Cikkek
Egy emlékezetes nap
IV. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /8. állomás, Zalaszentiván/
2014. szeptember 27.
A fél 7-re állított ébresztőt már ébren kapcsoltam ki, mert az izgatottságtól korábban keltem, mint azt terveztem. Nagyon vártam már a versenyt, ezért a szokásosnál is gyorsabban készültem össze. Reggeli rutin, majd egy utolsó létszámellenőrzés a táskában. Megvan minden, mehetünk. Irány az autó, 20 perc alatt már négyen ültek mellettem, következett az első megálló, a gyülekezési pont, Felsopáhok, Szabó Család. Kicsit elobb értünk a megbeszélt helyre. Kipattantunk és türelmesen, vagy inkább türelmetlenül vártuk a kis-NAGY csapat megérkezését. Szépen lassan mindenki megérkezett, és eljött a fotózkodás ideje, na még egyet, na még egyet, na még egyet...
Ezek után elindult a "konvoj" Zalaszentivánra (4 autó és a falubusz). Mintegy egy órás út után meg is érkeztünk a verseny helyszínére. Szokás szerint a legjobb helyet foglaltuk el. Otthonosan berendezkedtünk, majd megittuk a welcome drink-et.
10 órakor a már megszokott módon a csapatoknak felsorakozás, majd rövid megnyitó után a csapatvezetőket szeretettel várták a bírói sátorban, egy gyors eligazításra. Figyelemmel kísértük a bajnokság éllovasait (retro férfi kategória), majd szép lassan mindenki megérkezett az utánfutóhoz, ahol már izgatottan vártunk a sorunkra. A kettes pályán Petőmihályfa után jöttünk mi. Szerelésük előtt már közelebb tettük a felszerelést a dobogóhoz, hogy gyorsabban fel tudjunk pakolni. Mindenki leellenőrizte a tömlőit, kapcsait, majd szokás szerint tettünk egy bemelegítő kört. Pár perc múlva már pakolhattunk is a dobogóra. Bár nem vagyunk egy rutinos csapat, de érzékelhetően kevésbé izgultunk, mint az előző 2 versenyünkön. A motor bemelegítve, a tömlők felharmonikázva, a kapcsok beállítva, a szurkolóink felsorakozva a pálya mellett, jöhet a dudaszó. Felkészülni, Vigyázz, duda!!! Szerencsére most ki tudtuk küszöbölni, a böhönyei hibánkat, és 37,22 másodperc alatt sikerült lelőni a célt. Nagyon örültünk az időeredménynek és megkönnyebbülve szereltünk vissza. Nem volt más hátra, minthogy kivárjuk hányadik helyre lesz elég az időnk. Ekkor a 4. helyen álltunk, de sajnos tudtuk, hogy többek között a györökiek is hátra vannak még, akik jó eséllyel megelőzhetnek minket.
Szerelésünk után nem telt el sok idő, figyelmünket az egyes pályára összpontosítottuk, ahol elkezdődött a női csapatok szerelése. A becsehelyiek kezdtek egy nagyon jó idovel. Majd utánuk nagy izgalomban elkezdtek felpakolni a mieink. Szép nekifutással 39,38-as időt sikerült elérni, amivel eldőlt az összetett verseny első és második helye. Következett Sárosd ÖTE női csapata. Természetesen minden ellenfél csapat mérte az idejüket, ami 38 másodperc körüli lett, VOLNA (!!), de óriási megdöbbenésünkre majd' 3 másodperccel jobb időt mondtak be. Már rohant is mindenki a bírói sátorhoz, de a próbálkozások sikertelennek bizonyultak. Nem az érem színe, hanem a verseny tisztasága volt a tét! (Sajnos az illetékes meg sem hallgatta a panaszokat a sárosdi csapat "tiszta" szerelésével kapcsolatosan. Szerk. megj.) De térjünk vissza egy kicsit a versenyhez, mert akadt még 1-2 számunkra is izgalmas pillanat. A sárosdi "rekord" szerelés után következett Böhönye női csapata, ahol Paál Évi jobb sugaras közremuködésének hála 45,03-as időt szereltek.
Ezzel az egész csapat számára véget ért a verseny fizikai része. Az eredményhirdetésig még volt 1-2 óránk, ez alatt elfogyaszthattuk a jól megérdemelt ebédünket. A versennyel párhuzamosan egyéb programok is zajlottak: Husqvarna gépek megtekintése, Inci és Finci (örökbe fogadható kiskutyák) simogatása, végül az utolsó fél órában a Katasztrófavédelem Központi Zenekara szórakoztatta a közönséget.
Az eredményhirdetés egy indokolatlanul hosszúra sikerült hastánc bemutatóval kezdődött, melyet az érmek és oklevelek átadása követett. Minden csapat emléklapot vehetett át. Az Alsópáhok ÖTE ezen a napon is szép eredményeket ért el: női retro 3. hely, női retro összetett 2. hely, férfi retro 5. hely. Az eredményhirdetés után jöhetett az elmaradhatatlan fotózkodás. A csajok portfóliót készítettek magukról és az év közben elért érmekről, kupákról. Reméljük jövőre a férfi csapat is ilyen eredményesen és büszkén pózolhat a képeken.
Ahogy mindig szoktuk, most is rendbe raktuk a mi kis táborhelyünket, majd hazaindultunk a hosszú nap után.
Összességében pozitív volt ez a nap! :)
Lázár Krisztián és Murányi Gábor
Árvíz a Murán
2014. szeptember 15-16.
Hétfon délután érkezett a segítségkérés a Polgármester Úrhoz. Majd miután Murányi Misi megkapta az információt nyomban telefonált nekünk, hogy fél óránk van összepakolni, mert indulunk az árvízhez. Nem sok idonk volt gondolkozni, csak a legfontosabb dolgokat raktuk össze, gyors telefon a munkahelyre szabadságot kérni vagy szabadnapot cserélni, majd vártuk, hogy jöjjenek értünk. Az elso csapat korábban elindult a tuzoltó autónkkal, mi a második járattal mentünk rá egy órára. Nem tudtuk, hova megyünk, mi vár ránk, csak sejtettük. Az út folyamán kiderült, hogy Tótszerdahelyen kell a segítség. Meg is érkeztünk este 9 körül. Egybol csizmát húztunk, kesztyut, kabátot és mentünk segíteni. Homokzsákok vártak ránk ott, amiket a gépek merokanalába kellett bepakolnunk. Nagyon ügyesen összedolgoztunk, láncszeruen adogattuk egymásnak a zsákokat. Miután elfogytak a zsákok, gyors kérdezosködés után megtudtuk, hova kell mennünk tovább. 200 métert gyalogoltunk a következo állomásig. Ott már a víz mellett voltunk, láttuk milyen magas a vízszint, hogy egy nagy géppel szivattyúzzák a vizet. Fáklyákkal világítottak körbe, hogy a nagy sötétben lássunk is. Ijeszto volt ilyen közelrol és szabad szemmel látni, ahogy emelkedik folyamatosan a víz. Itt már a zsákokat kellett tölteni homokkal, majd mikor jöttek a gépek gyorsan fel kellett szórni. Nem volt ido pihenni, amíg volt zsák és homok, addig volt munka. Közben érkezett a következo kamionnyi homok és zsák. Folyamatosan töltöttük a zsákokat. Az éjszaka tetozött a Mura, de sikerült a medrében tartani a vizet. Hajnali 3-ra azért mi is kifáradtunk, így a körénk gyult homokzsákokon pihentünk meg. Reggel telefonáltunk, hogy hol tudunk még segíteni, de sajnos nem tudtak akkor még választ adni. Így megreggeliztünk és útnak indultunk Molnáriba, az úton mindenki csendben figyelte a szörnyu látványt, ahogy a házak kertjében és pincéjében állt a víz, végül Murakeresztúron kötöttünk ki. Ott autóval vittek át a folyóhoz, mert az úton olyan magas vízszint volt, hogy csizmában sem tudtunk volna átkelni. A folyónál a rendészeti szakközépiskola diákjai rakták a homokzsákokat autókról. Sajnos ott végül nem tudtunk segíteni, olyan sokan voltak, hogy nem is lehetett az autóhoz férni, pakolni. Végül egy ház pincéjébol szivattyúztuk ki a vizet, amiért rendkívül hálásak voltak és mi örültünk, hogy tudtunk segíteni. Fáradtan, és kimerülten indultunk haza és csak remélni tudtuk, hogy apadni fog a víz állása, de mindenki nevében szólhatok szerintem, ha újabb telefon jönne mi gondolkodás nélkül mennénk és segítenénk.
