Érintésvédelem - dióhéjban

{ Bassó Andor HA5NM, Hobby Elektronika 1998-08-280, 1998-09-317, 1998-10-352, 1998-11-389, 1998-12-422, 1999-01-028, 1999-02-064. }

Április végén, mint felkért zsűritag vehettem részt, kollégámmal együtt egy - a budapesti szakközépiskolák számára kiírt - konstruktőri pályázat értékelésén. A pályázatra jó néhány - többségében végzős - tanuló nevezett be elkészített, működő pályaművével. Nagy örömmel nyugtáztuk magunkban, hogy a kiállított készülékek döntő többsége ötletes, szép kivitelű, 17..18 éves diákoktól elvárható, esetenként azt meghaladó színvonalú volt.

Az örömünkbe viszont, sajnos, nem kis üröm is vegyült, amikor a belső felépítés kiértékelésére került a sor. A telepes táplálású készülékeknél nem is volt sok probléma, de a hálózatról táplált berendezések bizony egytől egyig megbuktak volna egy nem is túl szigorú érintésvédelmi vizsgálat során. Sajnos, volt olyan készülék is, amelynek hálózati részére rátekintve, a gyakorlottabb villamos szakember csodálkozva kérdezné: vajon, hogy élheti túl a készülék kezelését a használó? Ez bizony nagyon szomorú!

Miután mindegyik - hálózatról működő - pályamunka hálózattal közvetlen kapcsolatban lévő részének szerelése súlyos érintésvédelmi kifogás alá esett, felvetődött a gyanú, hogy az elektronikai szakközépiskolákban a diákok nem tanulnak érintésvédelmet? A zsűri megbeszélésén fel is tettük ezt a kérdést a többi zsűritagnak, akik a benevezett szakiskolák szaktanárai voltak. Döbbenetünk csak fokozódott, amikor a feltett kérdésünkre a válasz az volt: az érintésvédelemmel kapcsolatos konstrukciós megoldások, követelmények, ide vonatkozó szabványok ismerete, tanítása nem része a tananyagnak!

A szerzőnek ekkor elállt a lélegzete, hiszen véleménye szerint ez kötelező volna! Szerinte, nemcsak mint tananyagnak kellene kötelezőnek lenni, hanem ezekből az ismeretekből kötelezően még külön vizsgát is tenniük kéne a hallgatóknak! A szerző szerint. De reméli, sőt állítja, hogy ezzel a véleményével nem egyedül áll az elektronikával hivatásszerűen foglalkozók körében.

Úgy a szakemberek és a tanárok, mint a hobbisták szíves figyelmébe ajánlom a következő tényt: Mielőtt még valaki belefog egy elektromos készülék elkészítésébe vagy akár javításába, elsősorban is annak veszélyeivel kell tisztában lennie, utána következhet a tényleges szakmai munka. Az a villamossággal ( is ) foglalkozó ember, aki az alapvető érintésvédelmi követelményeket nem ismeri, nemcsak magát, hanem az általa készített vagy javított berendezés használóját is halálos veszélynek teszi ki! És ezt kéretik igen-igen - mondhatni halálosan - komolyan venni! És arra is gondoljon mindenki, hogy ezekhez a készülékekhez nemcsak felnőttek, de érdeklődő kisgyermekek is hozzányúlhatnak. Ne tegyük ki őket ( se ) ilyen veszélynek!

Szerkesztőségünk - felocsúdva a bevezetőben említett megdöbbenésből -, egy néhány folytatásból álló sorozatban szeretné feleleveníteni az érintésvédelem alapvető szempontjait. Bár ez egy újságtól szokatlan, reméljük, hogy a legtöbb olvasónknak nem mondunk újat; de ha mégis, akkor írásaink elérték céljukat.

A téma súlya megköveteli, hogy a vonatkozó szabványokból is közöljünk idevágó részleteket. Ezeket, természetesen szóról szóra - és az eredeti formát is megtartva - adjuk közre, hiszen ezen nem szabad változtatni: a szabványokat törvényként kell tisztelni. ... ( Sorozatunkban a hatályosság szempontjából az 1998. június 20-i állapotot vettük figyelembe. ) {...}

Mi is az az érintésvédelem?

Erre talán a legszabatosabban az MSZ 172/1 és az MSZ 1600/1 szabványban meghatározottak szerint lehet válaszolni: Érintésvédelem a veszélyes feszültség vagy lépésfeszültség elleni védekezés. Az érintésvédelem az üzemszerűen feszültség alatt nem álló, de meghibásodás következtében esetleg feszültség alá kerülő fém vagy egyéb villamos vezető anyagú részeknek az ember által való megérintéséből származható áramütéses baleseteket hivatott megakadályozni.

Az érintésvédelmi osztályok

Legelőször is a különféle berendezések érintésvédelmi osztályba sorolásának szempontjaival szükséges megismerkednünk. Ez tulajdonképpen egy olyan besorolási módszer, amely megmutatja, hogy az adott berendezés milyen érintésvédelmi móddal rendelkezik, illetőleg milyen érintésvédelmi megoldásokhoz való csatlakoztatásra van felkészítve.

Ezt az ide vonatkozó MSZ 171/1-1984 Villamos Gyártmányok Közös Biztonságtechnikai Előírásai Érintésvédelmi osztályozás számú és című szabvány írja elő. Elsőnek ebből idézünk:

"[MSZ 171/1-1984] 2. Gyártmányok Érintésvédelmi Osztályba Sorolása

[MSZ 171/1-1984] 2.1. 0. érintésvédelmi osztály ( röviden: 0. év. osztály ) 0. év. osztályba kell sorolni azt a gyártmányt, amelyben az áramütés elleni védelem az alapszigetelésen alapul; ez magában foglalja azt, hogy a gyártmány testjén - ha egyáltalán van ilyen - nincs olyan szerkezet, amelyhez védővezető csatlakoztatható lenne. Az üzemi szigetelés meghibásodása esetén a védelem a környezetre hárul.

[MSZ 171/1-1984] 2.2. I. érintésvédelmi osztály ( röviden: I. év. osztály ) I. év. osztályba kell sorolni azt a gyártmányt, amelyben az áramütés elleni védelem nemcsak az alapszigetelésen alapul, hanem járulékos biztonsági óvintézkedést is alkalmaznak olyan módon, hogy a gyártmány testje el van látva olyan szerkezettel, amelyhez a villamos hálózat védővezetője csatlakoztatható úgy, hogy a megérinthető, villamosan vezető részek még az üzemi szigetelés meghibásodása esetén sem kerülhetnek tartósan veszélyes feszültség alá.

Megjegyzés:

1. Az I. év. osztályú készüléknek lehetnek kettős vagy megerősített szigetelésű részei, illetve törpefeszültségű áramkörei.

[MSZ 171/1-1984] 2.2.1. Ha az I. érintésvédelmi osztályú gyártmány hajlékony vezetékkel való csatlakozásra készült, akkor a hajlékony vezetéknek védőeret is kell tartalmaznia. Dugós csatlakozású gyártmány esetén a csatlakozódugónak védőérintkezősnek kell lennie, és a védőérintkezőnek a tápvezetékkel közös burkolatban lévő védőéren át csatlakoznia kell a gyártmány testéhez.

[MSZ 171/1-1984] 2.2.2. 0. érintésvédelmi osztályúnak kell minősíteni azt a gyártmányt, amelyre védővezető nélküli hajlékony vezetéket, ill. olyan csatlakozódugót szerelnek, amely nem csatlakoztatható védőérintkezős aljzathoz, azonban a gyártmány védő ( földelő ) szerkezete minden más tekintetben teljesen megfelel az I. érintésvédelmi osztály követelményeinek.

[MSZ 171/1-1984] 2.3. II. érintésvédelmi osztály (röviden II. év. osztály ) II. év. osztályba kell sorolni azt a gyártmányt, amelyben az áramütés elleni védelem nemcsak az alapszigetelésen alapul, hanem járulékos biztonsági óvintézkedésként a gyártmányt kettős szigeteléssel vagy megerősített szigeteléssel látják el és a gyártmány nincs ellátva a védővezető csatlakoztatására szolgáló szerkezettel; így a védelem független a villamos hálózattól.

Megjegyzés:

1. A II. év. osztályú készülékeknek lehetnek törpefeszültségű áramkörei.

[MSZ 171/1-1984] 2.3.1. Vezetőanyagú részek ne szakítsák meg az alap-, illetve a kiegészítő szigetelést, s ne legyenek ezekben, illetve ezek környezetében olyan módon elhelyezve, hogy ezek szigetelő tulajdonságait annyira csökkentsék, hogy előre látható hiba esetén az érinthető fémrészeken feszültség jelenjék meg.

Megjegyzés:

1. Nem vonatkozik tehát ez az előírás azokra az esetekre, amelyekben a szigetelőanyagba épített fém egyik oldalán lévő szigetelés önmagában kielégíti az előírásokat.

[MSZ 171/1-1984] 2.3.2. A II. érintésvédelmi osztályú gyártmány érinthető üzemszerűen vezetőnek nem minősülő fémrészére védővezető csatlakoztatására szolgáló szerelvényt nem szabad szerelni.

