Cikkek - 2017
Rendhagyó hétvége Csokonyavisontán
Csütörtökön izgalommal telve pakoltam meg kis(sé nagy) utazótáskánkat nyári ruhadarabokkal. Péntek hajnalban viszont tomboló szélviharra riadtam, a háztetőt is majdnem elvitte a fejünk fölül a szél. Az ágyban fekve hezitáltam, átpakoljam-e a fürdőruhát melegítőre. Majd győzött a jóhiszem, és maradtak a lenge ruhák. Az éjszakát átvészelvén csendesebb reggelre ébredtünk, és felkerekedtünk az Urammal Páhokra, hogy becsatlakozzunk a közvetlen Csokonyavisontai járatok egyikére. Mint később kiderült nem a mi autónk volt a bulijárat. :-(
Kellemesnek ígérkező autóút állt előttünk, bár kisebb kerülőt tettünk Marcalinál (illetve pont az elkerülőt kellett kikerülnünk a városon át), mivel balesetbe futottunk. Tehát 2 órával az indulás után verőfényes napsütésben megérkeztünk a célba. Tiszta, takaros kis apartmanok vártak minket, szalonnasütővel, medencével az udvaron (aminek később még fontos szerepe lesz). A szobák villámgyors elfoglalása után bevetettük magunkat a visontai strandra. Bár számítottunk rá, mégis meglepő volt, hogy nem kellett nyomorogni, mint a heringek, hanem kényelmesen elfértünk az árnyat adó hatalmas fűzfák alatt, és még nyugágyakat is sikerült összevadásznunk magunknak. Miután lepakoltunk, felfedező útra indultunk, ki-ki a saját igényei szerint igyekezett feltérképezni a fürdő területét. Volt, aki a meleg ellenére a kénes, tűzi vízre emlékeztető 36-38 fokos "tökáztatót" választotta, néhányan a hideg vizes medencét, és akadt, aki a gyerekpancsolót (Ancsi-pancsi). A büfében óriási ováció fogadott minket a jegeskávé rendelésekor, hiszen még senki nem kért tőlük ilyet? Ráadásul rögtön kettőt? Hamar elröpült az első nap, a víz kiszívott minket, de strandolás után még várt ránk a szalonnasütő. Finomabbnál-finomabb falatokkal készültünk, volt ott szalonna, hagyma, virsli, finom házi kalács - Kriszta anyukájának köszönhetően- mini kolbászkák, nagyobbacska kolbászkák, amik előbb a nyárson, majd a pocakokban kötöttek ki, természetesen, némi kísérővel. Előkerültek a Tupperware üvegekbe rejtett hazai pálinkák, karamellás körtepálesz, unikum és társaik. Levezetésként ejtőztünk volna a medencében, ha néhány hiperakitiv fiatal nem kezd kakaskodni. Úgyhogy a medencei pihi vad kakasozásba, és víz alá nyomkodásba fulladt. Folyamatosan hidratáltuk magunkat kívül-belül, nehogy kiszáradjunk a melegben. Hatalmas viháncolások közepette elmúlt éjfél, mire az ismerkedős est minden szereplője hazakullogott saját kuckójába.
Szombaton aztán újabb reményekkel és reggelivel, illetve pálinkával és sörrel teli nap virradt. A strandon újra logisztikáztuk a napágy és pad felállást, hogy legyen hely kényelmesen snapszerozni is. Folytatódott a tökáztatós, - kisebb nézeteltérés után - csúszdázós, víz alá nyomkodós nyaralás. "Csúszunk és da." a'la Ancsi. Évi és a srácok életre szóló barátságot kötöttek az úszómedence kicsit hibbant vízi mentőjével, aki megtanította Őket fejest ugrani, a medence széléről dirigálva, elméletben. Természetesen felkerültek a csillámtetkók is, némelyik rendfokozat fordítva, köszönhetően az elfogyasztott alkohol mennyiségének... Mivel a strandos kaja nem igazán nyerte el a csapat tetszését, egy kinti kisvendéglőben foglaltunk asztalt vacsorára, ahol aztán kellemes meglepetésként ért minket az ételek mennyisége. Még a fiúk is csak pukkadoztak, alig bírták lenyomni a csukló vastagságú Cordon Blue-kat, a kéttenyérnyi rántott húsokat, és a tálból kicsorduló vadpörköltet. Teli pocakkal indultunk neki a búcsúestnek, ahol aztán kiderült, hogy mégiscsak volt, aki kimaradt az ismerkedésből előzőleg. ( Ancsika: Ki az a Laci? Mindenki: Hát a Gömbös Laci! Ancsika: Parancsoljon Gömbös Úr, egy pálinkát!) Mivel elég népes volt a csapat, az estét a vizes VB tiszteletére vízilabda meccsel kezdtük. Voltak, akik a FINA-ról jöttek, (a női csapat, szerk.) és voltak, akik a .INÁ-ról (azaz ΠNA-ról, a fiú csapat, szerk.). Pár meccs lejátszása után visszatértünk az előzőleg jól bevált víz alá merítéshez, itt várt még ránk egy-egy visszavágó, a napközben megtorlás nélkül maradt lenyomkodásra válaszul. Azt hiszem, ebben a kategóriában különdíjat érdemel Morzsa, hiszen ő merített minket legtöbbet a víz alá, a citrom díj jutalmazottja pedig Ancsi, aki a legtöbb időt töltötte a víz alatt... Sajnos előző este az orr piercing-e, aznap pedig Lauráéval egyetemben a fülbevalója esett ki, hol máshol, mint a vízben. De nem volt para, ott volt Martin, aki bármit, bármikor nagyon rövid időn belül felkutat a medence alján, legyen az bármilyen picike. Így aztán minden visszakerült a megfelelő lyukba... Ezen az estén derítettünk fény arra, hogy hatalmas tehetség bujkál köztünk, szerényen visszahúzódva, de követvén instukcióimat ? itt jegyezném meg, hogy ő az én felfedezettem! ? Tomikáról kiderült, hogy óriási tehetség szinkronúszásban! Várjuk a profi edzők jelentkezését, akik vállalnák, hogy felkészítik a következő VB-re! A négyes szinkron (Ancsi, Viki, Tomika, Ati) produkció sajnos nem jutott döntőbe, mert Attila nem bukott a víz alá. Évi és Laura a saját szinkron produkciójukkal nyertek egy-egy aranyeret! Ezúton is gratulálunk nekik! Nagy mennyiségű italt fogyasztván sajnos a távozó folyadékkal is számolnunk kellett. Kiküszöbölvén, nehogy megcsússzunk a fürdőszobákban a járólapon (mellesleg messze is volt a mellékhelyiség), inkább csak kicsattogtunk a természet lágy ölére. Az első pár körben még messzebb, majd egyre rövidebb távokra. Azt hiszem ez érthető, hisz 8-10 pisilés/főnél már csökkent a még száraz földterületek száma. Nagy viháncolások közepette Vera végre megtisztelt minket, és énekelt nekünk. Mint másnak kiderült, még a vendéglőben is azt hallgatták! Hosszúra nyúlt ez az este is, de méltó búcsúestnek sikerült!