Alsópáhok ÖTE önkéntesei: Murányi Mihály, Paál Éva, Szabó Zsolt, Szabó Martin, Szabó Laura, Fehérné Nelli, Fehér Máté, Murányi Gábor, Biró Anikó, Takács László, Kálóczi Imréné, Benczik Alexandra
Benczik Alexandra
Letenye árvíz
2014. szeptember 13.
2014. szeptember 13.-án, szombaton délután, amikor megszólalt a telefon, és megtudtuk, hogy riasztás van, egy kicsit felgyorsultak az események. (Igazából ez nem is klasszikus riasztás volt, hanem sürgos segítségünket kérték a Letenyeiek). Tudom jól, hogy egy riasztást követoen nagyon sok telefonváltás történik. Misi pillanatok alatt végig hív mindenkit, amíg én a készülésben segítek neki, hogy minél elobb az autónál legyenek, és indulhassanak. Most kicsit más volt a helyzet, ugyanis ahogy meghallottam, hogy riasztás van, árvízre kell menni, elhangzott a kérdés, hogy én is tudok-e menni. Hát ilyen még nem volt, eddig még mi nok, nem mehettünk soha. Persze gondolkodás nélkül igent mondtam, és fejben már én is agyaltam, pakoltam, hogy hogyan is legyen. Egy kis problémánk volt azzal, hogy mi éppen Bak mellett tettünk eleget egy másik egyesületi feladatunknak, és még egy rövid ideig nem tudtunk elindulni haza. De mire hazaértünk Tibi és Morzsa a tuzoltóautón mindent elokészített, meg volt már az indulásra kész kis csapat, már csak össze kellett szedni mindenkit. Ilyen villám készülodés még nem volt részünkrol, de azt hiszem, elso bevetési készülodésem teljesen jól sikerült.
Aztán perceken belül már a tuzoltóautón ültünk, Morzsa, mint sofor, Misi, Martin, Krisztián, Gábor és jómagam. A cél Letenye volt, de az induláskor a feladatot még nem tudtuk pontosan. Homokzsákokkal való védekezés, szivattyúzás, esetleg kitelepítésben való segítségnyújtás? Mindezt úgy vállaltuk, úgy készültünk, hogy akár 24 órás szolgálat is lehet.
Aztán Letenyére érve a volt tuzoltó parancsnokságra kellett mennünk, itt már megláttuk az igazi katasztrófahelyzetet, a falut átszelo Béci-patak, ami egyébként alig folydogál, most úgy meg volt áradva, hogy tetozéskor a mellette lévo épületeket is elérte, illetve valahonnan feljebbrol hozott egy nagy vashídat is. Eléggé félelmetes volt számunkra. Éppen rakták a homokzsákokat, és építették a gátat, illetve vitték kistraktorokkal az embereket más helyszínre, talán a Murára. Rengeteg ember segítkezett, nagy volt a nyüzsgés, mindenfelé tuzoltóautók, kistraktorok, terepjárók dolgoztak.
Misi és Morzsa lejelentkeztek a központban, mi izgatottan vártuk, milyen feladat vár ránk. Lejelentették, hogy hányan, mivel, milyen felszereléssel voltunk, és ez döntött, hogy szivattyúzni mentünk az elárasztott házakhoz. Mint megtudtuk, éjjel három óra körül volt egy olyan hatalmas felhoszakadás, ami mindent elárasztott, az utakon is mellmagasságban hömpölygött a víz. Sok helyen a lakóházakat, pincéket is elöntötte a hatalmas áradat. Egy közeli utcába kellett mennünk, ahol már a hévízi önkéntesek szivattyúztak. Eloször egy idos nénihez mentünk segíteni, a pincéjét teljesen ellepte a víz, a benne lévo felszerelésekkel, terményekkel együtt, hordók, kosarak, ballonok, sok-sok krumpli lebegett a vízben. Gyorsan kipakoltunk, összeszereltek a fiúk és már berregett is a szivattyú. A hévízi fiúk is nagyon rutinosan dolgoztak, ok tavaly, a Dunán is részt vettek szivattyúzási munkáltatokban. Nagyon hamar kialakult a két csapat között a jó kapcsolat, egymást segítettük, ahol csak lehetett. Hamarosan jött a Katasztrófavédelemtol egy hadnagy, aki végig nagyon készségesen segítségünkre volt, tartotta a kapcsolatot a központtal, irányította, hogy ki, mikor melyik házhoz menjen, hol van még szükség segítségre. Az elvégzett munkát is azonnal lejelentette. A fiúk a következokben, egy panzióban segítkeztek, az alsó szinten lévo összes szobát elárasztotta éjjel az eso, ennek nyomai még egy-két mélyebben fekvo helyiségben megvoltak, itt kellett elég sokat szivattyúzni. Már teljesen besötétedett, mikor ebben az utcában végeztünk, egy másik utcában a feladat egy kukoricaföld szivattyúzása lett volna, ami egy nagy raktárépület közvetlen közelében volt, ezt veszélyeztette, de aztán ez a helyiekre maradt. Szerintem ezt még reggel is szivattyúzták. Egy a város szélén lévo családi házhoz küldtek minket, ahol szintén pince és kazánház víztelenítése volt a feladat, ami elég szélmalomharcnak tunt. A környezo terület mind-mind állt a vízben, olyan magas volt már a belvíz, hogy igaz, kiszivattyúzták a vizet, de a falakon keresztül csordogált vissza a víz. Az itt lakó néni is nagyon nagy örömmel fogadott minket, hogy jöttünk segíteni. Már egy jó ideje dolgoztunk, amikor rácsodálkozott az autóra, hogy "maguk nem is Letenyeiek?" A nap folyamán mindenhol ezt tapasztaltuk, hogy a bajban lévo emberek mennyire hálásak tudnak lenni bármiféle segítségnek, de még ha csak egy segíto, megérto szót hallanak, már ez is sokszor megnyugtatta oket.
Késo este volt, mire visszaértünk a központhoz, és vártuk, hogy kapunk-e még feladatot, aztán a többi önkéntessel együtt, mi is hazamehettünk. Még elotte a homokzsákokon ülve megvacsoráztunk. Mint már délután is, nagyon extra szendvicseket kaptunk, jól esett egy kicsit megpihenni. A nap folyamán, több helyen üdítovel, kávéval kínáltak a helyiek, úgyhogy az ellátásra egy rossz szavunk nem lehetett.
Örültünk, hogy itt lehettünk, hogy segíthettünk a rászorultaknak, és mivel hogy ilyen jellegu munkában még egyikonk sem vett részt soha, kis csapatunk megfáradva, de annál nagyobb megelégedéssel, "élményekkel" gazdagabban tértünk haza.
Paál Éva
IV. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /7. állomás, Böhönye/
2014. szeptember 06.
Indulás Nelliék elol. Kb. 1 órás volt az út. A hangulat a szokásos, viccek, jó poénok, nevetés, közben egy kis elmélkedés, számolás. Odaértünk, majd ugyanúgy, mint a többi versenynél, beregisztráltunk, leellenoriztettük a felszerelést. Az ido sajnos nem a legjobb volt, ugyanis esett az eso, és elég huvös lett. Szerencsére voltak felállítva sátrak, így az egyiket elfoglaltuk és letelepedtünk. 10:00 órakor sorakozó. A meghívottak rövid beszédet tartottak és megnyitották a versenyt. Itt már kezdtünk izgulni, ugyanis a noi csapatokból mi szereltünk eloször. Itt az ido, nagy izgalomban felpakoltuk a dobogóra a felszerelést. Mindenki a sajátjával volt elfoglalva, milliméterre pontos és jó legyen minden. Izgulás, remegés, izgulás. Tuuuuuuuuuuuuuu………………. Megszólalt a duda, futás!
Az idonk 42,97 másodperc lett, ami nem a legjobb eredmény. Utánunk még Sárosd, és Becsehely következett, akiktol tartanunk kellett. Sajnos, jobbat szereltek mint mi, így harmadikak lettünk, de mi ennek is örültünk.
A fiaink is összefogtak, és alakítottak egy csapatot, így ok is beneveztek a versenyre. Ok drukkoltak nekünk, mi drukkoltunk nekik. Elso nekifutásra 9. hely. Csak így tovább, lesz ez még jobb is!!
Közben a Vöröskereszt felállított egy sátrat és lehetett vért adni: sajnos egy tuzoltónak kellett!
A csapat természetesen itt is helyt állt: Nelli, Szandra, Reni, Magdi, Tibi.