Megjegyzések:

1. Ha kettős vagy megerősített szigetelésű gyártmány érinthető, üzemszerűen vezetőnek nem minősülő fémrészére védővezető csatlakoztatására szánt és annak megfelelően jelölt ( , lásd az MSZ 171/2-t ) szerelvény ( pl. védőkapocs ) van felszerelve, a gyártmány I. érintésvédelmi osztályúnak minősül.
2. Ha a gyártmányra vonatkozó termékszabvány ezt nem tiltja, a II. érintésvédelmi osztályú gyártmány érinthető, üzemszerűen vezetőnek nem minősülő fémrészeire is szabad egyenpotenciálra hozó és annak megfelelően jelölt ( , lásd az MSZ 171/2-t ) kapcsot szerelni, ha ez nincs a gyártmány tápvezetékével közös burkolatban elhelyezett védőérre kötve, és dugós csatlakozású készülék esetén nincs a csatlakozódugó érintkezőjéhez kötve.
3. Ha a gyártmányon más ( I. érintésvédelmi osztályú ) gyártmány tápáramköre keresztülhalad, akkor nem tilos ennek védővezetőjét a II. érintésvédelmi osztályú gyártmányon keresztül vezetni, ha ezt a keresztülvezetett védővezetőt kettős vagy megerősített szigetelés választja el az érinthető, üzemszerűen vezetőnek nem minősülő fémrészektől. Az ilyen átvezetett védővezető a II. érintésvédelmi osztályú tápvezetékével közös burkolatban haladhat, és csatlakozhat annak a dugós csatlakozójában lévő védőérintkezőhöz, amelyhez ugyanis, e szakasz előírása értelmében, nincsenek hozzákötve a II. év. osztályú gyártmány érinthető üzemszerűen nem vezető fémrészei.
4. A II. érintésvédelmi osztályú gyártmány ellátható az üzemi földelés csatlakoztatására szolgáló szerkezettel, ha ez az érinthető, üzemszerűen vezetőnek nem minősülő fémrészektől biztonságos ( általában legalább a kiegészítő szigetelésnek megfelelő ) módon el van szigetelve, és nincs a gyártmány tápvezetékével közös burkolatban lévő vezetőhöz vagy a gyártmány csatlakozódugójának védőérintkezőjéhez csatlakoztatva.

[MSZ 171/1-1984] 2.3.3. A II. érintésvédelmi osztályú gyártmányok adattábláján vagy külső felületén fel kell tüntetni a II. érintésvédelmi osztályú gyártmányok MSZ 171/2 szerinti jelképét.

[MSZ 171/1-1984] 2.3.4. Bizonyos esetekben előírások különbséget tesznek fémburkolatú és fémburkolat nélküli II. érintésvédelmi osztályú gyártmány között. Ilyen esetben az a gyártmány minősül fémburkolatúnak, amelynek érinthető fémrésze 50*50 mm-nél nagyobb kiterjedésű.

Megjegyzés:

1. Fémburkolat nélküli az ilyen érinthető fémrésszel nem rendelkező gyártmány még abban az esetben is, ha a burkolat anyagát nem vizsgálják szigetelőanyagként.

[MSZ 171/1-1984] 2.4. III. érintésvédelmi osztály ( röviden: III. év. osztály ) III. év. osztályba kell sorolni azt a gyártmányt, amelyben az áramütés elleni védelem érintésvédelmi törpefeszültségű tápláláson alapul, és amelyben nem állítanak elő a 2.4.1.-2.4.3. szakaszokban meghatározottnál nagyobb névleges feszültséget.

[MSZ 171/1-1984] 2.4.1. III.A érintésvédelmi osztályba ( röviden: III.A év. osztályba ) kell sorolni azt a gyártmányt, amelyben nincs 50 V váltakozó, ill. 120 V egyenfeszültségnél nagyobb névleges feszültség.

[MSZ 171/1-1984] 2.4.2. III.B érintésvédelmi osztályba ( röviden: III.B év. osztályba ) kell sorolni azt a gyártmányt, amelynek sem névleges tápfeszültsége, sem a benne előállított feszültség névleges értéke nem nagyobb váltakozó áram esetén 25, egyenáram esetén 60 V-nál.

[MSZ 171/1-1984] 2.4.3. III.C érintésvédelmi osztályba ( röviden: III.C év. osztályba ) kell sorolni azt a gyártmányt, amelynek sem névleges tápfeszültsége, sem a benne előállított feszültség névleges értéke nem nagyobb váltakozó áram esetén 12, egyenáram esetén 30 V-nál.

[MSZ 171/1-1984] 2.4.4. A III. érintésvédelmi osztályú gyártmányok érinthető, üzemszerűen vezetőnek nem minősülő fémrészeire védővezető csatlakoztatására szolgáló szerelvényt nem szabad szerelni.

Megjegyzések:

1. Ha ezt a gyártmányra vonatkozó termékszabvány nem tiltja, a III. érintésvédelmi osztályú gyártmány érinthető, üzemszerűen vezetőnek nem minősülő fémrészeire is szabad egyenpotenciálra hozó és annak megfelelően jelölt ( , lásd az MSZ 171/2-t ) szerelvényt csatlakoztatni, ha ez nincs a tápvezetékkel közös burkolatban lévő vezetőérre kötve.
2. A III. érintésvédelmi osztályú gyártmány ellátható az üzemi földelés csatlakoztatására szolgáló szerkezettel.

[MSZ 171/1-1984] 2.4.5. A III. érintésvédelmi osztályú gyártmányokon csak olyan csatlakozó dugót szabad alkalmazni, amely nem dugaszolható törpefeszültségnél nagyobb feszültségű aljzatba és nincs védőérintkezője."

Most néhány egyszerű példán keresztül lássuk, mit is jelentenek ezek a gyakorlatban!

0. érintésvédelmi osztály

Mint az MSZ 171/1-1984 szabvány szövege mutatja, az ilyen készülékeknél a biztonságot csak a berendezés alapszigetelése szolgáltatja. A biztonságot most, témánkból következően természetesen csak az áramütés elleni védelem jelenti, és nem az adott eszköz üzembiztonságát értjük alatta!

Mi is az az alapszigetelés? Egy villamos motornál például a motor fémteste és a tekercselés közötti szigetelés. Egy transzformátornál a vasmag és a tekercsek, valamint az egyes tekercsek közötti szigetelést nevezzük alapszigetelésnek. A villamos fűtő-, melegítő készülékeknél ( pl. forrasztópáka, vasaló stb. ) pedig a villamos fűtőtest és a megérinthető fémrészek közötti szigetelés, a világítótesteknél, lámpáknál a foglalat szigetelése, valamint a bekötő vezetékek szigetelése az alapszigetelés. ( 1. ábra )

A 0. érintésvédelmi osztályú berendezésekre jó ( ? ) példák voltak a korábbi években a KGST-piacokon fillérekért árusított - főleg az akkori Szovjetunióban gyártott és onnan csempészett - háztartási vasalók, merülőforralók, 230 V-os forrasztópákák stb. Bizony ezek az eszközök eredeti állapotukban nagyon veszélyes voltak, nem véletlenül kerülhettek be hozzánk csak csempészett ( finomabban kifejezve turistakereskedelem ) útján, hiszen nálunk megfelelő érintésvédelmi átalakítás nélkül - szerencsére - nem is kerülhettek volna hivatalos forgalomba. Ezeknek a készülékeknek közös jellemzőjük, hogy a hálózati csatlakozódugón nincs védőérintkező, és sajnos legtöbbször a hálózati csatlakozóvezetékük is igen silány minőségű.

Gondoljuk csak meg, ezekben a készülékekben a villamos fűtőtest szigetelését általában csak egy ütésre sérülő, eléggé törékeny, majd porló samott-test adja. Egy véletlen leejtés után odalesz az amúgy sem túl nagy biztonság. Jobbik esetben ( ! ) elszakad a fűtőbetét is, ilyenkor a meghibásodott készüléket vagy kidobják, vagy - remélhetőleg szakemberrel - megjavíttatják. Ha nem szakad el a fűtőbetét a leejtéskor, akkor a "gyanútlan" háziasszony tovább használja a most már valóban életveszélyessé vált eszközt. Még egy darabig...

A hozzáértő és lelkiismeretes szakember ezeket a veszélyes készülékeket a legtöbb esetben át tudja alakítani I. érintésvédelmi osztályúvá, ha a megérinthető fémtestet ellátja megfelelő védővezető csatlakozással. Ezzel együtt persze a hálózati csatlakozót és a vezetéket is ki kell cserélni!

I. érintésvédelmi osztály

A szabvány szövege szerint az ilyen berendezések külső, megérinthető fémrészeit el kell látni védőföldelés csatlakoztatására szolgáló szerkezettel. Ez magyarul annyit jelent, hogy a készüléken kell lennie egy szabványos "védőföld" jelöléssel ellátott csavarnak ( csatlakozónak ), ha a készülék hálózati csatlakoztatása nem hajlékony vezetékkel történik. Ha a berendezés hajlékony vezetékkel csatlakozik a hálózathoz - az általánosan használt készülékek túlnyomó többsége ilyen -, akkor annak tartalmaznia kell a védővezetőt is, valamint a hálózati csatlakozónak védőérintkezővel kell rendelkeznie.

