Valse de la Lune - Holdkeringő

Fordította: andcsil

Fekete vagy fehér éppúgy mint te, elmegyek a messzeségbe
A reménnyel, hogy a sors változik.
Jó, hogy a testben a lélek feltüzel
Mert a homályban a távolság végtelenné válik.

Fiatalokkal akik állatbőrt öltenek
Táncolunk a vihar közepén.
Egy másik horizont feloszlik
A fényében a szemek fel akarnak ébredni.

És várni foglak ott,
Ahol most semmi sem mozdul.
Még ha nem is látlak
Újra meg tudom találni amit keresek az éjben,
Még ha nagyon nehéz is
Táncolni fogok a farkasokkal a saját utamon.

Érezni fogom a fényt a bőrömön,
Ha nem félek a rossz oldaladtól.
A Hold az aki kíséri a táncot,
Amikor a Nap lenyugszik a hideg lelkedben.

És várni foglak ott,
Ahol most semmi sem mozdul.
Ahol az árnyék kibontja fátylát
Újra meg tudom találni amit keresek az éjben.
Még ha nagyon nehéz is
Táncolni fogok a farkasokkal a saját utamon.