A kiskutya megérkezik...

Ideális esetben a kölyköket 2 hónapos korukban választják el az anyától, ezután kerülnek új gazdájukhoz. Ez a kiskutyának hatalmas trauma: elszakad az anyjától, a testvéreitől, megszokott környezetéből és idegen emberek közé kerül. Nem csoda, ha eleinte meg van szeppenve és első éjszaka sírdogál. Ilyenkor légy türelemmel! Próbáld meg csitítgatni és a kijelölt helyére fektetni. Nagy hibát követ el, aki könyörtelen szigorral kizárja a kutyust az előszobába vagy a pincébe, mondván "nehogy elkényeztesse". Fontos, hogy a kiskutya eleinte sokat legyen az ember közelében, érezze, hogy biztonságban van és ezáltal magabiztossá, félelmet nem ismerővé váljon.

Ha csak egy mód van rá, úgy kell intézni, hogy a kiskutya reggel kerüljön új otthonába, mert így éjszakáig, amikor először magára marad, egy egész napja van megszokni az új körülményeket. Nagy nap ez, nem csak az új gazdának és az egész családnak, hanem a kutyusnak is. És ez az a nap, amikor még egyszer ki lehet faggatni a tenyésztőt a kölyök gondozásával kapcsolatos tapasztalatairól, s nem árt már ekkor fölkeresni az állatorvost.Lehetőleg két ember menjen a kutyáért, de ha csak egy tud menni, vigyen magával utazódobozt. A kutyust akkor viseli meg legkevésbé az utazás, ha valaki pokrócon az ölébe veszi. Legyen kéznél újságpapír és egy tekercs knyhai csomagolópapír, mert a legtöbb kölyökkutyát már rövid autózás is tengeribeteggé teszi.

 

Mit egyen a kiskutya és hányszor? 3 hónapos koráig kaphat naponta négyszer enni, 3 hónapostól 6 hónapos koráig naponta háromszor, 6 hónapos korától 1 éves koráig naponta kétszer és 1 éves korától naponta egyszer. Az első napokban érdemes azzal etetni a kiskutyát, amit az előző gazdájánál kapott, majd fokozatosan áttérni arra, amivel te szeretnéd etetni. Legegyszerűbb tápot adni neki, különösen, ha magadnak sem főzöl. A kutyatápok nagyon széles skálája áll rendelkezésre. Erősen pénztárca-függő általában a döntés, hiszen az árakban is nagyon nagy különbségek vannak. Egyáltalán nem biztos, hogy a leginkább reklámozott táp a legjobb minőségű is. A drágább tápok rendszerint jobb minőségűek: jobb alapanyagokból készülnek, az összetételük jobban fedezi a kölyök szükségleteit, nagyobb részüket hasznosítja a szervezet, sőt, lehet, hogy nem tartalmaznak tartósítószert sem (ami gyakran okozhat allergiát).

A növekedésben lévő szervezet fokozott igényeit érdemes megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékkal fedezni, hiszen ez kihat az állat egész életére. Ennek különösen nagy jelentősége van nagytestű, gyorsan növő fajtáknál, ahol például az ízületek egészséges fejlődése döntő jelentőségű. Visszatérve a gyakorlathoz: jó, ha a kölyök kap valamilyen száraztápot, szárazon vagy beáztatva. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak tápot egyen! Nyugodtan adj neki főzött ételt, rizst, tésztát, grízt, húst, zöldségeket. Csontot eleinte inkább ne adj neki, és később is jobb kerülni a csöves csirkecsontokat. A konzervtápokat általában jobban szeretik a kutyák, mint a száraztápokat, de jóval drágábbak, ami nagytestű kutyáknál jelentősen megnövelheti a költségeket. Nagyon megnehezíti az életedet, ha a kutyád olyan válogatós lesz, hogy állandóan arra kell figyelned, hogy mit hajlandó megenni és mit nem. Az etetések alkalmával mindig csak annyit kapjon, amennyit pár percen belül tényleg megeszik, és a maradékot mindig vedd el. A száraztáp se álljon egész nap a tálban! Víz viszont mindig legyen kikészítve.