Ebbe az érintésvédelmi osztályba tartoznak például a nagyobb teljesítmény-felvételű készülékek ( vasaló, automata mosógépek, vízmelegítők, gyorsforralók, hűtőszekrények stb. ), de ide sorolható a legtöbb hálózatról táplált elektronikus mérőműszer is, hogy a saját házunk tájáról se feledkezzünk meg. Az egyik legegyszerűbb közös ismertetőjelük, hogy a hálózati csatlakozójuk védőérintkezővel is rendelkezik.

Igen, ezekre a berendezésekre olyan hálózati csatlakozót szereltek, amelyen védőérintkező is található. De hiábavaló a gyártó minden igyekezete, ha az ilyen készüléket olyan konnektorba ( esetleg hosszabbítóba ) csatlakoztatják, amelynek nincs védőérintkezője, vagy ha van is, de az nincs csatlakoztatva a védőföldhöz. Ebben az esetben az így használt berendezés már nem rendelkezhet a "komolyabb" érintésvédelemmel, hanem a pillanatnyi használati körülmények következtében visszaminősül ( a nem rendeltetésszerű használattal tulajdonképpen a használó minősíti vissza ) a 0. érintésvédelmi osztályba. ( Lásd a szóban forgó szabvány 2.2.2. pontját, amely ugyan nem ezt az esetet említi, de az érintésvédelem szempontjából a helyzet értelemszerűen ugyanaz! )

Az ilyen és ehhez hasonló helyzetbe még a legnagyobb figyelem és gondosság ellenére is kerülhet a használó. Nem kell hozzá más, mint egy rejtett helyen megszakadó védővezető. Ilyenkor látszólag ( kívülről szemlélve ) minden a legnagyobb rendben van, de az érintésvédelem természetesen hatástalan. Minél közelebb van a védővezető szakadása a védőföldeléshez, annál rosszabb a helyzet, különösen, ha több I. érintésvédelmi osztályú berendezés is csatlakozik a meghibásodott ( ekkor már védővezeték nélküli ) hálózathoz. Elég ugyanis, ha a csatlakoztatottak közül csak egy készülék is testzárlatos, az összes berendezés testén máris megjelenik az életveszélyes fázisfeszültség. Egy többlakásos házban, ha például a földvezeték "lent" szakad el, már egyetlen testzárlatos készülék is az összes lakásban életveszélyt okozhat! Nem véletlenül írja elő szabvány az érintésvédelem hatásosságának rendszeres, időszaki ellenőrzését. Az MSZ 172/1-1986 szabvány szerint például a lakóépületekben az érintésvédelmet legalább 6 évenként ellenőrizni kell. Sajnálatos viszont az a tény, hogy a legtöbb olvasót valószínűleg még soha sem zavarták meg otthonában érintésvédelmi felülvizsgálattal. ( A szerző például több, mint 40 éve él lakásában anélkül, hogy akár egyetlen egyszer is "megkörnyékezték" volna a konnektorait pl. földelésiellenállás-mérővel felszerelkezett vizsgálódó szakemberek! Gondolja, hogy a legtöbb bér- vagy társasházban is hasonló lehet a helyzet. )

Éppen ezért célszerű időnként saját magunknak is elvégeznünk egy kis ellenőrzést. Nem kell hozzá más, csak egy egyszerű próbalámpa, fázisceruza és néhány percnyi idő. Saját magunk, hozzátartozóink és szomszédaink biztonsága érdekében ne sajnáljuk elvégezni ezt a kis munkát!

Miből is áll ez az ellenőrzés? A próbalámpa foglalatába csavarjunk be egy legalább 100 W-os izzót! ( Ha van nagyobb teljesítményű, az még alkalmasabb e célra. A szerző egy 500 W-os régi fotólámpát szokott használni. ) A földelt konnektornál keressük meg a fázist, majd a fázis és a védőérintkező közé csatlakoztassuk a próbalámpát. Hatásos földelés esetén a próbalámpa teljes fénnyel világít. Ha a próbalámpa nem világít vagy nem teljes fénnyel világít, akkor a védelemmel valahol baj van ( szakadás, túl nagy földelési ellenállás ). Ebben az esetben a hibát haladéktalanul ki kell javíttatni! A most leírt egyszerű módszerrel természetesen csak a védővezeték folytonosságának ellenőrzését tudjuk elvégezni, de ez is több, mint a semmi. A "patkolt" vagy működésképtelen biztosítók, automaták működésbeli hiányosságai ezzel a módszerrel nem deríthetők fel! A számszerű eredményeket produkáló "hivatalos" érintésvédelmi felülvizsgálatot ez az egyszerű ellenőrzés pedig nem pótolja!

II. érintésvédelmi osztály

Ebbe a csoportba tartozik a kis teljesítmény-felvételű háztartási elektromos gépek túlnyomó többsége. Ide értendők még a hálózati rádió-vevőkészülékek, a televíziók, videók és a barkácsjellegű szerszámgépek ( kézifúrók, körfűrészek, dekopírfűrészek, flexek stb. ) is. A II. érintésvédelmi osztályba tartozó elektromos készülékek legfőbb ismertető jele, hogy a hálózati vezetékük csak kéteres ( védővezetőt nem tartalmaz ), és a csatlakozójukon nincs védőérintkező és a készüléken szerepel a kettős vagy megerősített szigetelés nemzetközi jele .

Az ilyen kettős vagy megerősített szigetelésű készüléket földeléssel ellátni nem szabad!

A berendezések csatlakozóinak megtekintését ne végezzük felületesen! Például a régebbi keverőtárcsás mosógépek, centrifugák csatlakozói első ránézésre védőérintkezősnek tűnnek, de ha figyelmesen megnézzük azokat, akkor kitűnik, hogy ezek csak formára azonosak a védőérintkezős típusokkal. Valójában a csatlakozók nem rendelkeznek védőérintkezővel! Ennek oka az, hogy az ilyen gépeket általában fürdőszobában ( konyhában ), nedves, hideg padlójú helyiségekben használják és az ilyen helyiségekben csak földelt ( védőérintkezős ) konnektorokat szabad szerelni ( kivétel ez alól egy darab villanyborotva-csatlakozóhely ). Azért alkalmaztak a gyártók a földelthez hasonló formájú csatlakozódugót ezekhez a gépekhez, hogy azok a védőérintkezős konnektorba is behelyezhetők legyenek. Mindenesetre a legmegbízhatóbb jel a kettős vagy megerősített szigetelésre a készülék burkolatán vagy adattábláján megtalálható szimbólum. ( A legrosszabbra is gondolva, legyünk figyelemmel arra, hogy esetleg az adott készülék áteshetett egy nem szakszerű "javításon" is! )

III. érintésvédelmi osztály

Ide tartozik minden, törpefeszültséggel üzemelő készülék. Legjellemzőbbek erre a csoportra az elektromos árammal működő gyermekjátékok, a nedves helyiségekben működtethető ipari szerszámgépek, törpefeszültségű forrasztópákák stb.

Ennek a csoportnak a legfőbb ismérve, hogy a csatlakozódugójuk olyan kivitelű, hogy az nem dugaszolható törpefeszültségnél nagyobb feszültségű szabványos aljzatba és nincs a csatlakozódugónak védőérintkezője.

Ide kívánkozik az a megszívlelendő megjegyzés, hogy törpefeszültségű készülék javításakor, ha a meghibásodás következtében a csatlakozódugót is cserélni kell, akkor csak az eredetivel teljesen megegyezőt szereljünk a kábelre! Semmi esetre sem szabad - még ideiglenes szükségmegoldásként sem - olyan csatlakozót felszerelni, amelyet a hálózati aljzatba ( fali konnektorba ) be lehet dugni! Ekkor ugyanis egy véletlen, erősáramú hálózathoz való csatlakoztatás nemcsak a készülék tönkremenetelét eredményezheti, hanem veszélyes áramütés okozója lehet.

Az érintésvédelmi törpefeszültséget előállító berendezésekkel szembeni követelményeket szintén szabvány rögzíti. A legfontosabbakat az MSZ 172/1-1986 Érintésvédelmi Szabályzat Kisfeszültségű erősáramú villamosberendezések c. szabvány sorolja fel. Itt ebből idézzük az ide vonatkozókat:

"[MSZ 172/1-1986] 4.1. Érintésvédelmi törpefeszültség alkalmazása

[MSZ 172/1-1986] 4.1.1. Törpefeszültség alkalmazása csak abban az esetben tekinthető érintésvédelmi módnak, ha teljesíti az alábbi három követelmény mindegyikét:

• névleges feszültsége nem nagyobb az MSZ 1600/1-ben a törpefeszültség határaként megadott értéknél;
• előállítása teljesíti a 4.1.2. szakasz előírásait;
• a törpefeszültségű hálózat és a fogyasztó-berendezések kielégítik a 4.1.3. szakaszban megadott követelményeket.

