- 5BT - HA5BT
Amatőrmunka az éterben...
Tanuljunk morzézni; 1.
RT 1967-03-094
Az eddigiek során már többször beszéltem az amatőr összeköttetésekről. Megismerted a Q-kódot, a nemzetközi amatőr rövidítéseket, egy-két QSO-mintát, a QSL-lapokat, tehát azt, hogy mit mondanak egymásnak az amatőrök és hogyan nyugtázzák összeköttetéseiket. De nem szóltam még a mondanivaló továbbításának egyik eszközéről, a morseábécéről.
A múlt századot 1800-as éveket joggal nevezhetem a nagy elektrotechnikai találmányok századának.
E találmányok nagy részét a hírközlés szolgálatába állították.
Ebben az időben még nem tudtak élőbeszédet közvetíteni, hiszen hol volt még a telefon vagy a rádió.
Azonban a meglevő eszközök már alkalmasak voltak elektromos jelek továbbítására.
Ezeknek az anyagi adottságoknak megfelelően született meg a morseábécé.
Feltalálója Morse Sámuel, aki pontokból és vonásokból olyan ábécét szerkesztett, melyet drót segítségével viszonylag már nagy távolságra is közvetíteni lehetett. Használhatóságára jellemző, hogy még ma is szinte változatlan formában használjuk.
A morse segítségével nemcsak betűket, de számjegyeket, sőt írásjeleket is továbbítani tudsz. A kezdeti lassú ütem szédületes gyorsaságúvá fejlődött, és ma már a modern hírközlő rendszerek segítségével 66,67 .. 83,33 baud sebességgel is lehet adni és venni. Az amatőrök mondanivalójukat szintén a Morse-ábécé segítségével közvetítik egymásnak.
Hogyan épül fel hát a morserendszer?
Ez az ábécé pontokból és vonásokból áll. E pontokat és vonásokat jelelemeknek nevezem. A különböző betűket, hogy úgy mondjam, különböző mennyiségű pontokból és vonásokból állítjuk össze.
Minden betűnek, számjegynek meghatározott időtartama van. A számítási alapot egy pont időtartama adja. A szabály az, hogy egy vonás { időtartama } viszont három pont időtartamával egyenlő.
Megfigyelheted, hogy adás közben az egyes betűkön belül a jelelemek, tehát a pontok és vonások között szünet van. E szünet { időtartama } mindig egy pont időtartamával egyenlő.
Adás közben az is jól megfigyelhető, hogy a távírász a betűk között is szünetet hagy. Ez szükséges, különben az adás annyira összefolyó lenne, hogy esetleg zavarná az értelmet. A szabály itt az, hogy két betű között egy vonásnyi { három pont } időtartamú szünetet kell tartani.
Az eddigiekből kikövetkezteted, hogy nyilván a szavakat is el kell egymástól választani az érthetőség miatt; és ebben az esetben 5 pontnak megfelelő szünetet tartunk. A fentiekben a morserendszer szabályait ismerted meg. Most pedig leírom a morseábécét, a számjegyeket, és azokat a legfontosabb üzemi jeleket, amelyeket az amatőrök is használnak.
A morseábécét ilyen módon megismerted, most már csak az a kérdés, hogyan tanuld meg azt? Erre két mód van: vagy valamelyik klub morse-tanfolyamára beiratkozol, vagy magad gyakorlod szorgalmasan az adást { vételt }.
Egyéni tanulás esetén az a szerencsés módszer, ha 3 .. 4 fiatal amatőr összeáll, és felváltva adnak egymásnak, mert míg az egyik az adást gyakorolja, a többiek a vételt.
A tanuláshoz, gyakorláshoz is segítséget szeretnék adni azzal, hogy nagyon kevés anyagból összeállítható, olcsó, tranzisztoros morsegyakorlót ismertetek. Ez egyik fejhallgatós egyéni tanuláshoz ( 1. ), a másik hangszórós kivitelű csoportos tanuláshoz ( 2. ).
( 1. ) OC1071, OC1072 vagy OC1044; 4.5 V
( 2. ) P13A, P13B, OC1071 vagy OC1072; 4.5 V
2.
RT 1967-04-136
A morse tanulással kapcsolatban a múlt számunkban elmondottakon kívül még néhány tanácsot szeretnék adni, mert a kezdetben felvett rossz módszerről azután később igen nehéz leszokni. Éppen ezért, tehát már az elején kell helyesen megtanulni a vételt, illetve az adást, mely azután idővel még tökéletesebb lesz.
Szóljak először a morse jelek adásáról, azaz a billentyűzésről.
Adás közben nem szabad megfeszített, merev testtartással ülni. Bal karodat az asztalra támasztod, jobb kezed mutató és középső ujjával a billentyű gombját fogva csak a csuklódat mozgatod. Mutató ujjaddal nyomd a gombot lefelé, hüvelyk és középső ujjaddal pedig visszafelé húzd. A gombot nem szabad görcsösen szorongatni, mert kezed így nagyon hamar elfárad.
Helytelen a billentyűzési módszerünk, ha egy vagy két ujjunk hegyével nyomkodjuk a gombot. Ebből származik a "pötyögés", a jelek szabálytalan adása, mely nagyon megnehezíti a vételt.
Adásod üteme kezdetben legyen lassú, de hibátlan. A kezdők közül sokan rögtön gyorsan akarnak adni, ami természetesen nem megy és sok hiba szülőanyja. Már most jegyezd meg, hogy a lassú adás nem egy-egy betű jel-elemeinek széthúzását jelenti. Ez rossz; a betűt magát kell gyorsan leadni, és utána hosszabb szünetet tartani. Erről majd még a vételnél is lesz szó.
Nézd a vétel szabályait!
Ugyancsak kényelmesen kell ülni az asztalnál, bal kezeddel lefogva a füzetet, vagy papírlapot, amelyre írsz. Ne görnyedj a füzet fölé, mert az bizonyos idő múlva fáradtságot okoz.
A morse jeleket kapkodás nélkül, olvashatóan, folyóírással írd, a betűcsoportokat egybe kell írni anélkül, hogy ceruzádat felemelnéd; { ??? }
Nagyon fontos és betartandó szabály a vételnél:
Vételközben nem azt kell figyelni, hogy a betű hány pontból és hány vonásból áll! Erre a gyorsabb ütemeknél már amúgy sincs lehetőség. Az egész kód hangképét kell megjegyezni, ehhez kell szoktatni a fülünket.
Mindenki számára lesz egy-két betű, amelynek megjegyzése majd nehezebben fog menni. Ezeket annál többet kell gyakorolni.
A múlt számunkban ismertetett kis tranzisztoros morsegyakorlók különösen alkalmasak az egyéni tanulásra. A klubokban történő tanfolyamok, vagy nagyobb csoportok oktatási céljára most egy nagyobb teljesítményű berendezés kapcsolási rajzát ismertetem, melyet egyetlen csővel, ECL82-vel lehet megépíteni. Kimenő transzformátorként az EL84 kimenő alkalmazható. Tápegységként bármilyen rendszerű, kb. 200 V feszültséget adó tápegység megfelel.