III. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság
7. állomás - Budapest
2013. 08. 24.
Retro női kategória
- Alsópáhok ÖTE
- Böhönye ÖTP
- Becsehely ÖTE
- RÁ-KOK
- Berettyó ÖTE
- Sárosd ÖTE
Ez a verseny már eleve másként indult, mivel ÉN is helyet kaptam benne. Elérkezett a nap, 5.15-kor Polgármester Úr elkezdett összegyűjteni minket és elindultunk a Népstadion felé. Fél 9-kor már meg is érkeztünk, regisztráció, kipakolás, versenytársak üdvözlése, minden ami kell.
A verseny megnyitóján köszönetet mondtak az árvízi védelemben résztvevőknek, és személyre szóló emléklapot, illetve érmeket nyújtottak át a srácoknak.
Rövid versenybírói eligazítás után megindult a verseny. Összesen 6 női csapat nevezett, mi másodikként, a női mezőnyben elsőnek, kedvenceink az ÚJBUDA után indultunk. Nagyon izgultunk, mindenki tisztában volt vele, ha ez a futam megvan, akkor BAJNOK a csapat. Végre mi jöttünk, felpakolás, csatok igazítása és akkor megjelent a Tibi (aki persze úgy tudtuk, hogy nem ér rá, ugyanúgy mint a Misiék). Persze mindenki nagyon megörült neki, nekik, bemelegítette a motort, és rajthoz álltunk. Elhangzott a vezényszó és a duda és onnan mindenki a legjobb tudása szerint csinálta a dolgát, én a bal oldali sugarat birtokoltam, miután lelőttük a célt, hatalmas ordítás, mert nem akartuk elhinni, hogy 37,85 mp lett az eredmény. Ez a csapat eddigi legjobb eredménye, de ha jól tudom, Magyarországon még női csapat nem csinált ennél jobbat! Miután lelőttem a saját célomat, eldőltem, mint egy zsák, és a Morzsa megtámadott egy kis vízzel, azaz megtörtént a beavatásom, (számítottam valami ilyesmire, vittem váltó ruhát)!
De még ugye hátravoltak a többiek is, így feszült figyelemmel néztük Becsehely, Berettyó, Böhönye, Sárosd és a Rá-Kok szereléseit. Szurkoltunk mi mindenkinek, mi nagyon jóban vagyunk mindenkivel, kivéve akivel nem lehet, azzal nem lehet mit tenni.
Elég hamar lezajlottak a futamok, mert nem sok csapat nevezett, így már 2 órakor sor került az eredményhirdetésre. Büszkén feszítettünk a sorban, hiszen tudtuk, hogy aranyérem kerül a nyakunkba, amit nagyon boldogan vettük át, FŐLEG ÉN!
Nagyon büszke vagyok a csapatra! Nagyon izgultam bevallom. Nem azért mert nem tudom megcsinálni a rám kiszabott feladatot, hanem, hogy ne legyen semmi gigszer összességében, mert nagyon szerettem volna ha megnyerjük, mert tudtam mekkora a tét, (edzésen ezt hangoztatta a Misi állandóan ) ezzel megvan a bajnoki cím. Ja, és nagyon szerettem volna már egy saját aranyérmet, J. Nagy volt rajtam a nyomás, mert megbíztatok bennem, és nem akartam csalódást okozni nektek J. Hát azt hiszem sikerült, és még 3 mp-t is javítottunk.
Eredményhirdetés után fényképezkedtünk a böhönyei csapatokkal és megbeszéltük, hogy együtt vacsorázunk Balatonszentgyörgyön, ők fel is ajánlották, hogy lefoglalják az asztalokat. Elbúcsúztunk mindenkitől és elindultuk hazafelé. Balatonszentgyörgyön elfogyasztottunk egy nagyon finom vacsorát, amit ismét megköszönök a csapat nevében a Polgármester Úrnak!
Ui: Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a futamnak, csak annyit még, hogy ki a legjobb:
ALSÓPÁHOK !!!!!!
Bokor Krisztina