Szobatisztaság. Egy kéthónapos kiskutya nem szobatiszta! Kénytelen vagy beletörődni, hogy hónapok fognak még addig eltelni. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy amikor feltehetően pisilni vagy kakilni fog, akkor olyan helyre tereled, ahol nem okoz túl nagy gondot (pl. a fürdőszobába vagy előszobába). Ezek az események evés és ébredés után rendszerint bekövetkeznek, úgyhogy ilyenkor mindig irányítsd a kijelölt helyre. Meg lehet próbálni újságpapírra szoktatni, de nem biztos, hogy sikerül. Ha éppen elkapod, amint a kedvenc szőnyegedre pisil, akkor rá lehet szólni, de nem biztos, hogy érdemes. Inkább szedd fel előre a szőnyegeket. Utólag összeszidni egy kiskutyát teljesen fölösleges, mert nem fogja tudni, hogy miért kapja. Ez érvényes a szétrágott cipők esetében is. Azért sunyja le a fejét vagy fekszik a hátára, mert kiabálsz vele és nem azért, mert „szégyelli magát” vagy „tudja, mit csinált”. Fogalma sincs, miért vagy dühös, nem tudja összekapcsolni az órákkal korábbi eseményt az ordibálással. Amikor már kimehet az utcára, akkor minden kiskutya nagyon hamar rájön, hogy ott végezze el a dolgát és ne a lakásban.

A kiskutya és a többi házikedvenc

Ha vannak a háznál más hobbiállatok is, az új jövevényt nagy körültekintéssel, szigorú ellenőrzés mellett "mutassuk be" nekik. Előfordulhat, hogy egy idősebb és rámenősebb állat (főleg ha kan az illető) zokon veszi, ha vetélytárs tűnik fel a láthatáron. Minden eset egyedi elbírálást igényel, de legalább egy héten át résen kell lenni, ha együtt vannak az állatok. A felnőtt kutya, még a legjámborabb is, könnyen megsértheti a kicsit, ha a játékuk elvadul. Máskülönen a kiskutya számára igen fontosak a társas kapcsolatok. A szoktatás is eredményesebb, ha a kölyök jólnevelt felnőtt ebeket lát maga körül és követi példájukat. De ahogy a kiskutya növekszik, egyre nagyobb szerephez jut a dominancia, magyarán hogy "ki a főnök". Két szuka között a hatalmi harc nem szokott kiéleződni, ők rendszerint jól megvannak egymással. Ha azonban két kanról van szó, megeshet, hogy a fiatalabbik újra meg újra megelégeli alárendelt helyzetét és a két kutya összeverekszik.

Mikor mehet ki az utcára? Amikor megkapta az oltásait és az állatorvos azt mondta, hogy nyugodtan ki lehet vinni. Akár 6-8 hétig is eltarthat, amíg megfelelő védettsége lesz a különböző fertőző betegségekkel szemben. Az első oltást 8 hetes korában szokták adni, utána kéthetente kapja a többit

Szocializáció. Tudatában kell lenned annak, hogy nagyon rövid idő alatt alakul ki véglegesen az, amit később a kutya természetének, viselkedésének nevezünk. Egyes szerzők szerint ez a rövid időszak a kutya 4 hónapos koráig tart. Mivel csupán ennyi időd van a jellembeli tulajdonságok döntő befolyásolására, nagyon fontos, hogy eleget tudj foglalkozni vele, és ez alatt az idő alatt minél több emberrel és kutyával találkozzon.

Jutalmazással tanítsd a kutyád!

A boldog, kiegyensúlyozott és a családhoz alkalmazkodó kutya nevelésének alapja, hogy megfontolt, gondos nevelésben részesítsük kölyökkorától kezdődően. A nevelésnek sok módja van, de a legjobb, a kutya és a gazda számára is a legtöbb örömet adó módszer a pozitív megerősítésen és a megfelelő viselkedés megjutalmazásán alapul.
Minden gazdi azt szeretné, hogy kutyája engedelmes legyen. De mit is kell ehhez tennünk?

Először is tudatosan kell döntenünk a fajtaválasztás kérdésében. A nevelés szempontjából lényeges, hogy milyen fajtát választunk, hiszen az általános engedelmességi feladatokon túl lehetnek speciális igényeink is, például ha egy igazi házőrzőt szeretnénk.

A kutyák alapvetően nagyon okosak, gyorsan és szívesen tanulnak, örömmel végzik el a rájuk bízott feladatokat. Minden kutya megtanítható a leggyakrabban alkalmazott parancsszavak (ül, áll, fekszik, helyben marad, lábhoz) megértésére és azok teljesítésére, azonban vannak kifejezetten kiképzésre javasolt fajták.