A vasárnap reggeli ébredés nehezebben ment, aztán lassan magunkhoz tértünk az Unikornik és reggeli páleszok elfogyasztása után. Azt hiszem, ezen a reggelen nem nagyon csúszott a reggeli senkinek. Picit elkenődve indultunk neki az utolsó strandolásnak, hiszen 4-re beszéltük meg a hazaindulást. Csobbantunk még párat a bugyborékolós medencében, megrendeztük a "ki bírja tovább a víz alatt oxigén nélkül" című versenyt, amit az én kis Uram nyert. Én konkrétan majdnem belefulladtam a medencébe a röhögéstől, mert mihelyt lebuktam a víz alá, az azonnal fel is dobott. Beszélgettünk a kicsit hibbant úszómesterünkkel, rávettem magam, hogy lecsússzak az óriáscsúszdán ( kicsit furin állt utána rajtam a fürdőruha alsóm...), majd beugrottunk a Deltába, még egy utolsó fél adagos ebédre. Külön nekünk felvették az étlapra a Fitness salátát, és a limonádét is. A tervezett indulást betartván 4 órakor autóba szálltunk, és megkezdtük a hazautazást. Volt néhány plusz körünk a körforgalmakban -juhé-, és a kéthelyi fagyizót útba ejtve mindenki épségben hazaérkezett.
Elnézést kérek azoktól, akik nem lettek név szerint említve a beszámolóban, de annyi élmény volt, hogyha mindet leírom, akkor olyan hosszúra sikerül, hogy nem Misi közli le a honlapon, hanem könyvkiadót kell keresnünk.
Summa-summárom: emlékezetes hétvége volt, az élményekkel feltöltődve új erőre kapva kezdtem meg a hetem az irodában. Azt hiszem lesz miről beszélgetnünk a következő találkozásnál. Köszönöm, hogy részesei lehettünk mi is ennek a nyaralásnak!
GV
Zalaszentiván Falunap
2017.06.24.
Egy váratlan telefonhívás Szentivánról, és már lázasan készülődtünk az újabb megmérettetésre. A Zalaszentiváni ÖTE hívott meg bennünket egy baráti 800-as kismotorfecskendő szerelési versenyre. Milyen jó, hogy más is úgy gondolja, hogy a falunapi program érdekes színfoltja a tűzoltóverseny! Kísérő programként egy Ikarus busz bontását, oltását tervezték, (nem kis falat), valamint egy főzőversenyt, magyaros jellegű étel elkészítésére (elég nagy falat). De arról vagyunk híresek, ha mi valamit elkezdünk, csak tökéletesen tudjuk csinálni, ezen a napon jópár hozzánk hasonló emberrel sodort össze a szél, így összességében egy jó kis tűzoltó-gasztro napot hoztunk össze.
Főszakácsaink, Mátyás Tomi és Zoli, nagy-nagy tervekkel készültek, az étel, amit a nevezési lapon megjelöltek: Alsópáhoki tüzes rettenet, házi mácsik tésztával. Ha már csak a nevét nézzük is valami nagy-nagy durranásra gondolhatunk, de ami a legjobb, ezt nem nekünk kellett elkészíteni. Két szakácsmesterünk mindent vállaltak, szószerint egy komplett konyhával jöttek, minden felszerelésével, edényzetével, fűszerekkel meg minden más egyébbel együtt. Meg adták hozzá a nagy-nagy szakmai tudásukat, meg az "ici-pici" megszállottságukat. Megkaptuk a csodaszép, 5 kg körüli marhacombot, és már indult is a látványkonyha. Itt tényleg minden arról szólt, hogy a legtökéletesebb legyen, a legfinomabb, és a legszebb. Mi meg csak néztük őket, és csodáltuk, hogy egy-egy apró részfeladatnak is milyen fontosságot adnak, gondoljunk csak a hagyma pirítására, amikor Anikó órák hosszat állt a forró tűz mellet, az egyébként 40 fokos hőségben, és megállás nélkül keverte, hogy egy kis alkotórész is tökéletes legyen. Ja lehet, hogy hamarabb abbahagyhatta, csak nekünk tűnt óráknak! A műszaki pontossággal kikloffolt húsokba hamarosan belekerült a tojásos lecsó, a maradék meg az éhes pocakokba. Egy kis baconszalonna borítást kapott az egész, innen egy kicsit kimaradtunk a dolgokból, ugyanis megkezdődött a másik fő program, a buszszétvágás.
Mi, önkéntesek lehetőséget kaptunk, hogy aktívan is részt vegyünk a gyakorlaton, de nem csak a páhokiak, a többiek sem tolongtak a busz körül. A tűző napon, délután 2 órakor, ha nem muszáj, senki nem akarta felvenni a bevetési ruhát, és a cseppet sem veszélytelen munkát inkább csak a hűs fa alól szemléltük. A vágás, oltás oroszlánrészét jobb híján, a zalaegerszegi hivatásosak végezték, na ők ezt tényleg több órán keresztül. Betörték az ablakokat, oldalára fordították, szétvágták a tetőszerkezetet az aljától, majd a busz belsejében keletkezett tüzet egy vízsugárral látványosan eloltották.
A bemutató még javában tartott, közben, három óra körül megkezdtük a versenyzést. Érdekessége, hogy a versenysorrendet szék-, azaz párnafoglaló döntötte el. Martin és Laura nagyon taktikusan egymás után estek ki, legalább a motort nem kell többször emelgetni, egymás után frankón leszerelünk. A csapatok Lakhegy ÖTE női, férfi, Zalaszentiván ÖTE, valamint Sárosd ÖTE két csapattal, és természetesen mi, Alsópáhok női, férfi csapat. A sárosdiaknak is nagyon megörültünk, hisz velük pár éve még az országos bajnokságon ismerkedtünk meg, és rég nem találkoztunk velük. Természetesen egy kicsit megvitattuk a bajnokság mai helyzetét is.
A versenyzés előtt mindig úgy nyugtatjuk egymást, hogy ne izguljuk túl a dolgot, hogy úgy szereljünk, mintha edzésen lennénk. Ez most mindkét csapatunknak nagyon bejött, fiúk 28,28 mp, lányok 32,97 mp-et szereltek, természetesen vízmegjelenéssel. Ez az elmúlt hét edzésein mért időket igazolták vissza. Hamar kiderült a végeredmény is, a fiúk elsők, a női csapat második lett a hét csapatból.