Megjegyzések:

1. Az MSZ 1600/1 szerint a törpefeszültségű berendezés névleges feszültsége sem az egyes vezetői, sem e vezetők és a föld között nem lehet nagyobb váltakozó áram esetén 50, egyenáram esetén 120 V-nál. Különlegesen veszélyes helyeken való alkalmazásra azonban e szabvány 2.2. szakasza vagy az adott helyre ( alkalmazásra ) vonatkozó előírás ennél kisebb feszültséghatárt is előírhat.
2. Ha a törpefeszültségű és a nagyobb feszültségű rendszer üzemi vezetői egymással fémes kapcsolatban vannak, akkor az MSZ 1600/1 az ilyen rendszert a nagyobb feszültségű rendszer részének tekinti. Ennek megfelelően az erre kapcsolt villamos szerkezetek érintésvédelmét is a nagyobb feszültségre előírt megoldások szerint kell kialakítani.
3. Ha a törpefeszültségű rendszer nincs fémes kapcsolatban más, nagyobb feszültségű rendszer üzemi vezetőivel, de előállítása nem a 4.1.2. szakasz előírásainak maradéktalan teljesítésével történik, akkor az ilyen törpefeszültség az MSZ 1600/1 szerint nem "érintésvédelmi törpefeszültség", hanem "üzemi törpefeszültség". Így alkalmazása önmagában nem tekintendő érintésvédelmi megoldásnak. Ezért az erre kapcsolt villamos szerkezeteket más - általában a 3. fejezet szerinti védővezetős vagy a 4.4. szakasz szerint földeletlen egyenpotenciálra hozás - érintésvédelemmel kell ellátni.

[MSZ 172/1-1986] 4.1.2. Az érintésvédelmi törpefeszültség előállítására valamelyik következő megoldást kell alkalmazni:

• az MSZ 9229 szerinti biztonsági transzformátorral, illetve biztonsági tápegységgel történő, nem törpefeszültségű rendszerekből táplált előállítást;
• nem törpefeszültségű rendszerekből, olyan gépcsoporttal vagy géppel történő előállítást, amelyben a két rendszer közötti szigetelés mindenben megfelel a kettős szigetelésre előírtaknak ( pl. az MSZ 05 40.3050 szerinti biztonsági frekvencia-átalakító );
• olyan önálló áramforrásból történő táplálást, amely teljesen független a törpefeszültségnél nagyobb feszültségű rendszerektől ( pl. szárazelemek, napelem, robbanómotorral hajtott generátor );
• elektronikus feszültség-átalakítókat ( pl. feszültségsokszorozókat ), ha a rájuk vonatkozó szabványelőírások szerint megoldással akadályozzák meg, hogy a kimenő kapcsaikon az MSZ 1600/1-ben a törpefeszültségre előírt névleges értéknél nagyobb feszültség keletkezzék.

[MSZ 172/1-1986] 4.1.3. Az érintésvédelmi törpefeszültségű rendszer hálózatát a következők szerint kell kialakítani, illetve az arra kapcsolt villamos szerkezeteket a következők szerint kell kiválasztani:

[MSZ 172/1-1986] 4.1.3.1. Az érintésvédelmi törpefeszültségű rendszerben nem szabad védővezetőt alkalmazni.

Megjegyzések:

1. A védővezető alkalmazása az érintésvédelmi törpefeszültségű rendszerekben nemcsak felesleges, de az esetleg máshonnan történő potenciáláthurcolással veszélyt is okozhat. A védővezetőt tartalmazó törpefeszültségű rendszerek nem tekintendők érintésvédelmi törpefeszültségűnek. Így ezekben az érintésvédelmet a védővezetős érintésvédelmekre vonatkozó 3. fejezet előírásai szerint kell megoldani.
2. Egyes külföldi szabványok ( és az IEC ) azokat a törpefeszültségű rendszereket, amelyekben üzemi földelést alkalmaznak, nem érintésvédelmi, hanem üzemi törpefeszültségűnek tekintik. Ennek a minősítésnek azonban csak a közvetlen érintés elleni védelemben van következménye. Ezért e szabvány nem tiltja az üzemi földelést, ha ez funkcionális okok folytán indokolt.

[MSZ 172/1-1986] 4.1.3.2. Az érintésvédelmi törpefeszültséggel táplált villamos szerkezetek testét nem szabad szándékosan ( védővezetőn, egyenpotenciálra hozó vezetőn keresztül ) összekötni:

• földdel, földeléssel;
• más villamos szerkezetek testével, illetve védővezetőjével;
• egyéb fémszerkezetekkel.

Ha azonban elhelyezési, szerkezeti vagy más üzemi okból a villamos vezetői összekötés szükségszerűen létrejön ( pl. fém csővezetékbe épített érzékelők, szervomotorok, szerszámgépek géplámpái ), ez nem jelenti a törpefeszültségű érintésvédelmi mód hatástalanítását. Ilyen esetben csupán figyelembe kell venni, nem okozhat-e ez a fémes kapcsolat az érintésvédelmi törpefeszültségnél nagyobb, veszélyes feszültségemelkedést.

[MSZ 172/1-1986] 4.1.3.3. Az érintésvédelmi törpefeszültségű rendszerek üzemszerűen vezető részeit a nagyobb feszültségű rendszerek üzemszerűen vezető részeitől legalább a nagyobb feszültségnek megfelelő megerősített szigeteléssel kell elválasztani.

Megjegyzés:

1. Különösen fontos ennek vizsgálata olyan relék, kontaktorok, segédrelék esetén, amelyek egyes részei érintésvédelmi törpefeszültségűek, más részei ennél nagyobb feszültséggel üzemelnek.

[MSZ 172/1-1986] 4.1.3.4. Az érintésvédelmi törpefeszültségű rendszerek vezetékeit lehetőleg elhelyezésileg is el kell különíteni a más rendszerek vezetékeitől. Ha ennek megoldása nehézségekbe ütközik, akkor a következő feltételek valamelyikét kell kielégíteni:

• a törpefeszültségű vezetékek a törpefeszültségű alapszigetelésen ( üzemi szigetelésen ) kívül egy további, szigetelőanyagból készült réteggel vagy köpennyel is legyenek ellátva;
• a különböző feszültségszintű vezetékek földelt fémszerkezettel vagy földelt fémburkolattal legyenek elválasztva egymástól;
• többerű kábelekben, vezetékekben vagy vezetékkötegekben ( "bund"-okban ) a törpefeszültségű erek egyedileg vagy csoportosan az előforduló legnagyobb feszültségnek megfelelően legyenek szigetelve.

[MSZ 172/1-1986] 4.1.3.5. Az érintésvédelmi törpefeszültségű rendszerekben csak olyan dugós csatlakozókat szabad alkalmazni, amelyekre a következő három követelmény egyidejűleg teljesül:

• a dugók olyanok, hogy nem dugaszolhatók nagyobb feszültségű aljzatba;
• az aljzatok olyanok, hogy azokba nem dugaszolhatók nagyobb feszültségű dugók;
• az aljzatoknak nincs védőérintkezője.

[MSZ 172/1-1986] 4.1.3.6. Az érintésvédelmi törpefeszültségű rendszert a nagyobb feszültségű rendszer tápláló, hordozható áramforrások ( hordozható transzformátorok, hordozható villamosmotor-generátor gépcsoport ) céljára csak II. érintésvédelmi osztályú gyártmányt vagy ezzel azonos értékű szigetelésű berendezést szabad alkalmazni.

Megjegyzés:

1. Alkalmazható pl. szigetelt dobozba szerelt I. érintésvédelmi osztályú transzformátor is, ha teste nincs összekötve védővezetővel, és a test közvetlen megérintését megakadályozó doboz szigetelése megfelel a kiegészítő ( védő ) szigetelésre vonatkozó követelményeknek."

Az idézett szabvány 4.1.1. pontjában hivatkozást találunk az MSZ 1600/1 szabványra. Az MSZ 1600/1-77 Létesítési Biztonsági Szabályzat 1000 V-nál Nem Nagyobb Feszültségű Villamos Berendezések Számára Általános előírások c. szabvány erről a következőket írja:

"[MSZ 1600/1-77] 2.14. Törpefeszültségű ( Az IEC 449. publikáció 3. fejezete ezt a feszültséget a II. feszültségsávba tartozónak minősíti ) az a berendezés, amelynek névleges feszültsége ( Feszültségen, váltakozó áram esetén - e szabvány szempontjából - a feszültség effektív értékét kell érteni. A 2.12. .. 2.142. szakaszok feszültségértékei a névleges értékekre vonatkoznak, amelyekhez képest az MSZ 1 szerinti tűrés megengedett. ) bármely két vezetője között 1000 Hz-nél nem nagyobb frekvenciájú, szinuszos váltakozó áram esetén 50 V-nál, legfeljebb 10 % hullámosságú egyenáram esetén 120 V-nál nem nagyobb, és ezen értékeknél nem nagyobb a névleges feszültségértékek mellett a földhöz képest meghatározható feszültség nagysága sem. ( Váltakozó áram esetén ezek effektív értékek. )

Nem szinuszos ( de áramirányt váltó ) váltakozó áramok és 10 %-nál nagyobb hullámosságú egyenáramok esetén a megengedett legnagyobb érték az adott termékre vonatkozó állami szabványban meghatározott, 50 V és 120 V közötti érték; ennek hiányában a csúcsérték váltakozó feszültség esetén 71 V-nál, egyenfeszültség esetén 120 V-nál nem nagyobb."

Az eddigiekben megismerkedhettünk a leggyakrabban ( legáltalánosabban ) használt érintésvédelmi módokkal és az azokra vonatkozó szabványok legfontosabb előírásaival. A sorozat első részében a jelölésekkel kapcsolatban találhattunk utalást az MSZ 171/2 szabványra. Nos ezt a hivatkozott szabványt nem adták ki. Helyette az MSZ 60215-1990 szabvány C függelékében ( Grafikus jelek ), illetve az MSZ EN 61010/1-1994 szabvány 1. táblázatában található jelölések alkalmazhatók.

