4. Rész - Rég nem látott ismerősök /2. Fejezet/

Hatalmas a vásári áradat, mégis sok ismerős akad.

2. Fejezet - Te jó ég! Ha ezt a vásárt túlélem, akkor életem legrosszabb napján már túlestem.

Linát és Filiát teljesen magával ragadta a vásári láz. Egyik bódétól a másikhoz szaladtak és csillogó szemmel nézték a kirakott portékákat. Az egyik fazekas pultnál Filia nagyot sóhajtott.
- Bárcsak több pénzem lenne és én is vásárolgathatnék kedvemre!
- Mi?! - kiáltott Lina - Nincs nálad pénz? Ezt eddig mért nem mondtad? Akkor mentem volna Sophieval és Gourryval.
- Lina kisasszony, hogy lehetsz ilyen önző? - háborodott fel Filia - Csak azért jöttél velem, mert azt hitted sok pénz van nálam?!
- Mondjad mégis, hogy akarsz velünk tartani, ha annyi pénzed sincs, hogy vegyél egy teás készletet? - váltott cselesen témát
- Hát... ööö...
- Meggondolatlanul belevágtál az utunkba, mert féltékeny vagy Sophira!
- Én nem vagyok féltékeny!!! - visongott
A feszültség már olyan nagy mértékre szökellt, amivel erősen súrolták azt a határt amikor Filia átváltozik aranysárkánnyá és mindent porig rombol. Ekkor megszólította őket valaki.
- Szerbusz Lina, csak nem még egy lány akinek megkeseríted az életét?
Linát kirázta a hideg ettől a hangtól, jól tudta ki volt az. Hirtelen hátrafordult és megdöbbenten mondta:
- Martina?!!! - közben észrevette, hogy Zangulus is vele van és megpróbálta ugyanolyan döbbent hangon mondani, kevés sikerrel - És Zangulus?
- Igen Lina örülünk, hogy még megismersz. Látom most is hozod a formádat. - célzott Martina gúnyos kacajjal az előbbi jelentre.
- Én meg úgy látom felszedtél pár kilót. Egyébként mi történt veled, hogy normális ruha van rajtad? - vágott vissza Lina
- Szeretnélek felvilágosítani, hogy miután boldog házasságot kötöttünk Zangulussal, felépítettük Xoanat és így uralkodónőként nem viselhetek olyan kirívó ruhákat mint régen.
- Uralkodónő? - mondta gúnyosan Lina - Hát igen, akinek ilyen jó dolga van megereszkedhet a pocakja.
Filia és Zangulus akik eddig félve figyelték ezt a csipkelődést most meredt szemmel néztek Linára, akinek még mindig nem esett le a dolog.
- Tudod Lina a súlyfelesleg amiről beszélsz az maga Xoana trónörököse.
Linának leesett az álla és szóhoz sem jutott, Martina önelégülten kacagott, amiért végre valamiben legyőzte Linát, még ha ehhez titkos "eszközöket" is kellett bevetnie. Miután látták Lina így marad egy darabig úgy döntöttek továbbállnak.
- Na szia Lina, majd ha itt az idő meghívlak a palotámba babalátogatóba. - búcsúzott még mindig önelégült mosollyal Martina
- Viszlát Lina, viszlát kisasszony. - köszönt Zangulus is udvariasan
- Sok boldogságot! kiáltotta még utánuk Filia
Lina, hát ő továbbra is sokkos állapotban volt, míg Filia nem szólt neki:
- Hé, az ott nem a nővéred?
Erre rögtön magához tért.
- Luna kisasszony itt vagyunk! - kiáltott Filia
Balszerencséjére nem volt elég gyors ahhoz, hogy befogja Filia száját, utolsó esélye az volt ha eloson.
- Szia Húgi. - köszönt Luna
Lina tudta mit jelent ez, elkapta őt a nővére és ha meg akarja érni a holnapot jobban teszi, ha engedelmeskedik. Kiszolgáltatott vadként érezte magát, próbálta remegését leplezni és bájos arcot vágni.
- Szi-szi-a Luna. - dadogott
Szerencsére Filia jóban van Lunával, így elkezdett egy ennél értelmesebb társalgást.
- Hogy vagy Luna kisasszony, rég nem láttuk egymást.
- Köszönöm jól, nos, Lina segítség volt a próféciánál? - kérdezte
Filia most megbosszulhatta volna Lina minden csínytevését, de nem olyan kegyetlen, hogy a nővérét használja fel ellene.
- Természetesen, óriási segítség volt, hisz nélküle most nem is lenne világ. - felelte nevetve Filia
Lina hevesen bólogatott.
- Végre valami hasznosat is csináltál. - jegyezte meg Luna
- Hát igen... - felelte Lina és egyre kényelmetlenebbül érezte magát nővére társaságában - Egyébként nővérkém mi szél hozott a vásárra?
- Mért zavarok?
- Dehogy is, nem úgy értettem. - mentegetőzött
- Akkor jó. Tudod a vásáron minden olcsóbb mint egyébként, ezért eljöttem bevásárolni az étteremnek. És te húgocskám mért jöttél a vásárra? - vágott vissza Luna
- Tudod új megbízást kaptunk a barátaimmal és legnagyobb sajnálatomra lassan indulnunk kéne, nem igaz Filia?
- Igen, igazad van.
De Lunát nem lehetett ilyen könnyen rászedni.
- És mi lenne az a megbízatás, mesélj csak, megint te vagy a megbízó Filia, mert akkor van még bőven időnk.
- Nem, most egy Sophie nevű lány kért fel minket, hogy segítsünk, mert az országát valami sárkány támadta meg és el kell pusztítanunk. - felelte Lina
- És mégis melyik országról lenne szó? - kérdezősködött tovább Luna
- Reymo birodalmáról.
- Hm... És véletlenül nem hosszú barna haja van?
- De igen.
- Akkor ismerem őt, kedves lány. Akkor nem is tartóztatlak titeket tovább. Szerbusz Filia öröm volt veled újra találkozni. Te pedig Lina légy jó és ne merj szégyent hozni az Inverse névre.
Lina nyelt egy nagyot.
- Persze-persze nem lesz gond, megbízhatsz bennem!
- Viszlát Luna kisasszony! - búcsúzott el Filia is
Luna megfordult és elment, nem nézett se jobbra se balra amíg el nem ért a megfelelő árushoz. Lina megkönnyebbülten sóhajtott.
- Mára bőven elég az ismerősökből ideje visszamennünk. – jegyezte meg Lina miközben letörölte a verítéket homlokáról

A következő részben Zel Amelia kiskorában terem.