Cikkek
Az élmény, amit sosem felejtek
Franci
Egy élményt kiválasztani egy egész szezonból?? Számomra (és persze az egész csapatnak) emlékezetes a legelső verseny (Tolcsva), szerelés előtt a pálya állt a vízben és persze rengeteg volt a sár, már a felpakolás is nehéz volt, rajthoz álltunk, meghallottam a dudaszót, futásnak eredtem mikor a dobogóhoz értem, a sárban seggre ültem, de sikeres volt a szerelésünk. :) De persze ezen kívül még rengeteg élményt szereztem. Püspökladányban az esti beszélgetések, nevetések?. Említésre érdemesek az utazások is, mikor a Morzsa is velünk utazott, akkor szem nem maradt szárazon, persze a nevetéstől!!! Rengeteg poén, ugratás volt a ?tarsolyában? és soha sem fogyott ki ezekből :).....regényt lehetne írni ebből az évből!!!!
Szandra
A Legnagyobb Élmény??? Hogy részese lehetek egy olyan Női Csapatnak, akik Magyarország 2013-as bajnok csapata!!!!! Ez az, amiért érdemes csinálni. De emellett nagyon sok élménnyel gazdagodtam még. Például a sárosdi versenyen, mikor erősember bemutató volt, megkértünk egy eléggé nagyra nőtt és izmos férfit, emeljen a feje fölé. A mutatvány nagyon jól sikerült, majdhogy nem egy új számot hoztunk létre :) . Számomra ez is felejthetetlen marad. Még egyet kiemelnék. A pécsi versenyt, mikor a nagy izgulásban felpakoltunk a dobogóra és vártunk. Egyszer csak Évi megjelent egy nagy táskával, benne a könnyített tömlő. Annyira megörültem, hisz végig azon izgultam, hogy nekem sokkal nehezebb a tömlőm, mint a Szilvié és nehezebb lesz kifutnom. Le se tudom írni milyen érzés volt, mikor megkaptam, de szerintem mindenki sejti. Köszönöm Töreky Tibornak, Nemes Istvánnak és a Murányi családnak, hogy ekkora örömet okoztak. /és hogy hagytak órákig izgulni a verseny előtt :) /
Szandi
Azt mondták írjak az Országos Bajnokság során szerzett legnagyobb élményeimről, röviden.
Akkor próbálkozom rövidnek lenni. :)
Összességében az egész sorozat egy nagy élmény volt, úgyhogy Köszönet mindenkinek, aki bármilyen formában is hozzájárult, hogy ott lehettünk minden fordulón.
Az összes versenyhelyszínen szeretettel fogadták a csapatot, újabb és újabb ismeretségekre, barátokra tettünk szert, versenyről versenyre.
Már önmagában ez nagy élmény, ezért megérte.
De!
Az első legnagyobb élményem a fővárosi versenyhez köthető.
Mikor a Misi azt mondta, hogy szeretne bejelenteni egy sztárvendéget és megjelent a Tibi, pedig úgy tudtuk, nem ér ránk?
Aztán ott megfutottuk nem csak a mi legjobb időnket, hanem a bajnokságban és országos szinten a legjobb női időt.
Ezáltal már biztos volt, hogy megnyertük az idei bajnokságot, és külön öröm volt, hogy a Krisztinek lett saját aranyérme.
Aztán három héttel később, a pécsi helyszínen a saját országos csúcsunkat javítottuk tovább, nagy meglepetésünkre.
Végül az utolsó forduló, Zalaszentiván.
Amire vártam egy éve, bíztam benne, reménykedtem? a Bajnokavatás, hogy Bérczi László tűzoltó dandártábornoktól a mi kis Csapatunk kapja az elismerő szavakat, oklevelet, kupát és Aranyérmeket.
Mert Ki a Legjobb? ALSÓPÁHOOOK!!! :)
Évi
Számomra a Budapesti verseny volt a legemlékezetesebb. Hatalmas élmény volt ott lenni, látni és átélni azt a szerelést, ami nem csak a forduló, hanem a bajnokság megnyerését is jelentette. Azt már az edzéseken mért idők alapján is lehetett sejteni, ha egy versenyen minden nagyon összejön, van esély egy nagyon jó időre, és hogy ez pont itt történt, az még különösebbé tette a nap szépségét. Fantasztikus volt a verseny utáni hangulat, az örömkiáltások, ölelkezések, "örömkönnyek", az a sok-sok gratuláció, elismerés.
Természetesen nagy élmény volt, hogy Balatongyörökön én is szerelhettem. Borzasztóan izgultam, de nagyon örülök, hogy az idén egy aranyérem megnyerésében én is közreműködhettem. Ez az arany csillog a legfényesebben!!!!! Kíváncsi lennék a bajnokságban szereplők átlag életkorára, illetve a legidősebb versenyzők életkorára, de azt hiszem esélyem lenne a "legidősebb sugárcsöves" cím elnyerésében.
Három a magyar igazság, a harmadik élményem Pécshez fűződik. Sose értettem, hogy a fiúk miért titokzatoskodnak, miért szervezkednek ennyit egy-egy kis meglepin, de a pécsi nagyon összejött. Sose láttuk volna, hogy egy könnyített tömlő ilyen nagy örömöt, meghatódottságot, elérzékenyülést tud jelenteni.
Nelli
Minden verseny egy életre szóló élmény a számomra. Megjártuk az országot. A tűzoltó versenyek helyszínein olyan nagy szeretettel vártak és fogadtak bennünket mintha egy nagy család lennénk. Mindenki apja: NEMES ISTVÁN; anyja: MAGDI ANYUS; a csapat a "gyerekek"; nagybácsik: MORZSA és a "Tolcsvai" PISTI; edzőnk: TÖREKY TIBOR; pszichológus: MURÁNYI MIHÁLY és még sorolhatnánk?. Mégis a legnagyobb élményem a budapesti verseny. Amikor a Töreky Tibi képes volt órákat ülni az autóban, hogy nekünk meglepetést okozzon. A Misiről és az Éváról nem is beszélve, amikor megjelennek a versenyen holott ők azt mondták, hogy ők esküvőre mennek?
Rajthoz, dudaszó, indulás, verseny mint mindig. Mikor bemondták az időeredményt, hogy 37,85. Teljes ledöbbenés, hogy ilyen jó időeredménnyel szereltünk. Ez egy sorsdöntő futam volt, itt dőlt el ki lesz a bajnok.
A miénk lett a bajnokcsapat!!
Férfi létére a Murányi Mihálynak és a Czigány Sándor polgármesternek könnyes lett mind két szeme, ez valami felemelő érzés, így tudtak örülni a mi győzelmünknek. Talán velünk együtt ők sem gondolták, csak titkon remélték. És igen, 2013 Országos Bajnoka Mi vagyunk, Alsópáhok ÖTE NŐI Csapata!!
Ki a legjobb??!! ALSÓPÁHOK!