A sorozat következő részében az MSZ EN 60065-1995 szabvány néhány - az otthon építgető amatőrök számára legfontosabb előírásokat tartalmazó - szakaszával ismerkedhetünk meg. A szóban forgó szabvány címe: Háztartási és hasonló általános célú hálózati elektronikus készülékek és velük összekapcsolt készülékek biztonsági előírásai.

"[MSZ EN 60065-1995] 1. Alkalmazási terület

[MSZ EN 60065-1995] 1.1. E szabvány a következő olyan, hálózathoz való csatlakozásra tervezett készülékre vonatkozik, amelyeket közvetlen vagy közvetett módon, házi vagy hasonló belső használatra szántak és nincsenek kitéve csepegő vagy freccsenő víz hatásának:

• rádió és televízió vevőkészülékek;
• erősítők;
• független terhelő- és meghajtó átalakítók;
• motorhajtású készülékek, amelyek egy vagy több fent említett készüléket foglalnak magukba, vagy csak közülük eggyel vagy többel összekapcsolva használhatók, például lemezjátszók és magnók;
• más, nyilvánvalóan a fent említett készülékekkel összekapcsolva használható készülékek, mint például antennaerősítők, tápegységek és kábellel összekötött távirányító eszközök;
• teleppótlók;
• elektronikus hangszerek;
• elektronikus kiegészítő készülékek, pl. ritmusgenerátorok, különálló hangszíngenerátorok, zenei hangolók és hasonló készülékek elektronikus vagy nem elektronikus hangszerekhez történő használathoz.

Megjegyzés:

1. A feltehetően nem hozzáértők által használt professzionális készülékekre, a rájuk vonatkozó megfelelő szabvány hiányában e szabványt kell használni."

A felsorolásból kitűnik, hogy ide sorolható a legtöbb, az amatőrök által otthon készített ( esetleg házilag javított ) elektronikus készülék. Tehát az otthon építőknek az itt szereplő biztonsági előírások ismerete és betartása (!) rendkívül fontos. Ne felejtsük, a sorozatunkban leírt biztonsági előírások csak a minimális követelmények, ezeket - nem győzzük eléggé hangsúlyozni - minden esetben szigorúan be kell tartani, mert ezek betartása vagy be nem tartása a szó szoros értelmében életbevágó lehet! ...

"[MSZ EN 60065-1995] 3. Általános előírások

A készülékek szerkezete és kivitele olyan legyen, hogy rendeltetésszerű üzemi, valamint rendellenes körülmények közötti működésük során se legyenek veszélyesek és biztosítsák:

• személyek védelmét áramütés ellen;
• személyek védelmét a szélsőséges hőmérséklet hatásai ellen;
• személyek védelmét a sugárzás hatásai ellen;
• személyek védelmét a robbanás hatásai ellen;
• személyek védelmét a mechanikai instabilitás és a mozgó részek hatásai ellen;
• tűz elleni védelmet.

A készülékek szerkezete olyan legyen, hogy megfelelő védelmet biztosítsanak áramütés ellen vagy földelés ( I. érintésvédelmi osztályú szerkezet ), vagy különleges szigetelési módszerek segítségével ( II. érintésvédelmi osztályú szerkezet )."

Az elsőnek és az utolsónak felsorolt követelmény önmagáért beszél. A másodikat nekünk legtöbb esetben a hűtőbordák külső elhelyezése esetén kell megszívlelni, a harmadikra otthon, például a mikrohullámú sütő { főző } javításakor kell figyelemmel lenni, a robbanás hatásai elleni védelem a gyakorlatunkban - remélhetőleg - csak képcsövet is tartalmazó berendezés ( pl. tv, oszcilloszkóp ) javításakor / készítésekor fordulhat elő. Az utolsó előtti követelményt például nehezebb készülékek falra ( vagy más szerkezetre ) történő felszerelésekor, mechanikai áttételek, ventilátorok, motorok elhelyezésekor ( védő célú burkoláskor ) kell számításba vennünk az otthoni gyakorlatban.

A házilag készített berendezéseket a magára valamit is adó amatőr konstruktőr ellátja feliratokkal, jelölésekkel. Ez nemcsak a készülék használatát segíti elő és javítja a külső megjelenést, hanem fontos biztonsági előírásoknak is eleget tesz. Nézzük, mit is ír erről a kérdésről a szóban forgó szabvány:

"[MSZ EN 60065-1995] 5. Megjelölés és használati útmutató

[MSZ EN 60065-1995] 5.1. Általános előírások

A készülék megjelölésének meg kell felelnie az 5.2., az 5.3., az 5.4., és az 5.6. szakaszban elsorolt előírásoknak.

A megjelölés

• legyen könnyen és félreértés nélkül felismerhető a készülék üzemeltetési helyzetében;
• legyen letörölhetetlen és olvasható."

...

" A mennyiségek és egységek betűszimbólumai feleljenek meg az IEC 27-nek.

A grafikai szimbólumok feleljenek meg az IEC 417-nek.

A biztosítók foglalatát a 14.5.2. szakasznak megfelelően kell megjelölni.

A kapcsoló állását a 14.6.2. szakasznak megfelelően kell jelezni."

...

"[MSZ EN 60065-1995] 5.2. Azonossági jelek

A készüléken fel kell tüntetni:

• a) a gyártó vagy a felelős márkakereskedő nevét, védjegyét vagy azonosító jelét;
• b) a típusszámot vagy típus nevét;
• c) a II. érintésvédelmi osztályú készülékekre a kettős négyzet jelet ( 417-IEC-5072 ).

Megjegyzés:

1. Ezt a jelet olyan módon kell elhelyezni, hogy nyilvánvaló legyen, hogy az a technikai információ része, és ne legyen összetéveszthető a gyártó nevével vagy védjegyével."

Otthoni gyakorlatban persze az a) pont nemigen jön szóba, a b) pontot célszerű, de a c) pont előírásait feltétlenül be kell tartani.

"[MSZ EN 60065-1995] 5.3. Hálózatra vonatkozó jelek

• a) A készüléken fel kell tüntetni
  • a csak váltakozó feszültséggel működő készüléken a jelet ( 417-IEC-5032 ),
  • a csak egyenfeszültséggel működő készüléken a jelet ( 417-IEC-5031 ),
• b) Fel kell tüntetni azt a névleges hálózati feszültséget vagy hálózati feszültségtartományt, amelyre a készüléket a feszültségválasztó állítása nélkül rá lehet kapcsolni.
• c) A több névleges feszültséggel használható készülékeket úgy kell tervezni, hogy a készülék működésre kész állapotában a beállított feszültség felismerhető legyen. Ha a készülék szerkezete olyan, hogy a használó személy maga is beállíthatja a feszültségválasztót, akkor a feszültség jelölése a beállítással együtt változzék.
  Ha a készülék több feszültségválasztóval van ellátva, akkor nyilvánvalónak kell lennie, hogy minden feszültségválasztót ugyanarra a feszültségre kell beállítani.
• d) Fel kell tüntetni a névleges hálózati frekvenciát ( vagy frekvenciasávot ) Hz-ben, ha a készülék biztonsága függ az előírt frekvencia használatától.
• e) Ha a készüléken olyan csatlakozó van, amely más készüléket is ellát tápfeszültséggel, { fel kell tüntetni } a csatlakozó feszültségét ( ha az eltér a hálózati feszültségtől ) és a kivehető teljesítményt vagy áramot."

...

"[MSZ EN 60065-1995] 5.4. Csatlakozók

A csatlakozókat a következő jelölésekkel kell ellátni:

• a) a védő földcsatlakozót, ha van: ( 417-IEC-5019 );
• b) azokat a csatlakozókat, amelyek rendeltetésszerű üzemi körülmények között áramütés-veszélyesek - kivéve a hálózati csatlakozókapcsokat és a hálózati csatlakozódugókat: ( 417-IEC-5036 ). A nyíl hegye a csatlakozóra mutasson.

Megjegyzés:

1. Ez a jel csak az áramütés-veszélyes csatlakozók jelölésére használható, és nem alkalmazható nem áramütés-veszélyes, például kellőképpen nem szigetelt csatlakozók jelölésére."

"[MSZ EN 60065-1995] 9. Áramütésveszély rendeltetésszerű üzemi körülmények között

[MSZ EN 60065-1995] 9.1. A külső részek vizsgálata

[MSZ EN 60065-1995] 9.1.1. Általános előírások

A hozzáférhető részek ne legyenek áramütés-veszélyesek.

A következőkben felsorolt csatlakozó részek még abban az esetben sem legyenek áramütés-veszélyesek, ha hozzáférhetetlenek:

• az antenna és üzemi földvezeték csatlakozói;
• a készülék olyan csatlakozói, amelyek terhelő és meghajtó átalakító csatlakoztatására szolgálnak, akár közvetlenül, akár erősítőn keresztül. Kivétel a független hangszóró csatlakoztatására szolgáló csatlakozó, amely áramütés-veszélyes lehet, de a hálózattal nem lehet vezető kapcsolatban.
• az antennaerősítők és a vevőkészülék összekapcsolására szolgáló csatlakozások,
• a teleppótlók külső csatlakozói."

...

