Az allergiás
bőrgyulladások a bőrbetegségek
azon csoportját képezik, amelyek
kialakulásában fontos szerepet
játszanak
allergiás folyamatok. A gyulladásos
mediátorok (a
hízósejtekből felszabaduló, az
allergiás
folyamatokban szerepet játszó anyagok)
és
limfokinek (biológiailag aktív
molekulák,
amelyeket az aktiválódott limfociták
nyiroksejtek
termelnek) felszabadulásának
következtében a
szövetek károsodnak, amelyet allergiás
bőrgyulladás formájában
észlelünk. Az
allergiás bőrjelenségeket feloszthatjuk
mechanizmusuk
alapján korai vagy humorális
típusúakra
(ahol megnövekszik az immunglobulinok szintje; pl.
csalánkiütés) és a
késői vagy sejtes
típusúakra (az antigénnel a
specifikusan
aktivizálódott limfociták
reagálnak; pl.
kontakt allergiás dermatitisz).
A csalánkiütés = urtikária
kifejezés a
latin urtica = csalán (uro = ég, elég)
szóból ered. Az akut urtikária
(csalánkiütés) egy
bőrjelenség, ahol a
bőrön urticák -
csalánkiütések jelennek
meg (olyan bőrelváltozások, mint amilyenek a
csalán megérintése után
lépnek fel).
Az urticák kiemelkedő, vöröses vagy
fakó,
különböző méretű és
formájú
elváltozások. A
csalánkiütést
általában erős viszketés
kíséri.
Nagyon gyorsan kialakulhatnak, és ugyanolyan gyorsan
általában 24 óra alatt el is
múlnak. Az
urticák kialakulásában kulcsszerepe
van a
hízósejteknek (masztociták: a bőr
alatti
szövetekben jelenlévő sejtek), amelyekből hisztamin
és más gyulladásos
mediátorok szabadulnak
fel (prosztaglandinok, leukotriének, stb.). Az irodalmi
adatok
szerint a népesség 15-25
%-ánál
életük során egyszer előfordul
urtikária. Az
urticák megjelenhetnek mindennaposan vagy
megszakításokkal (rövidebb-hosszabb
tünetmentes
periódusokkal) hat hetes időszakon belül, amely
esetben
akut urtikáriáról
beszélünk. A hat
hétnél hosszabban fennálló
csalánkiütést már
krónikusként
osztályozzuk.
Mi okozza a csalánkiütést?
Az urtikáriát
különböző hatásokra
fellépő bőrreakcióként
határozzuk meg,
ezért a betegség kóroktana is
különböző. Okozhatják: az
ételek
összetevői (halak, kagylók, eper és
más
gyümölcsök, sajtok, tojás,
tartósítószerek,
élelmiszeradalékok
és színezékek), gyógyszerek
(gyógyszerantigének -
különösen a
penicillin, analgetikumok, acetilszalicilsav, inzulin), tetanusz elleni
szérum, rovarmérgek, stb.
Melyek a heveny csalánkiütés
tünetei?
Az urtikária alapvetően a bőrre
korlátozódik,
annak kockázata mellett, hogy átalakulhat
szisztémássá is
(anafilaxiás sokk).
Lehetségesek a következő tünetek is: nyelv
megduzzadása, gégeödéma,
asztmás
roham, emésztőrendszeri tünetek
(hányás,
hasmenés), ízületek duzzanata.
Kontakt csalánkiütés
A csalánkiütések a
növények (pl.
csalán), tengeri állatok (medúza,
tengeri liliom),
bogarak mérgeivel vagy gyógyszerekkel, stb.
érintkező bőrfelületen jelennek meg. Az
kiütések az érintkezés
helyére
korlátozódnak. Az immunológiai
mechanizmusú
kontakt urtikária esetén
szükség van az
allergénnel való előzetes
találkozásra
ahhoz, hogy a
túlérzékenység az adott
személynél kifejlődjön, míg a
nem
immunológiai típusúnál
már az első
érintkezés
csalánkiütést
eredményez.
Fizikai hatások által kiváltott
csalánkiütés
Ennél a típusnál a
gyulladásos
mediátorok felszabadulásában
és a
kiütések megjelenésében nem
játszanak
szerepet immunológiai folyamatok. Ebbe a csoportban
tartoznak a
különböző fizikai hatások:
nyomás, hideg,
meleg, napsütés, megemelkedett
testhőmérséklet és
megterhelés, ill. a
fokozott acetilkolin-érzékenység
által
kiváltott urtikáriák. A
kiütések csak
a fizikai hatásnak kitett helyen jelennek meg;
kivételesen attól távol is (reflex
urtikária). Ezek általában helyi
elváltozások és nincsenek
általános
tünetek. Azonban a hideg-urtikária
esetén hideg
vízben történő
fürdés vagy
úszás esetén
szisztémás tünetek
és anafilaxiás sokk léphet fel.
Gyógyszerek által kiváltott nem
immunológiai csalánkiütés
Az urtikáriát előidézhetik nem
immunológiai
típusú tényezők is az
idioszinkráziás mechanizmus által (a
hízósejtekből közvetlenül, nem
immunológiai hatásokra szabadulnak fel
mediátorok)
ilyen tényezők a gyógyszerek (morfin, kodein,
nemszteroid
gyulladáscsökkentők NSAID-ok, acetilszalicilsav),
tartósítószerek, neuropeptidek (pl. a
P-anyag,
amely magyarázza az urtikária stresszre
történő rosszabbodását),
röntgen-kontrasztanyagok és hormonok
(ösztrogén, kortikotropin). A nem
immunológiai
típusú urtikária
megjelenéséhez
nincs szükség előzetes
szenzibilizációra (a
túlérzékenység
kialakulása), vagyis
a gyógyszerrel történő legelső
találkozás is kiválthatja