- ötbété - HA5BT
A leningrádi rádiótöbbtusa verseny tapasztalatai
RT 1969-11-420
A morse ABC megtanulása az amatőr munka, az éterbeni rádióösszeköttetések legelső feltétele és alapja. Talán itt kezdtük valamennyien, a morse megtanulásával, ez vonzott és csábított bennünket. A morse kódok - talán nem túlozunk - minden emberben egy kicsit misztikus érzést keltenek. Valami megmagyarázhatatlan vágy hajtja az embert, hogy megtanulja érteni is a szaporán egymás után következő pontok és vonások sokaságát, hogy rendet teremtsen köztük, értelmes élő szóvá alakítsa azokat.
A tanulásnak azonban ez csak az első fázisa, az alap: a betűk, számjegyek és írásjelek elsajátítása. Ezután automatikusan, helyesebben mondva a gyakorlásból adódóan egyre nagyobb sebességre törekszünk. Minél rövidebb idő alatt, minél több karakter vételére, ill. adására. Azonban az amatőr eszközei egy idő múlva korlátot szabnak e sebességnek. Elérkezik egy bizonyos határhoz, melyet önerejéből már nem tud átlépni, bármennyire is szeretné azt, mert nem rendelkezik megfelelő technikai felszereléssel, berendezéssel.
Ahhoz, hogy a nálunk legmagasabb szintű vizsgán ( C fokozat ) megkövetelt 16,7 baudot túlhaladja, már gépi eszközök ( adófej, lyukasztott szalag stb. { számítógép? - 1969. } ) szükségesek vagy legalább egy jó magnetofon, megfelelően előkészített szalagokkal. Csak ennek birtokában lehet továbbfejlődni és elérni a 20 .. 21,67 baudot, melyet a rádiótöbbtusa versenyeken megkövetelnek. Ez az ütem már bizony nem gyerekjáték és nem is amatőr ütem! Ilyen sebességgel 3 perces versenyszöveget max. 3 hibával levenni - ehhez bizony több éves állandó gyakorlat kell!
És mindezen felül még egy dolog - amit minden morse vétellel rendszeresen foglalkozó szakember, amatőr tud: az, hogy aki hibátlanul vagy a megadott 3 hibán belül üzembiztosan akarja venni a 21,7 baudot, annak legalább 25 .. 26,67 bauddal kell gyakorolnia, mégpedig hosszú időn keresztül. Ez pedig már hivatásos távírász szint, mert az amatőr jelleg már rég lemaradt valahol a 18,33 baud környékén.
Az eddig leírtakból az a következtetés vonható le, hogy csökkenteni kellene a verseny morse vételének ütemét és egy kicsit amatőrösebb jelleget kellene kölcsönözni ennek a számnak, hiszen végeredményben amatőr versenyről van szó!
Ellenérvként persze fel lehet hozni azt, hogy minden országban lehetőség van arra, hogy 4 .. 5 embert felkészítsenek a magasabb ütemek vételére is. Ez kétségtelen így is van, azonban az eredeti cél, ami miatt ezeket a versenyeket rendezik, mégiscsak a tömegesítés lenne, azaz hogy minél többen vegyenek részt az amatőrök közül ezen a versenyen, illetve az azt megelőző felkészítésben.
Felkészítés alatt nálunk a járási, megyei versenyeket értem, majd a Nemzeti Bajnokságot, mint ahogy azt már a rókavadászat terén sikeresen megvalósítottuk. Ha azonban a kiírás már eleve olyan magas szintet ír elő, mint amelyet az említett 21,67 baud jelent, a résztvevők lelkesedése talán nem fogja az eget csapkodni.
Az adás gyakorlása már nem annyira kollektív munka, mint a vétel, hiszen ennél a számnál már mindenkinek magának kell igyekeznie, de legalább olyan szorgalommal, mint a vételnél. A jó, szabályos ritmus és az egyre nagyobb sebesség elsajátítása csak rendszeres gyakorlással érhető el. A technikai előfeltétel ennél a számnál könnyen biztosítható, hiszen egy tranzisztoros morse gyakorló megépítése még anyagi szempontból sem jelent különösebb megerőltetést. Itt legfeljebb a billentyűk beszerzése jelent problémát.