7. Rész - Szellemek városa

Szellemek városa, mekkora halandzsa

- Filia nem lehetne kicsit gyorsabban? - kérdezte Sophie
- Megmondtam már az erdőben, hogy ne parancsolgass! Különben meg ez a maximum sebességem. - felelte Filia
- Ugyan-ugyan, tudom én hogy többre is képes vagy. - mondta Lina bájos hangon, miközben egy delejgömböt tartott a kezében. Filia nyelt egy nagyot és olyan gyorsan repült utána, hogy 2 perc alatt a városba értek.
- Szerencsére még sötétedés előtt ide értünk. - sóhajtott Sophie
- Egyébként Sophie kisasszony, mért volt olyan fontos sötétedés előtt ideérnünk? - kérdezte Amelia
- Mert ez a környék sok veszélyes dolgot tartogat, jobb elkerülni ezeket kiváltképp éjszaka.
- Mégis mitől tartasz? Sárkányölésre béreltél fel minket, el tudunk bánni pár banditával vagy óriással is. - mondta Zelgadis
- Itt szellemekről van szó. - felelte Sophie
- Szellemekről?! - kérdezte mindenki döbbenten
- Ugyan Sophie a legkisebb pelenkások is tudják, hogy szellemek nem léteznek. - legyintett Filia
- Személyesen én sem láttam egyet sem, de sok vakmerő felderítő hagyta el erre a fogát és idáig minden szellemekre utal.
- Mégis mik utalnak erre? - kérdezte Lina
- Főleg helybéli tanúk, de hadd ne kelljen most mindezt részleteznem.
- És ezek a szellemek fehéren világítanak? - kérdezte Gourry
- A leírások szerint igen, de miért kérded?
- Mert épp ott van egy.
- ÁÁÁ - kiáltottak hirtelen
- Várjatok csak. - mondta Sophie - Ez nem is szellem
Ahogy közeledett a szellemnek vélt alak, rájöttek, hogy csak egy fehér csuklyás öreg apó a lámpásával.
- Ejnye gyerekek, mire ez a nagy felbolydulás? - szólalt meg vénséges vén hangján az öreg
Mindenki vakargatta a fejét és nézelődtek mindenfele, de Gourry kikotyogta.
- Azt hittük szellem vagy.
Az öreg jót kacagott, a többiek meg vörösödtek szégyenükben, persze Gourry kivételével, mert ő most sem értette mi a helyzet.
- Nos elég a mókából. - folytatta az öreg - Mi járatban vagytok erre ilyen későn?
- Szállást kérnénk, persze megfizetnénk az árát. - felelte Sophie
- Akkor kövessetek, de mégis merre tartotok?
- Reymo birodalmába.
- Akkor viszont a Róbusz sivatagon kell keresztülmennetek, ami nem könnyű feladat és segítségre is szükségetek lesz.
- Elhisszük apó, de nem mehetnénk már? - kérdezte Lina
- De türelmetlenek egyesek, na akkor menjünk. - felelte az öreg
Egy kis takaros házhoz érkeztek, ami még kisebbnek tűnt miután mindannyian bementek.
- Gondolom éhesek vagytok. De előre szólok, hogy ez egy nagyon becsületes kisváros és az étkeinktől és italainktól megered a nyelvetek és csak az igaz gondolataitokat szóljátok. Ezért előre szólok, ha van valamilyen sötét titkotok, jobb ha éhen maradtok.
- Az igazság bajnokainak, nincs félni valójuk!
- Veled vagyok Amelia! - szállt be Lina is - De apó siethetnél egy kicsit, mert olyan éhes vagyok, hogy téged is felfalnálak.
Erre a kijelentésre már az apó sem tétovázott, felkapott minden ehetőt amit talált és az asztalra pakolta. Linának sem kellett több, nekiesett, majd gyorsan Gourry is beszállt és óvatosan a többiek is oda merészkedtek. Valami viszont még hiányzott, Lina meg is jegyezte.
- Ne haragudj kedves apó, de azért hozhatnál valamit inni is.
- Nem hoztam volna? Úgy látszik az emlékezetem sem a régi, de üsse kő a legjobból fogtok kapni.
Ki is ment gyorsan és egy üveg átlátszó itallal és gyűszűnyi méretű poharakkal tért vissza.
- De kicsike poharak. - mondta Gourry
- Igaza van apó, ezzel akarod kiszúrni a szemünket?
- Kisasszony ne tessék már annyit elégedetlenkedni, majd azután beszéljen ha megkóstolta.