A versenyek végeztével egy kis játék következett: 3 tusa /tömlodobás, tömlogurítás, tömlo felcsavarás/, végül egy kis tömlohúzás. Természetesen a jó poénok röpködtek, és a jó tanácsok is, hogy hogyan kell csinálni. Elérkezett az eredményhirdetés. A mi kis csapatunk a 3. helyért és éremért is boldogan vonult ki. Aztán következett az elmaradhatatlan fényképeszkedés.
Szép lassan összepakoltuk a holminkat, elköszöntünk mindenkitol "egy hónap múlva találkozunk" jelszóval, és elindultunk haza.
Magdi
Bázakerettye Tűzoltó Tábor
2014. 08. 11. – 08. 17.
A hivatalos megnyitó után a csapatok ismerkedése is megtörtént.
A Magdival alig vártuk a takarodót, hogy már ágyba kerüljünk. A tábor előtt mi Tolcsván voltunk 3 napos tűzoltóversenyen és a "drága" kolléganőknek köszönhetően semmit nem aludtunk. Ma pedig újabb kihívás elé állítottak bennünket.
A tavalyi évhez képest lazább volt a tábor, talán az új hely miatt. A tábor alatt kétszer voltunk konyhaszolgálatosak, ami azt jelenti: terítés, felszolgálás, mosogatás, takarítás. Szerintem a fiúk nagyon jól kivették a részüket a munkából, persze velünk együtt, mivel ezt a feladatot Alsópáhok nyerte meg.
Kétszer voltunk őrségben is, az elsővel nem is volt baj. A második alkalommal a maszkabál után voltunk. Megbeszéltük, ki mikor lesz, csak hiba csúszott a gépezetbe. Én éjjel 1 órakor feküdtem le, 2-kor ébresztett a Martin, hogy a Vilmos úgy vacog, mint a nyárfalevél. Mit csináljanak vele? Fektessétek vissza mondtam, én lemegyek helyette az őrségbe 2-4-ig. Aztán a Tomival voltam 4-6-ig. A Magdi és a Csabi váltott bennünket.
Kétszer voltunk még riadókészültségben is. Eltűnt személyeket kerestünk, gázrobbanást hárítottunk el, stb. Strandoltunk, volt filmvetítés, elméleti oktatás és persze gyakorlás a CTIF pályán gőzerővel.
Eljött a verseny napja, a szombat. A letenyei strandon találkoztunk a szülőkkel, mivel ott volt a verseny megtartva. A szülők sütivel, üdítővel, sörrel és pálinkával vártak bennünket. Nyárson sütögettek, ettünk, ittunk, nagyon jó volt. Köszönet utólag is minden szülőnek!!!
A verseny nagyon jól sikerült, a 2. helyen végeztünk. Verseny után a strandolásé volt a főszerep, az idő lehetett volna jobb is, de így is jó volt.
Este maszkabál. A tavalyi hagyományt követve a fiúk „dögös csajoknak” öltöztek, és "csőtáncoltak" a Magdival és velem. Valami fergeteges előadás volt, dőlt mindenki a röhögéstől, ezt a számot is megnyertük.
Vasárnap reggeli után a hivatalos táborzárás, és eredményhirdetés. A Józsi kitalálta mivel elmaradt a "bukta" túra, így, most lesz megtartva. Mi Magdival nem mentünk a gyerekekkel, addig bepakoltunk az autókba és indulásra készen vártuk őket vissza. Visszaérkezés után mindenkitől búcsút vettünk, és elindultunk haza, mert mindenhol jó, de legjobb otthon! Köszönet minden fiúnak, megint kellemesen csalódtunk bennük. Úgy érzem, a második táborunk volt, de még megnyertünk néhány évet a gyerekekkel.
Jól éreztük magunkat, külön köszönet az Alsópáhoki ÖTE-nek a támogatásért.
"SEKURITI WOMEN"
Nelli
XVI. Tűzoltó Szaktábor, ahogy a gyerekek látták
2014. 08. 11. hétfő
Hétfőn délután 1 órakor elindultunk, majd nemsokára ideértünk. Beköltöztünk a szobákba, és körbejártuk a szállást. Nem sokkal később megnyitották a tűzoltótábort. Vacsoráztunk, és a tábortűznél bemutatkoztunk. Utána engem és a Norbit beavattak.
Dominik, Norbi
2014. 08. 12. kedd
Kedden 07.30-kor keltünk fel, és tornával kezdtük a napot. Azután a teniszpályát gazoltuk ki. Majd összeállítottuk a CTIF pályát, és felhúztuk a tábor lángját, és aludtunk. Közben a nap folyamán beszorultunk a szobánkba, és ezért berúgták az ajtót.
Bence, Botond
2014. 08. 13. szerda
Szerdán 08.25-kor keltünk fel. Azelőtt éjszaka szentmise volt, és áldoztunk is. Reggeli után kimentünk gyakorolni a CTIF-et, és a stafétát, ami senkinek nem ment igazán. Ebéd után elmentünk fürdeni a termálvizes fürdőbe. Hazajöttünk, és a letenyei ÖTE bemutatót tartott, azután őrséget álltunk este 22.00 – 08.00-ig.
Vilmos, Botond
2014. 08. 14. csütörtök
Felkeltünk, reggelre szakadt az eső. Egész nap elméleti oktatás volt, veszélyes anyagok szállításáról. Ebéd után csendes pihenő. Vacsora előtt a gázkitörésről néztünk filmet. Vacsora után közös játék volt a pályán, amerikai fociztunk. Éjszaka közepén riasztást kaptunk, hogy egy házban gázkitörés volt. Sikeresen megoldottuk a feladatot, és takarodó volt.
Martin
2014. 08. 15. péntek
Reggeli után elmentünk "jeckisni" (jet-ski) a kistolmácsi szabad strandra, azután este riasztottak bennünket, egy veszélyes anyagot szállító jármű felborult, és evakuálnunk kellett. Elveszett a Regina anyukája, és őt kerestük sok ideig, és lefeküdtünk aludni.
Vilmos
2014. 08. 16. Szombat
Verseny napjára ébredtünk, felöltöztünk és megreggeliztünk. Közben megérkeztek a szülők. Utána elindultunk Letenyére a fürdőhöz, a verseny helyszínére. A megnyitó után harmadikként indultunk. Alezajlott verseny után végigment a pályán a vegyes válogatott, amely tábori felügyelőkből állt össze. A verseny után szabadidős tevékenységek voltak a strandon, pl.: fürdőzés, röplabda, foci. Eközben a szülők sütögettek nekünk különböző finomságot. És nem maradhattak el a finom sütemények. Majd visszatértünk a táborba, ahol készültünk az esti jelmezbálra. A szülők megvárták a fellépésünket, amely nagyon jól sikerült Magdi Anyus és Nelli vezetésével. Ezután a szülők elbúcsúztak tőlünk, mi még folytattuk a bulizást.
Martin
2014. 08. 17. vasárnap
Reggeli után megtörtén a XVI. Bázakerettyei Tűzoltótábor záróünnepélye, és a díjak kiosztása.
A mi díjaink:
- CTIF és váltó 2. hely
- Tisztaszoba 1. hely
- Maszkabál 1. hely (rúdtáncosok voltunk)
A díjkiosztás után bejelentették, hogy elmegyünk buktatúrára. Amikor megérkeztünk a buktatúráról indultunk is haza. Nekünk tetszett ez a tűzoltótábor.
Norbi
IV. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /6. állomás, Tolcsva/
2014. augusztus 09.
