Cikkek - 2018
I. Zala Tűzoltó Kupa 3. forduló, Zalaszentiván
Az alsópáhoki forduló után, rövid pihenést követően megkezdtük a felkészülést a Kupa zalaszentiváni fordulójára. Sajnos az időjárás nem volt kegyes velünk, az utolsó edzést elmosta egy felhőszakadás, de úgy érzem felkészülten indultunk a versenyre. Azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek, hogy morogva keltem szombat hajnalban, hiszen a fél 7-es indulást TÚL korainak éreztem? Ez jut annak, aki a főbíróval hál... Miután túltettem magam a depresszión, örömmel konstatáltam, hogy legalább ez alkalommal nem fogunk sem ázni, sem fázni. A korai indulást korai érkezés követte, a páhoki csapat létszáma bőven meghaladta a helyi önkéntesekét. Így legalább ki tudtuk venni becsülettel a részünket az előkészületekből. Mire elérkezett a megnyitó pillanata, már álltak a sátrak, és a főzéshez is előkészült a rögtönzött kis konyhatündérek csapata Tomi vezényletével. Mivel az ifjúsági csapatok szerelésével kezdődött a verseny, bőven akadt időnk ellesni a "zsülien" zöldségszeletelés fondorlatait mesterszakácsunktól. Közös erővel reszeltük a krumplit, mostuk a WC tartály vizében a zöldségeket, és sütöttük felváltva a tócsit és a csirkét. Rövid időre sajnos magára kellett hagynunk Tomit, elvégre elsősorban a versenyre érkeztünk, de miután a csajok kigoboztak egy gordiuszi csomót (vagy ez a nagy gubanc volt az Aranyhajból?), a fiúk pedig szereltek egy tőlük megszokott tökéletest, igyekeztük vissza a sártorhoz elpusztítani az ebédet, hogy az asztalon és a serpenyőkben legyen hely a fő attrakciónak: a főzőverseny fő esélyesének, a Páhoki kacskaringósnak. Kicsit kiengedve a gőzt, és engedélyt kapva az alkohol fogyasztására, előkerültek a sörök, borok, pálinkák. A verseny elemzése és a latolgatások közepette kedves főbírónk megnyugtatott, hogy a becsehelyi csajok érvénytelent szereltek, tehát most biztos előttük végeztünk. Mivel jó feleség vagyok, nemigen kezdtem vitatkozni vele, de rövidesen kiderült, hogy nekem lett volna igazam: nincsenek is itt a becsehelyi lányok. Főbírónk másik adót nézett? Elég hamar elérkezett az eredményhirdetés ideje, a csapatok felsorakoztak, és rövid bevezetés után elkezdték kiosztani az emléklapokat. Gömbi emléklapján kiemelték, hogy ebben a fordulóban NEM ZÁRT KI SENKIT! Talán kezdjük megszokni a szabályokat? A Kupa történetében először a fiúk is és a lányok is győztesen kerültek ki a versenyből! És hazafelé a 30-as táblákat sem kellett figyelnünk, hisz kupa gyanánt a megyében kihelyezett 30-as sebességkorlátozó táblákat kaptuk meg természetesen újramatricázva ZTK emblémával. A szokásos fényképezkedést a helyi polgármester dobta fel, ahogy öltönyben bedobta magát a képre, és elénk heveredett. A csapatkép elkészülte közben Laura is bedobta magát "mellesleg" a fiúk képére, a lányokról pedig ismét készült kép a levegőben. Arra nem igazán emlékszem, honnan jött az ötlet, de a következő edzésre mindenki kerékpárral érkezzen, mert tekerve fogunk szerelni! Sugarasok a lábukat nem tehetik le, szívóoldalra szobakerékpárokat kérek! Időközben elérkezett a főzőverseny eredményhirdetésének ideje is, ahol az egész csapat a nagysátor mellett izgult az Anita-Tomi coprodukcióban készült, a nap folyamán újratervezett "töltött kolbászos" főétel sikere miatt. Rengeteg csapat nevezett, a zsűri csak sorolta az okleveleket átvevő csapatok neveit. Végre elérkezett a harmadik helyezettig a névsor. Itt már tudtuk, hogy csak egy hajszálon fog minden múlni. Mire kimondták a harmadik helyezettet, tudtuk, hogy 1 hajszál már megvan. A második helyezettnél pedig meglett a 2. hajszál is! Igen! Idén ismét a páhoki csapat főszakácsa Mátyás Tamás főztje nyerte el a zsűri kitüntetését! Gratuláluk! Az esti program felvázolásánál kiderült, Veránk hatalmas örömére, hogy Gyula is jönni fog. A Gyula, meg az Ottó, a Tóth Ottó. Nem-nem? A Vikidál Gyula! Mivel a főműsort mi már nem vártuk meg, így csak a fényképek alapján tudom elmondani, hogy Vera, és a csapat többi tagja fergetegesen érezte magát a koncerten. Találkozunk hamarosan Györökön, az I. Zala Tűzoltó Kupa záró fordulóján!