Házi kedvenceinknek azonban elegendő, hogy az alapvető engedelmességi feladatokat megtanulják.

A kiképzés, nevelés alapja a szeretet. Ha szeretjük a kutyát, és miért ne szeretnénk, hiszen azért vagyunk gazdik, akkor nagyon sok mindent el tudunk érni. Másik fontos dolog a következetesség és a jutalmazás.

A fajtaválasztás utáni következő lépés az egyed kiválasztása. Ez azért fontos, mert egy alomban is nagyon különféle jellemű egyedek lehetnek, amelyek más-más feladatra lehetnek alkalmasak. A kölyök életének első 12 hetében sok minden eldől. Kiderül, hogyan tud közösségi viszonyokat kialakítani a testvérekkel, milyen lesz az emberhez fűződő kapcsolata, melyeket a jó és a rossz tapasztalatai alapján él meg. Ezt az időszakot nevezik korai szocializációnak, és általában ilyenkor kerülnek új gazdihoz is.

Kutatók kimutatták, hogy a korai szocializálódás időszakában szerzett élmények, tapasztalatok a kutya későbbi életére is kihatnak. Ha például az emberi közelséget ebben az időszakban nélkülöznie kellett a kölyöknek, vagy esetleg bántalmazták, az a kutyának behozhatatlan hátrányt jelenthet.

A legfontosabb jellembeli tulajdonságok a kutya életének 4-16. hete között alakulnak ki, ezért a tenyésztőnek döntő a szerepe.

Munkakutyának ne válasszunk félénk, visszahúzódó kölyköt. Ideális esetben az alom kiegyenlített.

A kiválasztott kölyök legyen mozgékony, de ne túl élénk, érdeklődő tekintetű. Ha például csettintünk egyet, akkor szaladjon hozzánk, érdeklődve figyeljen, és ne húzódjon be egy sarokba.

Másik fontos kérdés a kutya neme. A kanok keményebbnek mondhatók, néha keményebb kéz kell hozzájuk, mint a szukákhoz. A szukák könnyebben taníthatók, simulékonyabbak és kevésbé bonyolódnak hatalmi harcokba. Ennél a kérdésnél nagyon fontos a gazda egyénisége is. Van, akihez egy szuka és van, akihez egy kan kutya illik jobban.

Ha kiválasztottuk a kutyát, és lehetőség van rá, az 5. héttől látogassuk a tenyésztőnél, és játszunk vele. Ennek nagy hasznát vesszük, ha majd a 8. hét körül hazavisszük és már kedves ismerősként tekint ránk.

Hogy tanulnak a kutyák?
Ahhoz, hogy jól tudd nevelni a kutyád, meg kell értened, hogyan tanul. A kutyák világában a tanulás új viselkedésmódok kipróbálásából, és azok következményeinek és eredményeinek megfigyeléséből áll. Ha a viselkedést jutalmazás követi, akkor a kutya megismétli azt. Ha például a kutya ételt kér az asztalnál, és kap is néhány falatot, akkor máskor is megpróbálja ezt. Ha nem kap semmit, nem viselkedik így többet.
A hatékony nevelésnek ugyanezen elv alapján kell működni. Össze kell kapcsolnunk az elvárásainkat (mit csináljon a kutya), a motivációt (miért jó a kutyának, ha úgy viselkedik) és az időzítést (mikor jutalmazzunk).
 

Új kiskutya egy új kapcsolat kezdete

Számos könyv és kiképző rábeszél bennünket arra, hogy ne kezdjük el a kiskutya képzését 6 hónapos korig. Pedig a kölyök folyamatosan tanul, és szokásokat vesz fel attól a pillanattól kezdve, hogy magunkhoz vettük. A téves felfogás egyébként onnan ered, hogy egy profi kiképző valóban nem kezd komolyan előrehaladni a képzésre kapott kiskutyával addig, amíg a kölyök pórázon el nem ér egy bizonyos fegyelmezettségi szintet. Mindazonáltal alaposan megkönnyítjük a kiképző dolgát egy jól szocializált, és alapvető kölyök tréningben részesült kiskutyával.

Amint magunkhoz vesszük új kiskutyánkat, elkezd formálódni kapcsolatunk, amely megalapozza további együtt töltött életünket. A kapcsolat alapköve a kölcsönös tisztelet és ragaszkodás, valamint falkavezér szerepünk elismerése. A kiskutya társunk, barátunk, családunk tagja - mindig kutya marad. Időnként felruházzuk bizonyos emberi tulajdonságokkal, az alapvető tényt azonban el kell fogadnunk – ő egy kutya.

