Eien Ni

Fordította: andcsil

Miközben a kétségbeesés pereme felé táncoltam
A pillanat, amikor rácsodálkoztam, hogy még élek
Szeretném, ha mellettem lennél
Egy örökkévalóság mire valóra válik

Megbocsátást keresve vándorlok
Egyedül téged akarnak ezek a szemek visszatükrözni

Ha nem búcsúzom el tőled
A szívemet örökre elnyeli a sötétség
Ezek a kezek túl gyöngédek
Nem féltem attól, hogy a sebeimhez érjenek
Tudod, nem volt rá szükség, hogy szeressem magam

Hol vagy most?

Azon a ponton, mikor már nem ismertem magam
Az eged eltávolodik
Szerettem volna legalább egyszer
Hallani egy hangot, ami az örökkévalóságról énekel

Én választottam ezt a sorsot
Az elsuttogott szavak, oly keserűek, hogy beleremegtem

Ne menj, nézz rám
Miért nem mondtam el, mikor ez volt a kincsem
Az ismétlődő szomorú álom
Hogy ne sérüljön tovább
Hogy ne tűnjön el
Rászegezem a tekintetemet

Ha nem búcsúzom el tőled

Ezek a kezek túl gyöngédek
Nem féltem attól, hogy a sebeimhez érjenek
Tudod, nem volt rá szükség, hogy szeressem magam

Hol vagy most?