Gömbös Viki
Veszprém Megyei Tűzoltóverseny Devecserben
2018. június 2.
Az egész úgy kezdődött, hogy kaptunk egy e-mailt a Veszprém Megyei Tűzoltó Szövetségtől, melyben meghívták az összes Zala Megyei Önkéntes Tűzoltó Egyesületet a megyei versenyükre. Aztán edzésen meg megbeszéltük, hogy hát ráérünk, megvan a csapat, kedvünk is van hozzá, akkor menjünk. Azért az, hogy megvan a csapat, némi túlzás, ezt már az elején is tudtuk, de utána még mi minden történt... A női csapatból mindjárt kiderült, hogy ketten nem érnek rá, sugárcsövesünk csak egy van, Vera. De gond egy szál se, hisz itt van az "újonc" Anita, aki már volt egy edzésen, ügyes is, lelkes is és nagyon tetszik neki a dolog. Még van lehetőségünk három edzésre (ami csak kettő lett), az alatt jól betanítjuk a bal sugaras posztra. Ilyen egyszerű :)
A fiú csapat az elején megvolt, Misi nevezte is a csapatokat, de aztán kiderült, hogy Dávidnak mégiscsak szolgálatba kell mennie, és csütörtökön este még kiderült, hogy Krisztián se tud szerelni. Visszamondani a nevezést már elég kellemetlen lett volna, hosszas agyalás után megtörtént a döntés, jobb híján lányokkal kiegészülve, becsülettel helytállni volt a cél.
A verseny helyszíne Devecser központjában lévő nagyon szép árnyas parkban, fák, sétányok, virágok övezte füves réten volt. Márpedig ehhez a versenyhez célszerűbb egy futballpálya, még ha nem is NB I-es minőségű. Itt a talaj minősége olyan nagyon rossz volt, hogy ehhez képest még a bolhási grundfocipálya is San Siro-nak számított. A bal oldali pálya érdekessége az volt, hogy a dobogó után kb. 10 m-re volt egy kis dombocska. De itt legalább árnyék volt, olyan közel volt egy fa, és mivel a szurkolók zöme is e fa alatt tartózkodott, szinte szó szerint lehetett érezni a közönség közelségét. Az üvegszálas régi kádak is fura módon, fordítva voltak felállítva, ferde oldalával a szívóoldal felől. A nekifutás meg csak hátulról volt lehetséges, oldalról futva ott volt a másik pálya kádja. Hallottunk már szlovák barátainktól a Lenin versenyről, ahol a rajtnál ki kell kerülni Lenin koporsóját. A nekifutás területén ott van egy igazi koporsó!!! És ezen a versenyen több száz csapat indul!!! De itt nem hinném, hogy ez volt a rendezők szándéka. A 9 méteres rajtvonallal viszont csak annyi volt a hiba, hogy se 9 méter nem volt, se vonal nem volt. A staféta pálya viszont nagyon tetszett mindenkinek, egy újabb kihívás, ilyet még nem csináltunk, de fel se merült bennünk, hogy mi ebbe ne lennénk jók. Kúszófolyosó, palánk (ez csak a fiúknak), padon átfutás, osztó szerelés voltak a feladatok, meg közben futás.