"Annak megállapításához, hogy valamely rész vagy csatlakozó áramütésveszélyes-e, a következő méréseket kell elvégezni bármely két rész vagy csatlakozóérintkező, majd bármely rész vagy csatlakozóérintkező és a vizsgálat alatt használt tápáramforrás bármelyik érintkezője között. Meg kell mérni a kisütési energiát a föld felé, közvetlenül a hálózati áramkör megszakítása után, biztosítva azt, hogy a tápáram kikapcsolása nem szakítja meg a hálózati tápáramforrás valamelyik sarka és a föld közötti kapcsolatot.

A vizsgált rész vagy érintkező nem áramütés-veszélyes, ha

• a) az antenna, illetve az üzemi földelés csatlakozóján keresztül egy 2000 ohm nem induktív ellenállású mérőáramkörben folyó váltakozó áram erőssége 0.7 mA-nál ( csúcsérték ), vagy az egyenáram erőssége 2 mA-nál nem nagyobb, valamint ha az antenna csatlakozójáról a kisülés nem haladja meg a 4.5 μC-ot.
• b) bármely más részen vagy érintkezőn, 50 000 ohm nem induktív ellenálláson keresztül folyó váltakozó áram erőssége 0.7 mA-nál ( csúcsérték ), vagy az egyenáram erőssége 2 mA-nál nem nagyobb, valamint ha rajtuk
  • 34 V és 450 V közötti feszültségcsúcsok lépnek fel és a csatlakozó kondenzátor kapacitása nem haladja meg a 0.1 μF-ot;
  • 450 V és 15 kV közötti feszültségcsúcsok lépnek fel és a kisülés nem haladja meg a 45 μC-ot;
  • 15 kV-nál nagyobb feszültségcsúcsoknál a kisülési energia nem haladja meg a 350 mJ-t.

A 0.7 mA csúcsértéket 1 kHz-nél nagyobb frekvenciák esetén a kHz-ben mért frekvenciával kell megszorozni, az így kapott csúcsérték azonban ne haladja meg a 70 mA-t.

1. megjegyzés:
   A kapacitásokra megadott értékek névleges értékek.
2. megjegyzés:
   A 0.7 mA legnagyobb csúcsáram biztonsági érték, azonban egyes személyek számára érzékelhető. Bizonyos körülmények között, különösen trópusi területeken, 0.3 mA csúcsérték használandó.
3. megjegyzés:
   A b) alatti vizsgálat annak kimutatására szolgál, hogy ha a szóban forgó rész feszültsége a 34 V váltakozó áramú csúcsértéket vagy a 100 V egyenfeszültséget meghaladja, a forrásimpedancia olyan-e, hogy a 0.7 mA ( csúcsérték )-nél nagyobb váltakozó áram vagy a 2 mA-nél nagyobb egyenáram nem halad-e át 50 000 ohm ellenálláson.

[MSZ EN 60065-1995] 9.1.2. Működtetőtengelyek

Az áramütés-veszélyes működtetőtengelyeket megfelelő módon kell védeni hozzáférés ellen.

E követelmény teljesítését szabadon függő, 2 mm átmérőjű, apró szemű végtelenített fém vizsgálólánccal kell ellenőrizni. A láncot ne lehessen kívülről kapcsolatba hozni a tengellyel és a rajta elhelyezkedő rögzítőcsavarokkal."

Ilyen tengelyek az amatőr készüléképítési gyakorlatban legtöbbször pl. a nagyobb feszültségű tápegységek szabályozószerveinél fordulhatnak elő. ( Az adóamatőrök nagyobb teljesítményű végfokozataiban szintén ilyenek a csöves készülékekben oly gyakran alkalmazott Collins-szűrő kondenzátorainak tengelyei. Igaz, ezeket a tengelyeket a kézkapacitás káros hatásának elkerülése érdekében amúgy is kerámia vagy műanyag tengelytoldóval célszerű ellátni, de itt láthatjuk, hogy ennek az áramütés elleni védelem szempontjából is fontos szerepe van ! )

"[MSZ EN 60065-1995] 9.1.3. Szellőzőnyílások

Az áramütés-veszélyes részek felett levő szellőző és más rendeltetésű nyílásokon keresztül szabadon függő idegen test ( pl. nyaklánc ) a használati helyzetben levő készülékbe jutva ne kerülhessen érintkezésbe áramütés-veszélyes részekkel.

E követelmény teljesítésének ellenőrzése: a nyílásokon keresztül 4 mm átmérőjű és 100 mm hosszúságú fém vizsgálótüskét kell juttatni a készülékbe, amely szabadon függjön és behatolását csak a hossza határolja.

A vizsgálótüske ne kerüljön érintkezésbe áramütés-veszélyes részekkel."

A fenti fontos előírásnak eleget tehetünk, ha a magunk készítette dobozon a szellőzőnyílásokat max. 3.5 mm átmérőjű fúróval készítjük el ( perforáció ). Ha gyári készítésű dobozt használunk fel, akkor ellenőrizzük, hogy a kopoltyúk nyílásai se haladják meg ezt a méretet!

"[MSZ EN 60065-1995] 9.1.4. Csatlakozók

Az antenna- és földcsatlakozóknál, továbbá az 5.4 szakasz b) pontja szerinti villámjellel el nem látott meghajtó és terhelő átalakító csatlakozójánál egysarkú csatlakozódugó vagy csupasz huzaldarab használata ne okozhasson áramütést.

E követelmény teljesítését a következő vizsgálattal kell ellenőrizni:"

...

"A csatlakozóaljzatok érintkezőhüvelyeit 1 mm átmérőjű, 100 mm hosszú csupasz egyenes huzallal kell vizsgálni. Se a tapintótüske, se a huzal ne kerüljön érintkezésbe áramütés-veszélyes részekkel. ..."

Mint látjuk, egy készülék megtervezésénél figyelemmel kell lenni a csatlakozók környékének belső felépítésére is. Különösen körültekintően kell eljárni akkor, ha a szóban forgó csatlakozó egy hagyományos ( hátul nyitott! ) banánhüvely. E mögött - a szabvány előírása értelmében - nem helyezhetünk el érintésveszélyes részeket. A követelménynek eleget tehetünk, ha a banánhüvely mögé egy megfelelő szilárdságú műanyag szigetelőlapot szerelünk fel ütköző gyanánt. Fém vagy más anyag nem megfelelő ilyen célra, mert hosszabb banándugó csatlakoztatása esetén zárlat keletkezhetne. A legegyszerűbb persze az, hogy hátul zárt banánhüvelyt vagy műszerszorítót ( műszercsavart ) használunk e célra. ...

"[MSZ EN 60065-1995] 9.1.5. Beállító alkatrészek

A burkolat valamely nyílása mögött elhelyezett beállító alkatrészek állítása, ha a nyílás mellett annak rendeltetésére utaló jel vagy felirat van, ne legyen áramütés-veszélyes akkor, ha a művelet csavarhúzóval vagy más szerszámmal történik.

E követelmény teljesítésének ellenőrzésére 2 mm átmérőjű és 100 mm hosszú fém vizsgálótüskét kell a nyílásba dugni.

A vizsgálótüskét minden lehetséges helyzetben - kétséges esetben 10 N erővel - kell a nyílásba dugni. A tüske ne kerüljön érintkezésbe áramütés-veszélyes részekkel.

...

[MSZ EN 60065-1995] 9.1.7. A hálózati csatlakozó kihúzása

A hálózathoz hálózati csatlakozódugóval kötött készülék szerkezete olyan legyen, hogy a hálózati csatlakozódugó érintkezőcsapjai ne legyenek áramütés-veszélyesek azok megérintésekor az aljzatból való kihúzás után.

E követelmény teljesítését a következő vizsgálattal kell ellenőrizni:

A készüléket rendeltetésszerű üzemi körülmények között kell működtetni. A hálózati kapcsolót - ha van - "ki" helyzetbe kell állítani, kivéve ha kedvezőtlenebb "be" helyzetben tartani, és a készüléket a csatlakozódugó kihúzásával le kell kapcsolni a hálózatról.

A csatlakozódugó kihúzását követő 2 másodperc elteltével a dugó érintkezői ne legyenek áramütés-veszélyesek a 9.1.1 szakasz b) pontja szerinti vizsgálatot a csatlakozódugó érintkezőcsapja és minden más érintkezője között elvégezve.

A vizsgálatot a legkedvezőtlenebb eset megállapítására 10-szer kell elvégezni. ..."

Az otthoni készüléképítőknek ( is ) mikor kell figyelni a 9.1.7. szakasz előírásaira?

Legelőször is a hálózati bemenetre kapcsolt zavarszűrők alkalmazása esetén. Gyári készítésű ( tipizált ) zavarszűrők esetén általában megoldott az előírások teljesítése, de házilagos elkészítésüknél kerülni kell a túl nagy kapacitású kondenzátorok alkalmazását, illetve kisütő ellenállás(ok) beépítésével kell biztosítani, hogy a csatlakozódugó kihúzása után 2 másodperccel már ne legyen érintésveszélyes feszültség a csatlakozótüskében.