Laura
Számomra annál nagyobb élmény nem volt, mikor utolsó versenyünkön (Zalaszentivánon) egyedül, saját erőmből húzhattam ki az osztót.. Általánosságban minden versenyen volt egy kis apró dolog amit élveztem, és élményt hagyott bennem. Sok kellemes utazás, futam, szurkolás, buli...
Kati
Rendkívüli örömmel tölt el, hogy a csapat tagja lehettem, így lehetőségem volt olyan helyekre eljutni, ahova különben nem jutottam volna el. Ilyen volt az ország túlsó felén lévő Tolcsva. Itt, ahogy messziről jött vándornak jár, örömmel és szívesen fogadtak bennünket. Jó érzés volt minden versenyen a baráti légkör, nem csak a csapattagok, hanem az ellenfelek között is.
Élmény volt a Morzsával utazni, pláne mikor vicces, vagy éppen sértő megjegyzést osztogatott, de azért így szeretjük.
Örültünk, mikor egy-egy támogatónk is eljött megnézni a csapatot, büszkén mondhatjuk, hogy nem hoztunk szégyent rájuk.
A legemlékezetesebb verseny azonban mégis Budapesten volt. Nagy meglepetésünkre és örömünkre a Tibi is megjelent, pláne, hogy nem tudtuk, hogy el tud jönni. Élmény volt, hogy a Polgármester Úr vitt bennünket, és nagyon meghatódott, hogy megint verhetetlenek voltunk, és itt dőlt el a biztos első hely. Természetesen keményen készültünk a versenyre, és jobbnál jobb eredményeket értünk el. Felejthetetlen volt a pécsi forduló is, hazafelé még indulót is költöttünk.
Szívünkbe nagy volt a csalódottság, a zalaszentiváni 2. helyezés miatt, de pillanatok alatt határtalan boldogság érzése lett, mikor átvehettük az Országos Bajnokság 1. helyezéséért járó kupát.
Ez a versenysorozat egy életre szóló emlék lesz számomra.
Szilvi
Nekem nincs olyan egy élményem ami a legjobbnak mondható. Nekem három ilyen élményem van.
Az első maga az, hogy eljutottunk minden forduló helyszínére és ott a csapat együtt és vidáman töltötte el a szombati napját. Szerintem ezért már megérte.
A második, mikor a leges-legelső fordulón, Tolcsván, a nyakunkba akasztották az aranyérmet.
És a harmadik. A munkahelyemen a meló közepén megcsörrent a telefonom, és a Szandra hívott. A gyomrom azonnal a torkomban ugribugrált. Iszonyatosan izgultam a csajokért, mivel én nem tudtam elmenni a budapesti fordulóra. A Szandra üvöltve és ujjongva közölte hogy nyertek és ezzel már biztosan mi vagyunk a bajnokok. Talán életemben először örültem annyira, hogy egy szó nem jött ki a számon még vagy 10 percig.
Ezek annyira felejthetetlenek számomra, hogy ha csak egy lesz belőle jövőre, akkor is elmegyek érte?
Magdi
Legnagyobb élmény számomra az utolsó fordulón Zalaszentivánon volt. Sorban álltunk az eredményhirdetésnél, és vártuk hogy kimondják: "BAJNOK az Alsópáhoki Női Csapat!" A boldogságtól mámorosan indultunk a BAJNOKI ARANYÉREMÉRT. Amikor Bérczi László tűzoltó dandártábornok a nyakamba akasztotta és gratulált, akkor valami óriási, felemelő érzés fogott el. Szerintem mindegyikőnk szeme előtt röpködtek a boldogság pillangói. Második élményem, mikor megérkeztünk Tolcsvára. Itt olyan örömmel fogadtak bennünket, önzetlenül, igazán örültek nekünk. A szállásunknál a háziak 3 féle süteménnyel, borral és pálinkával vártak bennünket. Ilyen kedves fogadtatásban sehol nem volt részünk!
Alsópáhok ÖTE női csapata
III. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /10. állomás, Zalaszentiván/
Eljött az utolsó, várva várt verseny napja. Végre nem kellett korán kelnünk. (A csapat minden tagja 5 és fél 6 felé ébredt.) A Böhönye csapatát vártuk az alsópáhoki Művelődési Házba az ébresztő forró kávéra és a szíverősítő "gyümölcslére". Majd közösen elindultunk a verseny helyszínére, Zalaszentivánra.
Átestünk a szokásos procedúrán, mint a regisztráción és a felszerelés ellenőrzésén. Rutinosan elfoglaltuk a megszokott helyünket a lelátón, és kinyitottuk a bazárt. El is leptek minket a messzi ismerősök és a szomjas "darazsak".
A 10 órai ünnepélyes megnyitó után felpakoltak az első csapatok a dobogóra. Izgalommal figyeltük a szereléseket, mivel a hivatalos sorrend alapján az utolsók között szerepeltünk. Az izgalmunk nem hanyatlott annak ellenére sem, hogy már biztos helyünk volt az országos összetettben. El is érkezett a pillanat, mikor a mikrofonban harsogták Alsópáhok csapatát. Remegő kézzel pakoltuk a csurom vizes dobogóra a felszerelésünket. Sok csapat szurkolt és torkaszakadtából kiabált végig a pálya szélén, míg mi küzdöttünk a lehető legjobb eredményért. Ez sajnos nem jött össze, mely kicsit kedvünket szegte. Ez rá is nyomta a bélyegét a délutáni hangulatunkra. Ennek elűzése érdekében egy jót ettünk és ittunk. Amint elérkezett az eredényhirdetés, már büszkén álltunk be a sorba.
Csapatunkat háromszor jutalmazták. Elsőként, az aznapi verseny 2. helyezéséért járó ezüstérmet vehettük át Egri Gyula tűo. ezredestől, a Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatójától. Másodikként meglepetésünkre különdíjra szólították a csapatot. Egri Gyula tűo. ezredes, egy gravírozott üvegvázát nyújtott át, mint Zala megye legeredményesebb női csapatának. És most, megdobbant mindenki szíve. Egy éve erre készültünk, hogy a nyakunkba akaszthassák a bajnoki aranyérmet. Rengeteget küzdöttünk és dolgoztunk ezért a sikerért. Volt mikor sírtunk, volt mikor nevettünk. Volt, hogy betegen, fáradtan, de lelkesen edzettünk a céltáblák ellen. A megérdemelt aranyat Bérczi László tűo. dandártábornok, országos tűzoltósági főfelügyelő, akasztotta a nyakunkba egy-egy puszi kíséretében.
Büszkén pózoltunk a közös fotózásokon. A szeretteink pezsgőfürdővel köszöntötték a 2013-as Bajnok Csapatot. Még egyszer szeretnénk megköszönni az összes anyagi és erkölcsi támogatónknak, mert nélkülük nem élhettük volna át ezt a csodálatos élménysorozatot.
Alsópáhok ÖTE női csapata
III. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /9. állomás, Pécs/
Szeptember 7.-én, a hajnali órákban, az országos bajnokság utolsó előtti megmérettetésére indultunk.
Nelliék előtt a szokásos hajnali csoportkép, és aztán meg sem álltunk Böhönyéig.