A hivatalos megnyitó után az osztottsugár-szerelésekkel kezdődött a verseny. Először a gyermek és ifjúsági csapatok szereltek. Jó sok csapat volt, öröm volt látni ennyi fiatalt, és ez nagyon-nagyon jó dolog, hogy a gyermek kategóriák nem szereltek "vizesen", motorral, hanem a "száraz" osztottsugár-szerelést csinálták. Mennyivel okosabb dolog, mint Zalában, ahol a kisiskolások, (de állítólag volt óvodás is) szereltek 800-asban, némelyik a sugárcsőt is alig bírta tartani. Ez pedig rettentő balesetveszélyes. A CTIF-nél is sokkal hasznosabb, hiszen itt megismerhetik, gyakorolhatják a kapcsolást, tömlőhúzást, és mire az ifjúsági csapatban motorral szerelhetnek, már megvan a rutin.
Kinyomtatott versenysorrend csak egy példány volt, az is a főbírónál, a mikrofon is csak félig meddig működött, fogalmunk sem volt mikor fogunk szerelni. De a regisztrációnál már mondták, hogy ez egy barátságos verseny, és mivel mindenki így gondolta, senki nem idegeskedett, hát mi is vártunk, szépen, türelemmel. A szerelések valóban elég barátságosan zajlottak, a felpakolásoknál nem volt gond, hogy a dobogóról több minden lelógott, és a nekifutások szinte 3-4 méterről történtek, kinek mennyi helye volt. Aztán csak eljött a mi időnk is. Először a fiúk, osztott-sugáron. A felállás Morzsa, Tomi, Norbi, Viki, osztós Laura, két kifutós Laci és Gábor. Laci kicsit "túlizgulta", a kapcsolás nem jött össze, a tömlő már induláskor kiborult a kezéből, és majdnem orra bukott, ez most nem volt dobogós eredmény. A lányoknál is probléma volt a sugárcső kapcsolásával, Laura a rutinjával a három kapcsolást gyorsabban csinálta meg, mint Vera az egyet, Viki a kettőt.
Aztán mentünk a stafétára. Itt 7 főnek, azaz mindenkinek kellett szerepelni, lányoknál 3, fiúknak 4 akadály volt, a többiek csak szabadon futottak. Az újdonság varázsával hatott a dolog, és amennyire féltünk tőle, mindenki nagyon ügyes volt, és még élveztük is! Azt láttuk, hogy még ebben is lehetnek taktikák, no de majd legközelebb!!! Mire visszaértünk a 800-as pályára, fogalmunk sem volt, hol áll a verseny, nekünk mikor kellene szerelni, de gondoltuk, már nem sok csapat van hátra, hamarosan sorra is kerültünk. Először a lányok szereltek. Anita szerelésére figyelt szinte mindenki, kicsit remegő kezekkel, annál nagyobb lelkesedéssel, ágyúgolyó futásával, és tökéletes céllelövésével megtörtént az első szerelése. Amit aztán hamarosan követett az első beavató fürdetése is! Még jó, hogy figyelmeztettük, hogy mindig hozzon váltóruhát.
