Hát igen...!
Ez a film ebben a formájában még nem indulna eséllyel a legjobb külföldi film Oscar-díjáért. Persze nem is ez volt a cél, de azért jobb lett volna, ha kevesebb hiba csúszik be. Most ezekre szeretnénk kitérni, illetve arra, hogyan keletkezett a film.
VIGYÁZAT! Aki még nem látta a filmet (de természetesen még meg fogja nézni), az inkább ne olvassa el ezt a részt, hiszen sok minden kiderül a film meglepetéseiből!
Tehát. A filmet 2 (azaz kettő) nap alatt forgattuk. Ahhoz képest, hogy egy 49 perces filmről van szó, ez elég feszített ütemet jelent. Ez valóban így is volt.
Bár a forgatókönyv már hónapokkal korábban készen volt, az előkészítésre és a forgatásra nem maradt sok idő. Ez persze nem mentség semmire, de a szereplők nagy része igen bonyolult eset. Munka, tanulás, vizsgaidőszak, külföldi utazás nehezítette meg a szereplők összeszervezését, és ezt a két egymást követő napot is igen nehéz volt leszervezni. Tovább bonyolította a dolgot a különleges vendégszereplő megfelelő időzítése. (A nevét csak azért sem írom le, mert lefogadom, hogy azok is továbbolvasták, akik nem látták; legalább ennyi meglepetés maradjon.)
A film legtöbb hibája természetesen erre vezethető vissza: nem volt próba, a színészek nem tudták a szövegüket, azt sokszor olvasni kényszerültek, nem volt időnk egy-egy jelenet beállítására, újravételére. Na és persze valljuk be, egyikünk sem egy színészi tálentum. (Kivéve talán Faragó Pétert, akinek az alakítása messze a legjobb a filmben, mint arról már ugye Te is meggyőződtél!)
Végül sikerült felvenni valamivel több mint 2 óra nyersanyagot. Ebből sikerült aztán megvágni ezt a 49 percet, amit már ugye letöltöttél, és megnéztél. Tény, hogy a vágás sem túl szép. Sajnos itt a technika a ludas. Első lépésként felszkripteltük a musztert (megjelöltük a feltételezhetően hasznos anyagokat), majd csak ezek kerültek digitalizálásra. Erre azért volt szükség, hogy ne kelljen túl nagy és haszontalan filmrészeket kezelni a vágás során. Így kaptunk 60-70 pár másodperces kisfilmet, amiket számkódozva sokkal könnyebb volt továbbvágni. A gond azonban az volt, hogy ezeket a kis felsnittelt filmeket néhol túl rövidre hagytuk, és a digitalizáló kártya belerakott az elejükre egy kis "ugrást", azaz egy idegesítő csíkot. Ezt (éppen a részek rövidsége miatt) néhol képtelenség volt kihagyni, ezért az idegesítő rángások benne maradtak a filmben. Nem nehéz észrevenni őket, és nagyon sokat levon a film élvezeti értékéből.
Még egy óriási technikai baki született, ezt azonban sikerült kiküszöbölni. Amikor átjátszottuk a filmet kiskazettáról nagyra (amelyről később a digitalizálás is történt), történhetett egy kis kontakthiba. Egyszer csak (kb. 7 perc után) ugyanis szinte teljesen elmegy a hang. A hangerő kb. a harmadára esett vissza. Sajnos ez a vágás közben nem tűnt fel, hiszen fejhallgatóval vágtunk. A tényleges hangveszteség azonban olyan nagy volt, hogy néhány televízión nem is volt akkora maximális hangerő, amelyen érthető lett volna a film. Ez nagyon zavaró volt, ezért pár hónappal a "bemutató" után úgy döntöttünk, újravágjuk a hangot. Gondoltunk sima hangosításra és utószinkronra is, de éreztük, hogy ezeknek szánalmas lenne a végeredménye. Szerencsére megvolt még a kiskazettán az eredeti kétórás nyersanyag. Ezt teljes egészében bedigitalizáltuk (közben beigazolódott, hogy kontakthiba miatt az átjátszás során sérülhetett meg a hang, hiszen ezúttal semmilyen hangerőveszteséget nem tapasztaltunk), majd "monósítottuk". A kész, megvágott 49 perces film hangját is monósítottuk, ezt értelemszerűen a másik sávra "kevertük". Ez megkönnyítette az előttünk álló pokoli munkát. Fejhallgatóval megkerestük vágásról vágásra a muszterben azokat a jeleneteket, amik a végső jelenetben szerepeltek, és pontosan ráillesztettük, először csak a hangra. Így az egyik fülben az eredeti szólt, a másikban a kijavított újradigitalizált hanganyag. Nem, nem volt kis munka, mire az összes jelenet passzolt, de megcsináltuk. Ekkor a feljavított új hangsávot "sztereósítottuk", és ráillesztettük a képre, mindeközben meghagyva az eredeti effekt sávokat is. Egy szó mint száz, a hangot sikerült elég jól kijavítani, ám egy rövid részen (a 7. és 11. perc között) még a régi, javítatlan hang hallható, itt kicsit fel kell hangosítani a filmet. Ezt azért hagytuk meg, mert annak idején ezt a részt nem érintette a kontakthiba, a kijavítás után azonban már ez a rész kimondottan halknak tűnik.
Mindent összevetve ez egy nagyon amatőr, szakértelem nélkül elkészített film, de mégis van benne valami.
Ha ezek után megenyhültél, és mégis úgy döntesz, hogy tetszett a film, akkor irány a fórum, és beszéljünk a dologról tovább!