Merthogy a csapat hivatalos volt a Böhönyei Tűzoltóságra egy reggeli kávéra.
Ott voltak a böhönyei srácok, aztán érkeztek a csajok is, majd megjelent Püspökladány versenycsapata is, a verseny főbírójával együtt.
Így a reggeli kávézást, reggelizést, beszélgetést követően együtt indultunk útnak, Pécsre, a verseny helyszínére.
9 óra fele meg is érkeztünk a Várkői Ferenc Diáksport Központba.
A felszerelésünk átesett az ellenőrzésen, megvolt a regisztráció, és szokás szerint mi páholyos helyet kerítettünk magunknak.
Egyenszékekkel és hűtőtáskákkal felszerelkezve kipakoltunk a lelátóra, ahonnét mindenre rálátásunk volt.
Átöltöztünk és mehettünk is a megnyitóra.
Aztán már pakolásztunk, készülődtünk, majd mentünk és lelkesen szurkoltunk szokás szerint Újbudának, akik hozták a kötelezőt, hiszen modern kategóriában aznap ismét bearanyozódtak.
Következtek a böhönyei csajok, szurkoltunk nekik is természetesen, és jól ránk is hozták a frászt, hiszen szereltek egy 40.51 mp-es időt.
Jöttünk mi? persze megvolt a szokásos pánikolás, gyomorideg, stb, merthogy a cél az volt, hogy szeretnék mi még aranyérmet ebben az évben.
Kellőképpen felspanoltuk magunkat és egymást a rajtra, aminek meg is lett az eredménye.
Az augusztus 24.-ei fővárosi verseny óta a női kategóriában az országos csúcsot 37.85 mp-es idővel mi állítottuk fel, de most még annál is jobbak voltunk.
Erre nem számítottunk, de az új országos csúcs továbbra is a mi nevünkhöz fűződik, immár 37.59 mp-es idővel.
Meglepődtünk, örültünk, ujjongtunk.
Aztán lelkesen szurkoltunk tovább, már a berettyói csajoknak, aztán retro kategóriában is Újbudának, végül még Baja csapatának.
Miután lezajlott az összes futam, elmentünk ebédelni, majd vártuk az eredményhirdetést.
Délután 1 órakor sor is került rá.
Elsőként a női retro kategóriában hirdettek eredményt.
Gratulációk, puszik, aranyérmek, fotózkodás.
Aztán jött a férfi retro kategória, itt a böhönyei srácoknak járt az arany.
Végül a modern kategória eredményhirdetése következett, ahol Újbuda diadalmaskodott.
A hivatalos részek után jött a nagy közös csoportkép, aztán kupából pezsgőzés, szokásos eredményes versenyzés utáni jó hangulat.
A búcsúzkodás úgy zajlott, hogy akkor mindenkivel találkozunk majd 28.-án Zalaszentivánon, a bajnokság zárófordulóján.
Hazafele megálltunk Balatonszentgyörgyön, a Csillagvárban uzsonnázni, aztán itthon még vendégek voltunk egy pohár győztes pezsgőzésre az egyesület elnökénél.
Szóval folytatás, záróforduló, bajnokavatás, 28.-án, Zalaszentivánon, addig is nem elfelejteni:
Ki a LegJobb??
AALSÓÓPÁÁHOOK!!! ;)
Kiss Alexandra
III. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /8. állomás, Balatongyörök/
Az Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság egyik legnépszerűbb fordulója Balatongyörökön van, általában itt van a legtöbb csapat, a legtöbb szerelés. A június 8.-i rendezvényt sajnos az árvízi helyzet miatt nem tudták megtartani, ezért lett az új dátum augusztus 31. Ennek mi nem igazán örültünk, ugyanis csapatunknak egy másik örömteli eseménye is zajlott ezen a napon, Franci és Peti esküvője. Mindketten aktív részesei az egész éves bajnokságnak. Év elején úgy határozták meg esküvőjük napját, hogy ne ütközzön egyik versennyel se. Ez sajnos még sem jött össze, de alapos szervezéssel mindkét eseményen résztvettünk, több-kevesebb sikerrel.
Már többször feltettem magamban a kérdést, hogy miért is kell minden verseny előtt ennyire izgulni, de hogy miért is kell versenyről versenyre egyre jobban izgulni? Ez most részemről teljesen indokolt volt, ugyanis én is szereltem a ?bajnokcsapatban?, méghozzá a jobb sugaras szerepében. Nagyon örültem, hogy a pénteki edzésünket Balatongyörökön tartottuk, a már felállított versenypályán. Így én is kipróbálhattam a célzást.
A verseny előtt a már szokásos megnyitó ceremónia, de most sokkal több csapattal, több ismerőssel, több köszöntéssel. Nagy örömünkre polgármesterünket, Czigány Sándort is külön köszöntötték. Irigyelnek is bennünket, hogy minket a legtöbb helyre a polgármesterünk is elkisér!
Nagy meglepetés ért bennünket, hogy a berettyói lányoktól kaptunk egy nagy ajándékkosarat, amiért megkapják a versenyre a motorunkat. Állítólag úgy jönnek a versenyekre, hogy otthon csak száraz edzéseket tudnak tartani, mivel nincs lehetőségük motorral edzeni. A verseny előtt még egy ajándékot kaptunk a tolcsvai Soltész Pistitől, egy nagyon szép márvány fekete macskát, hogy hozzon nekünk szerencsét minden versenyen. Gyorsan, jól meg is simogattuk, és vártuk a szerencsét, illetve a versenyt. A verseny előtti nyüzsgés most mintha még nagyobb lett volna, akármerre néztünk, mindenfelé ismerős, barát, család, munkatárs, Alsópáhokról is többen eljöttek megnézni a versenyt, mindenki nekünk drukkolt.
Aztán eldördült a versenyduda, és abban a pillanatban én is részese lettem egy nagyon szép, aranyat érő, ?bajnok?-i szerelésnek. Amit eddig csak a pálya széléről izgultam végig, most nagyon nagy élmény volt belülről megtapasztalni, hogy másodpercről másodpercre érzi az ember, hogy minden pontosan, jól megy, ahogy azt az edzéseken megtanultuk. Persze hibát még így is talált mindenki a saját szerelésében, de az a lényeg, hogy összességében egy jó szerelés lett, egy jó idővel. Igaz nem országos csúccsal, de ne lehegyek telhetetlen, a 40,17 mp eddigi második legjobb időnk.
A verseny után szinte még le se szereltünk a pályáról, újabb meglepi, talán polgármesterünk ajánlatával, riportot adtunk a Keszthely TV-nek. A csapat a háttérben feszített, Magdi Anyus meg mondta az okosságokat. Hát ennyire híresek lettünk!!! A riporter hölgy később még tovább érdeklődött a csapat tevékenységéről, az országos bajnokságról és mondta, hogy szeretné, ha egy félórás műsor készülne a Keszthely TV stúdiójában, hogy minél többen megismerhessék egyesületünket, céljainkat, eredményeinket. Így legyen!