Aztán visszaszerelés, és indultak a fiúk. Bal szívón Viki, jobb sugár Éva. És sikerült, a körülményekhez képest minden jól ment, senki nem hibázott, a kb. 35 mp-es idő sem rossz! A pontos időeredményeket sehol nem tudtuk, ezt soha nem mondták be. És azt sem tudtuk, hogy a staféta milyen módon számolódik bele a szerelési időkhöz, és melyikhez. Úgyhogy egész nap fogalmunk sem volt ki, hogy áll, és most a szerelések végén is csak sejtettük, hogy a csajoknak két dobogós hely lesz, a fiúknak az osztott-sugár "elment", viszont a 800-as jó lett, abból még akár helyezés is lehet.
Volt nagy öröm, amikor az eredményhirdetéskor kiderült: 800 l/perc kismotorfecskendő szerelésben, férfi kategóriában első helyezés: Alsópáhok !!! 9 csapatból, TS-el, és ennyire tartalék csapattal, nem is olyan rossz! A lányoknak valóban osztott-sugár harmadik, 800-as második helyezés lett.
Ez a nap gyakorlásnak, tapasztalatszerzésnek, teljesen jó volt. A staféta mindenkinek nagyon tetszett. A szervezés és a "baráti hangulat" nem igazán nyerte el a tetszésünket, sajnos láttunk már olyat, hogy a túl baráti versenyzés nem jó irányba viszi a dolgokat, a verseny komolyságát.
Bakonyoszlop, Tótvázsony, Monostorapáti, Zalagyömörő, Nitrogénművek, ezek a csapat nevek számunkra szinte teljesen újak voltak, velük még nem találkoztunk. Mindig izgalmas dolog új csapatokat látni szerelni. A motor, a felszerelés a versenyzési technika, szinte mindenhol más és más. És végül, de nem utolsó sorban nagyon jó volt barátainkkal találkozni, és megbeszélni, hogy milyen jó is lesz, hogy nem sokára újból együtt versenyzünk, méghozzá Alsópáhokon!!!
Paál Éva
Bak, Megyei verseny
2018. május 31.
Reggel 8-kor indulás, a (volt) Morzsa ABC elől a férfi, női és CTIF csapatoknak. Ez már megszokott dolog, hogy egy gyors létszámellenőrzés után együtt indulunk a versenyre. De az, hogy az éjjel még versenyeztünk Csabrendeken, reggel meg már újra kész a csapat az újabb megmérettetésre, ilyen még nem volt! És a csapatot dicsérve, senki nem késett el, senki nem "hisztizett" az álmosság, fáradtság miatt. A gyors helyzetfelmérés után, hogy minden rendben van, legfőképpen Vera feje, mármint szó szerint, ugyanis az utolsó edzésen eléggé horrorisztikusan nézett ki, ahogy a csat meg valami, vagy a tömlő vagy a sugárcső megütötte a fejét. De megnyugodtunk, jól van, tud szerelni. És még olyan apróságra is figyelt mindenki, hogy melyik pólót vegyük fel. Szombaton a kék ZTK-s, vasárnap a piros tűzoltós póló, de jó, hogy van kettő, legalább az éjjel nem kellett pólót mosni.
A helyszínre érkezve, a baki futballpályára, első ránézésre kicsit furcsának tartottuk, hogy csak egy pálya van, ezen tartják meg a kismotorfecskendő szerelési versenyeket, és a pálya szélén a CTIF stafétát is. Ez a nap során igazolta is kétségünket, hogy bizony volt, amikor egyik csapat várt a másik csapatra, és ebből hamarosan időponttorlódások alakultak, több alkalommal felborult a versenysorrend. Néha már, némi túlzással, olyan volt a helyzet, aki előbb ér a dobogóhoz, az szerel. Ezen a helyzeten azért sokat javított, hogy egész nap retro rock zene szólt, egyszer sem volt a "nézését meg a ? ringását", meg e féle nyalánkságok".