A kölyök a nap minden percében tanul, akkor is, ha nem részesítjük formális képzésben. A habitus és a viselkedési formák kialakulásában az első hónapok meghatározók, a tanítás pedig egy életen keresztül tart. Ha előre felkészülünk, a kiskutyát könnyen rávezethetjük a helyes magaviseletre, sajnos mégis gyakran rossz tulajdonságokra is megtanítjuk, úgy, hogy valójában észre se vesszük.

Például mi is, ismerőseink is sokszor jópofának tartjuk és biztatjuk őket, hogy felugorjanak egy pusziért vagy simogatásért. Erőteljesen vakargatjuk, simogatjuk, puszilgatjuk fejüket, birkózunk velük, amíg alaposan begerjednek, vagy felingereljük őket ócska zoknival, játékkal, "kötélhúzósdival". Aztán mikor el akarnak vele futni, utánuk kapunk, vagy cibáljuk kifelé a szájukból, amikor felénk jönnek. Gyakran felverjük őket álmukból, csak azért, hogy ölelgessük és dédelgessük őket. Vajon egy kisbabával is ezt tennénk? Bezzeg, ha bepisil vagy bekakil (rendszerint azért, mert a gazdi nem figyelt oda eléggé) kikergetjük őket, zord képpel kiabálva, hogy micsoda rossz kutya az ilyen. Beleverjük az orrát az ürülékbe, hogy a „tanuljon a leckéből”, mert valaha valakitől azt hallottuk, hogy ilyenkor ezt kell tenni. A kölyök felnő, és közben megtanulja, hogy az emberek szeretik, ha felugrálnak rájuk. Meg azt, hogy az emberi kéz akkor is macerálja őket, ha egy porcikájuk se kívánja, és azt is, hogy időnként jobb kitérni előle. Azt is megtanulja, hogy nem kifizetődő akkor pisilni, amikor az ember a közelben tartózkodik (a szabadban sem). Azt pedig mindnyájan tudjuk, hogy ezek egyike sem jellemző az olyan vadásztársra, akit magunknak álmodtunk.

Ezek csak példák voltak arra, hogyan tanítjuk meg a kiskutyának a helytelen viselkedésmódot, anélkül, hogy tudnánk róla. A legtöbben azt szeretnénk, hogy kutyánk legyen szobatiszta, minden körülmények között behívható, menjen fegyelmezetten láb mellett, általában viselkedjen rendesen más emberekkel és kutyákkal

Valamely oknál fogva a kutya kiképzésről azt tartják, hogy mindenki képes rá. Állítják, hogy a kutya növekedés közben magától tanul, és a felvett rossz szokásokat kinövi. Ez nem így van. Bizony alaposan megtanulja, és meg is tartja az általunk kialakított szokásokat. Néhány viselkedési forma ösztönös vagy örökölt, de kétségtelen, hogy amit az új gazdi a kiskutyával való együttlét első négy hetében kialakít, az maradandó szokássá válik. Olyan viselkedéssé, amelyet nehéz megváltoztatni.

A KUTYA KIKÉPZÉS KÉT LEGFONTOSABB SZABÁLYA:

Soha ne parancsoljunk olyasmit a kiskutyának, amit nem ért, vagy aminek a teljesítése alól ki tud bújni.

Jutalmazzuk meg a kutyát a helyes viselkedésért, és még véletlenül se (figyelmetlenségből sem!) jutalmazzuk a helytelenért.

A kutyát olyan helyzetbe hozni, mikor biztos helyesen oldja meg a feladatot, és utána a megfelelő időben jutalmazni – ezek olyan rátermettséget és ügyesség igényelnek, amelyek néhány esetben magától jönnek, de a legtöbb kutyatulajdonost meg kell rá tanítani.
A képzés során mindig kis lépésekben kell haladni. Ne higgyük, hogy azért, mert a kölyök 5 méter távolságról behívható, akkor az lesz kert túlsó végéről is, és természetesen akkor sem fog hívásunkra hozzánk jönni, ha belefeledkezett a játékba más kutyákkal. Szóval alaposan meg kell érte dolgoznunk, hogy a kutya ”akadémiai” szintre fejlődjön.