Eddigre már mindenki kellő képen megéhezett, főleg, mivel mindenki látta, hogy itt valami nagy csoda kaja készül, éhségünket erősítette a kíváncsiságunk. Pillanatok alatt mindenki kiszolgálta magát, és már faltuk is a finomabbnál finomabb étkeket. Szóval ez a páhoki rettenet nagyon tuti kaja lett, fantasztikus ízharmónia, ilyet enni nem nagyon van módunk, étteremben is hiába keresnénk ezt az ízt. A göngyölt húsok rendkívül ízletesek és puhák, nem utolsó sorban nagyon látványosak voltak. A szósz, amiben készült, be lett habarva tejfölös habarással (legalábbis úgy gondolom, valahogy így készülhetett), hát az maga volt a csoda! Ebben volt a hús, ehhez volt köret a házi mácsik tészta, ami valóban helyben készült. A gyúrás, sodrás, szeletelés különleges látványt nyújtott a falunapi forgatagban. Ha valakinek ez nem lett volna megfelelő étel, szakácsaink még "összedobtak" egy kis csirkepörköltet három darab csirkéből. Ja és egy kis tócsi, nasinak, köretnek, ki hogy kívánta. Degeszre ettük magunkat, itt tényleg minden volt, mi szem szájnak ingere.
Aztán jött az eredményhirdetés. A főzőverseny részvevőit, 14 csapatot, egyenként szólították oklevélért. Közben már a mellettünk lévő Zalaistvándiak is csak azt figyelték, hogy mi még mindig nem voltunk, lehet, hogy ez már valamiféle sorrendet is jelent? Mi meg egyre izgatottabbak voltunk, hogy, hogy is van ez, valóban a sorrend (?), és az utolsó három helyezést valóban utoljára hívták, minket legutoljára! Meg van!!! Meg van a főzőverseny első helyezés!!! Meg kell jegyeznem, hogy az étel alapján ez abszolút nem volt meglepő, de minden főzőverseny más és más, mindenhol más szempontok szerint díjaznak, nem biztos, hogy mindig a minőség összhangban van a helyezéssel. Itt viszont igen, nagyon büszkék voltunk szakácsainkra, hangoztattuk is mindenkinek, milyen finomat főztek, jöjjenek, kóstolják meg. Így a csapatunkhoz tartozó kb. 30 főn kívül, még vagy 20 vendég is megkóstolta, és egyértelműen mindenki egyetértett az első hellyel.
A 800-ason elért eredmények díjazása sem volt megszokott, az okleveleken felül itt nem kupát kaptunk, hanem nagyon vagány, piros műanyag tűzoltósisakot, piros frizbit, és egy piros vizipisztolyt. Mondhatom nagyobb sikere volt ezeknek, mint a kupáknak, egy kupából maximum pezsgőt lehet inni, de egy vizipisztollyal...! Perceken belül egy nagy vizicsatában találtuk magunkat, ki nyerte a csatát, Páhok vagy Lakhegy, talán döntetlen, de mindegy is, a sok-sok harcos, és nézelődő is jó pár poénnal lett gazdagabb. Ja és ne felejtsük el a tűzoltósisakot! Majdnem lett egy ninjánk. Egy Szentiváni ninjánk. De nem, Szentivánon megszületett az újabb arc!
A nevem Bond... Morzsa Bond.
Paál Éva
Alsópáhok Falunap
2017. június 10.
Az idei Alsópáhoki Falunap ünnepi programjában mi is lehetőséget kaptunk, hogy megmutassuk, mi is az a 800 l/perces kismotorfecskendő szerelés (Lenne olyan Alsópáhokon aki ezt még nem tudja?). A tavalyi nagyon sikeres bemutató szerelés után nagy örömmel készültünk, fontos számunkra, hogy itthon, hazai pályán is megmutathassuk, mit tudunk.
Meghívott vendégeink Hévíz ÖTE és Lakhegy ÖTE női és férfi csapatai voltak. Újdonságot jelentett számunkra, hogy a versenytechnikát Lakhegy ÖTE biztosította, így nemcsak vízmegjelenést mértek a bírók, hanem mint a "nagy" versenyeken a tartály megtöltése volt a cél, amit lámpa felvillanása jelzett.
A verseny előtt lázasan készülődtünk, mind a pálya, mind a technika előkészítésével. Valamint a szokásos Alsópáhok ÖTE molinó mellé kikerült a legújabb támogatónk a Feuershop szlovák cég molinója is, aki versenytömlőkkel, valamint a sérült sugárcsövek kúpjainak cseréjében, ill. kölcsön sugárcsövekkel támogatott minket.
A verseny sorrendje sorshúzással dőlt el, versenybírónak Gömbös Lászlót kértük fel, aki szívesen fogadta kérésünket. Egyébként ő volt a főbíró a megyei versenyen is, és a verseny ugyanolyan szabályokkal, és "komoly" időméréssel történt, mint a megyei verseny.
Hévíz ÖTE csapata szerelt elsőnek, több újonc is volt a csapatukban, nem túl gyorsan, de precízen hajtották végre a feladatot. Majd jöttünk mi, a női csapat. Mindig nagy izgalom, hogy összemegy-e a szívó oldal, ami most tök jól ment, és a motor is indult elsőre. Viszont a sugárcsöveseknél akadt némi probléma, Vera a jobb oldalon egy csöppöt "bealudt"(?), viszont javított a helyzeten, időben kint volt a célvonalnál, ügyesen lelőtte a célt. Petra időben indult, időben kint volt, de a tömlőjében volt egy törés, ami a célzást nehezítette. A sugárcsövet szinte kicsapta a kezéből a víz ereje, először tett egy tiszteletkört a céltáblán, majd csak nehezen tudta újból célra fogni a sugárcsövet, majd lelőni a célt. A szerelés után volt, aki nagyon sokallta az eredményünket, de hát minden technika más és más, majd csak a többi eredményhez viszonyítva látjuk meg, mennyire is volt lassú a szerelésünk.
A fiú csapat szokásosan hozta a legjobb formáját. Lakhegy ÖTE női csapatának az osztóval, valamint a célzással akadtak gondjaik, a férfiaknál nem indult elsőre a motor. És végre kialakult a sorrend, ekkor már nem bánkódtunk a hibákon, hisz az eredmény Alsópáhok férfi csapat első, Alsópáhok női csapat második, Hévíz ÖTE harmadik lett.
