Cloud 9

Fordította: Lindzi

Hallok egy hangot
Egy hangot, visszhangzóan az égen keresztül, ami abba hagyta a sírást.
Átlőtt szívem célpontján.

A nyarat kergetve, amit veled töltöttem,
Átment a tél végén.
A szavak, amiket hallottam tőled aznap
Megvédenek.

Egy hóvihar illata,
Magas frekvencia összekeverve a harmóniában.

Többek, mint elegek az emlékek, de
Ha körbe fordulok, ugyanannyit elveszthetek.
Ezért vakmerően lemegyek azon az úton,
A holnapért imádkozva.

A vad alszik belül, vezet minket
Az örökké való, végtelen, pótolhatalan álomba.
A céltalan, egyszerű, haszontalan napok,
Továbbá is átmegyünk rajtuk,
Mert az utazás gyermekei vagyunk.

Tehát védve vagy?
Még mindig futsz valami elől?
(A véget nem érő világ)
Néhanapján amikor eléred végzeted.
Képes leszel látni álmaid darabjait.

Változatlan, rettenthetelen, az erőnk,
A kétségbeesés első pillanatától a miénk.
Felejthetetlen, elválaszthatatlan, távoli napok emlékei,
Egy farok egy elhagyott kis csonttal.

A vad alszik belül, vezet minket
Az örökké való, végtelen, pótolhatalan álomba.
Mint a hegymászó, aki felemelkedik a csúcsra,
Néhanapján el akarom érni a boldogság helyét.
Tehát folytassuk a gyaloglást,
Mert az utazás gyermekei vagyunk.

Hallok egy hangot,
Túl az égen, ami abbahagyta a sírást.
Várok rád.