket, amely örökre megmarad.

Összességében ezek a negatív hatások olyan lelki-idegrendszeri sérülést, illetve károsodást okoznak, amelyekből soha nem fognak kigyógyulni.

fordította: Sofi — Fauna Híradó, 1998. Tavasz

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
KiskutyácskaA túlszaporulatVéres divatÁllat áldozatokÁrtatlanok mészárlásaSzörnyella de Frász

 

A Mókusfalvi Állatbarát Szolgálat információtárából

KUTYAEGÉSZSÉG
ÉLET A KUTYÁKKAL
KUTYATENYÉSZTÉS
A SÖTÉTSÉG BIRODALMA