A délután a nagyon nagy meleg ellenére sok-sok baráti beszélgetéssel telt, most is készült jó pár csoportkép a molinók mellett. Nagy sikere volt a gyerekek körében a tűzoltó autónak is, beülhettek a sofőrülésbe, szirénázhattak, sok kisgyerek álma vált valóra a délután folyamán. Az önkormányzat vendégei voltunk egy fantasztikusan szervírozott vacsorára, csoki szökőkutas desszerttel, mely vendégeink tetszését is nagyon elnyerte.
Este 7 órakor, fő műsoridőben került sor az eredményhirdetésre, erre az alkalomra csapatonként felsorakoztunk, majd mindenki kapott egy kis jelképes ajándékot, Czibor Imi által "faragott" pálinkás flaskát, természetesen jó kis hazai pálinkával.
Az est további programjait már kötetlenül élvezhettük, operett est, Soltész Rezső és Trabarna előadása. Az est záróműsora, a retro disco is elnyerte tetszésünket, jó páran roptuk a táncot éjjelig.
Paál Éva
2017. Május 20. Csabrendek Éjszakai Verseny
1-1-1-1
A megyei verseny után Murányi Misi úgy küldte ki a körlevelet, hogy 2-2-2, vagyis három darab második helyezés. Ami alapjába véve nem is rossz, örültünk is az eredményeknek, de mégis valami hiányzott. Valami, amit akkor nem nagyon tudtunk megfogalmazni, csak most, a csabrendeki verseny után lett egyértelmű, mi az, ami hiányzott.
A tavalyi év után idén ismét meghívást kaptunk a csabrendeki tűzoltóversenyre, sőt illett is visszamennünk, hisz a vándorkupát a női csapatnak úgymond vissza kellett vinni. Az idén is éjszaka rendezték meg a versenyt, ennek Szlovákiában van nagy hagyománya, Magyarországon egyedül Csabrendeken rendeznek éjszakai versenyt, természetesen szlovák segítséggel.
A verseny a délutáni koszorúzással, ünnepi felvonulással kezdődött, ahol igaz nem túl nagy létszámmal, de részt vettünk, a "régi-új" zászlónk is ott feszített a díszhelyen a Flórián szobor mellett, aztán jött a soha véget nem érő tűzoltóautós, tűzoltó kisbuszos felvonulás Csabrendek szinte összes utcájában.
Számunkra a főzőverseny is fontos feladat volt, már csak azért is, mert a tavalyi első helyezésünk után meg kellett mutatni, hogy mi mindig tudunk újat, finomat főzni, ami egy kicsit különleges, nem hétköznapi étel. És nem utolsó sorban az is szempont, hogy a jelenlévő 20-25 fő se maradjon éhes. A feladat sertés hús, hagyma és krumpli hozzáadásával egy étel. Idei szakácsunk Virág volt, az étel, amit kitalált, egy lecsós, paradicsomos, babos hús tócsival. Ügyesen megoldotta a feladatot, annak ellenére is, hogy a konyhatechnikánk néha nem igazán volt toppon. A végeredmény ízhatása fantasztikus lett, nekünk legalábbis nagyon ízlett.
A verseny előtti héten Misi és Morzsa eléggé ránk hozták a frászt, mikor közölték, hogy beneveztek minket osztottsugár szerelésbe is. Ennek a futamnak eddig csak szemlélői voltunk, de hát mindent el kell kezdeni egyszer, itt a remek alkalom. Szóval ezért még pluszban is izgulhattunk, mert ha elhatározzuk, hogy valamit csinálunk, azt csak teljes erőbedobással csináljuk. Ebben is jók akartunk lenni.
A délután folyamán több tűzoltó és rendőrségi bemutatót is tartottak, kipróbálhattuk az ütközés szimulátort, a fegyver és védőfelszerelés bemutatón felpróbálhattuk az általunk golyóálló mellénynek nevezett lövedékálló mellényt. Hát nem semmi fizikai felkészültségnek kell lenni a rendőröknek, hogy akcióban ezzel a 10 kg feletti védőfelszereléssel hajtsák végre a feladatot.
Az osztottsugár szerelést 8 órai kezdettel hirdették meg, mi "szüzek" erre még nagyobb odafigyeléssel voltunk, ne hogy lekéssünk valamiről. De még egy fontos feladata volt a csapatnak, készültünk egy kis meglepivel Lacika 40. születésnapjára. 8 körül elkezdődött a harcunk az idővel. Mikor jön Lacika, mikor érkezik a torta, 8-ra a pályán kell lenni eligazításra, már nincs időnk köszönteni, irány a pálya, a pályán még nincs senki, akkor vissza, most együnk, vagy szerelés előtt már ne együnk, vagy mi legyen, aztán míg a nagy sátorban a hivatalos megnyitó folyt, minden összeállt, a mi kisbuszunkban egyszer csak megszólalt a mulatós zene, és már vittük is Lacikát a rendhagyó menyasszonytáncba! Torta, puszik, meglepetés, gratulációk, és vissza a pályára, még bőven időben.
A jelentkezésnél kértük, hogy ne mi kezdjük az osztottsugár szerelést, legyen lehetőségünk megfigyelni más hogyan is csinálja. Nekünk női csapatnak, így sem volt túl sok időnk, harmadikként kerültünk sorra, a taktikánk nagyon gyorsan összeállt, és már futottunk is. Jól sikerült, meg kell hagyni, ezzel meg is nyertük a kategóriánkat. Volt is nagy öröm! A fiúk az utolsók között szereltek, ráértek agyalni, hogy is lehet a leggyorsabban kifutni, de egy kicsit túltaktikázták, így nekik nem volt meg az összhang, érvénytelen lett. Hát nem volt öröm! Ezt a versenyt 8 órára hirdették meg, de némi csúszás miatt, már teljesen sötétben szerelt mindenki.
Aztán kezdődött a 800 l/perc kismotorfecskendő szerelés, ünnepélyes megnyitó, köszöntések, ez már fél 10 körül, és egyre nagyobb szélben, ami jelezte, nagy vihar van készülőben. Az éjszakai szerelés látványa sem mindennapi, a megvilágított pályán úgy szerelsz, hogy valami tuti árnyékot ad, ha mást nem a te saját tested fogja el a lámpa fényét. Látványos "discofényt" ad az átlátszó kádban a víz, mely különböző színekben pompázik. A cél lelövését a fényjelzés mellett hangjelzés is megerősítette, ami a sötétben nagy segítség. Sajnos a fotocellás indítás, ami tavaly volt, az most elmaradt, ennek ellenére az indítás, időmérés így is tökéletesen működött.
A női csapat itt is előnyt élvezett, mi előbb sorra kerültünk, és hamar túl voltunk a szerelésen, ami igazán jól sikerült, és hamar megtudtuk, hogy bizony elsők lettünk!!!!!
