9. Rész - Megtestesült álom

Rose városa az álmok otthona.

- Végre itthon! - kiáltotta Sophie. Amint a tömeg észrevette őket, azonnal köréjük gyűltek és szinte beráncigálták őket a palotába, olyan izgatottak voltak. Viszont az épületbe már nem mehettek be, így illedelmesen megvárták a kapuban amíg nem jön a király szónokolni. Bent egy cselédlány várta őket.
- Isten hozta önöket. Sophie kisasszony a király már várja önt, fenn van a dolgozószobájában.
- Nem a tanácsterembe kéne lennie?
- Nem tudok róla, én ezt az üzenetet kaptam. Önök pedig kövessenek, megmutatom a szobájukat.
A többiek idáig szóhoz sem jutottak a gyönyörű palota láttán, de a saját szoba hallatára boldogan követték a hölgyet.
- És idáig, hogy tetszik önöknek Rose városa? - kérdezte a lány
- Csodálatos város, és a birodalom is. Az összes ember rendkívül kedves. - mondta Amelia
- Bizony. - helyeselt Filia, egy ideje ez volt az első pozitív mondata.
- Ennek nagyon örülök. Itt is volnánk. Ezen az emeleten végig vendégszobák vannak. - a többiek csak ámultak, ahogy végig néztek a hosszú folyosón - Válasszanak maguknak szobát, de ne túl szétszórtan, mert igen könnyű itt eltévedni. Fürdőszoba van minden szobához és vacsora 7 órakor, akkor fogja önöket a király is fogadni. Addig azt csinálnak amit akarnak.
- Kiváló, köszönjük. - mondta Amelia
- Akkor én megyek is a dolgomra. Viszlát a vacsoránál.
- Viszlát. - mondták a többiek. Ezután a szabad idejüket főként, fürdéssel és pihenéssel töltötték, túl fáradtak voltak a városnézéshez. Nem sokkal a vacsora előtt újra megjelent a cselédlány.
- Elnézést.
- Igen? - kérdezte Lina
- Velem jönne, kérem? Szólok a barátainak is.
- Rendben.
Miután mindenkit összeszedett, elindultak és a szabó szobájába vezette őket.
- Mester úr itt volnának.
- Rendben, rendben. Remélem nem okozunk önöknek gondot azzal, hogy a királyi ruhakészletből kapnak öltözéket a vacsorához, de már nincs idő mindenkinek varrni egyet.
- Dehogy is. - legyintett Lina, aki már teljesen el volt varázsolva a hatalmas gazdagságtól.
- Akkor jöjjenek.
Két ajtó volt előttük. Az egyik mögött a női a másik mögött a férfi ruhák voltak. Temérdek szebbnél szebb ruha volt. A szabó ránézésre kitalálta mindenkinek a méretét így a megfelelő részlegbe vezette őket, így mindenki gyorsan megtalálta a neki legjobban tetszőt. Miután elkészültek az étkező terembe vezették őket, ahol már a király és nagy lakoma várta őket.
- Üdvözöllek titeket Rose városában . Köszönöm, hogy megtettétek ezt a messzi utat. - mondta a király
- Ugyan semmiség az egész, de hol van Sophie? - kérdezte Lina
- Jönni fog nemsokára, csak sokáig tart a cicomázás. Most jut eszembe, hogy be sem mutatkoztam, Mornond de Lamasse Reymo a nevem.
- Úgy tűnik a bemutatkozás késedelme önöknél családi vonás, felség. - jegyezte meg Lina. A király elnevette magát.
- Meglehet. De tényleg hol van már ez a lány? - felkelt kiment a lépcsőhöz és felkiáltott - Sophia hol vagy már?
- Rögtön megyünk, de tudod, hogy Garson milyen ha hölgyek is jönnek vendégségbe.
- Maradj már csendbe, még meghallják. - mondta Garson - Már kész is vagyok. Mehetünk?
- Persze. - felelte Sophie.
- Kérlek titeket csak illedelmesen. - könyörgött a király és visszament, asztal mellé. Sophie és Garson karöltve érkeztek és mindkettő nagyon ki volt öltözve.
- Szeretném nektek bemutatni a fiamat Garson herceget és a lányomat Sophia hercegnőt.
- MI???!!! - döbbentek meg - A lányodaaat???!!!
Sophie elkezdett nevetni.
- Hát ezt a cselt muszáj volt betennem az utamba, és úgy látom megérte.
- De az egész birodalom tudott erről? - kérdezte Lina
- Alaposak vagyunk ugye kisasszony? - kérdezte a király
Garson pedig odament Linához és kezet csókolt.
- Úgy tűnik megtaláltam a legszebb virágot a városban. - bókolt neki. Lina elpirult egy kicsit. - Megosztaná velem a társaságát? - Lina már teljesen zavarba jött a csinos fiú udvarlásától.
- Hát... rendben.
- Akkor lássunk neki az éteknek, mert a végén kárba vész. - mondta a király. Mindenki neki látott és csodák csodájára még Gourry is illedelmesen evett.
- És, hogy érzi magát Rose városában kedves Lina kisasszony? - kérdezte Garson
- Köszönöm jól. De honnan tudod a nevem?
- Jól informálódott nép vagyunk. - és rákacsintott
- Ha szabad megjegyeznem nagyon szép neve van a városotoknak. - mondta Amelia
- Az édesanyámról kapta a nevét. - felelte Sophie
- És ő most hol van? - folytatta a kérdezgetést
- Meghalt.
- Ó, sajnálom. Őszinte részvétem.
- Nincs semmi gond, már nagyon rég történt. Egyébként apám hol vannak a tanácstagok?
- Mindegyik hazament. Még nem mondtam el neked, de ahogy elutaztál nem sokkal rá a sárkány is elment.
- Ez remek hír.
- De nektek nem kell aggódnotok. Addig élvezitek vendég szeretetünket ameddig akarjátok és az ígért fizetséget is megkapjátok.
- Köszönjük szépen. - felelték. Tehát olyan hír jött amire nem számítottak, de talán jobb is így hisz nyugodtan hajthatták álomra a fejüket.

Másnapi programunk, Filiával tanulunk.