Nem is tudom, hol kezdjem a beszámolóm a tolcsvai hétvégéről. Talán a péntek hajnali háromnegyed 6-os indulásnál kellene, amiért persze mindenki már egy órával előbb felkelt. Az ébren tartó kávé és a minimum 3x-i WC használat után mindenkit felvett a busz, csomagjaival együtt. Ehhez megjegyezném azt, hogy el kellett sakkozni a sok bőröndöt, ami egy női csapatnál nem 1-1 pakkot jelent, hanem inkább kettőt. Kiegészítésül fejente 1 hűtőtáskával. Tehát miután bepasszíroztuk a csomagokat, székeinket, a Nellinél csatlakoztunk a másik csoporthoz, melyet a kísérők, rokonok, lelkes szurkolók tettek ki. A szokásos indulós fotó elmaradt, mert mindenki izgatott volt és kapkodva ültek be az autókba. Az úti cél tehát Tolcsva. Nem fejteném ki az utazás hosszúságát, mert csak ha belegondolok, megfájdul a fenekem. Persze volt pár pihenő ahol "kiengedtünk" és "felfrissültünk" behűtött szőlőlénktől vagy épp más gyümölcsök gazdag levétől. Tolcsván áthaladva a mi buszunk tagjainak a húgyhólyagja feszülten várta a megérkezést, ami kb. 10 perc múlva bekövetkezett, egy kis utcabenézős gikszert is beleszámítva. A szállást elfoglaltuk és hamar fürdőruhára váltottuk az amúgy is kevés ruházatunkat. A strandhoz vezető "óriási" távolságot vigyorogva tettük meg, majd az indulástól számított 2,5 perc múlva már a második medence melletti nagyobb helyett szuggeráltuk ki a táborunk helyéül. A víz nagyon meleg volt és emellett igencsak külföldinek éreztük magunkat itt Magyarországon, mivel mindenki, más nyelven beszélt körülöttünk. Az óriási fekete felhők érkezése zavarta haza a fürdőző csapatunkat a strandról. A boldogság csak most kezdődött, mert egy edzés még hátra volt a szállásunk szép zöld gyepén. A szívóoldal küzdött a tökéletes megoldásért, ami nem igazán jött, így kipakoltunk minden felszerelést és lécekből állítottuk ki a dobogó szélét. Erre leszakadt az ég az előbb említett fekete felhőből. Gyors összepakolás és szárítkozás után készültünk a meglepetés bulira, amit Morzsa tiszteletére szerveztünk. A sok titokból, ide-oda terelgetésből, susmitolásból, Ő már sejtett valamit. Nagy nehezen a polgármester úr és a fiúk befogták kártyázni mire mi összekészültünk. A csajok nagyon izgatottak voltak. Ugráltak, zsongtak mire elindult a műsor. Azt nem árulhatom el, hogy mit ráztunk, (- a fényképeken úgyis látszik :D - szerk.megj.), de azt elmondom felejthetetlen élmény volt ez a Morzsának és nekünk is. Koccintottunk még a másik szülinaposunkra Krisztire is, megettük a tortát és vidám beszélgetéssel folytattuk a bulit. Zenét a rádión véletlenszerűen talált retró csatorna szolgáltatta. Lassacskán elszállingóztunk aludni, hisz másnap kemény verseny várt ránk. A reggeli ébredés nem volt egyszerű. Valami emberszabású kakas kukorékolt az udvarban, de ekkor még egész kakas hangja volt. (A cikk írója valami rosszat álmodhatott, szombat reggel nem volt kukurikuuu :D - szerk. megj.) A fürdőszoba használatra kiosztott sorszámokat egymás után beváltottuk, így lassacskán el is készültünk. Az időjárás elég ijesztő volt. Mintha ősz lett volna. Hideg, ködös, nyálkás idő, ezáltal a versenypálya is tiszta víz volt. Azért mi szokásunkhoz híven, kitelepültünk a legfeltűnőbb helyre a pálya mellett, hogy nyomon követhessük az eseményeket. A rövid megnyitó után egy kis technikai szünet következett, mert kicsit hosszabbra mérték ki a pályát. Miután ezt is megoldották elkezdődhetett a verseny. Mi másodikként voltunk kiírva, úgyhogy az izgalom már a megnyitón elkezdődött. Míg a felszerelést pakoltunk mindenki arcán fájdalom, izgalom és némi remegés látszott. Stressz oldásként elénekeltük a csapatindulónkat, ami azt kell, hogy mondjam hatásos volt. Mi következtünk, ezért lázasan pakoltunk a dobogóra. A rajtig levert minket a víz és azon imádkoztunk, hogy legalább érvényeset szereljünk. Megszólalt a duda és mi nekifeszülve kapcsoltunk majd rohantunk. Futás közben hallottuk a pálya szélén álló szurkolók üvöltését, buzdítását. Majd célra lőttünk és villogott is a jelzőfény, ami azt jelezte vége. Szandra, akit közben alapvonali bírónak befogtak, kiabálva rohant felénk és nyakunkba ugorva gratulált a 38,29-es időeredményünkhöz. Ez után már csak az volt a dolgunk, hogy a többi női csapat időeredményét figyeljük. Lassacskán ők is sorra kerültek. Mi pedig egyre izgatottabbak és vidámabbak lettünk, mivel mindenki rosszabb időt futott. Az utolsó csapat szereplése után örömujjongásba törtünk ki, hisz akkor már biztos volt az első hely. A sok beszélgetés, izgulás és pihenés után elérkezett az eredményhirdetés ideje. Mi büszkén vonultunk ki az érem és kupa átvételére. A legnagyobb boldogság részéhez hozzátartozik az is, hogy a többi csapat óriási üdvrivalgással, ujjongással kísérte végig az érem átvételünk pillanatait. A csapatok sajnos hamar elindultak haza, így megint mi voltunk az utolsók, akik elhagytuk a verseny helyszínét. A Tolcsvaiak hívására tiszteletünket tettük a főhadiszállásukon, majd indultunk Sárospatakra, a mi szállásunkra. Ott lemostuk magunkról a verseny fáradalmait majd közösen vacsorázni indultunk. Koccintottunk a remek eredményre és a szálláson csendes beszélgetéssel zártuk a napunkat. Vasárnap reggel újra hallottam a már említett kakasunkat. (Igen, igen, most hallhatta a cikkíró - szerk. megj.) Igaz, aznap reggel már elég gyér hangja volt, de elég ahhoz, hogy mindenkit felébresszen. Összepakoltuk csomagjainkat, újra beküzdöttük a kocsiba őket majd elindultunk a nagy útra, mely már Alsópáhokra /HAZA/ vezetett. A haza út még hosszabb és még fárasztóbb volt, mint az oda út. Mégis azt mondom megérte annyit menni. Nem csak az első helyért, hanem az élményekért is.
Kálóczi Szilvia
Balatongyöröki Tűzoltónap
2014. július 26.
Már évek óta megszokott dolog, hogy július utolsó hétvégéje nem lehet más, mint Tűzoltónap Balatongyörökön!
Az Országos Bajnoksággal elég sok hétvégénk foglalt, utazunk sok száz kilométert, együtt vagyunk, versenyzünk, jól érezzük magunkat, de ez a rendezvény valahogy kihagyhatatlan, erre mindig szívesen megyünk. Ennek a hangulata teljesen más, mint egy országos versenynek.
Kilenc óra körül érkeztünk, gyorsan elfoglaltuk a már évek óta jól bevált, kis partmelletti területünket, és megkezdődött a bepakolás. Kissé nehezítette a dolgunkat, hogy a sétányt átépítik, parkosítják, így autókkal nem mehettünk be, viszont külön engedéllyel egy autó behordhatta a sok-sok cuccot. Ide természetesen sátrat, asztalt, padokat, a főzéshez bográcsot, gázpalackot, meg sok-sok hűtőtáskát is hoztunk. Aztán kezdődött a sátorépítés, berendezés, főleg a konyhai rész elkészítése.
A főzőverseny kiírása szerint kaptunk hagymát, paprikát, paradicsomot, lecsókolbászt, tarhonyát, és egy dinnyét. Ebből kellett valamit összerittyenteni. Teljesen kézenfekvő, hogy tarhonyás lecsó készült, nagyon flancos dinnyehéjban tálalva. Főszakácsi szerepet Reni vállalta, természetesen nem csak a zsűri részére, hanem kis csapatunk részére is.
A koszorúzáshoz való felvonulás mindig nagyon hangulatos, tűzoltóautókkal végignínőzzük Györök utcáit. Ezt nagyon élvezik a nyaralók is, főleg a gyerekek, egész úton integetünk mindenkinek. Mi pedig azt élvezzük, hogy ez az egyetlen alkalom, amikor a tűzoltóautónk tetején ülhetünk.
Délután háromkor kezdődött a verseny. Akárhogy mondjuk, hogy ez nem az országos verseny része, itt csak kettő csapat volt, itt a jó hangulat a lényeg, azért mi ugyanúgy izgultunk, ugyanúgy szerettünk volna jót szerelni, és természetesen nyerni. A gyors, rutinos felpakolás után, a nem teljesen megszokott összeállításban, szereltünk egy 34,51-es időt. Itt természetesen a versenykiírás szerint nem volt céllelövés, csak a vízmegjelenés volt a lényeg.