A korai ismerkedési időszakban fontos, hogy a kölyök a kellemes és érdekes dolgokat kösse velünk össze. A kiskutyának, akárcsak a kisbabának rengeteget kell aludnia, leginkább egy boksz vagy egy kennel tudja biztosítani számára a zavartalan pihenést. Nem túl jó ötlet hagyni a kiskutyát a házban szabadon futkározni, ez veszélyes lehet. Egy zárt hely, ami az ő saját birodalma, ahol pihenhet, ha nem tudunk vele időt tölteni, segít a szobatisztaság elérésében, továbbá az esetleges károkozás megelőzésében is.

Egy kiskutya még csak nagyon rövid ideig tud összpontosítani. Tehát csak viszonylag rövid időszakokra vegyük ki a kennelből, aztán tegyük vissza egy kis szundikálásra - mint egy kisbabát. E rövid időszakok alatt kizárólag a kölyökre összpontosítsunk, tanítsuk neki a helyes viselkedést. Általában 10-20 perc elegendő, a test ugyan még bírna többet, az agy azonban hamar elfárad, ami nehézséget okozhat. E rövid időtartam alatt ne csak a tréningezzük, hanem folyamatosan figyeljük is a kölyköt, jegyezzük meg, hogy mi hozza őt lázba. A kölyök megfigyelésekor rengeteget tudunk meg arról, hogy ő hogyan gondolkodik, és előre kiszámíthatjuk tetteit és reakcióit. Meg fogjuk látni, egy kutya magatartásának tanulmányozása önmagában is nagyon érdekes, magával ragadó hobbi. Új kiskutyánál általában a szobatisztaság jelenti a legnagyobb gondot.

Túl gyakran fenyítjük a kutyát, mert bepiszkít, holott még azt sem tudja, hogy ki kellene mennie, de az is lehet, hogy nem tudja még anyagcseréjét kontrollálni. A szobatisztaság eléréséhez tréningre, megfelelő bánásmódra van szükség. A kölyöknek általában üríteni kell közvetlenül a séta kezdetén, mielőtt aludni megy, 20 perccel evés után, 10 perccel ivás után, és 10-20 perccel futkározás, játék után. Néhány kiskutya nagyon hamar szobatiszta lesz, de a tulajdonos is elő tudja segíteni ezt a folyamatot. Álljunk a kiskutyával ajtó elé, és biztatva őt, hogy kövessen minket, lépjünk ki, és közben adjuk ki a „KIFELÉ” parancsot. Ha már kint vagyunk, figyeljünk erősen, és abban a pillanatban, amikor elkezdi keresgélni a helyet, ahol szükségét végezheti, adjunk erre parancsot (pl: „SIESS”). Amint a kiskutya kezdi „intézni a dolgát” nagyon halkan dicsérjük meg (pl: JÓ KUTYA), és ha befejezte mondjuk ezt még egyszer egy kicsit hangosabban. Ne dicsérjük túl lelkesen „akció” közben, nehogy félbeszakítsa miatta fontos munkáját. Ha alaposan kiismerjük kiskutyánkat, akkor hamarosan az adott napszakból és a kutya mozgásából észrevesszük, hogy mire készül. Ha a kiskutya éjszakánként rendszeresen bepisil, este nyolc óra után ne adjunk neki vizet feltéve, hogy már előbb megkapta vacsoráját, és utána volt lehetősége inni.

Ezek a korai napok nagyon fontosak, és nagy szerepük van a végleges kapcsolat megteremtésében. Ha ezek a napok megrázkódtatást okoznak a kölyöknek (és nekünk) akkor soha nem lesz köztünk meg az a szoros kötelék, amely annyira lényeges volna a kutya és gazdája között. Fontos, hogy mi és az egész család következetesek legyünk. Tehát már kezdetben gondoljuk át, hogy mit akarunk tenni, hiszen kapcsolatunk abban a pillanatban kezdődik, amikor magunkhoz vesszük kiskutyánkat.

Az alábbiakban az engedelmesség alapját képező parancsszavakat és azok betanítását ismertetjük.

Első feladatunk a névhez szoktatás lesz. Rövid, jól érthető, lehetőleg az első szótagban kemény hangzású hívónevet válasszunk. Ha a kutyához szólunk, mindig kezdjük a nevével, így nagyon hamar megtanulja azt. Eleinte ha a kutya reagál a nevére, jutalmazzuk meg. Ez később már elmaradhat.