A versenyzésnél, eléggé hasonlóképpen jártunk a férfi és női csapat tekintetében, mindkét csapat jót szerelt, de egyik sem volt tökéletes. Mindkét esetben a célzásnál ment el relatív sok idő, mindkét csapat második lett, mindkét csapatot Becsehely előzte meg. Ha hoztuk volna ez előző napi időket, azzal simán kiegyeztünk volna, de valahogy most nem jött össze. És az volt a baj, hogy a szerelés alatt, után, nem is igazán értettük, hogy ez most miért lett ilyen "rossz" idő. Ezt csak utána, a videókon való kielemzéskor kezdtük érteni, vagy még akkor sem teljesen. De el kellett fogadnunk, ez egy ilyen sportág, most voltak jobbak nálunk.
A hivatalos eredmények:
800 l/perc kismotorfecskendő szerelés, férfi kategória:
- Becsehely ÖTE 37,52 mp
- Alsópáhok ÖTE 39,60 mp
- Györöki Hamutiprók ÖTE 50,15 mp
- Zalaszentiván ÖTE 53,46 mp
- Hévíz ÖTE 57,93 mp
- Balatonszentgyörgyi TE 63,01 mp
- Vörs ÖTE 66,94 mp
800 l/perc kismotorfecskendő szerelés, női kategória:
- Becsehely ÖTE 41,73 mp
- Alsópáhok ÖTE 46,04 mp
- Balatonszentgyörgy TE 66,92 mp
Ami viszont pozitív, hogy igaz, hogy Somogy megyei csapatokkal kiegészítve, de azért férfi kategóriában a hét csapat már egész jónak mondható. Természetesen itt is korteskedtünk egy kicsit a ZTK-val, és több ígéretet is kaptunk, hogy jönnek hozzánk a június 9-i fordulóra.
A fiatalok a hibátlan CTIF szerelésükkel a harmadik helyre kerültek. Ezt a bonyolult számítási rendszer okozza, ami kívülállónak érthetetlen és követhetetlen. De ez van, ezt kell elfogadni.
CTIF ifjúsági fiú kategória:
- Becsehely ÖTE 1016 pont
- Letenye ÖTE 1014 pont
- Alsópáhok ÖTE 1000 pont
- DOHÖTE 988 pont
Összességében nézve a hétvégét Csabrendeken nagyon szépen szerepeltünk, sok-sok sikerélménnyel, Bakon becsülettel helytálltunk, a második helyezések, illetve harmadik helyezés is szép eredmény.
Paál Éva
Csabrendek éjszakai verseny (Bak előtt egy nappal)
2018. május 12.
A csabrendeki tűzoltóverseny különlegessége, hogy immár harmadik éve, éjszaka kerül megrendezésre. Mi már az előző két évben is részt vettünk, évről évre egyre több kategóriában indulunk, és egyre eredményesebbek vagyunk. Úgyhogy az idén már eleve készültünk a 800-as mellett az osztottsugár-szerelésre is, és a három vándorkupából, amit visszavittünk, szerettünk volna legalább annyit visszahozni.
A program most is az ünnepélyes megnyitóval kezdődött. A jelenlévő csapatok, vendégek megkoszorúzták a község központjában lévő Flórián szobrot. Az ünnepség alatt most is ott ékeskedett a zászlónk a szobor mellett.
Aztán kezdődött a felvonulás, a soha véget nem érő felvonulás, Csabrendek utcáin jobbra, balra, kanyarogtunk mindenfelé. Sokszor fogalmunk sem volt, hogy merre járunk, de eltévedés kizárva, Cobra 11, biciklis felvezető nagyon komolyan véve feladatát, végig elől, vezette a menetet. Mivel a felvonulásban 90 %-ban tűzoltóautók vettek részt, kisebbségbe szorultunk a mi kisbuszunkkal, a ninózás tekintetében. De a fiúk, Martin, Krisztián és Gábor hamar összehoztak egy belső szirénát, ami úgy b..-ta a fülünket, hogy a végén megértük helyre rázni a fejekben a rendet, meg a hangokat.
