Yakusoku

Fordította: andcsil

Kötelék, amit elfeledtünk, egy régi-régi ígéret.
A távoli hullámok közt csendben rejtőzik.

Összefonódó kisujjak, ez volt minden.
De még ma is ugyanolyan becsben tartjuk.

A szavak, amiket azon a ponton mondtál,
Máig nem feledem.
Még ha vissza is térek a földre,
Egyedül ezt, nem feledem.

Ha becsukom szemem tisztán látom határozott alakod.
Ha látni akarsz, csak menj aludni és minden rendben lesz.

A könnyek, amiket azon a ponton hullattál,
Előbb vagy utóbb el fogod felejteni... ezért
Talán, ha visszatérek az ürességbe,
Biztosan el fogsz felejteni. Ezért...

Az ajkak összefonódása, az emlékek élénksége.
Nincs már mi ellen harcolni, repülök tovább a mély sötétségbe.

Öleld át az ismeretlen fájdalmat, újra élni fogok.
A kívánságok nem válhatnak valóra az örökkévalóság által, menj tekints az ígéretünkre.