8. Rész - Sivatagi út

Három napja baktatunk, valaha is kijutunk?

- Sophie mikor érünk oda, már 3 napja megállás nélkül csak megyünk. - panaszkodott Lina
- Kérlek ne nyafogj, mind fáradtak vagyunk. Inkább örülnöd kéne, hogy nem gyalog kell megtennünk az utat. De visszatérve a kérdésedre, gyalog egy hétig tartana az út, teveháton fogalmam sincs, de körülbelül 4-5 nap. - felelte Sophie
- De legalább a nehezén túl vagyunk. - mondta Amelia
- Egyébként sejtem milyen italt adtak nekünk a városban. - folytatta Sophie
- Mégis milyet? - kérdezte Lina
- Úgy hívják pálinka. Gyümölcsökből készítik és nagyon erős ital. Alkohol van benne, ami veszélyes is lehet az emberi szervezetre.
Amelia az emlékektől újra rosszul lett egy kicsit.
- Hát az biztos, hogy ha az életem múlna rajta sem innék abból többet. - jelentette ki, miután kicsivel jobban lett.
- Hát igen veszélyes ital volt, de nem csak a testre, majdnem szerelmet vallottam miatta Gourrynak. - gondolta Lina
- Filia, nem jössz közénk beszélgetni, nagyon csendben vagy ott hátul. - mondta Sophie
- Hát ez nem igaz, neked már ez is baj?! - veszekedett Filia
- Filia most már tényleg takarékra tehetnéd magad, Sophie csak próbál kedves lenni veled. - vágott közbe Lina
- Tényleg?! Ez az álnok kis megjátszós liba? Hát velem csak ne kedveskedjen! - ordította
- Ebből elég! Lehet, hogy ez a véleményed rólam, de attól türtőztethetnéd magad, ilyen magatartással szégyent hozol a fajtádra, pedig te vagy az utolsó élő közülük! - vágott vissza idegesebben Sophie
- Te kis csitri, ne merd még egyszer a szádra venni az arany sárkányokat, mert kitekerem a nyakad!
- Nem félek tőled! De intézzük el viszályunkat méltóságteljesen. Amint megérkezünk Reymo birodalmába kihívlak téged!
- Elfogadom a kihívásod és készülj arra, hogy a porba foglak döngölni!
- Majd meglátjuk.
- Helyes.
- Helyes.
- Helyes.
- Helyes.
- Hm. - és gőgösen elfordította a fejét Filia
- Hm. - Sophie is
- Ezeknek az agyukra ment a napfény. - mondta Gourry
- Most az egyszer igazad van. - felelte Zel - De a helyedben vigyáznék mit mondok, mert egy rossz szó és ezek ketten keresztbe lenyelnek.
A két lány szúrós tekintettel visszanéz, Zelgadis nyel egy nagyot.
- Hehehe, mi újság lányok?
- Hm. - mondták egyszerre és visszafordultak.
És ezután nem történt semmi érdekes. A lányok pukkadtak azért nem szóltak, a fiúk féltek azért nem szóltak és a Nap is tüzesen perzselt, a tevék is fáradtak az élelem is fogyott. Így hát mindenki jobbnak látja ha nem szól egy szót sem, hisz ilyen állapotban hamar elszabadulhatnak a kedélyek. Másnap viszont szerencsésen kiértek a sivatagból és mindenki barátságosan fogadta őket.
- Emberek, emberek! - kiáltotta egy férfi - Itt van Sophie kisasszony, meghozta a segítséget is most már megmenekülünk!
- Nahát Sophie milyen ismert vagy. - jegyezte meg Lina
- Igen ez már Reymo birodalma. - sóhajtott - Végre megérkeztünk.
- Sophie kisasszony nem óhajt a barátaival ebédelni, biztos elfáradtak a hosszú úton. - kérdezte egy asszony
- Köszönjük szépen, de sietünk a királyhoz, már biztos nagyon aggódik.
- Abban biztos vagyok, de legalább annyit engedjen meg, hogy a fáradt tevék helyett erős és gyors lovakat adjunk, meg persze élelmet és italt a további útra. - folytatta az asszony
- Bizony. - helyeselt a nép
- Hát rendben, de kérlek titeket igyekezzetek.
- Ez természetes - és már rohantak is. Addig a többiek leültek egy kicsit.
- Nagyon kedvesek ezek a Reymo-iak. - mondta Amelia - Otthon még velem sem bánnak ilyen jól, pedig hercegnő vagyok. Sophie elmosolyodott.
- Itt mindenkit egyformán kezelnek, szegényt, gazdagot. Úgyhogy békesség volt mindaddig amíg ez a szörnyű sárkány meg nem érkezett.
- És még háborútok sem volt soha? - kérdezte Zelgadis
- Nem. Azért van annyi követünk és kémünk, hogy információt szerezzünk más országokról és felkészüljünk minden lehetséges veszélyre. Idáig pár próbálkozásnál nem is jutottak a támadók többre.
- De a sárkányok erős népe ellen, a legnagyobb tudással sincs esélyetek. - hencegett Filia
- Mégis mért nem maradhatunk ebédre, ezek a kedves emberek ingyen is degeszre tömtek volna minket. - panaszkodott Lina
- Igen, mért nem maradhatunk? - kérdezte Gourry
- Hát ennek két oka is van. Nem érünk rá, a másik, ha itt királyi lakomát kaptok, akkor a palotában istenit.
- Meggyőző érv! - felelte Lina
- Sophie kisasszony itt vannak a lovak és az útravaló.
- Köszönjük szépen, akkor indulás!
- Jó utat. - kiáltotta mindenki. És már vágtattak is, bármelyik városon keresztülhallattak csak jó kívánságokat kaptak, így hát ha gyorsan is, de kellemesen telik az utuk, csak néha álltak meg egy kis pihenőre így hamar megérkeztek a fővárosba.

Csodás városba érkeztünk, és egy titokra is fényt derítünk.