Aztán jött a további izgulás, összesen nyolc női csapat versenyzett, lesz-e a 40,17 mp-nél jobb idő. Utánunk a becsehelyi lányok jöttek, nagyon szép szereléssel, de 43,01 mp-es idővel, ők lettek a másodikak. Böhönye csapata a harmadik, idejük 44,5 mp.
Még javában tartott a verseny, de nekünk indulnunk kellett. Csak nem mehetünk tűzoltós pólóban az esküvőre! Otthon gyors öltözködés, fodrászkodás, smink és máris újból együtt a csapat, Francival és Petivel az alsópáhoki templom előtt fényképeszkedtünk. Sok-sok gratuláció, meghatottság, boldogság, és közben telefonon jött a hír, meg van az első hely! Ennek immáron a násznép is örül.
Telefonon jött az újabb hír, az eredményhirdetést rövidesen kezdik. Szilviékkel együtt rekord idejű visszaöltözködést mutattunk be, és fél órán belül már újból Balatongyörökön voltunk, kb. két perc, és már szólítottak is minket a színpadra. Számomra nagyon megható volt, hogy a Queen-től a We are The Champions szólt az érmek és kupa átadása alatt. Egy hatalmas kaspó szerű kupát kaptunk (hátránya, nagyon nehéz inni belőle a pezsgőt), és kaptunk egy kupát Zala megye legeredményesebb csapataként is. Az idén is kaptunk a Holiday Sport jóvoltából egy egy hetes ausztriai síutat, ami fantasztikus felajánlás, de mivel a tavalyi évben sem tudtunk elmenni a szabadságok miatt, most felajánlottuk a böhönyei női csapatnak. Kívánunk nekik jó síelést!
Most volt először, hogy a verseny után nem kellett sietni haza, az esti bulin is ott maradtunk. Dj Szunyog megállás nélkül keverte a számokat, volt kívánság bőven, fáradhatatlanul roptuk a táncot. A kevésbé táncoslábúak a háttérben iszogattak, beszélgettek, akadt esemény bőven! Még a sötétben is többször fel-felcsendült a most már kicsit átalakult csatakiáltásunk:
Ki a legjobb! ALSÓPÁHOK!!!!!!!!
Paál Éva
III. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /7. állomás, Budapest/
Ez a verseny már eleve másként indult, mivel ÉN is helyet kaptam benne. Elérkezett a nap, 5.15-kor Polgármester Úr elkezdett összegyűjteni minket és elindultunk a Népstadion felé. Fél 9-kor már meg is érkeztünk, regisztráció, kipakolás, versenytársak üdvözlése, minden ami kell.
A verseny megnyitóján köszönetet mondtak az árvízi védelemben résztvevőknek, és személyre szóló emléklapot, illetve érmeket nyújtottak át a srácoknak.
Rövid versenybírói eligazítás után megindult a verseny. Összesen 6 női csapat nevezett, mi másodikként, a női mezőnyben elsőnek, kedvenceink az ÚJBUDA után indultunk. Nagyon izgultunk, mindenki tisztában volt vele, ha ez a futam megvan, akkor BAJNOK a csapat. Végre mi jöttünk, felpakolás, csatok igazítása és akkor megjelent a Tibi (aki persze úgy tudtuk, hogy nem ér rá, ugyanúgy mint a Misiék). Persze mindenki nagyon megörült neki, nekik, bemelegítette a motort, és rajthoz álltunk. Elhangzott a vezényszó és a duda és onnan mindenki a legjobb tudása szerint csinálta a dolgát, én a bal oldali sugarat birtokoltam, miután lelőttük a célt, hatalmas ordítás, mert nem akartuk elhinni, hogy 37,85 mp lett az eredmény. Ez a csapat eddigi legjobb eredménye, de ha jól tudom, Magyarországon még női csapat nem csinált ennél jobbat! Miután lelőttem a saját célomat, eldőltem, mint egy zsák, és a Morzsa megtámadott egy kis vízzel, azaz megtörtént a beavatásom, (számítottam valami ilyesmire, vittem váltó ruhát)!
De még ugye hátravoltak a többiek is, így feszült figyelemmel néztük Becsehely, Berettyó, Böhönye, Sárosd és a Rá-Kok szereléseit. Szurkoltunk mi mindenkinek, mi nagyon jóban vagyunk mindenkivel, kivéve akivel nem lehet, azzal nem lehet mit tenni.
Elég hamar lezajlottak a futamok, mert nem sok csapat nevezett, így már 2 órakor sor került az eredményhirdetésre. Büszkén feszítettünk a sorban, hiszen tudtuk, hogy aranyérem kerül a nyakunkba, amit nagyon boldogan vettük át, FŐLEG ÉN!
Nagyon büszke vagyok a csapatra! Nagyon izgultam bevallom. Nem azért mert nem tudom megcsinálni a rám kiszabott feladatot, hanem, hogy ne legyen semmi gigszer összességében, mert nagyon szerettem volna ha megnyerjük, mert tudtam mekkora a tét, (edzésen ezt hangoztatta a Misi állandóan ) ezzel megvan a bajnoki cím. Ja, és nagyon szerettem volna már egy saját aranyérmet. Nagy volt rajtam a nyomás, mert megbíztatok bennem, és nem akartam csalódást okozni nektek J. Hát azt hiszem sikerült, és még 3 mp-t is javítottunk.
Eredményhirdetés után fényképezkedtünk a böhönyei csapatokkal és megbeszéltük, hogy együtt vacsorázunk Balatonszentgyörgyön, ők fel is ajánlották, hogy lefoglalják az asztalokat. Elbúcsúztunk mindenkitől és elindultuk hazafelé. Balatonszentgyörgyön elfogyasztottunk egy nagyon finom vacsorát, amit ismét megköszönök a csapat nevében a Polgármester Úrnak!
Ui: Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a futamnak, csak annyit még, hogy ki a legjobb:
ALSÓPÁHOK !!!!!!
Bokor Krisztina
Gyerekek élménybeszámolója Kistolmácsról
2013. 08. 06. kedd
Botond
2 óra felé megérkeztünk. Átvettük a szállást és lepihentünk. Elmentünk fürödni a tóhoz. Utána volt a beavatás, majd a vacsora. Este nagy buli volt, majd alvás.
2013. 08. 08. szerda
Vili
A napot reggeli tornával kezdtük, utána edzés volt a pályán, aztán lepihentünk a szálláson. Később lementünk fürödni a tóra, és volt jet-ski :) (dzsecki), és oktatás az árvízről. Este riasztották az egyik csapatot, utána kimentünk megnézni, hogyan rakják a homokzsákot. Majd alvás volt.
2013. 08. 09. csütörtök
Bence
Reggeli tornával indult a nap. Utána reggeli, majd edzés volt. Aztán riasztottak, hogy menjünk a sátorba pakolni. Ebédeztünk, aztán pihentünk és lementünk a tóra fürödni, utána motorcsónakoztunk. Feljöttünk és vacsoráztunk. Utána riasztottak minket, és szórakoztak velünk. Éjjel riasztottak minket, ez vegyvédelemről szólt.
