Étteremkritika



Ebben a cikkben két budapesti éttermet, a Tokyot és a Wasabit fogom összehasonlítani és bemutatni, mindkét helyen a running sushi nevezetű szolgáltatást vettük igénybe. A running sushi egy különleges rendszer, ahol az ételek futószalagon körözve közelítik meg az őket körülülő fogyasztót. A futószalagon két emelet van, az alsón sorakoznak a hűtött, a felsőn pedig a meleg ételek, amiket üvegbúra választ el a környezeti hőmérséklettől és egy kis ablakon keresztül juthatunk hozzá a finomságokhoz, ezt érdemes használat után mindig visszacsukni. Az ilyen típusú éttermeknek több előnye is van. Először is fix összegért korlátlan fogyaszthatunk a szüntelenül masírozó ételekből, így a pincérekkel csak akkor kerülünk interakcióba, ha az üres tányérjainkat akarják elvinni, vagy nekünk van valamiért szükségünk rájuk. Hátrány, hogy az innivaló nincs benne az összegben és az étel helyett is elkérik az árát. Másik előnye a helynek a szeparáltság. A négy férőhelyes asztalok jól el vannak különítve egymástól, így az apróbb bakizásokat, vagy a kulináris melléfogásokat, csak a közvetlen társaságunk fogja látni. Itt jön képbe a másik hátrány, miszerint az ételek nincsenek felcímkézve, igaz a népszerűbb fogásokat mindenki felismerni, de tényleg vannak olyanok, amiket csak zsákbamacska-módszerrel lehet tesztelni, aztán vagy ízlik, vagy nem. Ennyi bevezető után azonban térjünk, is a lényegre.

1. A helyszín
Tokyo: Először a Dózsa György út és az Ajtósi Dürer sarkán megbúvó Tokyo nevezetű étterembe tettünk látogatást. Igen jól van álcázva, mivel teljesen beleolvad a szürke kirakatok sorába, én is csak sokadik trolizásra szúrtam ki. Belépve egyből elénk tárult az ételfolyamot szállító futószalag, majd némi bizonytalankodás után a pincér megmutatta az asztalunkat. Maga a helyiség egy egyszerű belvárosi büfére emlékeztetett, csupán a futószalag tetején díszelgő porcelánbabák nyújtottak némi keleties hangulatot.
Wasabi: A wasabinak több étterme is létezik Budapesten, mi egy különleges szülinapi akció miatt a Budán találhatót választottuk. A szentendrei HÉV-től csupán pár perc séta után elénk tárult egy modern, sötétített üvegű épület, elsőre nem is tudtuk be merjünk-e menni ilyen flancos helyre. Végül elhatároztuk magunkat és beléptünk a pincehelyiségbe kiépített étterembe. A wasabi belül is nagyon stílusos volt, természetes megvilágítás helyett a falak és a lámpák vöröses fénye nyújtott intim környeztet. Természetesen az ízlésesen elszórt keleti dísztárgyak sem maradhattak el. Itt már nem volt gond az asztalkéréssel, habár hiányoltam az ázsiai pincéreket.

2. Sushi
Tokyo: A hűtött, alsó emeleten köröztek a sushik. A makikon (algalapba tekert kis henger alakú falatkák) szemmel láthatóan próbáltak csalni és hal helyett javarészt olcsóbb zöldségfélékkel töltötték meg őket. Mindenesetre nagyon tudtam értékelni, hogy a wasabi finoman a rizsbe volt keverve, ugyanis nem vagyok oda az ízéért és a mártogatós módszerrel mindig túl intenzívre sikerül a dolog. A nigirivel (téglalap alakú rizságyon egy szelet halacska) már nem volt probléma, az éhes szájakat elhalmozták lazac, tigrisrák, surimi és tintahalas feltéttel.
Wasabi: Az egyszerű makikon itt is próbáltak csalni és jobbára zöldségeseket készíteni, ám kompenzálásként nagyobb mennyiségben érkeztek a futószalagon és több különleges tekercs is megmutatkozott közöttük, néhányan mutatós kis hajón utaztak. A nigiri tekintetében nem volt különbség.

