Diamond Crevasse

Fordította: andcsil

Amikor még szerettem istent,
Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen búcsú eljöhet.
Ha tudtam volna, hogy nem érezhetem többé érintésed,
Azt kívántam volna bár még egyszer megölelnél.

Ez egy hosszú-hosszú búcsú.

Viszlát, viszlát, oly sokszor
Ismétlem ezt a szót,
Integetve, kedvesen, ugye?
Most arra vágyom, bár erősebb lennék.

Találkoztunk, a csillagok ragyogtak és én megszülettem.
Szeretlek, ezért létezem.
Mire jó egy reménytelen csodára várni?
Könnyfátyolos tekintetemen át a bolygó csillogása eltűnik...

Képtelen vagyok elfeledni melegséged,
A kedvességed és mindent átölelő karjaid.
Ez egy hosszú-hosszú búcsú.

Viszlát, viszlát kedvesem.
Azért jutottam idáig, mert velem voltál.
Nem voltam egyedül, ugye?
Most arra vágyom, bár válaszolnál.

Elkapni egy hullócsillagot, ami lángokban izzik és tüzet gyújt.
Még szeretni akarok, és akarom, hogy még szeressenek.
Mire jó a világnak egy magányos, fagyott test?
Arra vágyom, bár felfednéd magad...

Mi a baj? Miért nem tudok könnyeimnek gátat szabni?

Találkoztunk, a csillagok ragyogtak és én megszülettem.
Szeretlek, ezért létezem.
Mire jó egy reménytelen csodára várni?
Könnyfátyolos tekintetemen át a bolygó csillogása eltűnik...

Ha egy újjászületünk és egy napon ismét találkozunk,
Kérlek találj rám és ölelj szorosan,
És soha többé ne engedj el.
Bárcsak a bolygó fülembe súgná, nem vagyok egyedül...