2013. 08. 10. péntek
Martin
Pénteken felkeltünk és reggeli torna volt, utána lementünk edzeni. Sokat gyakoroltunk, egyre jobb idők lettek. Aztán autóval levittek minket a letenyei strandra. Ott jót fürödtünk, majd hazahoztak minket. Végül szabadprogram volt, aztán lefeküdtünk.
2013. 08. 11. szombat
Vajda Tamás
Reggel fél nyolckor keltünk, majd nyolckor elindultunk reggeli tornára. Torna után reggeliztünk. Később jöttek a nagykanizsai tűzoltók, és tüzet oltottunk porraloltókkal. Tűzoltás után kisvasutazni mentünk. Mikor visszafele jöttünk Kozma Józsi megállíttatta a vonatot, mert egy fa dőlt a vasútra, és riasztást kapott a készenlétis csapat. Leszálltunk és a készenléti csapat elhordta a fát a vasútról. A vonat tovább ment, de mi nem, mert itt kezdődött a bukta túra. Mi indultunk utoljára. Bukta túra után vacsoráztunk.
2013. 08. 12. vasárnap
Kisvarga Csaba
6,30-kor keltünk. Elmaradt a reggeli torna, mert a CTIF-et gyakoroltuk Nellivel. Igyekeztünk jól csinálni, mert a versenyen jó helyezést akartunk elérni. 8 óra után megérkeztek a szüleink. Örültünk nekik és a sütiknek is. A versenyt mi kezdtük, nagyon izgultunk. A staféta szuper jól sikerült, mi voltunk a leggyorsabbak. Az ebédet a szülők készítették. Délután vizes partit rendeztünk a női csapat gyakorlása után. Mindenki elázott. Kis pihenés után készülődtünk a maszkabálra. Hastáncosoknak öltöztünk Magdi segítségével. Nagy sikerünk volt. Az esti bulin az egész tábor jól érezte magát.
2013. 08. 13. hétfő
Kisvarga Csaba
Hétfőn későn keltünk. Reggeli után eredményhirdetés volt. A versenyen 2. helyezést értünk el. A jelmezversenyt megnyertük!
Fáradtan, de sok-sok élménnyel tértünk haza! Jövőre is megyünk! Köszönünk mindent Magdinak, Nellinek és Tibinek!
... és ahogy a két Security Woman látta a tábort és a feladatot
Nagy várakozással vártam a tábor napját. Megmondom őszintén a majré is bennem volt. Egyből 8 fiam lett az egy „jó” helyett.
Délelöttönként gyakorlás a versenyre, a „picik” és persze a mi részünkről is ez egy új kihívásra való felkészülés. Mivel mi eggyel kevesebben voltunk, én vállaltam az 1-es szerepét. A gyerekekkel együtt futottam az akadálypályán, és a stafétában is, több kevesebb sikerrel. Szerintem a gyerekek velem együtt élvezték a gyakorlást. A nagy melegre való tekintettel a délutánok strandolással teltek. Vacsora után még egy kicsi lazítás és ismerkedés a többi csapattal, utána alvás, több kevesebb sikerrel.
Egyszer őrségben is voltunk, én még életemben egyhuzamban ennyit nem kártyáztam, éjjel 2-től reggel 7-ig. Kisvasúttal is utaztunk egyik délután, amiről visszafelé félúton leszállítottak bennünket, és megkezdődött a bukta túra. Hegyen és hegyen-völgyön át gyalogoltunk vissza a kempingbe. Útközben játékos ügyességi feladatok voltak, amit így-úgy teljesítettünk.
Eljött a verseny napja. Reggel fél 7-kor csörög a Dávid telefonja. A gyerekek megbeszélték, hogy amíg mindenki alszik, mi páhokiak menjünk és gyakoroljunk. Meglepődtem! Oké, ám legyen, reggeli tornának is tökéletes. Tibi azt mondta, hogy alig akart hinni a szemének, hogy a fiúk már ilyen korán a pályán edzenek. 9 órakor kezdődött a verseny, a szülők is megérkeztek egy kis egész napos szokásos devendérra. Kedves kolléganőnk, Kati, hazai (tojásospaprikával) reggelivel várt bennünket. A versenyen minden gyerek kihozta magából a legtöbbet, nagyon ügyesen szerepeltek.
Délután tartottunk egy edzést 800-as kismotorszerelésből, ami mindenkinek nagyon tetszett. Este maszkabál, amire a mi gyerekeink Magdi „Anyus” és Laura jóvoltából hastáncosoknak öltöztek. Valami fenomenálisak voltak, mindenki rázta magát, meg is volt az eredménye, elsők lettünk. A táborban nagyon-nagyon jól éreztem magam. Mintha egy nagy családba cseppentem volna, olyan ez a tábor. Minden gyerek egy-egy külön egyéniség, örülök annak, hogy közelebbről is megismerhettem őket!! Köszönöm minden SZÜLŐNEK, hogy a választásuk Magdira és rám esett, remélem a feladatunkat legalább közepesen elvégeztük.
Hogy is van a mondás „Jövőre, veletek, ugyanitt!!!”
Fehérné Nelli /Security Woman/
Megérkeztünk a táborba Kistolmácsra. Mindenki nagy izgalommal elfoglalta a szobában az ágyát, és amennyire lehetett el hadiszállásoltuk magunkat. Utána ünnepélyes tábornyitás, amelyet Kozma József nyitott meg. Másnap fél 8-kor volt ébresztő ami nagyon nehezen ment, ugyanis mindenki késő éjjelig zsongott. Aztán reggeli torna, majd reggeli . A délelőtti órákban mindig valamilyen oktatás volt pld.: tűzvédelem, mérgező anyagok megismerése, stb. Minden nap volt egy készenléti csapat, akik bármikor kaphattak riasztást, ami abból ált hogyha a sziréna megszólalt rohanni kellett az előírt ruhában sorakozni, és a megadott feladatot elvégezni. A mi csapatunk csütörtökön volt készenlétis és háromszor kapott riasztást. A harmadik riasztás fél 3-kor hajnalban történt, és egy mérgező gázokat szállító autó balesetéhez hívták őket. A feladatot nagyon jól megoldották. Nagyon sokat fürödtünk a közeli tóban. Kis vasúttal is utaztunk az erdőben Csömödérig. A bukta túrát nagy izgalommal vártuk,a gyerekekkel együtt. Hát nem volt könnyű! DE! Hősiesen vettük az akadályokat. Persze rengeteget nevettünk közben. A tábor utolsó estéjén buli volt mindenkinek, de előtte maszkabál, és a csapatoknak be kellett öltözni és valamit előadni, amit a zsűri értékelt. A mi gyerekeink hastáncos lányoknak öltöztek be és így táncoltak. Mondanom se kell óriási sikert arattak. Másnap eljött a búcsú napja. Ünnepélyes táborzárás és a díjak átadása következett. Alsópáhok CTF versenyben II., a maszka bálon I. helyezést ért el. Murmucka, alias Nagy Vilmos külön díjat kapott a tábor legvidámabb és legszórakoztatóbb egyéniségéért. Elbúcsúztunk a többi csapat tagjaitól és az ottani vezetőktől ,és lassan elindultunk haza, Alsópáhokra. Remélem mindenki jól érezte magát. Én biztosan.