Az ellenfél, Zalahaláp csapatának, a szereléshez ennél több időre volt szüksége, így örülhettünk, az első helyünknek. De tovább izgulhattunk a férfiak versenyén, ugyanis nagy-nagy örömünkre fiú csapatunk (hívjuk csak szépen férfi csapatnak :D – szerk. megj.) is indult. Mivel többnyire teljesen kezdők, jó pár edzésen ők is részt vettek, az elmúlt hetekben elég sokat készültek. Nagy volt a lelkesedés, az elszántság, úgyhogy mi meg nagyon drukkoltunk nekik. Az első szerelésnél a györöki fiúk mindjárt jó magasra helyezték a lécet, gyönyörűt szereltek, 28,16 mp-es idővel. Azt azért tudtuk, hogy ezt szinte lehetetlen megjavítani, annyira jó idő. A mi fiaink hatodikként szereltek, minden szuperul összejött, az idő 33,16 mp lett, ezzel a második helyre kerültek. Ezután, már csak öt verseny volt hátra. Ezt mindenki a tűző napon, étlen, szomjan várta ki, annyira izgultunk, és érdemes is volt, meglett a végén a második hely. Nagy volt az öröm, az ünneplés. A fiú csapat tagjai: Tibi, Csabi, Ricsi, Krisztián, Gábor, Lackó, Martin. Mindjárt továbbfűzték a fiúk a gondolatot, hogy milyen jó lenne még versenyezni, milyen jó lenne országoson részt venni, milyen jó lenne még javítani az időn. Hát majd meglátjuk, csak a lelkesedés maradjon.
Az eredményhirdetés hét órakor kezdődött, addig pedig pihenés, fürdés, evés, ivás, ismerkedés, kapcsolatok ápolása volt a program. Az elért eredmények jócskán hozzájárultak, hogy mindez nagyon jó hangulatban telt. Az eredményhirdetés után pedig sok-sok fotó készült, mindkét csapat kupát is, oklevelet is kapott, ezt jó sokféleképpen megörökítettük.
Aztán sátorbontás, visszapakolás a kocsikba, sötétedésre tényleg már csak a legszükségesebb dolgok maradtak, aztán kezdődhetett bál, táncoslábú lányaink ropták is ezerrel.
Paál Éva
IV. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /5. állomás, Hegykő/
2014. július 19.
A Fertőpart egyik legszebb településén, Hegykőn rendezték meg a verseny 5. fordulóját.
A mi kis csapatunk a már jól megszokott módon, felkészülten érkezett a helyszínre. Mint mindig, most is megnéztük előre az időjárást, így tudtuk, hogy mire számíthatunk. Kánikulát mondtak a hétvégére, de minket ez sem zavart. Napernyővel, székkel, pléddel, naptejjel és az elmaradhatatlan hűtőtáskával érkeztünk. Néztek is ránk furán a többi csapatok, de akkor még ők nem tudták, hogy nekünk milyen jó is lesz. :-)
A megnyitó szokásos időpontban kezdődött, majd a technikai megbeszélés követte. Főnökeink, mint mindig, most is elláttak minket buzdító szavakkal, majd megkezdődött a verseny.
Miután Sárosdon pofonként ért minket, hogy a sárosdi csapat jobb időt futott, mint mi, így eléggé stresszesen álltunk a rajthoz. A cél nem is a győzelem volt, hanem hogy megverjük őket. Sajnos az időnk 39,99 mp lett, ami nem volt elég, hogy az első helyre kerüljünk. A sárosdi csapat úgyanis 39,72 mp-et szerelt. Minő meglepő, most 0,2 mp volt a különbség. Akkor jött a nagy fordulat, a páhoki lányok elkezdtek szurkolni a becsehelyi női csapatnak. Ennyire még soha nem örültünk a győzelmüknek 37,68 mp-et szereltek. Így ők verték meg a sárosdi csapatot, és nekünk csak a harmadik hely jutott.
A kánikulának köszönhetően a hegykői rendezők gondoskodtak arról is, hogy kiszáradás ne fenyegesse a csapatokat, vízzel és hamvas fröccsel kínáltak.
Napernyőink kellően felhívták a bajai férfi csapat figyelmét, hogy hova kell menekülni a tűző nap elől, így szép lassan körénk csoportosultak. Jó kis hangulat alakult ki, a hűtőtáskákból előkerültek a hűsítő sörök és a házi pálinkák. Majd a délutáni sziesztára is sor került. Szép lassan elérkezett az eredményhirdetés, megtörtént a díjkiosztás. A nap tanulsága, hogy az eredményünk nem volt rossz, de arra kell törekednünk, hogy még jobbak legyünk, de ehhez taktikát kell váltanunk.
Benczik Szandra
IV. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /4. állomás, Sárosd/
2014. július 05.
Elérkeztünk a negyedik fordulóhoz. Nagy örömömre rám került a sor, hogy megírjam. Hol is kezdjem?!
Megint korán keltünk útra. A mi Kocsmár Petink a már szokásos módon, összeszedte kis csapatunkat. Korán oda is értünk, és a hagyományt megtartva a piacot is útba ejtettük. Azt hiszem, ebben a cikkben sokszor fogom megemlíteni a "szokásos" szót. Szóval megcéloztuk a "szokásos" helyünket, felpakolva, mintha egy hétre jöttünk volna. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk, mindenki úgy pakolta mobil székét, hogy jól lásson, megérkezett a mi mentalistánk /Misi/ és borított mindent. A molinó felrakása kisebb vitatéma lett, jól látható helyre kell rakni, persze az zavarta a mi kilátásunkat, de ezt is megoldottuk.
A megnyitó rövid, tömör volt, ahogy mi szeretjük. Aztán megkezdődött a verseny. Mi a 2-es pályán másodikként indultunk, mivel egy pályán 2 dobogó volt, így mi is fel tudtunk pakolni nyugodtan, nem volt ott versenybíró, hogy sürgessen minket. Tibi addig a berettyóújfalui lányoknak segített, mivel a motorjukat előző verseny alkalmával elhoztuk, hogy meg tudja csinálni nekik.
Eljött a mi időnk. Gyomorgörcs, remegés és lámpaláz. És megszólalt a duda. Futás!!!!! A pálya szélén, mindenki ordított: Húzzad, fuss, gyerünk! Ebből természetesen, mi semmit nem hallottunk, de kiértünk és leküzdöttük a célt, még ha én nem is sokat láttam a szemembe lógott hajamtól. :D Persze még így sem voltunk nyugodtak, míg be nem mondták az időnket. 39.69 mp !!!! Gondoltuk magunkba, nem rossz, de tudunk jobbat is. Meglátjuk mi lesz, hisz volt még vissza 8 női csapat. Sokáig nem is tudtuk megtartani az első helyet, a sárosdi csajok 0.02 mp-el megvertek minket. Igen jól olvassátok! Hát nem bosszantó??? Elfogadtuk, nem tudunk mit tenni. Végül a becsehelyi csajok vették át a vezetést 37.14 mp-es idővel, és így a csapatunk csak a dobogó 3. fokára állhatott. Így se csüggedtünk, elvégre a bajnokságban, még mindig az első helyen vagyunk. Reméljük, meg is tudjuk tartani. A berettyói lányok, nagy meglepetést okoztak nekünk. Ami nálunk volt könnyített tömlő kipróbálásra, megkaptuk ajándékba Tibinek köszönhetően (és egy kicsit a 2 köcsönjátékosnak - szerk. megj.), hogy olyan sokat dolgozott a motorjukon és sikerült jól megcsinálnia. Ezúton is szeretném megköszönni a csapat nevében Tibinek és a berettyói csajoknak!!!!
Míg az eredményhirdetést vártuk, ismét erős ember bemutató volt, rodeó-bika és kutyás bemutató. Végre megkezdődött az eredmények kihirdetése. Számomra kicsit furán zajlott, de úgy néz ki ahány ház, annyi szokás. Azért szerencsére, az érem a nyakunkba került, igaz nem az arany, de a bronznak is örültünk. Szokásos fotózás utána, Misi rögeszméje! :D Csak megjegyzem szolidan, a verseny után nagyon komoly fotózások vannak és , ha egy darázs csíp meg, akkor is mosolyognod kell és várni, hogy a gép betöltsön még 10 képre! :D Miért is ne, én voltam a szerencsés célpontja a darázsnak.
Az összepakolásunk is olyan hosszadalmas volt, mint a kipakolás. Kihagytam a nagy mesélésben, hogy a nap folyamán egy kiscica lopózott be közénk. Mindenki babusgatta, etette és közös alvás is volt. Kérdéssé vált, hogy hazahozzuk-e, de végül ott hagytuk fájó szívvel. Hazafele Felsőpáhok Falunapot vettük úti célba. Egy jó pohár hideg sört elfogyasztottunk ott, majd fáradtan hazaindultunk, hogy mindenki kipihenje a nap fáradalmait. A lényeg, hogy még mindig kiálthatjuk, hogy KI A JÓ???ALSÓPÁHOK!!!!