Ha saját tervezésű készüléket építünk, régi szabály az, hogy a beépített csatlakozók kivitele annak szerepétől függ. Amennyiben az adott csatlakozó feszültséget szolgáltat ( pl. valamely más készüléknek ), akkor a formája hüvely ( anya ), ha feszültséget fogad, akkor tüske formájú ( apa ). Erre példa a mindenki által ismert fali konnektor, ami ugye feszültséget szolgáltat, tehát "anya" kivitelű. A hozzá csatlakoztatott fogyasztókon pedig a villásdugó "apa" kivitelű. ( Ha a helyzet fordított lenne, valószínűleg sokkal kevesebben olvashatnák e cikket is...! )

Ezt a szabályt akkor is célszerű betartani, ha a csatlakozókon nem érintésveszélyes feszültségek vannak jelen, gondoljunk csak egy nem kívánt zárlat lehetőségére!

"[MSZ EN 60065-1995] 9.2. A védőburkolat eltávolítása

A szabad kézzel eltávolítható burkolatrészek mögött elhelyezett alkatrészek ne legyenek áram-ütésveszélyesek. Ez a követelmény a teleptartó belső részére is vonatkozik, ha az - telepcsere esetén - a fedél szabad kézzel vagy szerszámmal, pénzdarabbal stb. való eltávolítása után hozzáférhetővé válik.

A követelmény alól kivétel az olyan teleptartó, amelyben a használó nem cserélhet telepet ( pl. belső memória telepe )."

Ez az előírás szinte önmagáért beszél. Készülékeink dobozát úgy alakítsuk ki, hogy a különböző fedelek, oldalak ne legyenek szerszám használata nélkül megbonthatók!

"[MSZ EN 60065-1995] 9.3. Szerkezeti előírások

[MSZ EN 60065-1995] 9.3.1. Nedvszívó anyagok ( pl. nem impregnált fa, papír és hasonló rostos anyagok ) áramütés-veszélyes részek szigetelőanyagaként nem használhatók."

Gondolom senkinek nem jut eszébe, hogy veszélyes feszültségű részeket pl. közönséges vászonnal "bugyoláljon be", már csak a szilárdság szempontjából sem, de - mint mondani szokás - az ördög nem alszik. A szerző annak idején - egy iskolai szakkörben - találkozott már hullámpapír dobozba épített csöves (!) rádióvevővel is... Igaz, hogy csak egy kísérleti példány volt, de az ilyen megoldás nem csak érintésvédelmi szempontból kifogásolható súlyosan, de egy tűzvédelmi szakember dicséretét sem vívta volna ki.

A vasútmodellezők a terepasztalok készítésénél gyakran használják a papírmasét. Addig nincs baj, amíg a papírmasé csak a terepasztalon kap szerepet, hiszen ott ( elvileg ) csak törpefeszültség van jelen. A terepasztalok vezérlését és a táplálását szolgáló készülékekben azonban ezt az anyagot nem szabad felhasználni. A papírmasé készítésénél használatos keményítőragasztó ugyanis nem tekinthető érintésvédelmi szempontból impregnálóanyagnak!

"[MSZ EN 60065-1995] 15. Csatlakozók

[MSZ EN 60065-1995] 15.1. Dugós csatlakozók és aljzatok

[MSZ EN 60065-1995] 15.1.1. A készülék hálózati csatlakozódugói, készülékcsatlakozói, továbbá a más készülékek táplálására szolgáló készülékcsatlakozó aljzatai és összekötő csatlakozói feleljenek meg a megfelelő előírásoknak.

A II. érintésvédelmi osztályú készülékek hálózati csatlakozóaljzatai olyan kialakításúak legyenek, hogy csak II. érintésvédelmi osztályú készülékek csatlakozását tegyék lehetővé.

Az I. érintésvédelmi osztályú feszültségkivezető aljzatok olyan kialakításúak legyenek, hogy csak a II. érintésvédelmi osztályú készülékek csatlakozását tegyék lehetővé, vagy legyen olyan érintkezőjük, amely megbízható módon csatlakozik a védőföld-csatlakozókapcsokhoz vagy érintkezőkhöz.

...

[MSZ EN 60065-1995] 15.1.2. A csatlakozódugók alakja - a hálózati csatlakozódugók kivételével - olyan legyen, hogy azokat véletlenül se lehessen bedugni a hálózati csatlakozóaljzatba.

1. megjegyzés:
   A követelményt teljesítő csatlakozódugók például az IEC 130-2, 130-8, 130-9, 169-2 vagy 169-3 szerint készülnek.
2. megjegyzés:
   Az e szakasz követelményeit nem teljesítő csatlakozókra példa a banándugó.

A terhelő átalakítók hang- és képfrekvenciás áramköreinek az 5.4. szakasz b) pontja szerinti jellel megjelölt csatlakozói olyanok legyenek, hogy az antenna- és földcsatlakozókat, továbbá a meghajtó és a terhelő átalakítóknak az 5.4. szakasz b) pontja szerinti jellel meg nem jelölt csatlakozó dugóit ne lehessen bedugni."

A szóban forgó jelölés a "Veszélyes feszültségek" szimbólum .

"[MSZ EN 60065-1995] 15.1.3 A teleppótlók és hasonló tápegységek kimeneti áramköreinél alkalmazott csatlakozók kivitele olyan legyen, ami kizárja a téves csatlakoztatást az IEC 83 szerinti csatlakozókkal."

( Az IEC 83-ban szerepelnek a hálózati csatlakozók méretei. )

"... [MSZ EN 60065-1995] 15.2 Védőcsatlakozó

Ha a készülék védőcsatlakozóval van ellátva, az feleljen meg a következő követelményeknek:

• a) hálózati csatlakozódugóval szerelt készülékek esetén a védőcsatlakozó érintkezője annak szerves része legyen;
• b) olyan készülékek esetén, amelynél a bekötés helyhez kötött módon, rögzített vezetékkel, vagy amelyeknél rögzítetten bekötött hajlékony csatlakozóvezetékkel történik, a védőcsatlakozónak a hálózati csatlakozó közelében kell lennie.

A védővezetőt csavaros szorítókapoccsal, forrasztott bekötéssel vagy más, ezekkel azonos hatékonyságú módon kell csatlakoztatni.

A védőcsatlakozó legalább olyan mechanikai szilárdságú legyen, amely megegyezik a hálózati csatlakozóéval, továbbá a vezetők csatlakoztatásához ugyanazt a szerszámot kelljen használni.

A védőcsatlakozó minden része olyan legyen, hogy ne legyen korrózióveszély a réz védővezetővel vagy bármely más fémrésszel való érintkezéstől.

A védőcsatlakozó feleljen meg a 15.3. szakasz előírásainak. Ezenkívül vagy a csavar, vagy a test legyen sárgarézből vagy pedig más, legalább annyira korrózióálló fémből és az érintkező felületek csupasz fémből legyenek. A csavart ne lehessen kézzel meglazítani.

...

A védőcsatlakozó vagy a védőérintkező és a hozzá áramütés elleni védelem céljából csatlakoztatandó részek közötti ellenállás ne haladja meg a 0.1 ohm-ot.

...

[MSZ EN 60065-1995] 15.3. Külső hajlékony vezetékek csatlakozókapcsai

[MSZ EN 60065-1995] 15.3.1. A csatlakozókapcsokat úgy kell elhelyezni vagy elkülöníteni, hogy a csatlakozóvezetékből esetleg szabaddá váló elemi szál ne okozhasson véletlen érintkezést az áramütés-veszélyes részek és a hozzáférhető fémrészek között.

Az áramütés-veszélyes vezetékből szabaddá váló elemi szálak ne érintkezhessenek hozzáférhető fémrészekkel, a védővezetőkből szabaddá váló elemi szálak pedig az áramütés-veszélyes részekkel.

...

[MSZ EN 60065-1995] 15.3.2. A csavaros szorítókapcsot úgy kell rögzíteni, hogy a csavarok meghúzásánál vagy kiengedésénél ne lazulhasson meg.

...

[MSZ EN 60065-1995] 15.3.3. A csavaros szorítókapocs tegye lehetővé a csatlakozást elegendő nyomás hatására, amely nem károsítja a vezetőt. Ne legyen szükség ezenfelül külön előkészületekre ( pl. a vezető végének forrasztása, kábelsaruk alkalmazása vagy szem hajlítása ) és akadályozza meg szigetelés nélküli vezető kicsúszását, ha a csavarok meg vannak szorítva.

...

[MSZ EN 60065-1995] 15.3.4. Nem szabad rögzítetten bekötött hálózati csatlakozóvezeték tápvezetőjét és földelővezetőjét közvetlenül egy nyomtatott lap vezetőjéhez forrasztani."

A házilag épített készülékekben - sajnos - gyakorta előforduló szerelési hiba, hogy ellentétben az előbbi ponttal, a hálózati csatlakozó vezetéket közvetlenül hozzáforrasztják a fóliához. Nem kell hozzá túl sok fantázia, hogy belássuk, az ilyen megoldás mennyire veszélyes. A kábel már viszonylag kis húzás hatására leválhat a nyák-lemezről, leszakítva a fóliát érintésveszélyes helyzetet teremtve. Nem véletlen, hogy a szabvány erről tételesen is intézkedik. A leghelyesebb és a legkorrektebb megoldás, ha az ilyen csatlakozások céljára nyák-ba ültethető speciális csatlakozókat használunk. Ilyen például a nyák-ba ültethető csokoládé is. Minimum megoldásként lehet elfogadni azt a módszert, hogy a csatlakozó-vezetékeket a nyák-lemezbe szegecselt csőszegecsekbe forrasztjuk be, de ebben az esetben a vezetékek mechanikai rögzítéséről is gondoskodni kell ( szigetelt rögzítőbilincs stb. )

"[MSZ EN 60065-1995] 15.3.5. Csavaros csatlakozókapocsra bekötött hajlékony hálózati csatlakozóvezeték sodrott vezetőit, a szorítónyomásnak kitett végein nem szabad ón-ólom forrasszal összefogni, kivéve, ha a csatlakozókapocs olyan kialakítású, amely kizárja a forrasz hideg megfolyásából eredő rossz érintkezés veszélyét.