Kálócziné Magdi SW /SW = Security Woman/ :)
III. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /6. állomás, Böhönye/
A III. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság hatodik versenyét Böhönyén rendezték meg. Végre egy verseny, amire nem kellett hajnalban kelni. Az utazás most három személyautóval történt, az indulás előtti szokásos találkozó a Polgármesteri Hivatal előtt volt.
A verseny a helyi focipályán volt, mikor megérkeztünk, már készen voltak a pályák, nagy nyüzsgés volt mindenfelé. Nem csoda, hisz az előzetes lista szerint 26 szerelésre neveztek.
Hosszú nap elé nézünk! És nagyon melegre számíthatunk! Szerencsénkre a pálya mellett lévő fák jó kis árnyékot adtak. 10 órakor kezdődött a hivatalos megnyitó ahol köszöntötték helyi és megyei szervezőket, fővédnököket, bírókat, valamint a csapatokat. Kiemelték a legtávolabbról, 900 km-ről érkező testvérvárosi, Gyimesközéploki csapatot.
A rövid versenybírói eligazítás után megindult a verseny. Egy rövid pihi után kezdődött a szokásos verseny előtti készülődés, ami minden egyes versenyen ugyanígy zajlik. Izgulás, kipakolás az utánfutóból, a tömlők tekerése, hajtogatása, izgulás, motor indítása, melegítése, még nagyobb izgulás, aztán izgulás és izgulás. Ebben a pattanásig feszült pillanatban aztán nagy öröm, megérkezett polgármesterünk, Sanyi! Az előttünk lévő csapat ahogy végez a versennyel (a nagy izgalomban már ki tudja ki volt az?) és lepakol a dobogóról, megkapjuk az engedélyt a felpakoláshoz. Mindenki teszi a dolgát, mindennek pontosan meg van a helye. A motort még egy kicsit melegíteni kell, pár nekifutás, egy-két csatolás, egy picit enged a feszültség. De ahogy minden a helyére kerül, újból jön az a fránya izgulás. A csajok a rajtvonalhoz állnak, Nemes Pisti által egy gyors bírói ellenőzés, minden rendben, és elkészülni ... vigyázz, dudaszó. Csatolás, motorindítás, rohanás, célzás és mi is lehetne más, egy szuper szerelés. (Tibi szerint ilyen nincs, mindig lehetne még jobb is!) De a mért idő: 40,85 mp is azt mutatja, hogy nagyon jók voltak a csajok, ez a csapat eddigi legjobb ideje!!!
Az izgalom ezután tovább fokokódik, hiszen jön a többi női csapat, meglátjuk, ez az idő mire lesz elég. Becsehely szerelése alatt mindenki feszülten figyelt, de amikor bemondták a mért eredményüket: Negyvenegy egész ?...., hatalmas ordítás, megkönnyebbülés, Becsehellyel szemben már megnyertük!!!! Hivatalosan mért idejük 41,11 mp. Még szerencse, hogy most már a számítógép méri, hisz az ilyen századmásodperces eltéréseket kézi méréssel szerintem nagyon nehéz lenne pontosan megállapítani. Pár percen belül mindenki kezében telefont lehet látni, ilyenkor mindenki továbbítja a hírt a hazaiaknak, családnak, barátoknak. Először hívjuk Sanyit, Pixit, ja most Sanyi itt van velünk, őt nem kell hívni, sőt Sanyi hívja Pixit. Elnökünk is gratulál a csapatnak, sőt este hivatalosak vagyunk hozzá egy italra. Mondom én, hogy hosszú napunk lesz!
Aztán jött a délutáni lazítás, drukkoltunk a már jól ismert csapatoknak: Sárosd, Böhönye, Tolcsva, Újbuda, Baja, stb. A verseny mellett mindig különböző programokkal készül a helyi rendezőség, itt többek között kerékpáros triál bemutató, hagyományőrző előadás, és a többféle egészségügyi program keretében véradást is szerveztek. Csapatunk Alsópáhok hírnevéhez mérten - nem csak kismotorfecskendő szerelésben jeleskedett, hanem a véradásban is. Nyolcan adtunk vért!!! Ezt később a hangosbemondóban mindenki tudomására hozták, gratuláltak a csapatnak.
A délután nagyon nehezen telt, öt órakor volt az eredményhirdetés, a borzasztó nagy hőséget át kellett valahogy vészelnünk. A több liter hideg ásványvíz meg a sok-sok vizes törölköző segített ebben. Azért jó párszor zengett a pálya csatakiáltásunktól: Ki a jó? ALSÓPÁHOK!!!
Az eredményhirdetésen történt egy kis malőr, Alsópáhokot a második helyezettnél szólították, persze mindenki maradt a helyén, meg se mozdultunk. Rövid egyeztetés után kiderült a hiba oka, aztán már helyesen megkaptuk az első helyezésért járó érmeket, és egy fából faragott díszt, és talán kárpótlásul(?) egy nagy tűzoltóautós tortát. A Püspökladányban elmaradt személyre szóló gratulációt és puszit itt jócskán bepótolták, az egész rendezőség, díszelnökség egyenként mindegyőnket végigpuszilt! Természetesen a tortát a helyszínen megettük, illetve szétosztogattuk. Ekkor már tudtuk a nagy titkot, ránk otthon három torta vár Kati jóvoltából (csokis, gyümölcsös, diós).
Valóban hosszú nap volt, a rettentő melegben a csapat nagyon szépen helyt állt, ezzel megszerezte az országos bajnokságban az ötödik első helyezését. Ez összesen 125 pontot ér, ami jelen esetben az első helyezést jelenti. A matematikai számolgatás és az esélylatolgatás természetesen Murányi Misi feladata, tudjuk jól, hogy a hátra lévő négy versenyen még sok minden történhet. A végére ezért én már csak ennyit szeretnék, amiben egészen biztos vagyok:
KI A JÓ? ALSÓPÁHOK!!!!!!!!!!!!
Paál Éva
III. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /5. állomás, Püspökladány/
Elérkezett a nap, 7 órakor startolás, de előbb az elmaradhatatlan fotózás. Indulunk. A buszban folyamatos nyüzsgés, mint amikor a méhecskék duruzsolnak, így aztán hamar oda értünk. Elfoglaltuk a szállásunkat, ami nagyon szép volt, aztán mindenkinek szabad program. Voltak akik a városba sétáltak, voltak akik strandoltak.
Másnap 7 óra körül mindenki felkelt, összepakoltunk, elköszöntünk a házi gazdáktól és indultunk a verseny helyszínére. 9 órától volt a beérkezés. Regisztráltunk, leellenőrizték a motort és a többi felszerelést, aztán izgalommal vártuk a verseny kezdetét.
