Bálint Gyula élete 

1928-ban született Dombóváron, általános iskolába és középiskolába is Dombóvárra járt.

Kitűnő művészi adottságokkal rendelkezett, ezért jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, de végül a pécsi Tanárképző Főiskolán testnevelés-biológia szakon szerzett diplomát.

Az akkori metódusnak megfelelően Dégre helyezték a Kastélyba, ahol akkor még görög gyerekek éltek. Ők antifasiszta gyerekek voltak, akiket elüldöztek Görögországból. Többek között Magyarország is fogadott politikai menekülteket, egy részük pedig a dégi Kastélyban kapott helyet.

Ide került tanárként Bálint Gyula bácsi.

1954-55-től csak magyar gyerekek voltak, akik állami gondoskodás alatt álltak.

Tanított, majd nevelő lett. 1968-ban lett igazgatóhelyettes, 1970-től pedig igazgatója a nevelőotthonnak, egészen nyugdíjba vonulásáig.

1996-ig lakott még Dégen, aztán Pétfürdőre költözött, 2005-ben hunyt el, úgy, hogy nem látogatott vissza Dégre.

Nagyon szerette a gyerekeket, saját gyereke nem lévén, ezért szeretetét, törődését a gyerekekre sugározta.

Kemény, erős kezű, de igazságos ember volt, követelt, de egy húron pendült a gyerekekkel. Átérezte a gyerekek fájdalmát és örömét egyaránt, nála első helyen a gyerekek voltak, aztán következtek csak a felnőttek.

Szerette a sportot, több Fejér megyei nevelőotthonnal 22 éven keresztül kisolimpiákat rendezett, aminek hatalmas sikere volt mindig.