A fiúk szerelése hajnali fél egy körül volt, már az is komoly feladat, hogy addig ne aludjon el az ember, nemhogy toppon legyen fizikailag is és fejben is. De a fiúknak ez nagyon ment! Azt már többször megtapasztaltuk, hogy egy-egy hosszú utazás alkalmával, amikor országos versenyről jöttünk haza pl. Sárospatakról, Püspökladányból, a fiúk a buszban képesek több órán keresztül a szerelésről, felszerelésről, motorról vitázni, hogy mit is lehet még jobban csinálni. De azt, hogy az éjszaka közepén a férfiember képes azon agyalni, hogy mit kellene még jobbá tenni a motoron, hogy az a hetek óta keresett fránya 2 mp-en valamit behozzanak, ez azért meglepő volt. :) Viszont nagyon eredményes. Valamit változtattak, ami bejött, szerelésük annak ellenére, hogy nem volt tökéletes, nagyon jól sikerült, tökéletesen elég volt az első helyre. Ami csapataink egyik sarkalatos tényezője a versenyeken, hogy amellett, hogy mi jót szereljünk, árgus szemekkel figyeljük egymást az állandó rivális csapattal, a becsehelyi fiúkkal és lányokkal. Hát most nekünk kedveztek a csillagok. Ezen az éjszakán, mindenféle szerénység nélkül nyugodtan kijelenthetjük, mi voltunk a jobbak, nekünk ment minden jobban. A megyei verseny után ez nagyon jól jött.
Az eredményhirdetésen aztán tényleg volt nagy boldogság! A főzőverseny eredményhirdetésével kezdték, nyert a 4. számú csapat, vagyis Virág főztje! Képzelni sem lehetett volna szebbet, mint négy darab első helyezés, négy darab nagy kupa, igaz ebből csak egyet tarthatunk meg, a főzőversenyét, a három szerelésre a "Polgármester Vándorkupájá"-t kaptuk, melyet jövőre viszünk vissza. Állítólag három nyertes év után meg lehet tartani, úgy hogy hajrá, a lányoknak már kettő év megvan! J
Az 1-1-1-1 igazán jól hangzik, azt hiszem, mindenkinek emlékezetes marad ez a négy első helyezés. Főzőversenyen elért első helyezésünk Virág munkáját dicséri, de az egész csapat büszke volt fiatal szakácsunkra. Az osztottsugár szerelés első helyezése a nagy kihívás ellenére teljesen jól sikerült, kedvet kaptunk hozzá, jövőre még edzeni is fogunk rá! Aztán jöhet a staféta!? A 800 l/perc kismotorfecskendő szerelés első helyezése mind a lányoknál, mind a fiúknál, nem mondhatjuk, hogy elvárt feladat, de nem volt meglepő. Hisz a belefektetett munka valóban előbb-utóbb meghozza gyümölcsét, az edzések lelkes gyakorlása alapján meg is érdemeltük ezt a szép eredményt. Az eredményhirdetésen kaptunk egy vicces megjegyzést, hogy bunda! Erre egyik csapattagunk azt válaszolta, hogy: "Ezt mi úgy hívjuk, hogy edzésmunka!" :) J
Paál Éva
2017. évi Megyei Tűzoltóverseny Szepetneken
2017. május 14.-én került megrendezésre a Zala Megyei Önkéntes és Létesítményi Tűzoltók Versenye. Alsópáhok ÖTE színeiben 3 csapat indult a megmérettetésen. A 800 l/perc kismotorfecskendő szerelésben női és férfi csapatunk, illetve a "CTIF ifjúsági fiú" kategóriában a fiataljaink.
Az ünnepélyes megnyitó után a szokásos gyors technikai eligazítás és 10 órakor már kezdődött is a verseny. A férfi csapat negyedikként szerelt a II. pályán. A helyszín, a szepetneki futballpálya és környéke volt, amely kiválóan alkalmas egy ilyen nagy helyigényű verseny lebonyolítására. A nagyon jó minőségű pálya a CTIF csapatoknak adott helyt a versenyzéshez, a 800-as csapatok viszont a pálya melletti füves részen szereltek, ill. futottak. Ami kicsit furcsa volt, hogy aki a jobb oldalon futott, egész komoly gödrökkel kellett megküzdenie, a legnagyobb gödröt egy bójával jelölték, ne hogy valaki lábát törje. Így a bója a tömlők sodrásában hol erre, hol arra bukott. Viszont el lehetett mondani, hogy az azonos kategóriában szereplő csapatok, mind egy pályán, azonos feltételekkel szerelt, úgyhogy az a fránya gödör a bójával minden retro férfi csapatnak ott volt, és ők tökéletesen megoldották ezt a nehezítő problémát is! :)
Csapataink alig várták már ezt a verseny okozta adrenalin löketeket! Ez kellett már mindenkinek, a verseny előtti egészséges versenydrukk. Minden csapattag jól van-e, ivott-e eleget, WC-n volt-e, bemelegített-e, a felszerelések tökéletes állapotban vannak-e? Motor indul-e, hol a WD40, a sugárcső? Felpakolásnál mindenki teszi a dolgát, jól áll-e a szűrőkosár, a tömlők harmonikázása, kapcsok állása tökéletes-e, mind-mind fontos momentum, hogy a leggyorsabb szerelés megvalósulhasson. Zászlólendítéssel már meg is kezdődött a fiúk megszokott, precíz, pontos szerelésük, melynek ideje 36 perc 06 másodperc lett. Nem rossz idő, de lehetett volna akár jobb is, itt kezdődik a versenyizgalom második része, hogy ez az idő mire lesz elég, a többiek mit szerelnek. Természetesen mindenki feszülten nézte a többi csapat szerelését is, hisz akár nagyon jó, akár tele hibával sikerül egy-egy szerelés, mindből lehet tanulni, ötletet venni, mit, hogy lehet jobban csinálni, vagy egyszerűen megállapítjuk, hogy amit mi máshogy csinálunk, az miért is jobb.
A női csapatnak sem volt egyszerű dolga, az egész délelőttöt átizgulhatták a tűző napon, mivel a szerelésük egy óra körül kezdődött. Abban viszont könnyebb dolguk volt, hogy ők az I. pályán szereltek ahol nem volt gödör és bója, és kategóriájukban mindösszesen négy csapat volt. Másodikként szereltek, és a dobogós helyezés már mindjárt a szerelés után megvolt. Csak zárójelben említem, hol van ehhez képest az Országos Bajnokság, ahol össz-vissz egyetlen egy női csapat indult, bármilyen érvényes szereléssel már első helyezettek lettek. A lányok is ügyesek voltak, az edzésmunka meghozta gyümölcsét, szép, egységes szerelést mutattak be, idejük 40:53.
