„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél...”
Antoine de Saint-Exupéry
Gazdinkat keressük!
 
MACSKAEGÉSZSÉG
ÉLET A CICÁKKAL
MACSKATENYÉSZTÉS
 ÁLLATVÉDELEM
NAPSUGARAK
 

A túlszaporulat

Furcsa dolog, de a hobbi állattenyésztésben nálunk minden fordítva történt évtizedeken át, mint azt az ésszerűség követelte volna. Különösen igaz ez a kutya- és a macskatenyésztés terén, ahol a hazai felvevő piachoz képest jelentős a túlszaporulat. Vevő kevés van, az állatot valóban felelősséggel gondozó, jó vevő pedig még kevesebb. Ilyen körülmények között az állatfelvásárlók, a viszonteladók nyomott áron tömegesen jutnak állatokhoz, amelyeket azután kivisznek az országból

A külföldre szállító állatkereskedő beavatkozásában a legfőbb rossz az, hogy mivel a tenyésztő minden nála született egyedet könnyen értékesíthet, semmi nem ösztönzi minőségi egyedek előállítására, a színvonal folyamatos javítására.

Ráadásul január elseje után az ilyen tenyésztő és az állatkereskedő is az 1998. évi XXVIII. Az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény 3 §. 2. és 4. pontjában meghatározott állatkárosítást és állatkínzást követi el. A törvény az állat károsítását így fogalmazza meg: az állat testi épségének, szervezetének, pszichikai állapotának vagy viselkedésének tartós, hátrányos megváltoztatása. Az állatkínzás a törvény szerint pedig: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat...

Érzékeny ember számára nem kétséges, hogy a kölyökmacskák ládába gyömöszölése, más ismeretlen macskakölykökkel együtt, továbbá a szállítás, a későbbiekben a ketrecben eltöltött hosszú napok, esetleg hetek kimerítik az állat károsításának és az állat kínzásának fenti fogalmát. Az állatkereskedőnél rendkívül nagy a fertőzési veszély is, s a kölykök közül sok pusztul el szállítás és „tárolás” közben, betegség vagy stressz miatt.

Normális etikai értékrenddel bíró országokban, elképzelhetetlen és megengedhetetlen, hogy a tenyésztő állatkereskedő közreműködését egyáltalán igénybe vegye. A tisztességes tenyésztők eredmény orientáltak, tehát számukra az állományuk hírneve és a minősége a fontos. Eszükbe sem jut, hogy tenyészállataikat állatkereskedőnél vagy shopping centerben vásárolják meg, hanem több kiállítás és többféle tenyészet személyes megtekintése után választják ki őket. A tenyésztők ismerik egymást, hiszen rendszeresen találkoznak a különféle kiállításokon, tudják kitől érdemes tenyészállatot venni, és kinek érdemes eladni. Azt is tudják, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít, s nem érdekük a tömegtenyésztés. Az igazán jók önkorlátozást alkalmaznak, s a megszületett kölykök közül csak néhányat engednek tovább tenyészni, a többieket még az új gazdához kerülés előtt ivartalanítják. Ezzel növelik a tenyészállatok értékét és megakadályozzák, hogy a „koca” tenyésztők silány minőségű állatokkal hígítsák fel a piacot.