A behívást a kutya nevének kimondása után a "hozzám", „ gyere ide” parancsszóval gyakoroljuk. Ha szabadban nagyobb távolságokra megy el tőlünk a kutyánk, célszerű síp vagy füttyjelet alkalmazni a behívásra. Ezt kézjellel is kiegészíthetjük.

A hallott füttyjelre (ami legyen mindig ugyanaz) a kutya felfigyel. Ilyenkor kiáltsuk, hogy "hozzám" és használjunk kézjelet is. Jó módszer, ha ilyenkor elfutunk, hiszen akkor majdnem biztos, hogy a kutyánk utánunk fut. Mindig jutalmazzuk meg, ha visszajön. Később már az ismert füttyjelre is hozzánk fog jönni.

A "helyedre" vezényszóval kutyánkat a biztonságot és védelmet nyújtó házába, vagy a helyére tudjuk küldeni. Erre sokszor szükségünk lesz.

Akkor csináljuk ügyesen, ha a kutya rájön arra, hogy az a bizonyos hely csak az övé, ott nem zavarják. Figyeljünk arra, hogy a helyén soha se szidalmazzuk, csak pozitív behatások érjék, hogy szeressen ott lenni. A helyhez szoktatást úgy is elkezdhetjük, hogy oda tesszük az ételét, italát vagy a játékait. Bármivel oda csalogathatjuk a kutyát amit szeret, de ne erőszakoskodjunk vele. A helyhez szoktatás alatt következetesen a "helyedre" vezényszót használjuk.

A parancsra ültetés az egyik legfőbb alapgyakorlat. Ennek hiányában nem kezdhetjük el a kiképzést. A jobb kezünkben tartott pórázt felhúzzuk és bal kezünkkel a kutya farát lenyomjuk. Közben az "ülj" parancsszót mondjuk, majd simogatással dicsérjük.

Hasonlóan fontos a "feküdj" parancs is. A növendék kutyákat úgy taníthatjuk meg erre, hogy először leültetjük, majd bal kezünkkel a marjánál lenyomjuk és elülső lábait kihúzzuk, így kedvencünk feküdni kényszerül. Természetesen a "feküdj" vezényszót használjuk a művelet alatt.

Az állításnak az engedelmességi vizsgán és a kiállításokon túl hasznát vehetjük még akkor is, ha például fésülni vagy fürdetni akarjuk kedvencünket.

Legyen a kiindulás az ülő testhelyzet. Jobb kézzel a pórázt előre húzzuk, bal kézzel a hasa alá nyúlunk és megemeljük, hogy felálljon. Az "állj" parancsszót használjuk.

A helyben maradást bármilyen testhelyzetben taníthatjuk. Például ha fekszik a kutya, távolodjunk el tőle először csak pár lépésre, és közben mondjuk, hogy "ott maradsz". Ha fel akar állni, ismételjük a vezényszót. Idővel egyre nagyobb távolságokra mehetünk a kutyától. Amikor közeledünk felé, baloldalról kerüljük meg, ültessük fel és dicsérjük meg.

Minden parancstanításra igaz, hogy csak addig gyakoroljunk a kutyával, amíg azt szívesen teszi. Ne legyünk türelmetlenek, és ne várjunk csodákat sem.

Nincs buta kutya, csak könnyebben és nehezebben tanítható. Ne adjuk fel a tanítást és semmiképpen se haragudjunk kedvencünkre, ha nem olyan gyorsan tanul, mint ahogy mi azt szeretnénk. Ha problémák adódnak és bizonytalanok vagyunk, vagy nem érzünk kedvet a tanításhoz, mindenképpen forduljunk szakemberhez. A kiképzőknek többféle módszer áll rendelkezésükre, és tapasztalataik alapján ki tudják választani a kutyánknak a legmegfelelőbbet. Lehetőség nyílik bentlakásos kiképzésre, és elmehetünk kedvencünkkel kutyaiskolába is. Ez azért is ajánlatos, mert kutyánk játszótársakra talál, mi meg a többi gazdival megbeszélhetjük aktuális "kutyás problémáinkat".

Ne feledjük, hogy szeretettel, odafigyeléssel és türelemmel elérhetjük, hogy kutyánk engedelmes társunkká váljon. És ami a legfontosabb, ez teljesen természetes lesz neki!

Forrás:Besevári Szivárványos Kennel