A CTIF csapat munkája nem olyan látványos, egyértelmű és érthető, mint a 800-as csapatoknál. Szerelés közben azért látszott, hogy ügyesen végezték dolgukat, nagyobb hibázások nem voltak, de az ő eredményük egy bonyolult számítási rendszer alapján mindig csak az eredményhirdetéskor derül ki. Még a csapattagok életkora is beleszámít a végső pontszám kialakulásába. Ebből adódóan valószínű a CTIF csapat várta a legjobban az ünnepélyes eredményhirdetést. Ahol aztán kiderült, hogy mindhárom csapat egységesen nagyon szép dobogós eredményekkel teljesített. 2-2-2! Bővebben, mindhárom csapatunk ezüstérmes lett a maga kategóriájában, a 800 l/perc kismotorfecskendő szerelésben a női, ill. a férficsapatunk, a CTIF ifjúsági kategóriában a fiú csapatunk. Gratula a csapatainknak!
Paál Éva
Rezi tűzoltó tábor élménybeszámoló
Koczka Dominik
Csütörtök: 1. nap. Reggel 12-kor indultunk el, aztán elfoglaltuk a szállást, aztán sétáltunk a faluban, és este csapatzászlót csináltunk, majd vacsora után aludtunk.
Péntek: 2. nap. Rezi vártúra. Szalonnasütés, számháború. Hazajöttünk, majd a focipályán fociztunk. Nagyon jó volt ez a nap.
Szombat: 3. nap. Keresztrejtvényfejtés, madáretető készítés
Vasárnap: Mise, körzeti rendőr előadása, tűzoltókocsi érkezése, tűzoltás, foci
Hétfő: Katasztrófavédelmi előadás, parasztolimpia, buktatúra
Kedd: Hazaút. Nagyon jó volt a tábor, csak kár, hogy ez volt az utolsó.
Összegzés: Nagyon jól éreztem magam egy felejthetetlen élményekkel teli tábor volt a barátaim és a 2 "csapatanyánkkal".
Kovács Bence
Csütörtök: Megérkeztünk délután, majd elmentünk a faluba sétálni. Utána elmentünk focizni. A csütörtöki nap nagyon tetszett.
Péntek: Reggel fölkeltünk nagy nehezen, majd elindultunk túrázni. Megérkeztünk a Rezi várba és számháborúztunk. Ezen a napon nagyon elfáradtunk. Ez a nap is jó volt.
Szombat: Reggel fölkeltünk, majd keresztrejtvényt fejtettünk. Délután madáretetőt csináltunk. Nagyon tetszett. Jó volt a mai nap.
Vasárnap: Misén voltunk délelőtt. Körzeti rendőr volt itt, majd az alsópáhoki tűzoltó autóval eljöttek és oktatás volt.
Hétfő: Reggel egy tűzoltó jött ki hozzánk és elméleti oktatást tartott. Délután parasztolimpia volt. Nagyon jó volt.
Kedd: Reggel reggeliztünk, majd délelőtt haza indultunk.
Összesítés: Nagyon jó volt ez a tábor és élményekkel gazdag.
Szabó Martin
Csütörtök: Megérkeztünk a táborba, majd elmentünk sétálni a faluba utána mentünk a focipályára focizni.
Péntek: Reggel elmentünk túrázni. Megérkeztünk a Rezi várba, ahol számháborúztunk és szalonnát sütöttünk.
Szombat: Délelőtt rejtvényt fejtettünk, ebéd után madáretetőt építettünk.
Vasárnap: Elmentünk a misére délelőtt, majd a körzeti rendőr jött hozzánk. Utána pedig Páhokról eljöttek hozzánk a tűzoltóautóval, és még tüzet is oltottunk.
Hétfő: Reggel a keszthelyi tűzoltóságról jött egy ember, aki előadást tartott nekünk.
Kedd: Reggel reggeliztünk, majd elindultunk haza.
Összegzés: Nagyon jó volt ez a tábor és élményekkel dús volt.
Molnár Roland
Csütörtök: Fél 2-re ideértünk Rezibe. Utána elmentünk sétálni, hogy megnézzük a falut. Este fociztunk, ami döntetlen lett.
Péntek: Elmentünk a Rezi várhoz, nagyon jó volt, sütögettünk és számháborúztunk, megismertük a Rezi-erdőt. Este pedig fociztunk és megint döntetlen lett.
Szombat: Felkeltünk, utána rejtvényt fejtettünk, ebéd után madáretetőt készítettünk, utána palacsintát sütöttünk.
Vasárnap: Reggeli után rovarokat szögeltünk fel hungarocellre, ez nem volt annyira jó. A délután tetszett, mert gyakorolhattam a tűzoltás dolgokat.
Hétfő: Délelőtt Angyal Péter ezredes volt nálunk, katasztrófavédelmi oktatást tartott. Délután parasztolimpiát tartottunk, ez nagyon jó volt.
Összegzés: Nagyon jó volt ez a hét.
Lakesz Bence
Csütörtök: Megjöttünk a szállásra és elmentünk sétálni. Utána megcsináltuk a csapatzászlót.
Péntek: Túráztunk a Rezi várba, ott számháborúztunk. Visszaértünk és fociztunk. Kár, hogy ez az utolsó tábor
Szombat: TOTÓ volt, meg rejtvény, utána fociztunk.
Vasárnap: Bogarakat preparáltunk. Utána a focipályán gyakoroltunk.
Hétfő: Jött reggel egy tűzoltó és beszélt nekünk, utána eredményhirdetés, és azután megyünk haza!
Összesítés: Többiek folyamatosan engem piszkáltak, engem szívattak, dobáltak. Azon kívül jó volt!
Nagy Vilmos
Csütörtökön megérkeztünk a szállásra olyan 2 körül. Jó helyünk volt, de az nem annyira tetszett, hogy egy szobában vagyunk. Finoman főztek, de sosem tudtunk annyit megenni, amennyit hoztak nekünk. Hosszú és fárasztó túrákat csináltunk, csináltunk csapatzászlót, kár, hogy ez az utolsó tábor.
Horváth Botond
Csütörtök: Délután fél kettő felé érkeztünk meg Rezibe. A tábort egy sétával kezdtük, megnéztük Rezit. Majd este fociztunk, ami döntetlen lett. Este kártyáztunk, késő este aludtunk el.
Péntek: Reggel elindultunk a Rezi várba. Pár óra elmúltával odaérkeztünk, a túra nagyon jó volt. Sütöttünk szalonnát és számháborúztunk. Este ismét fociztunk.
Szombat: Reggel totót csináltunk. Majd délután madáretetőt készítettünk, és palacsintát sütöttünk. Este megint foci.
Vasárnap: Délben misére mentünk. A szentmise után a körzeti rendőr tartott előadást a közlekedésről. Délután tömlőt gurítottunk és a kötélfonást gyakoroltuk. Majd ismét rúgtuk a port.
