5. Rész - Rég nem látott ismerősök /3. Fejezet/

Hatalmas a vásári áradat, mégis sok ismerős akad.

3. Fejezet - Inkább 100 sárkány közé tegyenek, mint hogy a Királyi Úton megint végig menjek.

- Egyébként Amelia mi mit keresünk erre? - kérdezte Zelgadis.
- Ugyan mit hát élvezzük a vásárt, megnézzük a portékákat, a mutatványosokat és kézműveskedhetünk is. - felelte Amelia
- Nekem ez valahogy nincs ínyemre.
- Ne nyafogj már Zelgadis úrfi, majd meglátod milyen jó mulatság lesz! Oda nézz!!! - kiáltott Amelia - Pónik!!! Menjünk oda gyorsan! - és már szaladt is Zel szép lassan követte
- És most? - kérdezte Zel
- Hát felülünk mi már lenne?
Zelgadis elképedve nézett, először magukra utána a kis pónilovakra, végül elképzelte amint a pónin ülnek és körben vezetik őket.
- Teljességgel képtelenség, ezek a kis pónik nem bírnának el engem, de te nyugodtan ülj föl ha akarsz. - mondta végül Zel
- Rendben van. - szontyolodott el Amelia, Zel már éppen kezdet megsajnálni amikor egy nagy kacagást hallottak
- Hahahaha!!! Kicsi Amelia hát te is itt vagy!!!
- Édesapám!!! - rohant Philhez Amelia és a nyakába ugrott.
- Szerbusz Phil. - köszönt Zelgadis is
- Zelgadis látom nem tudod hogy kell mulatni egy ilyen vásáron. - és jól hátba vágta - Majd mi megmutatjuk neked igaz Amelia?
- Hát persze!!! - felelte Amelia
- Hahahaha, akkor rajta!!! - kiáltotta Phil.
- Apu hova indulsz hiszen itt vannak a pónik? - kérdezte megdöbbenve Amelia
- Hát tényleg!!! Akkor Rajta! - kiáltotta és a jó irányba fordult. - Hé jóember kérünk 3 jegyet a póni lovagláshoz.
- Gondolom nemesi vér. - kérdezte az árus miközben odaadta a jegyeket és a pónikhoz vezette őket
- Pontosan!!! Hahahaha!!! Na gyere gyorsan Zelgadis mielőtt lemaradsz! - és jól hátba vágta
- Mi hogy én?! Ezeken a kis jószágokon, inkább kihagynám. - felelte Zel
- Ugyan már Zelgadis úrfi gyere és mulass velünk! - mondta Amelia
- Biztos vagy benne hogy nem jössz? - kérdezte Phil, Zel éppen ismét nemet akart mondani de hirtelen észrevetette Phil kezét amint jó nagy erővel hátba akarja vágni
- Jójójójó!!! Inkább én is megyek...
- Nagyszerű döntés!!! Akkor ki melyik pónit szeretné?
- Én a fehéret, a fehéret!!! - kiáltotta Amelia
- Rendben és te Zelgadis? - kérdezte Phil
- Nekem mindegy.
- Akkor én Amelia mögé ülök, te pedig oda. - mondta Phil és Zelgadist egy fakó öreg és rozoga pónihoz küldte.
Elindult a körmenet Amelia és Phil nevettek, kiáltottak, szórakoztak. Míg közben Zelgadis ennél rosszabb helyzetben el se tudta volna képzelni és azon küzdött hogy az öreg póni össze ne essen alatta. Mikor vége lett leszálltak és megálltak az út szélén.
- Nos apám folytatjuk a királyok útját? - kérdezte Amelia
- Hét persze bogaram!!! - felelte Phil
- Khöm... Elnézést mi az a "Királyok Útja"? - kérdezte Zel
- Még ezt sem tudod? - kérdezte Amelia - Ez az a program amit a királyi családok szoktak végigcsinálni a vásárokon, a póni lovaglás az első pont már csak 49 van hátra.
Zelgadis döbbenten állt, szorult a hurok, de ekkor életmentő ötlete támadt.
- De nemsokára vissza kell mennünk a találkozó helyre.
- Ó tényleg mennyi lehet az idő? - kérdezte Amelia
- Ott van a tornyon, még van egy fél óránk. - felelte Zel
- Hahahaha!!! Emlékszel Amelia úgy 4 éve akkor is sietnünk kellett és 15 perc alatt 32 pontig jutottunk el? - kérdezet Phil
- Tényleg!!! - felelte Amelia
- És ez mit jelent? - kérdezet Phil
- REKORD!!! - kiáltották egyszerre
- Akkor induljunk!!! - kiáltotta Amelia
- Rendben!!! De Zelgadis, mint kezdő le ne maradj, akkor menjünk!!! Hahahaha
Zelgadis már egy szót sem tudott szólni, futnia kellett utánuk, rengeteg dolgot csináltak: arcot festettek, kis varázslókkal játszottak, kalácsot ettek, szónokoltak és még sorolhatnám a 41-ig pontig mert addig jutottak el. Akkor elindultak vissza a találkahelyre és már mindenki őket várta.
- Phil hát te is itt vagy? - kérdezte Lina
- De szépen összegyűltünk! Hahahaha nem csapunk egy kis összejövetelt? - kérdezet Phil
- Álljunk meg egy pillanatra! - szólt közbe Sophie - Mindenki figyeljen most van délután 5 óra, sötétedés előtt el kell jutnunk a következő városba, ha nem akarunk a szabad ég alatt farkasokkal aludni és persze vacsora nélkül. Úgyhogy ki jön és ki nem, mert annyian vagytok hogy azt sem tudom már hol vagyok.
Mindenki menni akart.
- Huh... azt előre bocsátom hogy az úton és egyedül Linát, Gourryt, Ameliát és Zelgadist fogom ellátni. - folytatta Sophie
Még mindig mindenki menni akart.
- És ez a küldetés nagyon veszélyes lesz, csak erős embereket viszek magammal, nem kellenek felesleges áldozatok. - váltott keményebb hangra Sophie
- Akkor én inkább maradok és továbbra is várom Gourry úrfit. - mondta Syrfiel
- Nagy veszély?! Akkor mindenképp veled tartok Amelia apuci majd vigyáz rád. - mondta Phil
- De apa!!! Nem kell megvédened nagy vagyok már!!! Neked Seyruun ügyeit kell intézned. - ellenkezett Amelia
- Igaz is... - mondta Phil - Akkor hát vigyázz magadra!
- Te Filia akkor végleges a döntésed és velünk tartasz? - kérdezte Sophie
- Mért talán zavarok?! - kérdezte mogorván Filia
- Jajj nem dehogy, hehe - nevetetett zavartan Sophie - Akkor indulhatunk?
- Igen!!! - hangzott az egységes válasz
Futásnak eredtek, a városból hamar kiértek és a búcsúszavakat már csak halkan csengnek fülükben.

A város felé haladunk, de vajon időben befutunk?