„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél...”
Antoine de Saint-Exupéry
Gazdinkat keressük!
 
MACSKAEGÉSZSÉG
ÉLET A CICÁKKAL
MACSKATENYÉSZTÉS
 ÁLLATVÉDELEM
NAPSUGARAK
 

Macska vagy gyerek? Mindkettő!

Magazinunk 1997/2. számában megjelent cikkem megírásakor bevallom, még nem rendelkeztem saját tapasztalattal állat és gyermek kapcsolatáról. Két évvel később lettem várandós kislányommal, és macskatartó lévén saját bőrömön tapasztaltam meg, nem csak az állatot nem tartó emberek, de még az állatbarátok vehemens tiltakozását is, a macska és kisgyerek együttléte ellen.

A propaganda, a félretájékoztatás, és a félinformációk tömkelege árasztja el az újdonsült kismamát ebben a kérdésben. Magam is majdnem meginogtam, hiszen ilyenkor tényleg a születendő kisbaba egészsége a legfontosabb az ember számára. A sok rossz tapasztalat után az első meglepetést nőgyógyászom okozta, aki teljesen feleslegesnek ítélte a toxoplazma-szűrést, mert, mint mondotta nulla százalék esélyem van rá, hogy éppen a terhességem alatt fertőződöm a kórral, hiszen több mint 10 éve élek szoros közelségben macskával. Pontosabban szólva, már régen átestem a fertőzésen — mint a lakosság 99 %-a — s mint tudvalevő, felnőtt emberben — de a már megszületett gyermekben sem — nem okoz gondot a toxoplazma. Csak az anyának a terhesség egészen korai szakaszában elszenvedett friss fertőzése okozhat problémát.

Igy hát nyugodtan aludtam együtt továbbra is kedvenc sziámi macskámmal, Szamócával, jártam alomszemléket végezni, és dédelgettem sajátjaimon kívül egyéb utamba kerülő macskákat és kutyákat. S ahogy nőtt a pocakom, macskáim isteni pihenőhelyet találtak rajta.

Miután Édua Fruzsina világra jött, bemutattam őt az „otthoniaknak”: óvatosan, hosszan előrenyújtott nyakkal szaglászták az apró babácskát, minden mozdulatára pánikszerűen elmenekültek. Nem kellett aggodalmaskodnom, hogy rámásznak, ráfekszenek, stb. A gyerekszobába két-három hétig nem engedtem be őket, de ez inkább csak azért történt, mert keleti fajták lévén, folytonos nyervogásukkal felzavarták volna az alvó babát.

Édua talán fél éves volt, amikor egy délután a szülői ágyban aludt el, az ajtót nyitva hagytam, hogy halljam őt, ha felébred. Szamóca cica szépen beosont, és lefeküdt a kislány mellé, szorosan hozzásimult, Édua pedig a fejére tette a kezét. Így találtam őket édesdeden, egymás karjában szunyókálva.

Leánykám ebben a hónapban lesz két éves. Idén februárban végre teljesült álmunk, sikerült családi házba költöznünk. Mint ahogyan a baj vonzza a bajt, úgy az állatok is vonzzák az állatokat, azaz ha egy állatot beszerez az ember, bizton számíthat rá, hogy ennyivel nem ússza meg, számuk szép lassan egyre gyarapodni fog. Ennek megfelelően házunkkal örököltünk egy újabb macskát, Miút, a szürke cirmos macskalányt, valamint Bodrit, a hat éves puli kutyagyereket. Nem beszélve a négy lóról, és két fecskepárról, akik albérlők istállóinkban. Édua napkeltétől napnyugtáig „házon kívül van”, csak étkezésekkor hajlandó a házban tartózkodni, különben macskázik, madarakat leskel, bogarakat tanulmányoz, de olykor átsétál a szomszédasszonyunkhoz, segít megetetni a csirkéit, elbeszélget a malackákkal — ők még értik egymást — megitatja Rexit, az irdatlan németjuhász kutyát. Szerencsére az istállók a hátsó kertben vannak, mert a pöttöm leány olyannyira nem fél a lovakól, hogy az már veszélyes a esti épségére. Ha pedig sikerül kiharcolnia, hogy felkerüljön a ló hátára, az egész falu hallja, ha le akarom venni onnan.