Hétfő: Délelőtt tűzvédelmi előadáson vettünk részt. Délután elkezdődött a parasztolimpia. Vicces feladatok vártak ránk, nagyon élveztük. Este sokat beszélgettünk és kártyáztunk.
Kedd: Reggeli után eredményhirdetés. Rendezkedtünk, pakoltunk és tizenegy óra környékén érkeztünk haza.
Fehér Dániel
Csütörtök: Megérkeztünk a szállásra kb. ? 1 körül. A többiek fél órával később. Délután felfedeztük Rezit. Amikor visszaérkeztünk, elmentünk focizni. Meg még zászlót is csináltunk.
Péntek: Elmentünk megnézni a Rezi várat. Jó hosszú volt az út. A Rezi várnál szalonnát sütöttünk, utána számháborúztunk. Visszaérkeztünk a túráról és ismét elmentünk focizni.
Szombat: Volt egy keresztrejtvény meg 2 totó. Délután palacsintát sütöttünk. Finomak voltak. Este fele ismét fociztunk.
Vasárnap: Délelőtt rovart preparáltunk. Délután jött egy rendőr, bemutatót tartott a biztonságos közlekedésről. Délután és este foci volt, beszállt néhány helyi gyerek is.
Hétfő: Délelőtt volt egy tűzoltó bemutató. Csapat fotózás is volt. Picivel később volt egy parasztolimpia, amin nagyon jól éreztem magam.
Kedd: Ezen a napon indultunk haza.
Összegzés: Nagyon jól éreztem magam, csak kár, hogy ez volt az utolsó közös tűzoltó tábor.
Mátyás Norbert
Csütörtök: Délután 2 körül megérkeztünk a szállásra. Utána kimentünk sétálni a faluba, azután amikor visszaérkeztünk elkészítettük a csapatzászlót.
Péntek: reggeli után elmentünk túrázni a Rezi várhoz. Ott számháborúztunk és szalonnát sütöttünk és visszaindultunk. Aznap este kimentünk még focizni a pályára.
Szombat: Reggeli után gyakoroltunk a katasztrófavédelmi versenyre, utána totót töltöttünk Reziről és a természetről. Délután madáretetőt és palacsintát csináltunk. A napot pedig focival fejeztük be.
Vasárnap: Reggel elmentünk a misére. Ebéd után jött a körzeti rendőr és előadást tartott. Délután gyakoroltunk a versenyre. Este pedig mint mindig foci.
Hétfő: Reggeli után katasztrófavédelmi előadás volt Ebéd után parasztolimpián vettünk részt. Este pedig túráztunk.
Összegzés: Nekem tetszett ez a tábor, kár, hogy vége!!!
40 órás tűzoltó alaptanfolyam Keszthelyen
A Keszthelyi Katasztrófavédelmi Kirendeltség 2017. január hónapban 23 lelkes önkéntes tűzoltó részvételével (Alsópáhok 13 fő, Rezi 6 fő, Hévíz 3 fő, Balatongyörök 1 fő) 40 órás tűzoltó alaptanfolyamot szervezett. A négy hétvégén, összesen 6 napon, a keszthelyi tűzoltó laktanyában sajátították el az önkéntesek a tűzoltó szakma legalapvetőbb elméleti kérdéseivel és gyakorlati fogásaival foglalkozó ismereteket.
Az oktatás során az előadók a munkavédelmi ismeretek, védőeszközök, műszaki ismeretek, égéselmélet, oltóanyag ismeret, alkalmazott műszaki mentés, alkalmazott tűzoltás témakörökkel, alapfogalmakkal, valamint a tűzoltásban résztvevő személyi állomány általános kötelességeivel ismertették meg a résztvevőket, melyről a tanfolyam zárásaként az önkénteseknek 40 pontos tesztlapot kellett kitölteniük.
A vizsga gyakorlati része volt a "Szerelési Szabályzat"-ban leírtak pontos ismerete és betartása. Az önkéntesek a záróvizsga alkalmával, szigorú számonkérés mellett, osztott sugár szerelés, illetve mentőkötések szabályos végrehajtásával adtak számot tudásukról. A tanfolyam zárásaként a vizsgabizottság - Móringer Imre tű. őrnagy, tűzoltóparancsnok, Laczikó Károly tű. ezredes, kirendeltség vezető, és Angyal Péter tű. alezredes, tűzoltósági felügyelő - pozitívan értékelte a jelenlévő vizsgázók felkészültségét, teljesítményét, amit jól bizonyít, hogy mind a 23 hallgató jeles és jó értékelést kaptak. A teljesítmények jó alapot jelentenek a folytatáshoz.
És egy kicsit másként!
2016. év során már lehetett tudni, hogy nekünk, mint alsópáhoki önkénteseknek lehetőségünk lesz egy 40 órás tűzoltó alaptanfolyamon részt venni, ami főleg a "vonulós" fiúk részére volt szükségszerű, de a tagságból bárkinek lehetősége volt jelentkezni. Egy kis hezitálás után eldöntöttem, amennyiben nem lesz korlátozva a létszám jómagam is jelentkezek. A 8 fiú mellett, 5-en voltunk a gyengébbik nem képviselői közül. Szerencsénkre a helyszín Keszthely, nem kellett sokat utazni, az időpont 2017. január, a munkahelyről való hiányzás tekintetében a legkedvezőbb időszak. Ekkor még nem tudtuk, hogy többször kell a - 10 fokos hideggel, valamint a téli influenzajárvánnyal megküzdenünk.
Az órarendet megkapva, mindjárt egyértelmű volt, hogy januárban ne tervezzünk családi programot, wellness-hétvégét, de még csak nagytakarítást se, hisz minden hétvégi napon a tűzoltóságon leszünk. És amikor megkaptuk a tananyagot, melyben több tantárgy 100 oldal feletti volt, azért már többen elgondolkoztunk, biztos akarjuk-e ezt?
Itt meg kell említenem Gyalog László tű. százados parancsnokhelyettes nevét, aki koordinálta, propagálta felénk a tanfolyamot, elküldte a tananyagot, és menetközben bármilyen kérdéssel fordultunk hozzá maximális segítséget kaptunk tőle.