3. Tengeri Herkentyűk
Tokyo: Ritkább hullámokban érkeztek a drágább herkentyűfélék, mint szerettük volna. Említésre méltó a kagyló, ami héjában utazva valamilyen szószban pácolódva isteni leveses élményt nyújtott. Van még továbbá rántott rákolló, ami puha és omlós ráadásul nagyon finom, őt követi a rántott garnéla, ami azonban eléggé olajosra szokott sikerülni. A garnélákat szervírozzák még nyárson valamilyen csípős fűszerrel megspékelve, sülten, illetve hidegen, szintén valamilyen szósszal átitatva, ám utóbbi kettő hátránya, hogy magunknak kell eltávolítani a páncélt, hogy a mennyei husikához juthassunk. Ezeken kívül még nagyon sokféle – kevésbé odaillő- főételnek számító fogás található, mint a csirkeszárny, vagy a mirelit osztályon beszerezhető sajtos pulykamell és hagymakarika, nem beszélve a kínai étkezdékre jellemző édes-bundás csirkékről. Ezekre természetesen nem vesztegettük a drága gyomortérfogatot.
Wasabi: Szemmel láthatóan több herkentyűhöz volt szerencsénk, mint a Tokyoban nem kis örömünkre. A rákollónak itt sem akadt párja és a bundázott garnéla sem volt olajban tocsogós. A kagyló azonban másféle szószba volt áztatva, ami egyáltalán nem ízlett, így kénytelem voltam kerülni ezeket a falatokat. Itt is felbukkantak nem teljesen odaillő dolgok és kimondottan furcsaságok is, amiből néhányat sikerült megkóstolni. Ilyenek a különböző színben pompázó levesek, amik nem voltak olyan szörnyűek, mint a hosszas vacillálás során gondoltuk, ízre leginkább különféle gyümölcslevekre hasonlítottak. Ha kezdesz kifogyni az innivalóból, de sajnálod újabb körre a pénzt, nyugodtan fordulhatsz ezekhez a szmötyikhez és a lédús gyümölcssalátákról se feledkezz meg.

4. Desszert
Tokyo: Oda meg vissza voltam a mochitól, amiből nem volt hiány ugyanis valamiért egyedül én ettem belőle. A tökéletesre formált fehér kis gombócokban ott bujkált a meleg és lágy szójababkrém, ami kellőképp édes számomra - értsd nem az. Némelyiknek még szemecskét meg nyuszifüleket is csináltak, kawaii! A mochin kívül még valamiféle kókuszreszelékbe mártogatott pudingkockát is kóstoltunk, ami szintén finom volt.
Wasabi: A mochi iránti elvárásaimat sajnos meg sem közelítette. A hagyományos gombócok helyett valamilyen apró golyócskák voltak, ráadásul szójabab helyett mintha mákkal lett volna megtöltve. Ezt a traumát képtelen lévén kiheverni inkább másféle édességek felé kandikáltam. A kókuszreszelékes puding háromszög alakú változata itt is megtalálható volt, továbbá fincsi tavaszi tekercsnek kinéző epres és csokis palacsintát is ettünk. Az itteni kedvencem azonban egy mandulával borított túrógolyó volt, eperöntettel nyakon öntve. Ki ne hagyjátok!

5. Konklúzió
Tokyo: Leginkább árbarát hely, ha tudtok hétköznap ebédidőben menni. Az ételek minőségével összességében nem volt baj, a nagyon oda nem illő falatokon meg jót lehetett mosolyogni.
Wasabi: Érezhetően jobb volt a konyha, ám az eredeti összeghez mérten nem biztos, hogy jobb az ár arány értéke. A szülinapi akciót igénybe véve azonban pofátlanul olcsón jöttünk ki, így aztán körmünket rágva várhatjuk, hogy megint idősebbek legyünk egy évvel.