Vadász Magdolna, a FAMKAT törzskönyvvezetője erről így beszélt: „Örülök, hogy egyesületünkben mára már csak azok tenyésztenek macskát, akiknek valóban a fajta nemesítése a céljuk és nem anyagi előnyöket várnak a tenyésztéstől, mint ahogy ezt a FAMKAT 1980-ban történt megalakulása óta szorgalmazza is. A tenyésztés igen drága hobbi és felelősségteljes munka, csak szerelemből lehet csinálni. A FAMKAT-ban évente körülbelü1 200 macskát törzskönyvezünk. Tenyésztőink számára szigorúan tilos az általuk tenyésztett kölykök állatkereskedőnek történő továbbítása. Ez nem csak a szabályzatunkban szerepel, hanem a nálunk született kölykök törzskönyvi kivonatán is feltüntetjük. Aki azért tenyészt állatot, hogy azt állatkereskedőnek továbbítsa, ezzel annyit tesz, mintha az útszélre dobná, valójában sorsára hagyja, hiszen nem tudhatja, vajon mennyi időt tölt az állatkereskedőnél szűk ketrecbe zárva, és egyáltalán gazdához kerül-e valaha, vagy túlaltatják és szőrmebundát készítenek belőle. Ha tudomásunkra jut, hogy valamely tenyésztőnk mégis állatkereskedőnek továbbította macskáit, vagy akár egyetlen kölyköt is elad ilyen személynek, felszólítjuk, hogy járjon utána, hová kerültek a macskakölykök. Ha ez nem vezet eredményre, az egyesület Etikai Bizottsága az Elnökséggel összhangban mérlegeli a tenyésztő tagságának felfüggesztését. Sajnos jelenleg is van ilyen esetünk, amikor az állatkereskedő, több tenyésztőnktől vett macskakölyköt. Miután az általunk törzskönyvezett macskakölykök új gazdájáról a tenyésztő köteles a törzskönyvvezetőt értesíteni, továbbá, mert törzskönyvi kivonatát kizárólag az új tulajdonos válthatja ki, az azonos név többszöri felbukkanása segített leleplezni két állatkereskedő mesterkedését és módszerét is.” — mondta Vadász Magdolna.

Hazánkban a baj gyökerei azokba az évtizedekbe nyúlnak vissza, amikor a hazai tenyésztők az utazási lehetőségektől elzárva arra kényszerültek, hogy a tenyészetükből származó állatokat egy, az állatexport területén monopol helyzetet élvező szervezet, a rosszemlékű MAVAD közreműködésével juttassák külföldre. A devizát „lekapcsolta” a MAVAD, a tenyésztő pedig megkapta ennek forint értékét. A devizaszegény időkben azonban minden fillér fontos volt, s a tenyésztőket minél több állat exportjára ösztökélték. Ha volt is kezdetben viszolygás ez ellen, azt hamarosan kioltotta a biztos pénzforrás okozta megelégedés. A szakma erkölcsileg fokozatosan lezüllött.

Az is sajnálatos, hogy a macskatenyésztést Magyarországon egy olyan, kutyaexportban jártas komondor tenyésztő szervezte meg a 70-es évek elején, akit a kutya egyesületből kizártak. Ezért új pénzforrás után kellett néznie. A feleségének volt pár perzsa macskája, innen jött az ötlet, hogy akkor át kell állni a macskák exportjára. Ennek helyét az exkutyás a Magyar Nyúl és Prémesállat Egyesületen belül találta meg, amikor létrehozta a Díszmacska Szakosztályt. A hazai macskatenyésztés sorsa ezzel évtizedekre megpecsételődött, hiszen alapvetően egy célt, a tőkés „exportot” szolgálta.

A Díszmacska Szakosztály 1979-ben önálló egyesületté alakult, MMOE (Magyar Macskabarátok Országos Egyesülete) néven, de tagságának zöme az export orientáltságát a közelmúltig megőrizte.

Most azonban úgy látszik, fordul a helyzet. Idén szeptember 1-jével az MMOE két fontos határozatot foganatosított. Egyrészt — nemzetközi macskás anyaszervezete, a FIFe nyomására — tagjai számára megtiltotta, hogy állatkereskedőnek macskát adjanak el, másrészt beszüntette korábbi gyakorlatát, amely szerint a tenyésztő rendelkezésére bocsátotta az újszülött macskák törzskönyvi kivonatait, hogy azt tegyen velük, amit jónak lát. Ez utóbbinak a jelentősége abban rejlik, hogy származási okmány nélkül a tenyésztő nem tudja állatkereskedőnek értékesíteni a macskát.

Németh László az MMOE törzskönyvvezetője szerint a mai napig törzskönyvükbe 75.000 macskát jegyeztek be, és mostanság évente átlagban 5.000 macskát törzskönyveznek. Mivel korábban az új gazdákat nem tartották nyilván, nem tudható, hogy ebből a macskatömegből pontosan hány került külföldi állatkereskedőhöz. Csak sejteni lehet, hogy számuk több ezerre tehető, hiszen évi több száz macska exportjáról számolt be az exportot bonyolító egyesületi vezetés egy 1982-ben keltezett körlevelében.

Németh László elmondta, hogy a jövőben nem kaphat törzskönyvi kivonatot az a macska, amely állatkereskedőhöz kerül és a tenyésztőt pedig kizárják az egyesületből.