Minden iskolában töltött "munkanapunk" 8 órakor kezdődött, rendes tanórákkal, szünetekkel, ebédszünettel, és délután 4 óráig tartott. Az előadásokat a szolgálatparancsnokok, helyetteseik, vagy az általuk felkért személy tartotta, akik képekkel, vetítésekkel, életszerű példákkal, megtörtént esetekkel színesítették a sokszor túl szakszerű és száraz tananyagot. Az első szombati nap, a délutáni szerelési gyakorlat előtt Angyal Péter tű. ezredes tartott előadást a gázok tulajdonságairól, jelzéseiről, valamint a tűzoltó készülékek fajtáiról a hivatásos tűzoltóknak, melyen mi is részt vettünk. Az igazi meglepetés csak akkor ért bennünket, amikor az előadás végén tesztlapot osztottak szét, nem csak a hivatásosaknak, hanem nekünk is számot kellett adni a röpke egy órában hallottakról, ami számomra elég távoli témakört feszegetett. Tesztlapom eredményességére erőteljesen rányomta bélyegét, hogy több mint 30 éve nem használtam periodikus táblázatot, sőt a kémiával sem voltam-vagyok, semmilyen viszonyban sem. Szerencsére a többiek tudása közelebb volt az elvárthoz, született pár egészen szép megoldás is.
A szerelési gyakorlatokat mindig jobban szerettük, mint az elméleti oktatásokat. A tanfolyam legelején, azzal biztattak minket, hogy mi rutinos versenyzők vagyunk, a gyakorlati rész könnyű lesz. Annyiban könnyű is volt, hogy ismertük a tömlőt, kapcsokat, osztót, kapcsoltunk is, de kb. ennyi. Először sok-sok új eszközzel ismerkedtünk. Az ezért egyértelmű volt, hogy a fiúk ezeket sokkal jobban ismerték, tudták, mi mire való, mi lányok viszont sokkal többet és bátrabban kérdeztünk, nekünk többször el kellett magyarázni, hogy hol, és mihez használjuk ezeket a tárgyakat. Például az állványcső és pótállványcső esete.
A szabályok nagyon aprólékosak, néha nehéz volt megérteni, hogy mit miért is kell így csinálni, de mivel mindenre van logikus magyarázat, előbb-utóbb nekünk is egyre jobban mentek a gyakorlatok. Ilyen volt pl. a tömlőnek csak a jobb oldalán lehet közlekedni, alsó kapcsot kapcsolom elsőnek, stb.
A szolgálatban lévő állomány fáradhatatlanul gyakorolt velünk, addig segítettek, amíg mindenkinek nem sikerült. Most szívesen kiemelnék jó pár nevet a tűzoltók közül, akik nagyon türelmesen, odaadóan segítettek, de mivel mindenkit nem tudok felsorolni, ezért nem lenne jogos, ha mégis véletlenül kimaradna valaki.
Nagy kedvencünk a mentőkötések voltak, sose untuk meg, pedig jó párszor kötöttünk végtelenített hurokkötéssel is és hármas hurokkal is. A légzőkészülék megismerése, szerelése, felpróbálása is nagyon izgalmas volt. Azt csak remélni tudtuk, hogy a vizsgán nem kapunk ilyen összetett feladatot. Mikor kérdezgettük oktatóinkat, hogy nekünk ezt milyen szinten kell tudnunk, többször is elhangzott a válasz, ugyan úgy, mint a hivatásos tűzoltóknak. És ez a tanfolyam során több feladatnál is elhangzott, hogy ugyanazt kell tudnunk, mint a hivatásosaknak. És mi ezek után is fáradhatatlanul gyakoroltunk, akarva akaratlanul is szívtuk magunkba a tudást, de hát, akik itt voltunk mindannyian azért jöttünk, mert nagyon érdekelt a dolog, szívvel lélekkel csináltuk, persze, hogy napról napra gyarapodott tudásunk is.
A vizsga napján joggal volt bennünk az egészséges vizsgadrukk. Felkészülésünk során szinte nyilvánvaló volt, a vizsga mindenkinek sikerülni fog, de hát nem mindegy, hogy hogyan. Mi törekedtünk a tőlünk telhető legjobb, legpontosabb tesztet kitölteni, valamint a legprecízebb, legtökéletesebb szerelési gyakorlatot bemutatni. A vizsgaszerelés után már mindenki mondta, hogy ezt meg ezt elrontottam, elfelejtettem, nem jól csináltam, de valószínű ezek apróbb hibák voltak, hisz a szigorú vizsgabizottság az alsópáhoki csapat túlnyomó többségét jeles minősítéssel értékelte.
Büszkék voltunk a csapatunkra, magunkra, hogy idejárhattunk erre a tanfolyamra, azt tanulhattuk, ami nagyon érdekel, amit nagyon szeretünk, amit nap, mint nap csinálunk.
Önként vállaltuk, hogy szabadidőnkben önkéntes tűzoltók vagyunk, és ezt most mindannyian bebizonyítottuk, hogy ez több egy hobbinál, egy szabadidős tevékenységnél, kell bele egy jó adag egészséges fanatizmus, bebizonyítottuk, joggal viseljük az önkéntes tűzoltó nevet.
Paál Éva
Jégről mentés
2017.01.19.
A keszthelyi hivatásos tűzoltók jégről mentési szituációs gyakorlatot hajtottak végre, melyre a környék önkéntes tűzoltó egyesületeit is meghívták. Balatongyörök és Alsópáhok önkéntesei éltek a lehetőséggel, egyesületünk 7 fővel képviseltette magát az érdekes és tanulságos bemutatón, mely a rendőrség keszthelyi vízitelepén volt.
A bemutató előtt, a keszthelyi móló melletti részről a Magyar Madártani Egyesület munkatársai kérésére hattyúmentés történt, mivel a szokatlanul hideg időjárás miatt az elmúlt hetekben 12 hattyút találtak jégbe fagyva. A tűzoltók mentőkötéllel terelték a hattyúkat a jégen, a természetvédők egy speciális kampós pálca segítségével húzták partra a madarakat, majd utánfutókkal a hévízi lefolyóhoz szállították őket, ahol könnyebben átvészelhetik az extrém hideget.
A jégről mentés során, a Balaton jegén léket vágtak a tűzoltók, majd egy speciális öltözetet viselő személyt a jeges vízből társa kimentette, őket társaik a partról biztosították. A partra mentés során létrát, illetve hordágyat használtak, ez az esetleges beszakadás során akadályozza meg az emberek víz alá süllyedését.
A bemutatón egyesületünk tagjai aktív részesei voltak mind az elméleti, mind a gyakorlati oktatásnak. Megtapasztalhatták, hogy milyen fontos a megelőzés, és a szabályok betartása, hogy hasonló helyzetbe senki ne kerüljön.
A megelőzés legfontosabb tudnivalói:
Jégen tartózkodni csak a kijelölt, hatóságok által engedélyezett helyen és időben lehet. Rossz látási körülmények között, valamint sötétedés
után tilos a jégre menni. Lehetőség szerint egyedül ne menjünk a jégre, legyen nálunk mindig feltöltött telefon. Gépjárművel minden esetben tilos jégre menni.
Paál Éva