Felsorakoztak a csapatok és vártuk a verseny megnyitását, amelyet a püspökladányi polgármesterasszony és Kovács Ferenc tüo. dandártábornok nyitott meg. Megkezdődött a verseny. Három női csapat indult a 800-as kismotorral. A mi csapatunk kezdett. Nem igazán örültünk neki, mert így teljes izgalommal kellett végigvárni a többi női csapat szerelését.
Eljött az idő. Rajthoz álltunk és remegő lábakkal vártuk az indítást. Dudaszó: futás! Mindenki nekiiramodott, én döntöttem és csatlakoztam a szívótömlővel a motorra, közben a Nelli és a Szandi nekifeszült erővel összerakták a szívó egyet és a szívó kettőt, a Kati már repítette is a vizeskádba. Közben Laura is erőteljesen csatlakozott az osztóhoz, és máris rohant tovább. Eközben a két sugaras lányaink sem unatkoztak, már a pálya felénél vágtattak. Ott a cél lányok! Először Szilvia lámpája villant fel, majd hamarosan következett Szandra lámpája is. Meg van, sikerült, kiabálta mindenki, de ők a nagy izgalomban csak lőtték a céltáblát. Közben az újbudai és böhönyei fiúk kiabálták: Hajrá Páhok, hajrá csajok!
Az egyik szponzorunk, a Vesper Kft., is megtisztelt bennünket és végig drukkoltak nekünk. Meglepetésként mindenkinek hoztak egy-egy pár bőr kesztyűt! Így majd mindenki könnyebben és bátrabbabn nyúl a tömlőkhöz. A szerlési időnk 42,53 mp lett. Az izgalom nem hanyatlott, mert a többi csapat csak ezután következett. Várakozás, izgulás, várakozás, és MEGVAN!!! ? kiabáltuk.
Sikerült, elsők lettünk Ezután mindenki megnyugodott és vártuk az eredményhirdetést. 16 órakor felsorakoztak a csapatok és megkezdődött az eredményhirdetés. A csapatvezető átvette a kupát és az érmeket, és mi boldogan akasztottuk a nyakunkba. Aztán az elmaradhatatlan csoportos fényképezkedés. Természetesen pezsgőbontás, kupába öntés, és mindenki ivott belőle.
Megnyugodva, boldogan összepakoltunk és elindultunk hazafelé.
Ki a jó??? ALSÓPÁHOK!!!!!
Kálócziné Magdi
III. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /4. állomás, Sárosd/
A hétvégén Sárosd adott otthont az Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság soron következő fordulójának. Ismerős helyre indultunk, mivel a tavalyi évben is tartottak már versenyt itt. Kora reggeli órákban sofőrünk összeszedte a csapatot, és útnak indultunk. Most már szinte hagyomány, hogy Székesfehérváron tartunk egy kis pihenőt, így ennél az útnál se hagytuk ki. Lassan a benzinkutas is úgy fogad minket ott, mintha törzsvendégek lennénk. Az út megint vidáman telt, kicsit még korán is érkeztünk Sárosdra, így gondoltuk benézünk a helyi piacra. Miután mindenki elköltötte felesleges pénzét, átmentünk a verseny helyszínére.
Jó érzés, hogy már nagyon sokan ismernek minket, és nagy szeretettel várnak bennünket. A szokásos módon megtörtént a sportszerek ellenőrzése, hitelesítése és a regisztráció.
A verseny megnyitóján köszönetet mondtak az árvízvédelem segítőinek, majd kezdetét vette a verseny.
A rajtsorrendben csapatunk az első helyen állt, amely abban könnyítette versenyünket, hogy száraz pályán tudtunk futni. Természetesen nem voltunk nyugodtak így sem. Nagy volt az izgalom, hiszen megint csak új technikát gyakoroltunk ki az edzéseken, hogy még gyorsabbak legyünk.
Nemes István / nyá. tüo. ftörm. Györöki HAMUTIPRÓK Hagyományőrző Önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnok helyettese/, főbíró, indította a csapatot és Molnár József /tűo. alezredes Fejér megyei Katasztrófavédelem Igazgatóságának Ellenőrzési Osztály Főellenőre/ főbíró, állt a pálya végén, aki szintén mérte az időt. Nagyon jó időt futottunk 42.45 mp lett a vége. De izgulásunk még így sem ért véget, hiszen még 7 női csapat hátra volt. Így hát leültünk a pálya szélére, és nagy izgalommal és árgus szemekkel néztük végig a többi csapat versenyét.
A versenyek befejeztével programok következtek, hogy addig és jól érezzék a csapatok magukat, míg a szervezők összesítik az eredményeket.
Kempo és Erősember bemutató volt. Számunkra nagyon izgalmas és érdekfeszítő lett, mivel a ?véletlennek köszönhetően? a csapat is részt vehetett a bemutatóban. Egy külön számot is sikerült alkotni, a legerősebb férfi felemelte egyik lányunkat a feje fölé. Az élmény felejthetetlen marad számára is. Ismét ??hozta a formáját?? a csapat, valószínű itt is tudni fogják, kik az alsópáhoki női csapat tagjai.
Végül elérkezett az eredményhirdetés. Nagy örömünkre ismét sikerült az első helyet megszereznünk. Nagy ujjongás tört ki, és ez nem csak a mi hangunk volt, hanem más csapatok is ujjongtak, mivel ők is szurkolnak nekünk, ami nagyon jó érzés. Büszkék vagyunk magunkra, és reméljük a következő versenyeken is ilyen sikeresek leszünk.
HAJRÁ PÁHOK!
Benczik Alexandra
III. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /3. állomás, Akasztó/
Május 25.-én a Törölköző Világnapján került megrendezésre az országos bajnokság 3. fordulója, Bács-Kiskun megyében, Akasztón, a Stadler Stadionban.
A hajnali órákban indultunk útnak, hogy időben odaérjünk a soron következő megmérettetésre.
10 órakor lezajlott a verseny hivatalos megnyitója.
Azt követően már mindenki átszellemülten készülődött a saját versenyére.
Mivel konkrétan rajtunk kívül egy női csapat állt rajthoz, így nálunk a cél az volt, hogy szerelni kell egy érvényeset, és a dobogós hely meg is van.
A becsehelyi női csapat szerelése érvénytelen volt, s közvetlenül utánuk már mi következtünk.
Sikeresen leküzdöttük a célt, 41.81 mp-es idővel.
A nap hátralévő része számunkra már kényelmesen telt, hiszen tudtuk, hogy újabb aranyérmekkel térünk majd haza.
Az országos bajnokságot követően a II. Hagyományőrző Kocsifecskendő Verseny vette kezdetét.
Mindeközben megtekinthető volt egy kiállítás is a verseny helyszínén, melyen az Akasztó Községi Önkéntes Tűzoltó Egyesület elmúlt 100 évének jelentősebb eseményeit lehetett megtekinteni, fotókkal, emléktárgyakkal.
A délutáni órákban következett az eredményhirdetés.
Az érmeket, kupát és oklevelet Dr. Farkasinszki Lóránt, a Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója adta át a csapatoknak.