A MMOE törzskönyvezési rendszerének európai igényszintre való átállítása miatt azonban többen kiváltak a szervezetből, hogy új egyesületet alapítsanak, ahol továbbra is folytatják majd a macskák állatkereskedőnek történő eladását az általuk kiállított származási okmányok segítségével.

Egyesület alapításra pedig azért van szükség, mert a vámjogról szóló 1995. évi C. törvény 17. § (1) és (2) bekezdése előírja, hogy állatot csak származási bizonyítvánnyal lehet az országból kivinni. Az állattenyésztésről szóló 1995. évi CXIV. törvény 3. § 14. pontja viszont meghatározza, hogy mi a származási igazolás: „a tenyésztő szervezet által a tenyészállat és szaporítóanyag tenyésztési adatairól, a törzskönyv vagy a tenyésztési főkönyv alapján kiállított okirat”. Más szavakkal, külföldre csak egyesület által kiállított származási igazolással (törzskönyvi kivonattal) vihető ki macska.

Ez rávilágít a tenyésztő szervezetek hatalmas közvetlen felelősségére. Hiszen csak nekik áll módjukban megakadályozni az állatkereskedőkön, viszonteladókon keresztül folyó állatforgalmat azzal, hogy csak az új (és remélhetően végleges) gazda számára adják ki a származási okmányt (törzskönyvi kivonatot). Persze ez sem nyújt száz százalékos védelmet, hiszen az állatkereskedő magánvevőként is felléphet. De csak ideig-óráig, hiszen a törzskönyvező szervezetnél óhatatlanul feltűnik, hogy egy ember rövid időn belül tucatnyi macskát vásárol fel, s hamar lelepleződik.

Amennyire öröm, hogy végre a MMOE véget vetett az egyesület származási lapjaival rendelkező macskák tömeges exportjának, annyira elszomorító, hogy más, kisebb, kifejezetten ezzel a céllal alakult egyesületek vígan, minden megkötés nélkül gyárthatják és törzskönyvezhetik a külföldi piacra szánt „árut”. Egyetlen öröm az ürömben, hogy tagjaik összesen is a kisebbséget képezik.

Létjogosultságuk bár megkérdőjelezhető, úgy tűnik tenni ellenük egyelőre semmit nem lehet. Viszont az is biztos, hogy ezeket a szervezeteket a rangos hazai és a nemzetközi macskás közösség teljesen kiközösíti.

Tehát a kapzsiság ellen nem könnyű harcba szállni. Mint ahogyan az ellen sem, hogy ennek a barbár üzemágnak piacot adó, kiskutyákat, kiscicákat bemutató, többnyire szűk ketrecekből kínáló állatkereskedések működjenek. A közelmúltban például a Duna Plaza-ban nyílt „Pet Shop”, de az is elszomorító, hogy a kutya újságok zokszó nélkül helyet adnak „állatfelvásárlók” hirdetéseinek.

A tenyészmacskáknak csak abban a mennyiségben volna szabad szaporodni, amennyit a hazai piac képes felvenni belőlük. Ez egyben azt is jelentené, hogy értékük megnőne. Ma azonban az a helyzet, hogy a „dömping” tenyésztés lenyomja az árakat, ezért csak a haszonért tenyésztőknek sokkal több egyedet kell értékesíteni. Ennek legkényelmesebb, egyben legszégyenletesebb módja állatkereskedőnek eladni őket.

Aki állatkereskedőnek adja a nála született kismacskát, valójában annyit tesz, mintha az útszélre dobná.

Lovas Éva — A MACSKA 1998. november-december

 

A szerkesztő megjegyzése:

Egyes „tenyésztők” — valójában szaporítók — még mindig háborítatlanul garázdálkodhatnak Magyarországon: egészoldalas hirdetés egy „magazin” hátsó borítóján 2000-ben...

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

KiskutyácskaMikor tiltják be végre az iparszerű kutyakereskedelmet?Véres divatÁllat áldozatokÁrtatlanok mészárlásaSzörnyella de Frász

 

A Mókusfalvi Állatbarát Szolgálat információtárából

KUTYAEGÉSZSÉG
ÉLET A KUTYÁKKAL
KUTYATENYÉSZTÉS
A SÖTÉTSÉG BIRODALMA