Az idén is volt főzőverseny, amiben természetesen részt vettünk. Bennünk fel sem merült a kérdés, hogy főzzünk-e, sajnos a többi csapat nem így gondolta, utólag kiderült, rajtunk kívül még Kővágóörs volt az a csapat, aki vállalkozott erre a plusz feladatra. A mi szakácsaink Tomi és Zoli voltak, hozták formájukat, és konyhájukat, isteni Elzászi káposztát főztek julienne zöldségekkel, amit, cipóban és különleges snidlinges tejföllel tálaltak. Ebből jól belaktunk még a verseny előtt. Tavaly nem igazán mertünk enni szerelés előtt, így többen éhesek voltunk egész éjjel. De most teljesen jó döntés volt, hogy teli pocakkal vártuk a versenyt.
A legelső évben még nem tudtuk, hogy a sötét az mennyire sötét, hogy a pálya mennyire van megvilágítva, és mennyire fontos a rutinos kapcsolás. És, hogy éjszaka alvás helyett hogyan tud fitt lenni az ember, és összpontosítani a feladatra. De már rutinosan vettük az akadályokat, tudtuk, hogy mire eljön a szerelés ideje, az izgalomtól úgyis teljesen elmúlik az álmosság, frissek és fittek leszünk. Akkora csúszás volt a programban, hogy az osztott-sugár szerelés is teljes sötétben kezdődött, először a női csapatokkal. Kővágóörs fiatal lányokból álló csapata nagyon jót szerelt, amitől egy kicsit megijedtünk, de senki nem adta fel, megpróbáltuk a lehetetlent, és nekünk sikerült még jobb időt szerelni. Így, hogy komoly ellenfelünk volt, még jobban örültünk a győzelemnek. Aztán a fiúk a szinte lehetetlen feladatot is megoldották, ők a szlovák fiúk parádés futását (18,71) múlták felül, 18,08 perces idővel lettek elsők. Eddig minden szép és jó, már kettő kupa a miénk!
Aztán 21,30-kor az ünnepélyes megnyitó, ahol külön köszönetet mondtak Alsópáhoknak, hogy annak ellenére, hogy a következő nap Bakon megyei versenyünk lesz, ide is eljöttünk. Hát igen, valóban szerencsétlen egybeesés, egy hétvégén kettő verseny, de ezzel mi most nem igazán foglalkoztunk. Ha eldöntöttük, hogy jövünk, akkor teljes odaadással veszünk részt ezen a napon, a holnapi napra meg majd ráérünk holnap koncentrálni.
A 800 l/perc kismotorfecskendő szerelésben a női csapatok kezdték a versenyt, és sajnos hamar kiderült, hogy a kettő csapat, akik rajtunk kívül szereltek, a motorjuk alapján mindketten modern kategóriába tartoznak. Az egyik motor az elején még kétséges volt. Így mi egyedül vagyunk kategóriánkban. Szoktuk mondani, hogy elég egy érvényeset szerelni, és miénk a kupa! De ha valamit csinálunk, azt csak komolyan lehet csinálni, így odatettük magunkat, és egy tényleg nagyon jót szereltünk, Melinda is nagyon ügyesen debütált az új helyén, a két "B" helyett először volt sugárcsöves. Aztán jöttek a fiúk, szokásosan szépen, hibátlanul, (persze ők láttak hibákat) nagyon jó időt szereltek, ők is elsők lettek. Nagyon szomorú, hogy évről-évre egyre kevesebb csapat van a versenyeken, és nemcsak Zalában, hanem itt Veszprém megyében is. Most a legnépesebb kategória az osztott-sugár férfi volt, de ott is csak öten voltak. Reméljük a ZTK egy kicsit felpezsdíti majd a versenyzés iránti érdeklődést!
