Nagyszerű Randevú

Egy verőfényes nyári napon, mikor a növények színes virágba borulnak és az emberek szerelembe esnek, csupán egy ember - vagyis inkább ország - örvendett annak, hogy egyedül bóklászhat a forgalmas sétálóutcán. Poroszország volt az.
- Kesesese~ Micsoda nagyszerű nap, hogy jól szórakozzak saját nagyszerűségem társaságában. Nincs is ennél jobb!
- Pyo-pyo.
- Mi ez a hang? - lepődött meg - Úgy hallatszott, mint egy kismadár, de nem látok sehol egy fát vagy fészket, ahol megbújhatna. - Némi fürkészés után megunva a dolgot vállat vont és továbbhaladt, mígnem kiabálásra lett figyelmes egy gyérül összeeszkábált stand mögül.
- Jöjjenek és vegyenek kaparós sorsjegyeket, csodás nyereményeket lehet nyerni, a befolyó pénzt pedig jótékony célra fordítjuk!
- Nahát, a csodás igazán jól áll nekem, nézzünk jobban utána a dolognak! - biztatta magát
A vékonyka hang irányába vette az irányt mire megpillantotta a stand mögül éppen csak kilátszódó matrózruhás kisfiút.
- Sealand, te meg mit keresel itt?
- Ne bámészkodj, ha nem vásárolsz germán fiú! Épp fontos küldetésben vagyok, hogy elég pénzt gyűjtsek, és végre elismerjenek országként.
- Értem, akkor sok szerencsét. - Már indulni készült, mire Sealand ingujjába markolva visszatartotta.
- Kééérlek vegyél egy sorsjegyet, neked nem nagy dolog, nekem viszont szörnyen fontos lenne, ráadásul még nyerhetsz is velük! - A hatalmas kék szemekben egyszerre könnycseppek csillantak meg. Gilbert ezt már nem tudta elviselni és megesett rajta a szíve, habár magának - vagy bárki másnak - sohase vallotta volna be.
- Rendben, veszek egyet.
- Köszönöm. Parancsolj, adok hozzá egy érmét, látod, ilyenre tervezném, ha lenne saját pénzem.
- Persze-persze. - Heves kaparásba kezdett, mire apránként az egyik mező közül kezdett kirajzolódni nyereménye: Két jegy a vidámparkba.
- Gratulálok! Itt a két jegy, öröm volt veled üzletet kötni. - Elégedett vigyorral figyelte a nyereményével nem túl elégedetten távozó férfit - Ühühü - kuncogott és egy kis tégelyt vett elő zsebéből. - Ennek a műkönnynek mindannyian bedőlnek, ostoba kis fészekfejű.

- Két jegy a vidámparkba, mégis mit kéne kezdenem ezzel? - Egy sóhaj közepette szárnyalni kezdtek gondolatai. - Mivel kettő van valakit el kéne hívnom magammal, de kit? Westot... Nem, a mogorva képével még azt hinnék, hogy eltévedtünk és temetésre igyekszünk. Ausztriát... Isten ments, hogy egész nap a pösze sznobizmusát hallgassam, az agyamra is menne. Miért nincs belőlem még egy, biztosan remekül kijönnénk egymással... - Mintegy valamiféle jelre várva körültekintett a sétálóutcán, ahol mindenfelé párocskákat látott kézen fogva sétálni. - Szóval lányokkal szokás ilyen helyekre menni. Akkor viszont nincs más választásom... - Már a gondolattól is görcsbe állt a gyomra. - el kell hívnom Magyarországot.
A terven felbuzdulva hazasietett és bősz levélírásba kezdett.
"Drága Magyarország, mélységesen leköteleznél..."
- Franc, mi ez a maszlag, én ilyet nem mondok!
"Hé Magyarország, ha van merszed kiállni ellenem gyere el a vidámparkba, vagy az egész világ előtt kikürtölöm milyen betoji csirke is vagy te!"
- Ettől meg biztosan szörnyen bepöccenne, ne feledjük, egy vérszomjas amazonnal van dolgunk, jobb vigyázni.
Még egy sor sikertelen próbálkozást vágott a szemetesbe, mire megelégelte a dolgot.
- Jó, akkor találjuk ki azt, hogy írjam alá. Gilbert vagy Poroszország, nem is tudom, lehet ha meglátja a nevem el se jönne. Megvan! - pattant fel székéből egy ötlettől felvillanyozva. - Úgy írom meg a levelet, mintha a titkos hódolója lennék. Utána, már ha a kapuban otthagyna is megérné azért az arckifejezésért, amit akkor fog vágni, mikor meglátja ki is az valójában!
"Kedves Magyarország,
Már régóta foglya vagyok kecses alakodnak, selymes hajadnak és smaragdzöld szemeidnek. Kegyelmezz meg azzal, hogy velem töltesz egy napot a vidámparkban vasárnap. Találkozzunk a bejáratnál 10 órakor.