Benczik Alexandra
IV. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /3. állomás, Balatongyörök/
2014. június 21.
Nekem jutott az a szuper feladat, hogy megírjam a következő állomásunk, Balatongyörök eseményeit. Különös kérés volt, ugyanis nekem ezt a versenyt ki kellett hagynom, egy edzésen szerzett sérülés miatt. Ám természetesen ott voltam, és mindent jól megfigyeltem!
A kis csapat, és szokásos kísérőosztaga, az alsópáhoki focipályánál gyülekezett, hogy együtt érkezzünk meg a bajnokság harmadik fordulójának helyszínére. Mindenki leparkolt kisautójával, és indult a cipekedés. Aki, amit elbírt, ugyanis rengeteg pléd, szék, kistáska, nagytáska és a hűtőtáskák tömkelegét kellett a pályához elhordani. Miután elfoglaltunk egy fél focipályányi helyet, leregisztráltatta a csapatot a főnökség. A hivatalos megnyitó nem volt túl hosszú, de megemlékeztünk egy elhunyt tűzoltóról, akinek emlékére vándorkupát is alkottak a rendezők. Aztán kezdődhetett a viadal, no meg a szokásos gyomorgörcs. Őszintén bevallom semmivel sem könnyebb a pálya szélén ezt átélni. A kezembe nyomtak egy fényképezőgépet, azzal a címszóval, hogy alkossak képeket. Sokat nem kellett várni a lányok szerelésére, mert ötödikként álltak a rajthoz. Bár nálam már a második futamnál beindultak a görcsös összehúzódások a gyomrom táján. Azt hittem szurkolóként nem jár ekkora "bajokkal" egy verseny, de határozottan jelentem TÉVEDTEM! Sőt megkockáztatom, hogy még rosszabb is. A lányok ennek ellenére szépen, ügyesen pakoltak a dobogóra. A kezük igaz remegett, de nyugtasson meg mindenkit, az enyém is! Féltem nem tudok normális képeket készíteni, mert járt az ujjaim alatt a fényképező az izgalomtól. És már indultak is! A vérnyomásom az egekben, és csak üvölteni tudtam. "Hajrá! Húzzad!" Célra lőttek a lányok és kész! A hivatalos idő 39.02 mp. Volt, aki a feszültségtől sírva fakadt, de a karunkba vettük és lassacskán megnyugodott. Az idő jó volt, és a csapatnak az első helyet hozta, ám ez csak később derült ki, mivel még jó pár női csapat hátra volt. A már megnyugodott csapattagok megkeresték ismerőseiket, beszélgettek és jól érezték magukat, míg ellenfeleik küzdöttek a jobb időeredményekért. Pár óra múlva kiderült, nem sikerült senkinek sem megdönteni a mi futásunkat. Még Berettyóújfalunak sem, akik emberhiány miatt kölcsönkérték az Évinket. Ezzel, a páhoki erővel felszerelt női csapat, sem tudott jobbat futni. Ebből is látszik, a csapat így egész, ahogy és ahányan vagyunk! Amint tisztán kiderült a csapat számára hogy nyertek, volt ám "Ki a jó? Alsópáhok!", no meg a ?Sárgamargaréta?. Az eredményhirdetésre várva, kiscsoportos foglalkozást tartottunk Böhönye, Baja, Kecskemét csapatával, és aki még hirtelen becsatlakozott. A hangulat nagyon jó volt. Ahogy én elnéztem megint mi voltunk a leghangosabbak, de hát egy ilyen sporteseményen had? ne kelljen már hangtompítót felszerelni. Pár óra beszélgetés után bekövetkezett az eredményhirdetés. A női kategória helyezettjeivel indítottak. Az első helyezett kihirdetése óriási ovációt váltott ki a nézőközönségből. Rengetegen üvöltöttek, fütyültek és tapsoltak, míg mi felsétáltunk a színpadra, hogy átvegyük az oklevelet és a kupának számító óriási kerámiaalkotást, mely egy pizza sütő tálra hasonlít. Telivigyoros fotózások után érkezett a meglepetés, mely egy sí út volt a csapat tagjai részére! Ezért még a színpadon állva üvöltöttük a "Ki a jó? Alsópáhok" ?ot, hogy biztosan mindenki hallja és lássa. Ezek után már csak a buli maradt. Volt, aki táncolt, volt, aki beszélgetett és lassan mindenki hazaszállingózott.
Szeretném megköszönni a csapatnak, hogy részt vehettem velük az izgalmakon (nem volt könnyű), és kisétálhattam velük a színpadra a díjakért! Igazán most gondolkodtam el azon, hogy milyen büszke vagyok rájuk, magunkra ezekért a teljesítményekért! A következő versenyt sem hagynám ki, még ha csak lelkes szurkoló leszek is!
Kálóczi Szilvia
Megyei Tűzoltóverseny /Zalakaros/
2014. május 31.
Első versenyem
Nagy örömmel tölt el, hogy a csapat tagja lehettem. Az elején azt hittem, hogy a versenyeken csak néző és szurkoló leszek, mivel még nem volt meg a kellő tapasztalatom. Aztán nem így lett, hamar a "mélyvízbe dobtak". Nagyon boldog és izgatott voltam. Örültem, hogy ez lesz életem első versenye, de nagyon féltem, hogy mindent jól csináljak.
A verseny előtt nagyon sokat gyakoroltunk, voltak jó és kevésbé jó szerelések.
Végül eljött a Megyei Tűzoltóverseny napja, május 31. Reggel 7-kor már indultunk is Zalakarosra. Hamar oda értünk, majd letáboroztunk a pálya szélén. A megnyitóig még volt egy óránk, addig megnéztük a pályát, bemelegítettünk egy kis futással, egy kis pálinkával.
Elkezdődött az ünnepélyes megnyitó, ezzel hivatalosan is kezdetét vette a verseny. Elég hamar sor került ránk, másodikként pakolhattunk az 1-es pálya dobogójára. Technikai okok miatt azonban fél órát csúszott a kezdés és az idő is egyre borongósabb lett, de aztán mégis eljött a pillanat. Rajthoz álltunk és izgatottan vártuk az indítást. A szerelésünk nem volt zökkenőmentes. A céllövésnél rontottam, de a csapat elnézte nekem. Sőt, a szidás helyett dicséreteket is kaptam. Nem voltam megelégedve a teljesítményemmel, de nem lehetett mit tenni. Vártuk hogyan teljesít a többi csapat. Szerencsénkre nem jobban mint mi, így hamar biztossá vált, hogy dobogós a helyezés. Végül első helyet értünk el a kategóriánkban. Ahogy az összes csapat leszerelt, következett az eredményhirdetés. Amikor kimondták, hogy Alsópáhok ÖTE női csapata első helyezést ért el nagyon örültünk. Kaptunk egy szép kupát és oklevelet. Ezután nagyon sokat fényképezkedtünk, és egy rövid ünneplés után indultunk. Gyorsan haza értünk, ?hála? a sofőrnek. Nagyon élveztem, és nagyon-nagyon örültem, hogy én is szerelhettem egy versenyen!
Ki a jó? ALSÓPÁHOK!! (és én is kiabáltam!)
Biró Anikó
Biciklitúra
2014. június 9.