Mindezek ellenére mi nagyon-nagyon örültünk, hisz a négy kategóriában, amiben indultunk, mindet megnyertük, és ez álomszép eredmény. A záróünnepség a főzőverseny eredményhirdetésével kezdődött, ami már majdnem "ciki", de mi nyertük, amivel csak egyetérteni tudtunk, mert tényleg fincsire sikerült a káposzta, amit az eredményhirdetés után mindjárt meg is melegítettünk, és jól belaktunk vele még egyszer. Senkit se zavart, hogy éjfél elmúlott már. Jó volt a társaság, jó volt a hangulat, persze volt minek örülni. Nem igazán siettünk haza, ahogy lenni szokott, elsőként érkeztünk, utolsóként megyünk haza.
Paál Éva
Tűzoltómajális a ZTK legelső fordulóján
2018. május 1. - Lakhegy
Elérkezett a nap, a nagy nap, a május 1-i tűzoltómajális Lakhegyen, ami egyben az I. Zala Tűzoltó Kupa első fordulója is volt. 2016-ban, amikor vendégei lehettünk a Lakhegyi csapatnak, mindenki nagyon jól érezte magát, ezért különösen vártuk már a rendezvényt, tudtuk, hogy a versenyzésen kívül lesz még sok jó program.
Kicsit korán kellett érkeznünk, fiúk 7-re, mi lányok 8-ra, még egy kicsit a nap sugarait is megelőzve, hisz olyan hideg szeles idő fogadott minket, hogy az összes pléd előkerült a buszokból. A rövid nadrág, póló mellé inkább naptejet rakott el mindenki, így a ?nagykabát? másik formáját részesítettük előnyben.
Gyors regisztráció, persze részünkről már online megtörtént, számla, fizetés, felelősségvállalási nyilatkozat és a versenysorrend sorsolása. Rutinosan, pörgősen történt minden, mintha ezer éve ezt csinálták volna a lakhegyi lányok. Mi ötödikként szereltünk, a fiúk utolsónak. Az utolsó szerelés nem egy hálás dolog, de jelen esetben nekünk, vagyis a fiúknak, szerencsés volt (de erről később).
A szokásos ünnepi megnyitót májusfa állítás követte. Felkérték a bírókat, Lakhegy és Alsópáhok polgármesterét, hogy kössenek szalagot a májusfára. Nagy örömünkre Sanyi most is itt volt velünk, mint mindig, drukkol a csapatoknak. De persze bárki köthetett szalagot, aki szeretett volna. Ezután került sor a bírói eligazításra. Új verseny, új szabályzat, új körülmények, természetesen a bírók minden szavát úgy figyeltük, mintha az életünk múlna rajta. Alaposan megvizsgáltuk a lakhegyiek által készített különleges, de tökéletesen működő célzó rendszert is.
Aztán kezdődött a verseny, Lakhegy három csapattal (női, férfi, ifjúsági) mindjárt az elején leszereltek, nagyon ügyesen. Büszkék lehetnek a fiatalokra, nem lesz gondjuk az utánpótlással. Hamar eljött az idő a mi szerelésünkre, gyors felpakolás, kapcsolások, nekifutások, hogy minden rendben van-e. Aztán rajt, mindenki ügyesen csatolt, a lányok futottak, csak a motor nem volt a barátunk, valamennyi vizet kinyomott a tömlőkbe, aztán leállt, és megmakacsolta magát, a világért sem akart indulni. Pedig én próbálkoztam jó párszor, de semmi. Az idő is hamarosan lejárt volna, mert itt még az is limitálva van, úgyhogy megkaptuk a verseny első piros zászlóját, vagyis érvénytelen lett a szerelésünk. Letört a bili füle, mindenki el volt kámpicsorodva. De muszáj volt gyorsan cselekedni, hisz a fiúk szereléséig volt még egy kis idő. Villám szervizelés következett, mindenki ötletelt, de nem igazán derült ki a probléma. A motor hangja sem lett sokkal biztatóbb. Kaptak volna kölcsön motort is, de a fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy a mi motorunkkal szereljenek, vagy összejön, vagy nem. Azt hiszem a verseny előtti feszültség most sokkal magasabb volt, mint egy átlag versenyen, a motor miatt jobban izgultunk, mint a sikeres szerelés miatt. De ezt már többször megállapítottam, a fiúk csodákra képesek!!! Kétség sem volt, hogy valami probléma lenne a motorral, a fiúk hozták a formájukat, 35,47-es idővel szereltek. Még egy kicsit izgultunk, hisz a versenyszabályzat szerint a szerelés után ellenőrzik a felszerelést, és a nap folyamán már előfordult, hogy érvénytelen lett a szerelés a nem szabályszerű tömlők miatt. Nekünk természetesen minden megfelelt, megkaptuk fehér zászlót. A fiúk lettek az elsők, ők kapták az 1000 pontot!