A Te titkos hódolód

Ui: Nem vetem meg a yaoit."
- Ha erre nem harap rá semmire!

A levelet postagalambra kötötte, a hatás kedvéért egy szál muskátlit is tűzött hozzá, majd útjára engedte a madarat. Gyors szárnycsapásokkal sietett címzettje ablakához. Magyarország meglepetten olvasta a levelet és rögtön legjobb barátját - egyben barátnőjét - hívta fel.
- Szia Feliks! Mi újság veled?
- Pusszancs szívem, mi ez a totál depis hang, pasi van a dologban?
- Tudod a szokásos, Roderich-hel megint összevesztünk. Nem képes elfogadni, hogy többre becsülöm Kodály Zoltán munkásságát Liszt Ferencénél. De én akkor is a népdalokat szeretem, mert lehet őket énekelgetni. Meg hát itt van ez a levél...
- Milyen levél? - kíváncsiskodott.
- Meghívó a vidámparkba, egy bizonyos titkos hódolómtól.
- Pssssssssz, csak úgy sistereg a levegő! Totál el kell menned, rád fér végre némi szórakozás.
- Szerintem átverés az egész.
- És akkor mi van, még mindig totál jobb, mint gatyát foltozni!
- Igazad van.
- Melyik napra szól?
- Vasárnap, 10 óra.
- Jó majd reggelről átugrom kicsinosítani téged. Most viszont le kell tennem az én Toris cicám vár ebédre. Puszcsi, pápá.

A "N" napig Erzsébet rengeteget évelődött a dolgon. Kíváncsi volt a titkos hódolójára, de csalódott már annyit a férfiakban, hogy mégse izgassa annyira a dolog. A kérdés aznap reggel döntetett el, amikor Lengyelország robogott be a házába, hogy erőszakosan kicsinosítsa és elhurcolja a randevú helyszínére. A kapuban aztán magára hagyta a lányt, de tőle várható módon a távolból követte figyelemmel az eseményeket egy fényképezőgéppel a kezében.
Magyarország feszengve figyelte a körülötte lévőket lehetséges titkos hódoló alany után kutatva. Nem is kellett sokáig várnia - habár utólag lehet inkább ezt az opciót választotta volna - mire megjelent előtte az albínó szokásos önelégült vigyorával.
- Remélem nem sóvárogtál sokat utánam - kacsintott.
- Azt ne mondd, hogy te küldted azt a levelet!
- Tudtam, hogy nem fogsz tudni ellenállni nekem.
- Csak, mert nem tudtam, hogy TE vagy az! Akkor szia! - intett és sarkon fordult.
- Várj már, beszéljük meg a dolgot, mint férfi a férfival!
A teret egyszerre halotti csönd töltötte be, érezni lehetett, amint dühtől és félelemtől izzott a levegő. A semmiből egy serpenyő bukkant elő.
- Mit mondtál? - morajlott egy túlvilági démon hangja Erzsi szájából.
- Ma-Ma-Magyarország... - nyelt nagyot. - én nem úgy értettem! Tudom, hogy nincs péniszed és soha nem is volt! Lány vagy oké, LÁNY, úgyhogy térj vissza az élők közé!
- Hazudsz... Add vissza a drága földeket!
- Higgy már nekem! Pont azért hívtalak téged, mert ilyen helyre csajokat szokás vinni. És hát te vagy a legjobb csirke a környéken... - tette hozzá pironkodva.
- Igazán? - váltott ismét emberi hangnemre. - Ez esetben megszánhatlak és veled tarthatok.
- Szóval tényleg nem tudsz nekem ellenállni. - vigyorgott.
- Ne húzd ki a gyufát!
- Igenis! - fogadott szót a félelemtől vezérelve. - Majd elfelejtettem, hoztam neked valamit. - zsebében kezdett matatni - Furcsa, nem találom, pedig biztos vagyok, hogy idetettem.
- Pyo-pyo! - rebbent kezébe a kiscsibe csőrében egy szál muskátlival.
- Nahát, milyen helyes kismadár és nála van a virágom. Milyen szerencse, hogy épp erre járt.
- Gilbert, ez a csibe mindig a fejeden szokott trónolni.
- Tényleg?
- Ne mondd, hogy eddig nem vetted észre!
- Nem én! De tetszik ez a kismadár, legalább olyan menő, mint én. Biztosan sasfióka! Rendicsek, kishaver lakhatsz a fejemen, amíg fel nem nősz. A neved pedig legyen nagyszerűségem után Gilbird!
- Nagyszerű. - sóhajtott unottan - Bemegyünk még ma?
- Persze, egy pillanat. Maradj nyugton kérlek. - a virágot óvatosan a lány hajába tűzte, majd akár egy festő, elégedetten szemlélte alkotását. - Egyből nem vagy olyan ijesztő.
- Idióta! - vágta rá durcásan, majd bementek.