- Akkor ide vele gyorsan. - csapott az asztalra Lina
Töltött Linának, majd a többieknek is végül magának.
- Erőt egészséget! - és megitta. A többiek is meghúzták, de majdnem vissza is köpték olyan erős volt.
- Mi ez a vacak apó? Meg akarsz minket mérgezni?!
- Ugyan már, dehogy akarok én ilyet. Viszont most térjünk át a segítségre. Ha mindannyian megisztok 10 pohárral ebből az italból, ingyen megkaptok mindent az úthoz.
- Áll az alku! - felelte Lina - Na elő azokkal a poharakkal!
És elindult az ivászat, a lányok kicsit rosszabbul bírták a bivalyerős italt, de azért jól nyomták lefelé ők is. Főleg Filia, mert már nem lett volna pénze kifizetni az utat. Így hát lassacskán elfogyott a fejenkénti 10 pohár, sőt már 10 üveg is és már mind teljesen be voltak rúgva.
- Az igazság bajnokai lalalalalalala - énekelgetett Amelia
- Gyönyörű szép lányok. - álmodozott az asztalon fekve Zelgadis
- Hé Filia - kezdte Sophie - te miért utálsz engem ennyire?
- HÁT MERT!... MERTBEKÉPZELT VAGY ÉS AZT HISZED MINDENT JOBBAN TUDSZ ÉS MERT AZT HISZED SZEBB VAGY NÁLAM ÉS EZÉRT NEKED MINDENT SZABAD!!!
- Tudod mit, nem érdekel.
- Gourry, van egy titkom elmondjam? - kérdezte huncut mosollyal Lina
- Persze mondjad.
- Aaaaz, hogy én - magára mutat - téged - most Gourryra - szere...
- Na elég volt fiatalok, kiálltátok a próbát és most gyertek utánam. - mondta az öreg
Nagy nehezen felálltak, de Zel még csak most ébredezett.
- Hol vannak a szép lányok? - szólalt meg egy vékony kétségbeesett hang - Hmm... - felnéz a többiekre - Azért ti sem vagytok olyan csúnyák, csatlakozom hozzátok, csak húzzatok fel.
Így hát Zelgadis is feltápászkodott. Egyik karját Filia fogta, a másikat Sophie, Ameliát meg a hátán cipelte. Lina pedig továbbra is Gourryba csimpaszkodott. Végül elindultak a sötét utcán.
- Hé Gourry, hol is tartottunk.
- Hát ott hogy... - gondolkodik - fogalmam sincs
- Rosszul vagyok. - mondta Amelia
- Jajj ne, már megint a szellemek! - kiáltott az öreg
- Mi?! - kiáltott Lina - Azt már nem! Megittam ezt a tüzes vizet, hogy átkelhessünk egy ostoba sivatagon és ti az utamba akartok állni? Ráadásul azt is elfelejtettem mit akartam mondani Gourrynak! Úgyhogy ha kedves az életetek tűnjetek innen!
A szellemek kicsit lassabban, de közeledtek.
- Támadtok? Ha harc hát legyen harc! Túlvilági erők, karmazsin vérfolyam, régmúlt idők homályából ismét felbukkansz. Nem riadok vissza, hogy a gonosz ellenség megússza. A rám ruházott hatalom, add, hogy gonoszt pusztítson! Sárkány iga!!!!!!!
Persze a hatalmas pusztítás most is meglett és kiderült, hogy a szellemek csak jelmezbe bújt helybéliek. Linának most már minden világos volt.
- Szóval itt a csel. - mondta Lina ökölbe szorított kézzel - Becsületes kisváros, jó vicc. Leitattatok, hogy átverhessetek és kicsaljátok a pénzünket mi? Hát most megkapjátok amit érdemeltek. Delejgömb! Delejgömb! Delejgömb! Delejgömb! Delejgömb! Delejgömb! Delejgömb! Delejgömb!...
Mikor Lina elfáradt és már mindent porig égetett, az apó elészaladt és térden állva könyörgött neki.
- Kérlek kegyelmezz, minden úgy van ahogy mondtad, de megbántuk, bármit megteszünk csak mennyetek innen.
- Rendben amiket kérünk. - vágott közbe Sophie - Egy heti élelem és rendes innivaló, ja és hat teve.
- Persze mindent megkaptok. - és már rohant is
- Mi az a teve? - kérdezték a többiek
- Még nem ültem rajta, de nagyon hasznos állat a sivatagban.
Semmi perc alatt megkaptak mindent és még kicsit bágyadtan is az alkoholtól, de a hajnal kezdetével nekivágtak a sivatagnak.

Végre újra úton vagyunk, de a sivatagban sem lesz jobb