...

[MSZ EN 60065-1995] 16. Külső hajlékony csatlakozóvezetékek

[MSZ EN 60065-1995] 16.1. A hajlékony hálózati csatlakozóvezetékek feleljenek meg az IEC 227 vagy az IEC 245 előírásainak. A hálózati vezetékek tömlős kivitelűek legyenek.

...

Az I. érintésvédelmi osztályú készülékek rögzítetten bekötött külső hajlékony csatlakozóvezetéke tartalmazzon egy zöld-sárga jelzésű eret, amelyet a készülék védőcsatlakozójához kell csatlakoztatni, ha pedig csatlakozódugóval van ellátva, akkor a csatlakozódugó védőérintkezőjéhez.

...

Megjegyzés:

1. A külső hajlékony hálózati csatlakozóvezetékek ereinek színkódolását az IEC 173 tartalmazza.

[MSZ EN 60065-1995] 16.2. A hajlékony hálózati csatlakozóvezetékek áramvezető ereinek névleges keresztmetszete olyan legyen, hogy ha a csatlakozóvezetéknek a készülék felőli végén zárlat lép fel, az elektromos védőeszközök lépjenek működésbe a csatlakozóvezeték túlmelegedése előtt.

...

1. megjegyzés:
   E követelmény következménye az, hogy az ilyen vezetékekre előírt névleges keresztmetszet legkisebb értéke függ a helyi létesítési szabályoktól.
2. megjegyzés:
   A 0.75 mm2 névleges keresztmetszet az összes nemzeti szabványnak megfelel.
   A 0.5 mm2 névleges keresztmetszet csak olyan II. érintésvédelmi osztályú készülékeknél megengedett, amelynek névleges árama 3 A-nél nem nagyobb, ha a tápvezeték hossza a vezetéknek vagy törésgátlójának a készülékbe való belépési pontja, és a vezeték csatlakozódugóba való belépési pontja között mérve nem haladja meg a 2 m-t.

...

[MSZ EN 60065-1995] 16.5 Minden külső hajlékony csatlakozóvezetéknek, amelynek egy vagy több fázisvezetője van, olyan bevezetője legyen a készüléken, amely a vezeték csatlakozóhelyeit mentesíti a húzó igénybevételtől, továbbá megvédi a külső burkolatot a ledörzsölődéstől, a vezetőket pedig a csavarodástól.

Ezen túlmenően, a bevezető akadályozza meg a külső csatlakozóvezetékeknek a készülékbe való betolását, ha az veszéllyel járna. Jól látható legyen az a megoldás, amivel el lehet érni a húzó-igénybevétel és a csavaróigénybevétel elleni védelmet.

Tehermentesítő szükségmegoldások, mint pl. a vezeték csomóra kötése vagy zsineggel való lekötése, nem megengedettek.

A húzó- és csavaróigénybevétel elleni védelemre szolgáló szerelvény szigetelőanyagból készüljön, vagy - természetes gumitól eltérő anyagú - szilárdan ráerősített szigetelőanyag-bevonata legyen, ha a vezeték szigetelésének meghibásodása miatt az áramütés-veszélyes részek hozzáférhető fémrészekkel kerülnének érintkezésbe.

Az I. érintésvédelmi osztályú készülékeknél a hajlékony hálózati csatlakozóvezetékek csatlakozóinak elrendezése, vagy a húzó- és csavaróigénybevétel elleni védelemre szolgáló szerelvény és a csatlakozók közötti vezetők hossza olyan legyen, hogy a fázisvezetők feszüljenek meg előbb és a védőcsatlakozóhoz kötött vezető feszüljön meg utoljára, ha a csatlakozóvezeték kicsúszik a húzó- és csavaróigénybevétel elleni védelemre szolgáló szerelvényből."

Ezt a gyakorlatban úgy lehet legegyszerűbben teljesíteni, hogy a csatlakozókábel védővezetőjét ( ami, mint tudjuk zöld-sárga színjelölésű ) néhány centiméterrel hosszabbra vágjuk, mint az egyéb ( fázis, ill. nulla ) vezetékek hosszát.

"A hordozható elektronikus hangszerek és azok erősítői hálózati csatlakozóvezetékeinek ezenkívül olyan csatlakozási megoldással kell rendelkezniük, amely a vezeték cseréjét különleges előkészítés, különleges szerszám használata nélkül teszi lehetővé.

...

[MSZ EN 60065-1995] 16.6. A 16.5 szakaszban említett külső hajlékony csatlakozóvezeték bevezetőnyílásainak szerkezete olyan legyen, hogy ne sértse a csatlakozóvezetéket beszereléskor és használat közbeni mozgatáskor.

Megjegyzés:

1. Ez elérhető például a bevezető nyílás éleinek lekerekítésével vagy szigetelőanyaggal való megfelelő kibélelésével. A szigetelő bélések rendeltetésszerű használat során nem használódhatnak el."

"[MSZ EN 60065-1995] 17. Elektromos csatlakozások és mechanikus rögzítések

[MSZ EN 60065-1995] 17.1. A villamos érintkezést adó csavaros csatlakozók és azok a csavaros kötések, amelyeket a készülék élettartama során többször kell meglazítani és meghúzni, kellő mechanikai szilárdságúak legyenek.

Az érintkezőnyomást átvivő csavarok és a 3 mm-nél kisebb névleges átmérőjű, a fenti csavaros kötések részét képező csavarok fémanyába vagy fémbetétbe csavarodjanak.

A 3 mm-nél kisebb névleges átmérőjű csavarokat azonban nem kell fémbe csavarozni, ha nem visznek át érintkezőnyomást és elviselik a VI. táblázatban a 3 mm átmérőjű csavarokra előírt forgatónyomatékot.

...

[MSZ EN 60065-1995] 17.3. A hátsó és alsó fedőlapok és hasonlók rögzítésére szolgáló csavarok vagy más rögzítőeszközök elveszíthetetlenek legyenek abból a célból, hogy elkerüljük a kicserélésüket és szervizelés során olyan csavarokra vagy más rögzítőeszközökre, amelyek a hozzáférhető fémrészek és az áramütés-veszélyes részek közötti kúszóáramutaknak vagy légközöknek a II. táblázatban megadott értékeknél. ..."

A szabvány idézett 17.3. pontjára nem csak az általunk éppen tervezés alatt lévő készülék építése során kell figyelemmel lennünk, hanem akkor is, ha egy gyári készüléket javítunk. Az említett csavarokat ne helyettesítsük hosszabbakkal, még akkor sem, ha "éppen olyan van kéznél"! Nem biztos ugyanis, hogy e szabvány előírásait a berendezés teljesíti, főleg nem, ha az adott készüléket orosz vagy távol-keleti területen gyártották, és azt nálunk csak a "bolhapiacon" árusították, minden előzetes érintésvédelmi ellenőrzés nélkül. Minden esetben szervizelésnél legjobb az eredeti csavarokat felhasználni. Gondos javító az eredeti csavarok, gombok stb. számára amúgy is a kezeügyében tart egy megfelelő méretű és súlyú dobozt, így elvileg semmi akadálya nincs az eredetileg használt csavarok visszahelyezésének. A csavargyűjtő doboz súlya annyiban érdekes, hogy ne lehessen könnyen felborítani. ( Erre a célra igen jól megfelelnek a különféle méretben beszerezhető petricsészék. Magasságukhoz mért nagy vízszintes kiterjedésük megakadályozza a kiborítást, és könnyen tisztán is tarthatók. Egyetlen hátrányuk, hogy üvegből vannak, ezért törékenyek. )

"[MSZ EN 60065-1995] 17.4. A hálózattal közvetlenül összekötött részek villamos csatlakozásai ( lásd a 2.9. szakaszt ) olyanok legyenek, hogy az érintkezőnyomás ne szigetelőanyagon keresztül hasson, kivéve, ha az kerámia, vagy ha a fém alkatrészek megfelelő rugózása kiegyenlíti a szigetelőanyag esetleges zsugorodását.

...

[MSZ EN 60065-1995] 17.5. Az olyan, tartósan összeerősített vezető részeket, amelyek 0.5 A-nél nagyobb áramerősséget vezetnek, lazulás ellen biztosítani kell.

...

1. megjegyzés:
   Ragasztó vagy hasonló anyag csak akkor nyújt védelmet lazulás ellen, ha olyan csavaros csatlakozásokhoz alkalmazzák, amelyek nincsenek forgatónyomatéknak kitéve.
2. megjegyzés:
   Ha a rögzítés egynél több csavarral vagy szegeccsel történik, csak azok egyikét kell rögzíteni.
3. megjegyzés:
   Szegecseknél a körtől eltérő keresztmetszet vagy megfelelő rovátkolás nyújthat védelmet elfordulás ellen."

A grafikon és a táblázat sorszámozása a hivatkozott szabványban az itt megadottként szerepel.

VI. táblázat

{ 220 volt kicserélve 230 voltra. }