A Női Csapat fejében már régóta kavargott a gondolat, hogy kellene szervezni egy közös programot, ami nem verseny, csak amolyan csapaépítő tréning. Ki is lett találva, hogy ez nem is lesz más, mint egy biciklitúra. Hosszas időpont egyeztetés, szervezkedés, hogy nagyjából mindenkinek megfeleljen, vagy legalábbis sokaknak és a terv már csak megvalósításra várt. Végül 2014. június 9.-én Pünkösd hétfőn nekiindultunk. Az eredeti gondolat az volt, hogy Balatongyörökig megyünk, majd ott strandolunk egyet és jövünk haza. Persze voltak fenntartásai szinte mindenkinek, hogy el sem fogunk jutni odáig, úgyhogy elképzelhető az is, hogy pusztán csak a keszthelyi strandig jutunk. A csapat találkozó helye az alsópáhoki sportpályánál lévő játszótér volt, hétfő reggel 7 órakor. Picit hiányosan, de annál lelkesebben megjelent a női csapat, és két rutinos biciklis egyesületi tag, valamint biztos, ami biztos, kísérő kocsit is kaptunk a Morzsával és a Misivel. A fiúk és velük az autó fel volt szerelkezve rendesen, hiszen a hűtőtáskáktól kezdve, elképesztő mennyiségű szerszámon keresztül gyakorlatilag minden volt náluk. Megbeszéltük, hogy az első megállónk reggelizés és már pici pihenés céljából már Keszthelyen lesz, úgyhogy elkészültek az indulás előtti képek, hogy legyen róla bizonyíték is, hogy igen, tényleg nekiindultunk, aztán már csak egymásra vártunk, hogy valaki tényleg induljon el. És megtörtént? Fél 8 előtt végre elindultunk lelkesen, a tavalyi évben használt versenypólónkban, így el sem tudtuk volna hagyni egymást és elég látványosak is voltunk. A hévízi dombig gond nélkül eljutottunk, ( kb. 522,5 m - Megjegyzés a szerkesztőtől), a Spar után elfogyott többünk lendülete, úgyhogy ott már le is szálltunk, meredek egy domb az. Aztán a dombtetőre érvén visszapattant mindenki nyeregbe és folytattuk utunkat. Ismét nem sokáig, hiszen eljutottunk a tófürdőig, aztán mielőtt ott továbbmentünk volna, elérvén a reggelizős célt, még megálltunk egy percre szomjunkat oltani. Ééés nekivágtunk az erdős, árnyékos, hűvös bicikliútnak! Minden gond nélkül zajlott a kis túránk, szinte már ott voltunk a fiúkkal megbeszélt helyen, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy egyikünk a földön van. Jó tanács, hogy mindenki maradjon a kijelölt úton, ne akarjon picit sem letérni róla és tisztes távból kövessük a másikat, mert a vége tömeges esés lehet, mint ahogy a nagyoknál egy Tour de France-on szokott lenni. Szerencsére komolyabb baj nem történt, látványos horzsolás lett a vége a dolognak, ami a pihenő helyen el is lett látva. Reggeliztünk és közben megvitattuk, hogy mégis merre induljunk tovább, hogy a balcsi parton rátaláljunk a bicikliútra. Szépen keresztülmentünk a városon, le a Szalasztó utcán, egészen a Vásártérig, aztán ott irány a Balaton-part. Ismét megállás, de csak azért, hogy szóljunk a Krisztinek, hogy lassan elindulhat otthonról, Gyenesből, mert mindjárt ott vagyunk, és már mentünk is tovább. Lelkesen folytattuk tovább az utunkat, egészen a fagyizóig Gyenesben, ahol bevártuk a Krisztit. Jött is ő is lelkesen és akkor már tudtuk, hogy elérünk Balatongyörökre, mert nem is olyan vészes ez a táv, mint gondoltuk. Vissza nyeregbe és meg sem álltunk a balatongyöröki strandig. Volt hangos női csacsogás útközben, éneklés, és természetesen kiabálás? csak a szokásos: ?Ki a Jó? ALSÓPÁÁÁHOK!? ? Kicsit megkönnyebbültünk, mikor már közel volt a cél, és láttuk a strand bejáratát. Ééés igen? a terv egy része letudva, hiszen bicikliztünk, Balatongyörökön vagyunk, bent a strandon, jöhet a nap hátralévő részében a semmittevős strandolós élet. Kerítettünk egy akkor még árnyékos kis helyet, padokkal, hellyel a bicikliknek, szinte üres volt még a strand, nagyon koraiak voltunk, még nem volt délelőtt 10 óra. Letelepedtünk, fürdőruhára váltottunk és irány a balatooon? lett volna, de nem. Mert, hogy hideg volt, mi aztán bele nem megyünk, majd ha melegszik még. Magdi anyusunk szerint teljesen jó a víz, ő mártózott meg benne elsőként. Aztán az Évi is ment úszni, a többiek pedig kintről figyeltük őket, mert hát nekünk hideg a víz, nincs mese, pedig még bent sem voltunk. Kicsit melegedtünk a napon, aztán szépen lassan, szinte egyesével megindultunk a víz felé. Egy-egy bátor ember bemerészkedett, aztán mondta, hogy persze tényleg hideg, de csak az elején, aztán meg lehet szokni, naná? nem igazán lettünk meggyőzve, hogy fürdésre alkalmas a balcsi számunkra is. De addig-addig tipródtunk a parton, aztán már a lépcsőkön, hogy végül bemerészkedtünk. Túlzásba nem vittük ugyan, de elmondhattuk, hogy ért bennünket a víz. ? Szinte tűzött a nap, szóval a mártózást követően következett a naptejes kötelező kenegetés, hogy le ne égjünk. Aztán ráeszméltünk, hogy se labda, se kártya, se ez, se az nincs nálunk, úgyhogy jöhetett egy beszerző túra. Aztán napozás, evés, ivás, árnyékban hűsölés, még pici balcsiban mártózás, vízibiciklizés, csacsogás és ez így ment szinte végig a nap strandon töltött részében. Ebédidő után megérkeztek Parancsnok úrék is és mi ott folytattuk, ahol abbahagytuk, vagyis napozás, hűsölés, pancsolás, evés, ivás, és még több csacsogás. Elszállingóztunk ebédelni erre-arra, aztán desszertet is kerítettünk, mert a fagyi az kell egy strandoláshoz, aztán jött a kis délutáni pihi. Pici szunyókálás, még mindig csacsogás és fürdőzés, aztán már kártyázás is és szépen lassan telt a délután is. Gondoltuk, hogy hőség van, megvárjuk, míg enyhül az idő, és majd csak akkor indulunk haza, úgyhogy arra várhattunk, mert igen jó időnk volt továbbra is. Szóval továbbra is a már megszokott program zajlott. Aztán délután 5 óra tájt összepakoltunk, öltöztünk és éreztük, hogy hosszú utunk lesz hazáig, úgyhogy felkerekedtünk és nekivágtunk. Elhagytuk a strandot, majd Balatongyörököt, aztán az első megállónk a fagyizó volt Gyenesnél, ahol a még mindig nagy melegben jól jött a fagyi és búcsút vettünk a Krisztitől. Folytattuk akkor még továbbra is lelkesen a kis utunkat, pedig tudtuk, hogy a következő pihenő még elég messze lévőnek tűnt és nem csak tűnt, tényleg messze is volt. Nekem személy szerint a keszthelyi vasútállomástól egészen a Bercsényi utcán lévő körforgalomig tűnt szinte örökkévalóságnak az út. Akkor azt hittem sosem jutunk el a Vaszary Kolos utcába, pedig a bicikliút még onnét is messze van. De a Pipacs utcában már reménykedtem, hogy ez túlélhető út, hiszen ott mindjárt már kiérünk a bicikliúthoz, aztán csak tekerni, tekerni és tekerni kell és már ott is vagyunk ahol reggeliztünk jó pár órával azelőtt. És így is lett? ugyan időbe telt, de odaértünk. Ittunk és erőt merítettünk az utolsó szakaszhoz, ahol gyakorlatilag átgurultunk Hévízre, szinte egészen a tófürdőig. Aztán jött a domb? ott séta volt szinte végig, csacsogással persze. Felértünk a hévíz dombra, és vígan folytattuk utunkat. Akkor már éreztük, hogy közel a cél, már mindjárt otthon vagyunk. A fiúk kitalálták, hogy szépen maradjunk le egymástól és mindenkiről készülhet a beérkezés pillanatában egy-egy kép, amint áthalad a célszalagon. Hazaértünk szerencsésen, sikeresen. Ugyan elfáradtunk a nap végére, de? Csak az elsőt volt nehéz megszervezni és összehozni és nekiindulni. Már belekóstoltunk milyen, úgyhogy továbbra is lelkesek vagyunk és készen állunk új kihívás elé állni! ;)
Folytatása következik? :)
Kiss Alexandra
IV. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /2. állomás, Berettyóújfalu/
2014. május 24.
A Hajdú-Bihar megyei fordulót bármelyik városban rendezik, tőlünk nagyon-nagyon messze van. Tavalyelőtt Debrecen, tavaly Püspökladány, az idén Berettyóújfalu vállalta fel a rendezés nehéz feladatát.
A közel 500 km-es utazást megkönnyítette a már jól bevált reggeli fényképészkedés Nelliék előtt, és hogy Peti rendszeresen figyelmeztetett minket, hogy már csak 5 perc, és ott leszünk. A pénteki terv a csapat többségének strandolás volt, így megérkezésünk után gyors kipakolás, és már igyekeztünk is a városi strandra. A Berettyói Női csapat vezetője, Viki segítségével még kedvezményt is kaptunk a belépők vásárlásakor. Köszi érte! Kiélveztük a helyi termálvíz gyógyhatását, az élmény medence élményeit, az úszómedencék ?uszkálásait?, a napsugár pihentető és barnító (na jó, pirító) hatását, valamint a sör lazító erejét.