Magyarország sértődöttsége odabent sem oldódott. Kínos csönd övezte őket miközben a nevetéstől és sikításoktól hangos parkban sétálgattak. Gilbert zsebre tett kézzel bámészkodott, míg Erzsébet maga elé tekintve ballagott mellette a kellő távolságra ügyelve. Egyikük sem tudta, mivel oldják fel a helyzetet. - Hölgyeim és Uraim-aru! Itt a kihagyhatatlan lehetőség, hogy kipróbálják ügyességüket és megnyerjék ezt az imádnivaló plüss panda-arut!
- Panda~ pandaaa pandaaa... - visszhangzott Poroszország fejében a játék mackó aranyos kiáltozása. Rózsaszín ködfátyol borította be elméjét, nem látott mást csak a pandás plüsst. Szeme csillogott, arca kipirosodott, ajkai kiszáradtak az extázistól.
- Meg kell szereznem! - határozta el magát ám egyből ráeszmélt talán jobb lenne a cuki dolgok iránti imádatát továbbra is titokban tartani. - Vagyis látom rajtad, hogy szeretnél egy ilyet! - bökte oldalba partnerét erőltetett nevetés közepette. A lánynak tiltakoznia se maradt ideje, Gilbert már a pultnál hallgatta a játék szabályait.
- Ha sikerül két dobással eldöntened mindegyik üveget a toronyból tiéd a mackó-aru. - ismertette Kína lelkesen a tennivalót
- Piskóta - vágta rá önbizalomtól túlfűtve. Kezébe fogta a labdát és eszeveszett koncentrációba kezdett. A medvére pillantott, majd összeráncolt homlokkal az üvegeket kezdte méricskélni. Felmérte a távolságot, a labda súlyát, a szél erősségét. Végül lassan felemelte karját és érthetetlen német csatakiáltások közepette eldobta a labdát. A körülötte lévők kétkedve figyelték a jelenetet, de legnagyobb meglepetésükre Poroszország egy dobással tarolt.
- Vagány! Egyből lesöpörtem mindent! Ki a nagyszerű, ha nem én?! - ropta győzelmi táncát.
- Itt a nyereményed-aru - adta át a pandát, amit a férfi egyből megölelgetett. Az idillt Magyarország köhintése zavarta meg
- Nem úgy volt, hogy ezt én kapom?
- Természetesen, tudod, kinek kell egy ilyen lányos holmi. - váltott rögtön érdektelenre és átnyújtotta a játékot, habár nehezére esett elengedni
A vidámpark ezen részén még rengeteg ehhez hasonló bódé sorakozott, amiket rejtélyes módon mind Kína vezette és velük párhuzamosan haladva ajánlgatta az újabb és újabb kihívásokat. A főnyereményt továbbra is az imádnivaló panda ikertestvérei alkották, így Gilbert nem tudott ellenállni és újra meg újra belesett ugyanabba a csapdába.
- Viszek egyet Németországnak is - jött az átlátszó kifogásokkal. Órákon át itt vesztegeltek, míg a porosz ki nem próbált mindent és csak az erőpróba maradt hátra. Magyarország már ki sem látott a tengernyi panda mögül, mivel Gilbert mindet az ő kezébe nyomta, hogy tartsa őket. Kezdte egyre inkább elveszteni a türelmét, így mielőtt a férfi lesújthatott volna kalapácsával az erőmérőre egy párduc sebességével ugrott elé és csapott oda serpenyőjével. Az ütés erősségétől a műszer teljesen kiakadt és tönkrement. Erzsi az erőfeszítéstől zilálva meredt Gilbertre.
- Csináljunk már valami mást!
- A pandáim! - rohant a földre hajított játékok segítségére
- Majd Kína vigyáz rájuk, ugye?! - villantotta meg előtte serpenyőjét ellentmondást nem tűrően.
- Mindent a vásárlóért-aru! - felelte készségesen.
- Akkor menjünk! - ragadta meg Gilbert gallérját és vonszolni kezdte maga után.
- Magyarország hová megyünk?
- Elegem van belőled, ha randira hívtál legalább szólíts a rendes nevemen!
- Jó... Szóval, hová megyünk E-E-Elizabeth? - nyögte ki nehezen.
- Magyar vagyok, az Erzsébetet szeretem.
- Én meg porosz, így nem tudom kiejteni a magyar változatot!
- Hagyjuk. Egyébként kérdésedre a válasz, a hullámvasúthoz.