Aztán kezdődhetett az ünneplés, a szórakozás, jöttek a jobbnál jobb programok. Mint általában, itt is aktív részesei voltunk minden programnak. Kezdtük a kötélhúzással, sajnos nem mi nyertük. Volt látványos tűzoltó bemutató, autóból mentés, valamint kigyulladt autó oltása. Közben gyerekprogramok is voltak, de mi már az akadálypályára edzettünk. Sajnos ezt sem mi nyertük, de a legaktívabb csapat minden bizonnyal mi voltunk. Volt pár látványelem ami nagy sikert aratott, mint pl. Krisztián akadályfutása, olyan volt, mintha már eleve gyorsított felvételben futott volna, Martin, ahogy döntötte a palánkot a csajokkal együtt, Vera, aki mindenáron rövidíteni akarta a pályát, de kétszer is, és a csúcs a Pixi volt, a laza sugárcsőhajítás a kúszóakadály felett, (alatta kellett volna) a palánk melletti átlépése ugrásnak álcázva, a padon való átfutása is messze volt a futástól, és még a csoki sem kellett neki, féltette a drága másodperceket. Ezek után pedig akinek volt elég bátorsága, nekem volt(!), igazi, nagy motorokkal lehetett menni egy-egy kört. Norbi volt természetesen az első, Martin is ment egy kört, majd egy kis biztatásra nekem is volt lehetőségem Zoli mögé felülni a motorra. Igaz kértem, hogy egy kicsit lájtosabb legyen a tempó, de baromira élveztem, hatalmas élmény volt.
Négy óra körül megkezdődött az eredményhirdetés. Sok-sok köszönet hangzott el, helyi támogatóknak, közreműködőknek akik hozzájárultak a nap sikeréhez. Külön köszönték a munkát a bírói gárdának, Gömbös Lászlónak, Bajsz Andrásnak, Gyalog Lászlónak és Fejes Józsefnek (sok-sok titulussal, ami ott szépen elhangzott, de sajnos nem tudtam teljesen pontosan megjegyezni). A nap folyamán nagyon lelkiismeretesen végezték munkájukat, ez a nap nélkülük nem jöhetett volna létre, nem lehetett volna ilyen sikeres. És a legvégén, mikor már mindenki mindent megköszönt, megkapott, Zoli még valakiről beszélt, akinek ?álmatlan éjszakái? voltak, no csak akkor gondoltuk, hogy ez csak a Murányi Misi lehet, Ő is kapott egy ZTK-s logoval ellátott oklevelet, mint a versenysorozat megálmodója.
Igen, elkezdődött a Zala Tűzoltó Kupa. Megvolt az első forduló, ami valóban egy fél éve még csak kósza gondolat volt a fejekben. A négy csapat, Lakhegy, Alsópáhok, Zalaszentiván, Balatongyörök, és jó pár lelkes ember pedig sok-sok munkával, egyeztetéssel megvalósították a ZTK-t. A lakhegyieknek pedig csak gratulálni lehet, hogy a napot ilyen tökéletesen megszervezték, lebonyolították, a szigorú szabályok által koordinált versenyzés mellett is volt lehetőség a szórakozásra.
Paál Éva
