Tenyésztési Alaptörvények

 

Szeretnék egy pár egyszerű gondolatot közzé tenni kezdő galambásztársaimnak, amivel a tenyésztés rögös útján találkozhatnak. A galamb váltivarú állat. A kifejlett egyedek között hímeket és tojókat különböztetünk meg. Mivel a másodlagos nemi jellegek nem mindig feltűnőek, a nemek megállapítása nehéz és nem mindig biztos. A fiatal madarakról kétséget kizáróan csak akkor állapíthatjuk meg, hogy melyik nemhez tartoznak, ha ivarérettségük után a tojók lerakják az első tojásokat. Sok állomány van, ahol a nemeket télen külön tartják. Ilyenkor elő szokott fordulni, hogy a huzamosabb ideig együtt tartott tojó galambok fészket hordanak, párba állnak, tojásokat raknak. Az ilyen fészkeket könnyen felismerni a 4 db tojásról! A galambok általában 5-6 hónapos korukban vállnak ivaréretté. A tenyészképes egyedek élénkek, lábaik, ha tollatlanok élénk vörösek. Azt soha ne feledjük, hogy egy galamb két éves koráig fejlődik. A hím egyedekre jellemző: erős és rövid nyak, orrdudorok erősebb. A kloaka alatt elhelyezkedő fantcsontvégek közötti távolság a hímeknél kicsiny, a tojóknál nagyobb. Turbékolás, hívás, búgás általában a hímek jellemzője, de előfordul öregebb tojóknál is. A nagyon magas kort megélt madarak általában terméketlenek lesznek, felismerhetők kékesvörös árnyalatú lábaikról. Csak fajtajellegben tiszta és kiválóan örökítő, egészséges egyedek legyenek tenyészpárok. Helytelenül járunk el, ha az általános szempontok helyett csak a kívánatos fajta jelleget vesszük figyelembe. A szelekciót egész évben folytassuk, mert ez egy eszköz, amivel emelhetjük állományunk színvonalát. A legkülönbözőbb feljegyzések, megfigyelések összehasonlítása és kiválogatása, a tenyészpárok összehasonlítása nem csak érdekes, ha nem egyszersmind a legfontosabb ténykedése is a tenyésztőnek. Ettől a munkától függ a tenyészet jövőbeni virágzása. Attól, hogy valaki drága pénzért vesz madarakat még semmi garancia nincs arra, hogy azok hozzák is a megfelelő eredményt. Sokan azt hiszik hogy a neves egyedek fiai is ugyanolyan jók lesznek, mint az őseik. Sok esetben ez igazolódik, de sok esetben nem. Kis kitérő után nézzük tovább. A hímek terméketlenségének az okai nem mindig fertőzésre (pl.:paramixo) vezethető vissza. A fiatal hímeknél a gyakorlatlanság is lehet ok. Öregebb de értékes hímeknél előfordulhat, hogy egyik évben gyengébben szerepelnek, de megéri várni a következő évet mert ott valószínű hogy jobban fognak teljesíteni! Kiváltó ok lehet még a galambház zsúfoltsága is, vagy a fajta vérmérsékletének nem megfelelő elhelyezés. A fészekhelyért vívott küzdelemben alul maradt hímek is lehetnek egy időre terméketlenek. Általánosságban az mondható el, hogy az egy évnél hosszabb ideig terméketlen egyedektől már nem várhatunk többé szemes tojást. A tojóknál ilyen problémáról akkor szoktunk beszélni, ha nem termelnek rendes időben kelőképes tojásokat. A fiatal tojóknál a tojások elmaradásának oka lehet a nemi szervek fejletlensége. Öreg tojóknál az egyes tojásrakások közötti idő mindig hosszabb lesz. Sérült vagy nem termékeny tojások sűrű eltávolítása nem ajánlott, mert ezzel is további letojásra késztetjük a tojót, s ha nincs elég megfelelő ásványi anyag és gritt ellátás, akkor bizony a szervezet hamar kimerül. Pihentetéssel és megfelelő ellátással újra tenyészetbe állítható. Fertőző betegségekhez társulhat még a petevezető, és petefészek gyulladása is. Az embrió a tojásban a fejlődés bármelyik szakaszában elhalhat. Kissé sérült héjú tojásból az embrió még kikelhet. A tojáshéj védi az embriót a külső hőmérsékletingadozástól. Ha a tojás többször is kihűl, akkor az embrió elhal. De fertőzés is végezhet az embrióval még kikelés előtt. És akkor még nem is beszéltünk a rokon és beltenyésztés káros hatásairól, amik szintén terméketlenséghez vezethetnek.

Akinek van a témához hozzászólása vagy kérdése, várom a címemre.                                                                                            

 

        Tisztelettel:
       Zákány Attila