A monumentális faszerkezetet kerekek zörgése és az emberek vidám sikolya övezte. Gilbert gyanakodva figyelte a szórakozásnak eme szokatlan és vad formáját. Nem értette mi élvezetes lehet abban, hogy halálra rémül az ember miközben lefelé suhannak. A kijáratnál azonban az emberek felkeltették az érdeklődését, és hallgatózni kezdett.
- Fantasztikus volt!
- Először, majd kiugrott a szívem a helyéről, de az aztán nagyszerű érzés volt lesiklani a semmibe!
- Menjünk még egyszer!
Még elcsípett pár beszélgetést mire elhatározásra jutott.
"Fantasztikus, nagyszerű, király, menő, csúcsszuper nekem való kell, hogy legyen!"
- Liza, gratulálnom kell, amiért sikerült nagyságomhoz méltó szórakozást találnod. - ismerte el a lány választását.
- Vegyél lejjebb az arcodból. - felelte ingerülten és befurakodott a sorba
- Úgy hallottam, elől a legizgalmasabb ülni. - igyekezett frissen szerzett tudásával oldani a feszültséget.
- Remek.
- Mutass már némi érdeklődést, nem te akartál kezdettől fogva felülni?
- Csak úgy mondtam valamit, hogy végre szabaduljunk a bazársortól.
- Mi az, félsz a hullámvasúttól? A kemény harcos mögött valójában egy félős cica lakozik? - imitálta egy macska karmolászását cukkolás közben
- Te teljesen hülyének nézel? Szembeszálltam már Törökországgal, Oroszországgal, pont egy ilyen hülye játéktól fogok megijedni?! Gyere, mi következünk! - ragadta meg a kezét. - Itt legelöl, ahogy kívántad.
Az ülések hamar megteltek utasokkal, majd a kocsik csikorogva elindultak. Lassan kaptatott fel az emelkedőn, mintha csak a feszültséget akarná fokozni a nagy kivégzés előtt. A magasság az emberek izgalmi szintjével párhuzamosan emelkedett, mígnem elérték tetőpontjukat és nem maradt út előttük. A zuhanás előtti pillanatban a csendet csupán egy félénk csipogás törte meg Gilbert hajába burkolózva, aztán felhangzottak a sikolyok, amint a kocsik leszállópályára álltak. A sebesség mámora és a szél süvítése lovas múltjára emlékeztette Magyarországot, ezzel visszahozva arcára a mosolyt. Poroszország elégedetten konstatálta a helyzetet, ám hirtelen egy sárga folt libbent el szeme előtt. Egyből tudta baj van és a folt után pillantott. Gilbird zuhant lefelé eszméletlenül és az alattuk futó sínek között kötött ki.
- Gilbird! - kiáltott és habozás nélkül utána ugrott.
- Gilbert mit művelsz?! - hajolt ki rémülten.
Az albínó szintén az alattuk lévő síneknél landolt nem messze madárkájától. Legnagyobb félelme beigazolódott, mert a következő vagon éppen feléjük tartott. Azonnal cselekednie kellett különben mindketten itt vesznek. A még mindig eszméletlen Gilbird-öt ingzsebébe csúsztatta, majd derékszíja segítségével mászni kezdett az egyik főgerendán lefelé. Erzsébet idegesen mászkált kocsijában ide-oda, hogy szemmel tarthassa kísérője hősködését. Minden egyes centinél kő esett le a szívéről, ahogy Gilbert magabiztos mozdulatokkal haladt lefelé. Mikor a férfi épp két gerendán állva tartott némi pihenőt ért hozzá a legközelebb vagonjuk. A kocsivezető bőszen kiabált neki, hogy maradjon, ahol van nemsokára odaérnek és felhúzzák. A nadrág azonban öv nélkül nem bírta tovább a megpróbáltatásokat Poroszország pedig szabad kéz híján nem tudta elejét venni a tragédiának. Az egész vidámpark szeme láttára - mivel csinos tömeg csődült oda híre hallatán - csúszott le nadrágja megvillantva nemcsak izmos combjait, de apró wurstokkal tarkított boxerét is. A szégyentől halvány arca most vörösen pompázott és alig várta, hogy felszívódhasson innen. Végül megérkezett a felmentő sereg és szótlanul visszaült helyére - immáron nadrágját visszahúzva - várva szomszédja csípős megjegyzéseit. Legnagyobb meglepetésére viszont nem ez történt.
- Nagyon bátor voltál - mondta elismerően és egy csókot nyomott arcára. Mielőtt Gilbert bármit reagálhatott volna a gesztusra, halk csicsergés hallatszott zsebéből - Hál istennek, hogy jól vagy! - puszilgatta meg a jószágot is. - Ránk ijesztettél rendesen! Biztos megéheztél ebben a nagy izgalomban, majd veszünk neked pattogatott kukoricát, ugye Gil?
- Pe-persze, - felelte még mindig a meglepettség hatása alatt, ám a pozitív fordulaton felbuzdulva - Erzsi. - tette hozzá vicces akcentussal

