6. Rész - A nagy keresés

A varázs erdőben bolyongunk, lehet hogy örökre itt ragadunk?

- Sophie már legalább két órája megállás nélkül bolyongunk, meddig akarsz még kínozni minket? - nyafogott Lina
- Kérlek maradjatok csendben. - felelte Sophie
- Biztosan elétévedtünk, csak nem meri bevallani. - kötözködött Filia
- Nos ide figyeljetek - fordult feléjük Sophie - ez az erdő arról híres hogy nagyon könnyű benne eltévedni, szinte minden fa és ösvény egyforma, ezért nekem is erősen kell koncentrálnom hogy kijuthassunk és ezért szükséges a csend.
- Mégis mért nem használunk varázslatot a kijutáshoz? - kérdezte Amelia
- Hát ez is egy probléma. Itt nem lehet varázslatot használni. A levegő ami itt van elszívja a varázslatok erejét és az itteni vadakat is idecsalogatná. - felelte Sophie
- Akkor majd én megvédek mindenkit! - mondta Gourry miközben elő akarta húzni új kardját, de nem találta.
- Gourry ugye nem hagytad el a kardod? - kérdezte Zel
- MI??!! - döbbent le Sophie - Ez nem lehet igaz!
- Gourry te szerencsétlen. - vágta fejbe Lina - Ilyen szép kardot kapsz és nem tudtál volna rá vigyázni?
- Azért nem kéne így felkapni a vizet. - mondta Gourry - Ha ilyen nagy baj megyek és megkeresem. - és már szaladt is
- Gourry állj meg!!! - kiáltották egyszerre, de nem használt
- Ha a kezem közé kerül az a félnótás... - morgott Lina
- Erre most nincs idő Lina. - vágott közbe Sophie - Utol kell érnünk különben örökre itt fog bolyongani ebben az erdőben.
- Rendben. - felelte kicsit nyugodtabb hangnemben Lina és futottak Gourry után.
Már egy ideje mentek Gourryt keresve, de teljesen eltűnt.
- Gourry! Gourry merre vagy? - kiáltották.
- Ezzel nem megyünk semmire. - mondta Sophie
- Akkor szerinted mit kéne tennünk? - kérdezte Filia
- Hm... Ez az Filia rád lesz szükségünk. Neked nem kell varázslat ahhoz hogy repülni tudj, de előbb találnunk kell egy magas fát ahol átváltozhatsz, gyertek utánam. - és már futott is, a többiek alig tudták tartani az iramot, míg nem Sophie hirtelen megállt egy hatalmas fa tövénél. Sophie elkezdett ásni a fa tövében.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezte Lina
- Ez egy favágó szokás, minden erdőben a legvastagabb fához rejtenek eszközöket amik mind az ők mind a vándorok segítségére lehetnek. Biztos találunk kötelet is.
- Hát elég gyors az észjárásom, de részleteznéd a terved? - kérdezte Lina
- Én már sejtem mire készül. - mondta Zel
- Nos hogy Filia átváltozhasson helyre van szükség, mert itt lenn a sárkányalakja beszorulna a fák köz. Ezért felmászunk ennek a vastag a fának a tetejébe, mert ott hely is lesz és el is bírja majd Filia súlyát, aztán vele elkezdünk az erdő fölött repülni és könnyebben megtaláljuk Gourry úrfit.
- Most már világos. Remek terv. - mondta Lina
- Mégis mit képzeltek??!! Hogy kövér vagyok? Ráadásul egy fa tetején változzak át hogy mindenki lásson meztelenül? És a legutóbbi eset amikor ti repültetek a hátamon elég fájdalmas volt. Szó se lehet róla! - háborodott fel Filia
- Filia ne gyerekeskedj kérlek. Vagy neked nem számít semmit Gourry? - felelte Lina
- Na jó, de csak is Gourry úrfiért csinálom és Sophie ne szokd meg hogy parancsolgatsz nekem. Nos akkor indulhatunk?
- Persze. Tudtok fára mászni?
- Öhm... - mindenki hümmögött.
- Nem baj. - Megfogta a kötelet és egy jó magas fára mászott, a kötelet kibiztosította és leengedte. - Most már jöhettek, de egyszerre csak egy. Gyere te elsőnek Filia így hamarabb feljutsz a tetejére és nyugodtan át tudsz változni.
- Rendben. - ez volt az első kedvesebb szava Sophiehoz.
Ezután már minden simán ment, egyesével felmásztak és végül eljutottak a fa tetejére, persze történt egy két baki is, mégis csak Lináékkal vagyunk. Többek közt Filia az átváltozás közben majd nem leesett a fáról. De végül is Filia hátára ültek mind és belekezdtek a keresésbe.
- Sophie szerinted merre keressük? - kérdezte Lina
- Hát délkelet fele tartott, a sebességével és az eszével nem juthatott túl messzire - felelte Sophie
- Hallod Filia, délkeletre tartunk. - mondta Lina
- Én azért kicsit aggódom. Nemsokára le megy a nap. Mi lesz ha besötétedik? - kérdezte Zel
- Igen. - helyeselt Amelia
- Nem lesz semmi. - felelte Sophie - Mert időben meg fogjuk találni.
Aztán csak bolyongtak. Köröztek a levegőben és fürkészték a talajt. Már majdnem besötétedett, de aztán hirtelen megpillantották. És legnagyobb meglepetésükre a kard is nála volt.
- Végre meg van. - sóhajtottak megkönnyebbülten.
- Gourry úrfi itt vagyunk fenn!!! - kiáltott Amelia
- Végre megvagytok, már órák óta kereslek titeket hova bújtatok? - felelte Gourry
- Figyelj Gourry ledobunk egy kötelet, mássz fel és el ne hagyd a kardot! - kiáltotta Sophie
- Rendben. De milyen kardot?
- Hogyhogy milyet? Ami a kezedben van. - felelte Sophie
- Ja hogy ez. Eszembe jutott hogy hol hagytam.
- És hol? - kérdezte Lina, aki már alig tudta türtőztetni magát.
- Hm... már nem emlékszem.
- Na jó mindenki nyugodjon meg. Gourry te meg mássz fel. - mondta Sophie
Gourry sikeresen megérkezett, kivételesen a karddal. Lina is mellőzte a Gourryn való stresszlevezetését és nyugodtan repültek Filia hátán a következő város felé.

A városba repülünk, Filia a járművünk.