Hortobágy földrajzi elhelyezkedése
A Hortobágy olyan táj, amelyet sajátos története, értékes élovilága, egyedülálló néphagyománya jellegzetesen magyar vonásokkal ruház fel. Az egykori ligetes sztyepp néhány száz évvel ezelott még az Alföldön kalandozó Tisza hatása alatt állt. A táj kialakulásában az embernek meghatározó szerepe volt. Mai képét a 19. század vízrendezéseivel (folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása), a legelteto állattartással, az erdok kivágásával, felégetésével alakították ki, melyek hatása a keleti sztyeppék hangulatát idézi. A valaha virágzó – a török hódoltság korában elpusztult – települések emlékét pusztarészek nevei orzik.
A Hortobágy felszínét a Tisza és mellékfolyóinak áradásai formálták szinte tökéletes síksággá . Magasról szemlélve a táj mint óriási szonyeg terül el, közepén ezüstös szalagként kanyarog a Hortobágy-folyó . A nemzeti park területe sík, csak néhol emelkednek ki alacsony halmok. Ezeket az úgynevezett kunhalmokat (tudományos néven kurgánokat ) emberi kéz alkotta, amelyeket a keleti sztyeppékrol a középso rézkorban beözönlo nomádok építették ordomboknak vagy temetkezési helyeknek (halomsírok).
Élővilága
A nemzeti park területének nagy része szikesekkel teli, rövid fuvel borított legelo, és csupán kis része a kisebb foltokban beékelodött szántóföld. A vidék többi részét a halastavak, mocsarak, holtágak, nádasok jelentik. E mellett néhány település, utak és csekély mértékben erdok (maradvány-, telepített-, ártéri erdok) találhatók a területén. Négy élohelytípus található itt:
- szikes puszták,
- löszpuszták,
- mocsarak,
- árterek.
Talaja a nagy lecsapolások, folyószabályozások nyomán szikesedésnek indult. A talajból elpárolgó vízbol az ásványi sók kiválnak és a talaj felso rétegében eros sófelhalmozódás következik be. Emiatt jelentosen csökken a talaj termékenysége. A szikes talaj legfelso laza rétege lepusztul, például eso hatására, így néhány cm-es szintkülönbségek alakulnak ki, a padkák laposok. Ezek a kis szintkülönbségek is nagy jelentoséguek a növényzet szempontjából.
A kurgánokon a löszpuszták állományai maradtak fenn. Elsosorban a tiszacsegei hullámtéren maradtak olyan élohelyek, amelyek a Tisza szabályozása elotti képet idézik.
Növényvilága
A jobb minoségu sziki gyepeken él a pusztai cickafark , a villás boglárka , a nagyobb sótartalmú részeken a magyar sóvirág . A szikerecske lefelé folyásának völgyében, a “ vaksziken” szélsoségesen sós talaj alakul ki. Ezen csak a bárányparéj él meg. Az elszikesedo talajon só- és szárazságturo növények élnek. Ilyen a szíki sóvirág , sziki csenkesz , orvosi székfu (kamilla). Szikes rétek jellegzetes növényei a sziki oszirózsa , a sziki kocsord . Szikes puszták fennmaradásának egyik biztosítéka a legelo állatok rendszeres rágása, tiprása. A sziki tölgyesek maradványa a puszta peremen az Ohati erdo és az újszentmargitai Tilalmas erdo . Tavasszal a törpe mandula , a tavaszi csillagvirág és az odvas keltike díszítik az erdot. Késobb nyílik a fátyolos noszirom és a magyar zergevirág .
A fajgazdag löszpuszták maradványaiban tömegesen fordul elo a pusztai csenkesz , deres tarackbúza , helyenként a kunkorgó árvalányhaj . Gyakoriak a különbözo zsályafajok, mint a ligeti zsálya , osztrák zsálya , réti zsálya . A macskahere és a magyar szegfu a terület ritka és értékes növénye. A fajszegényebb löszlegelokön csillagpázsit , karcsú perje , sovány csenkesz az uralkodó faj.
Az ártereken él az idos fák árnyékában a szegfubogyó és a sövényszulák , a süntök . A holtágakban fordul elo a védett csomorika , fehér tündérrózsa és vízitök . A mocsaras, vizenyos részeken zsombéksás , mocsári gólyahír , mocsári noszirom , a mélyebb vizekben nád , sulyom , rence , kolokán , tündérfátyol él.
Az erdok között megbúvó réteken tavasszal a fekete nadályto , a sárga noszirom , a réti iszalag virágai, nyár végén a tiszaparti margitvirágok virítanak.