Mindezeket elöljáróban.

Most pedig ami a legfontosabb, hogy Édua egészséges, és nagyon jól boldogul az illatokkal. Születése óta összesen háromszor volt náthás néhány napig, láza pedig többnyire csak az oltásokat követően volt. Semmilyen fertőzést, allergiát nem kapott. Nem harapták meg sem a macskák, sem a kutya, sem a lovak, mert nem tesz velük semmi olyat, ami fájdalmat, vagy kellemetlenséget okozna nekik. Legjobb barátja azóta is Szamóca, aki mindent eltűr neki, még azt is, rogy a farkánál fogva indítja el. Hátrafelé. Simogatja, szeretgeti, eteti, itatja állatainkat. S bevallom, nem használom a baktériumölő szappant, tusfürdőt. Annak ellenére sem, hogy a reklám szerint, ha fűben játszunk gyerekünkkel, vagy kutyát simogatunk, azon nyomban baktériumok milliárdjait kell elpusztítanunk, mert ha nem, úgy elfertőződünk, hogy nocsak. (S még kérdezzük, miért dobják el az állataikat a gyermeket váró szülők?! Tisztelet a kivételnek.)

Hitem szerint csak az árt, amiről azt gondoljuk, hogy árt. Az amiről mi úgy gondoljuk, és nem az, amiről el akarják hitetni velünk ostoba reklámok még ostobább készítői, hogy ártanak nekünk. Félreértés ne essék nem a felelőtlenségről beszélek, hiszen az természetes, hogy nem engedem meg a gyerekemnek, hogy a lótrágyában „eprészkedjen”, vagy a macskaalomban keresgéljen ismeretlen újdonságok iránt, mint ahogyan azt ebben a korban szokták a babák, de nincs is szükség külön figyelmeztetésre. Már megszokta, tudja, hogy nincs ott semmi keresnivalója. Sokkal izgalmasabb számára, ha csigát talál, ami hosszú időre leköti a figyelmét, nézegeti, ahogyan kidugja a szarvacskáit, majd visszahúzza. De a légyüldözéses versenyben is első helyen jár, kedvence pedig a gigantikusra megnövő, de ártalmatlan hím szúnyog, amely oly lomha, hogy még akár meg is tudja simogatni pici ujjacskáival.

Visszatérve az újra és újra felmerülő kérdéshez, hogy macska-e vagy gyerek, a válaszom immár saját tapasztalatból is: mindkettő. Én is lakótelepi lakásban kezdtem a macskázást, ide született a lányom is. Sajnos nem mindenkinek adatik meg, hogy családi házba költözhessen, ahol állatai lehetnek, pedig a gyermek normális lelki fejlődéséhez elengedhetetlen lenne, hogy állatok éljenek körülötte. Nem tartom egészségesnek sem testi, sem lelki szempontból, hogy sterilizált, a természettől eltávolodott, agyonurbanizált, betegségektől rettegő, állatokat csak fényképről ismerő embereket neveljünk a gyerekekből.

Majd’ elfelejtettem egy igen-igen fontos dolgot: nincs az az izgalmas mese-, vagy rajzfilm a televízióban, videón, ami néhány percnél tovább magával tudná ragadni a két éves gyermek figyelmét. Sokkal-sokkal izgalmasabb, ami a kertben, az istállók környékén, vagy a fákon, a levegőben történik.

eMeM — A MACSKA, 2000. július-augusztus

 

Kapcsolódó cikkek: Viselkedés a cicávalA cicákra leselkedő veszélyekA macskák etetéseA jó macskaalomMacska vagy gyerek? Mindkettő!Ajánlat macskaszőr allergiásoknakFUS: macskák alsó húgyúti megbetegedéseiFIP: macskák fertőző hashártyagyulladásaPKD: policisztás vesebetegségLézersebészetCica-tanácsadás

 

A Mókusfalvi Állatbarát Szolgálat információtárából

KUTYAEGÉSZSÉG
ÉLET A KUTYÁKKAL
KUTYATENYÉSZTÉS
A SÖTÉTSÉG BIRODALMA