IV. Országos Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokság
3. állomás - Balatongyörök
2014. 06. 21.
Retro női kategória
- Alsópáhok ÖTE
- Sárosd ÖTE
- Becsehely ÖTE
- Berettyó ÖTE
- Hegykő ÖTE
- ÖTE BOLHÁS
- Önkéntes Tűzoltó Egylet Vát
- Zalahaláp ÖTE /érvénytelen/
- Böhönye ÖTE /érvénytelen/
Nekem jutott az a szuper feladat, hogy megírjam a következő állomásunk, Balatongyörök eseményeit. Különös kérés volt, ugyanis nekem ezt a versenyt ki kellett hagynom, egy edzésen szerzett sérülés miatt. Ám természetesen ott voltam, és mindent jól megfigyeltem!
A kis csapat, és szokásos kísérőosztaga, az alsópáhoki focipályánál gyülekezett, hogy együtt érkezzünk meg a bajnokság harmadik fordulójának helyszínére. Mindenki leparkolt kisautójával, és indult a cipekedés. Aki, amit elbírt, ugyanis rengeteg pléd, szék, kistáska, nagytáska és a hűtőtáskák tömkelegét kellett a pályához elhordani. Miután elfoglaltunk egy fél focipályányi helyet, leregisztráltatta a csapatot a főnökség. A hivatalos megnyitó nem volt túl hosszú, de megemlékeztünk egy elhunyt tűzoltóról, akinek emlékére vándorkupát is alkottak a rendezők. Aztán kezdődhetett a viadal, no meg a szokásos gyomorgörcs. Őszintén bevallom semmivel sem könnyebb a pálya szélén ezt átélni. A kezembe nyomtak egy fényképezőgépet, azzal a címszóval, hogy alkossak képeket. Sokat nem kellett várni a lányok szerelésére, mert ötödikként álltak a rajthoz. Bár nálam már a második futamnál beindultak a görcsös összehúzódások a gyomrom táján. Azt hittem szurkolóként nem jár ekkora "bajokkal" egy verseny, de határozottan jelentem TÉVEDTEM! Sőt megkockáztatom, hogy még rosszabb is. A lányok ennek ellenére szépen, ügyesen pakoltak a dobogóra. A kezük igaz remegett, de nyugtasson meg mindenkit, az enyém is! Féltem nem tudok normális képeket készíteni, mert járt az ujjaim alatt a fényképező az izgalomtól. És már indultak is! A vérnyomásom az egekben, és csak üvölteni tudtam. "Hajrá! Húzzad!" Célra lőttek a lányok és kész! A hivatalos idő 39.02 mp. Volt, aki a feszültségtől sírva fakadt, de a karunkba vettük és lassacskán megnyugodott. Az idő jó volt, és a csapatnak az első helyet hozta, ám ez csak később derült ki, mivel még jó pár női csapat hátra volt. A már megnyugodott csapattagok megkeresték ismerőseiket, beszélgettek és jól érezték magukat, míg ellenfeleik küzdöttek a jobb időeredményekért. Pár óra múlva kiderült, nem sikerült senkinek sem megdönteni a mi futásunkat. Még Berettyóújfalunak sem, akik emberhiány miatt kölcsönkérték az Évinket. Ezzel, a páhoki erővel felszerelt női csapat, sem tudott jobbat futni. Ebből is látszik, a csapat így egész, ahogy és ahányan vagyunk! Amint tisztán kiderült a csapat számára hogy nyertek, volt ám "Ki a jó? Alsópáhok!", no meg a ?Sárgamargaréta?. Az eredményhirdetésre várva, kiscsoportos foglalkozást tartottunk Böhönye, Baja, Kecskemét csapatával, és aki még hirtelen becsatlakozott. A hangulat nagyon jó volt. Ahogy én elnéztem megint mi voltunk a leghangosabbak, de hát egy ilyen sporteseményen had? ne kelljen már hangtompítót felszerelni. Pár óra beszélgetés után bekövetkezett az eredményhirdetés. A női kategória helyezettjeivel indítottak. Az első helyezett kihirdetése óriási ovációt váltott ki a nézőközönségből. Rengetegen üvöltöttek, fütyültek és tapsoltak, míg mi felsétáltunk a színpadra, hogy átvegyük az oklevelet és a kupának számító óriási kerámiaalkotást, mely egy pizza sütő tálra hasonlít. Telivigyoros fotózások után érkezett a meglepetés, mely egy sí út volt a csapat tagjai részére! Ezért még a színpadon állva üvöltöttük a "Ki a jó? Alsópáhok" ?ot, hogy biztosan mindenki hallja és lássa. Ezek után már csak a buli maradt. Volt, aki táncolt, volt, aki beszélgetett és lassan mindenki hazaszállingózott.
Szeretném megköszönni a csapatnak, hogy részt vehettem velük az izgalmakon (nem volt könnyű), és kisétálhattam velük a színpadra a díjakért! Igazán most gondolkodtam el azon, hogy milyen büszke vagyok rájuk, magunkra ezekért a teljesítményekért! A következő versenyt sem hagynám ki, még ha csak lelkes szurkoló leszek is!
Kálóczi Szilvia