Estére közös vacsorát terveztünk, de még a strandon voltunk, mikor jött a hír, hogy a helyi tűzoltóságra várnak minket vacsorára. Ez nagy meglepi volt, és természetesen kihagyhatatlan lehetőség, főleg, hogy megtekinthessük az új tűzoltóépületet belülről is. Nagyon szívélyesen körbevezettek bennünket, a csajok nagy örömére a lecsúszó rudat is megnézhettük. Eleinte lettünk volna többen is vállalkozó szellemű lecsúszók, de mikor megláttuk, nagyon meglepődtünk, hogy nem olyan egyszerű ez, mint ahogy a filmeken látszik. Mintha egy mély árokba kellene beugrani, és a cső is olyan vastag, hogy csak átölelve, rácsimpaszkodva lehet rajta lecsúszni. A másnapi versenyt szem előtt tartva viszont egységesen lemondtunk eme lehetőségről. Pár szóban muszáj megemlíteni a vacsorát is, ami isteni finom házi kolbász volt, valamint kemencében sült csülök krumplival. Nagyon kedves vendéglátásban volt részünk, a vacsora után pedig még a szállásunkra is segítkeztek visszaszállítmányozni kis csapatunkat. Így a hazafelé utunk kevésbé volt kalandos, mint a tűzoltóságra vezető út (több mint 3 km-es gyaloglás kacskaringós kis utakon, kukorica és búzaföldeken keresztül).
A verseny Berettyóújfalu Morotva Liget elnevezésű területén volt, egy új sportlétesítmény nagyon jó minőségű műfüves pályáján. A megnyitót színesítette, egy nagysikerű zumba bemutató.
Csapatunk a kettes pályán másodikként került sorra. A szokásos hozzákészülődés, a nagy izgalom, az egymást buzdító, nyugtató szavak. És miután eldördült a duda, innen kezdődött nekem a ?rémálom?. Újoncnak számítok a csapatban, a többiek mind rutinos versenyzők. Nagyon örültem, hogy már a második fordulón én is szerelhetek, és teljesen úgy éreztem, hogy a feladatot megtanultam, helyt tudok állni a többiekkel. A dudaszó után nagyon jól indított a csapat, Szilvivel szinte egyszerre indultunk, a B tömlőt a lányok gyönyörű szép egyenesre kihúzták, kint voltunk a cél előtt és már ott is volt a víz, amikor olyat láttam, amit még soha. Teljesen szétszórva jött a víz, nem a megszokott sugárban. A tömlő utolsó méterei duplán megtörve volt a lábam alatt, a vízzel pedig hiába céloztam, csak körbeölelte a célpontot. Aztán a lábammal próbálkoztam szétrúgni a tömlőt, de igazából Nelli húzott rajta egy nagyot, miután le tudtam lőni a célt.
Senkinek nem kívánom ezt az érzést, de láttam, hogy a többieket éppen úgy megviselték a történtek. Volt, aki még a pályán elkezdett bőgni, a többieknek még volt lélekjelenlétük a visszaszereléshez, aztán páran elbújdostunk a magunk bújával-bajával. Borzasztóan bántott, és a mai napig sem tudom feldolgozni, hogy így kellett történjen. Az a sok-sok edzés, és jól sikerült edzés, az a sok ember munkája, ideje, ami a csapat mögött van, igazán nem ezt érdemelte volna, tudom, hogy ennél sokkal jobb eredményre képes a csapat.
Eredményünk 52,53 mp lett, ez a harmadik helyre még elég lett. Női retro kategóriában Berettyó ÖTE nyert, férfi modernben Püspökladány HTP, férfi retro kategóriában pedig Baja HTP lett az első. A Lajosmizsei 18 pont után most szereztünk 15 pontot, így összetettben a második helyen állunk.
Az eredményhirdetés után még egy kis fényképeszkedés, de senki nem volt a szokásos hangulatban, valahogy a nap végére is maradt a nyomott hangulat, habár próbáltuk egymást vidítani, vígasztalni. Nagyon jó volt, hogy a hosszú útnak csak másnap kellett nekivágnunk, így este még többen elmentek egy vacsira, aztán még volt egy kis sörözgetés, pálinkázás, beszélgetés.
A bajnokság következő fordulója négy hét múlva Györökön lesz, úgymond hazai pályán. A munka tovább folytatódik, a heti két edzésen ugyanúgy gyakoroljuk a szereléseket, próbáljuk a hibákat kijavítani, kiküszöbölni, megelőzni, és apró részletekkel még gyorsabbá tenni egy-egy feladatot. És ezek után majd meglátjuk.
Paál Éva
Flórián nap páhoki módra
2014.05.04.-én Flórián napján kis csapatunkkal, és az ÖTE néhány tagjával, illetve Czigány Sándor polgármester úrral megkoszorúztuk falunk Szent Flórián szobrát. Majd emlékül csoportkép készült a szobor előtt. Sajnos a rossz idő miatt az eredeti programtervünk nem jöhetett létre, amely a Kátyán-hegyi pihenőnél (?Ibituba?)lett volna, egy kis eszem-iszom, beszélgetéssel megrendezve.
Ez miatt több lehetőség is felmerült, melyet szavazásra bocsájtottunk. Elfogadtuk Takácsné Kati meghívását otthonába, azzal a szándékkal is, hogy visszacsábítsuk a csapatba.
Miután megérkezett mindenki, körbe ültük az asztalt, mint egy nagycsalád. Eközben előkerült a kenyér, a zsír, a retek, a hagyma, illetve a Katik sütijei, amelyek nagyon finomak voltak. Miután jóllaktunk, teli pocakkal már jobban esett a beszélgetés és az iszogatás. Mint kiderült május 4.-én 10 éve, hogy újra működik az Alsópáhoki ÖTE női csapata. Ezért ezt is megünnepeltük! A hangulat egyre fokozódott, szem nem maradt szárazon, de nem a sírástól, hanem a nevetéstől, eközben a csábítás is sikerült, Kati IGENT mondott! De sajnos az idő ellenünk dolgozott, hűvös is lett, késő is lett, ezért úgy döntöttünk, hogy hagyjuk a ház asszonyát pihenni.
Kis csapatunk mindent megköszönve, haza indult. Úgy gondoljuk, hogy ez a nap a vártnál jobban sikerült, mi jól éreztük magunkat! Reméljük többször is lesz ilyen! De a szlogent ne felejtsük el, ami az est folyamán többször elhangzott : KI A JÓ ?? ALSÓPÁHOK!
Szabóné Reni és Szabó Laura
IV. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság /1. állomás, Lajosmizse/
2014. április 26.
Sok gondolat kevereg a fejemben, de legfőképp az, hogy milyen jó kis csapatba kerültem! Jó hangulat, viccelődés, aztán edzéseken a kitartó gyakorlás, időnként szókimondás jellemzi a kis csapatunkat! Április 26.-a Lajosmizse, első versenyem.... izgulás, szorongás az, amit éreztem a verseny napján! Oda utunk esős, borongós idő?, megnyitón még esőkabátban, esernyővel sorakoztunk fel. El sem tudtam képzelni milyen esélyekkel tudunk elindulni az első versenyen, hogy tudjuk hozni jó formánkat ilyen időben!... De aztán mire elkezdődött a verseny, ránk mosolygott a szerencse és " hétágról " sütött a nap! Hiába Szent Flórián még ebben is gondolt ránk és megsegített bennünket! Az eredeti kiírás szerint másodikként versenyeztünk volna, de aztán kiderült, hogy elsőként indulunk. Gyors átöltözés, annál gyorsabb lelki felkészülés! "Főnökeink" /Tibi, Morzsa, Misi / indító szavai még most is a fülemben csengnek ?Ügyesek legyetek lányok!?, és már mondták is a nevünket, hogy készüljünk, ...mindenki pillanatok alatt tette a dolgát! Aztán már szólt is a sípszó! Olyan gyorsan peregtek az események, hogy izgulni sem volt idő. Hatalmas szurkolótábor, drukkolás! Arra gondoltam, hogy minél előbb túl legyek rajta, ne rontsam el, ügyes legyek... és, hogy elsők legyünk! Szandrám szavai jutottak eszembe, "Anya csak 36 másodperc és vége", majd nem sikerült, de hát csak a II. helyezést sikerült elérnünk! Kezdetnek nem volt rossz, bízom benne, hogy a következő versenyünk már jobb lesz és Alsópáhok ÖTE női csapata ismét bajnok lesz 2014. évben is! Hajrá LÁNYOK!!
Benczikné Tombor Katalin