Az eredményhirdetést követően készültek a csapatképek, s bónuszként még fotózkodott a csapat a törölközős újbudai győztes srácokkal is, akik férfi retro, valamint modern kategóriában, egyaránt diadalmaskodtak.
Hazafelé jövet megálltunk vacsorázni Csillagvárban, majd az esti órákban sikeresen és fáradtan haza is értünk.
Gratulálok a Csapatnak!
Kiss Alexandra
III. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /2. állomás, Hegykő/
Újabb megmérettetésre került sor, tehát felkerekedtünk és elindultunk kora reggel Hegykőre. Az egész csapat izgatottan várta, hogy megérkezzünk. Az út vidáman telt. Mikor megérkeztünk a szokásos eszközellenőrzés következett, majd letáboroztunk a pálya szélén.
Az ünnepélyes megnyitóval, melyen nem lehetett kihagyni gróf Széchenyi Ödön történetét: ő volt aki megalapította Magyarországon a Tűzoltóságot (1870) és török császári pasa címet kapott, hivatalosan is kezdetét vette a verseny. Ránk elég későn került sor, de nem kellett egyedül izgulnunk, mivel a polgármester úr is eljött, egy kis lelki támaszt adni nekünk. Elérkezett a pillanat: fel kellett pakolnunk a dobogóra.
Izgatottan vártuk az indítást, ám a technika nem kedvezett nekünk, a motorunk nem indult el, ezért sajnos érvénytelen lett a szerelésünk. Ez természetesen nagyon letörte a csapatot, de így ?átestünk már ezen is?. Az eredményhirdetésen kaptunk oklevelet, de sajnos a ponttáblázatban 0 pontot. A hazafele út gyorsan elment, a nagy bánatunkra megengedtünk magunknak egy jó vacsorát. Miután elfogyasztottuk már jobb kedvűen mentünk haza, és már nevetve tudtunk mesélni a napi élményeinkről.
Haraszti Franciska
III. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /1. állomás, Tolcsva/
A tavalyi eredményes versenyzésen felbuzdulva, kis csapatunk az idei évben is nekivágott az országos bajnokságnak. Ám ezúttal már a bajnokság első állomásán is részt vettünk.
Péntek kora délután nekiindultunk, hiszen hosszú út várt ránk, egészen a Tokaj-hegyaljai borvidékig utaztunk, Tolcsvára. A röpke 7 órás utazásunk roppant vidám hangulatban telt el, egy élmény volt...
Este 8 óra után azonban végre célt értünk. Már jó előre be volt harangozva az érkezésünk, ezért nyugodt szívvel fogalmazok úgy, hogy szó szerint tárt karokkal vártak bennünket, amint elértünk a vacsora helyszínére. Ott hamar, gyorsan leadta mindenki a vacsora igényeit, aztán tovább is mentünk, hogy felfedezzük a szállásunkat. Igazán kedves vendéglátásban volt részünk, finom sütikkel és házi készítésű italokkal vártak minket. Birtokba vettük a szállást, ettünk, ittunk, felfrissítettük magunkat, majd elsétáltunk vacsorázni. Víg kedélyű, nótázós hangulatban telt el a vacsora, ugyanis a Zalaszentivániak készültek ehhez hangszerrel, a másnapi versenybírónk pedig már a tavalyi évről közismert ének tehetségéről, amit most is megcsillogtatott. Szóval a hangulat remek volt, a vacsora ízletes és laktató, amit persze előszeretettel öblítettünk le egy-egy pohár finom borral. A vacsorát követően más csapatokkal karöltve nekiindultunk a helyi önkéntes tűzoltók klubhelységébe. Az este további része kellemes hangulatban telt el, ismerkedtünk, beszélgettünk. Azonban az alvásnak is kellett időt szakítani, ezért visszamentünk a szállásra, kicsit csacsogtunk és nassoltunk, majd nyugovóra tértünk. És az eső csak esett és esett és esett?
Borongós szombati napra ébredtünk, de legalább már láttuk a napot és nem esett az eső. Kimentünk a sportpályára és birtokba vettük a lelátó egy részét, ahonnét mindkét versenypályára remek rálátásunk volt. Túlestünk a verseny hivatalos megnyitóján és lelkesen vártuk, hogy végre majd egyszer már mi következzünk. Az előzetes információink szerint úgy volt, hogy az 1-es pályán majd zajlik a férfi retro kategória, míg a 2-es pályán a modern kategória, ami után végre a női retro kerül terítékre. Ám a technika már a modern kategória első résztvevőinél megadta magát, így némiképp nehezített körülmények között sikerült csak a versenyt lebonyolítani. Egész konkrétan az 1-es pályán lezajlott egymás után a férfi, majd a női retro kategória, és ezt követően kezdték meg a 2-es pályán a modern kategória futamait. A több napos esőzéseknek köszönhetően sáros, csúszós volt már alapból a pálya, így a versenyzőknek a körülményekkel is küzdeniük kellett. Ez több, kevesebb sikerrel ment is a csapatoknak.
A mi szerelésünk sem volt épp zökkenőmentes. Nem is voltunk maradéktalanul elégedettek az időeredményünkkel, de nem volt mit tenni, vártuk hogyan teljesít a többi női csapat. Szerencsénkre nem jobban, mint mi, így hamar biztossá vált, hogy a tavalyi remek szereplésünket folytatva, az idei évben is dobogós helyezéssel indítunk. Végül első helyet értünk el, s akkor már megnyugodva, felszabadultan néztük végig a modern kategória futamait. Ekkor még az idő kegyes volt hozzánk, de az eredményhirdetésre leszakadt az ég.
Úgyhogy jöhetett a 'B terv', hogy fedett helyen kerüljön megrendezésre a díjátadó. Az eredményhirdetés keretein belül kitűntetéseket is adtak át, többek között a tolcsvai önkéntes tűzoltó egyesület parancsnokának is. Majd először a női retro kategóriában hirdettek eredményt, ahol a sárosdi lányokat megelőzve miénk lett az első hely. Arany érmet, kupát, oklevelet, könyvet, bort kaptunk. Következett a férfi retro kategória, ahol böhönye a harmadik, hegykő a második helyet érte el, s az újbudai hivatásosok diadalmaskodtak. Majd a modern kategóriában hirdettek eredményt, ahol a bajai hivatásosok lettek a harmadikak, míg a második helyezett püspökladány lett, s újbuda először duplázott. A legeredményesebb csapat a két első helyezéssel természetesen szintén az újbudai hivatásos tűzoltók lettek, s ezzel ők különdíjban is részesültek. Különdíjban részesült a legmesszebbről érkezett csapat is, akik a Zalaszentivániak lettek. Az eredményhirdetést követően lezajlottak a szokásos fotózkodások, pezsgőivászat a kupából, majd a késő délutáni órákban hazaindultunk.
Éjféltájt szerencsésen haza is értünk. Hosszú, fárasztó két nap áll mögöttünk, GRATULÁLOK a Csapatnak, szép kezdése volt ez az idei bajnokságnak!!! ;)
Kiss Alexandra