A nap további része békességben telt el. Leszállva a hullámvasútról Poroszország nevetség tárgya lett, de Magyarország gyorsan elejét vette a dolognak és védelmére kelt serpenyőjével, így jaj volt a legapróbb megjegyzés elhintőjének is. Az öv szintén visszakerült a helyére Gilbird pedig mostantól biztonságos helyről élvezhette a többi attrakciót. Végül miután teletömték magukat popcornnal és vattacukorral, Gilbert jó lovaghoz méltóan hazakísérte partnerét, majd ő is jókedvűen hazasétált. Otthon Németország fogadta, felettébb furcsa mód halvány mosollyal az orra alatt.
- Üdv itthon bátyó, kérsz vacsorát?
- Nem kösz, teleettem magam.
- Láttam jól telt a randid ma Magyarországgal. - jegyezte meg.
- Tessék?! Mégis honnan tudod, vagyis veszed, hogy randiztam, pont vele! - legyintett.
- Az egész fent van Lengyelország blogján, képekkel együtt.
- Hogy Oroszország festené feketére a házát, annak a szőke légfejű majomnak! - szitkozódott és a laptophoz rohant, amin az említett blog volt megnyitva főcímképként az ő boxeres fényképével. TÖRÖLD EZT A BEJEGYZÉST MOST AZONNAL!!! - csapkodta a billentyűzetet miközben hozzászólását gépelte, azonban tekintete megakadt egy másik kommenten.
- Fantasztikus nap volt, valamikor megismételhetnénk Gil! Köszönöm a rengeteg pandát is, alig férek el tőlük az ágyban. :)
Dühe pillanatok alatt elpárolgott. Elégedett mosollyal törölte üzenetét és mentette le a közös képeiket.
- Talán mégse olyan ostoba ez a rózsaszín madárijesztő.