6. rész - The Suspicion in the Directors Room

(A kép fölé téve az egeret plusz megjegyzéseket olvashattok)


Hm... a hatodik rész.
Az igazgatói irodában egy kis titkárnő-igazgató románc alakul ki, csak éppen a nemek fordítottak. Sommer, a számomra iszonyatosan ellenszenves sunyi kis dög, sikeresen elcsábította az esetlen, mint kiderült álszent igazgatónőt és megtréfálva őt titokban rendelést küldd a kávézóba. Természetesen a 3 tanonc Ascoeur, Q-Feuille és Di-Air viszik gyanútlanul a kávét, némi küldetés reményében. Az igazgatónő kellőképp meglepődve és fülig vörösen fogadja őket, Sommer igyekszik segítségére lenni, ám egyben provokatív mozdulatokat is tesz, kiváltva ezzel a lányok gyanakvását. Úgy döntenek a dolgok végére járnak és Ascoeur felturbózott erejével az iroda függönye mögé teleportálnak. Az igazgatónő vagy nagyon belemelegedett a dologba, vagy csak süket, mert nem veszi őket észre az általuk keltett hangzavar ellenére (Sommer más tészta, neki eleve ez volt a célja), így a lányok fülig vörösen nézhették végig első korhatáros "filmjüket". - Egyébként, ha engem egy pasi ribancnak vagy kurvának nevezne akár szeretem, akár nem tuti szép nagy pofont kapna tőlem. Ennyit az igazgatónő tartásáról. - Di-Air a többiekhez képest jól tűri a látványosságot, a legaranyosabb amikor megkérdezi a lányoktól, hogy nektek nincs melegetek, mivel Hiver igazgatónőn addigra ruha se volt. xD A másik kettő már az orgazmus szélén sikongatott, ezzel sikeresen felfedve ittlétüket. A szarból Sommer húzza ki magukat, mikor azzal a fedőszöveggel jön, hogy mindez gyakorlás volt egy bűvésztrükkre, természetesen a csók azt a célt szolgálta, hogy felturbózza az igazgatónő erejét és bátorságot öntsön belé. Hihető... hülye, aki ez beveszi, de hát új ES-eink már csak ilyen papucsállatka agyszinten vannak.

Az epizód második felében egy másik "kedvencem", a yaoi kerül középpontban. Alisa elviszi a többieket egy Say You! nevezetű kávézóba, ahol yaoi filmeket vetítenek és a befutni készülő seyuutanoncok adják hozzájuk élőben a hangjukat. A fiúk pincérként is igyekeznek a vendégek kedvében járni, hisz a közönség kedvence kapja a debütálás jogát. A helyről még ennyit megjegyeznék: egyáltalán nem akarom tudni Peddy teje alatt mit szolgáltak fel Di-Airnek. Szegény TAMA az egyetlen, aki próbál küzdeni a fertő ellen, végül Di-Air csókját használja fel és egy szexi bishounen alakját ölti magára, hogy szembeszálljon velük. Külcsínben és hangszínben könnyen leveri őket, ám bajok vannak mikor szinkronra kerül a sor, hisz a szókincse kifogy a Tamázásban. Mindeközben a pincér fiúk helyzetüket féltve, méreggel próbálják kiiktatni a versenyből, csak nem számolnak egy aprócska ténnyel, miszerint nem emberrel van dolguk, így a méreg hatásaként TAMA fél perc alatt a földdel teszi egyenlővé a kávéházat.

Mi a véleményem erről az epizódról? Az első benyomás eléggé feldúlt: Mégis mi ez a szar pornóáradat? És ezt meri valaki a Kiddy Grade folytatásának nevezni? Nekem szakad le a pofámról a bőr, hogy ilyet egyáltalán forgalomba hoztak! Ezzel csak az első évadot szégyenítik meg...
Második nekifutásra, sikerült tárgyilagosan hozzáállnom a dologhoz, ettől függetlenül ez a rész továbbra is szar maradt és nevetnem kell, amiért én még az első epizódon voltam fennakadva milyen szánalmas a története. Az epizód első fele akár egy olcsó pornótörténet alapjául szolgálhatna: az igazgatónő a titkárral hentereg miközben néhány nem kívánt vendég kilesi őket. Komolyan már csak az aktus meg a lányok maszturbációja hiányzott az egészből, a sikongatás úgyis adva volt. Főleg, hogy ez még nem is lett volna olyan gáz, mint az amikor az epizód második felében a készséges pincérbácsi az ondójával itatta meg Di-Airt... No komment. Ez még az Elfen Lied mangáját is übereli, pedig abban sincs hiány beteges emberekből. Az, hogy az általam utált yaoi volt a második félidő témája, könnyedén lepattant rólam, a környezetem eléggé hozzászoktatott, de így se fogom sosem megérteni mi olyan jó benne. Azt a kevés csinos és érzéki srácot hagyják már meg a nőknek. Szóval a Kiddy Girl-And ezzel végképp leírta magát nálam, azonban aggodalomra semmi ok, ettől függetlenül folytatni fogom a kritizálást, reménykedve, hogy a készítők a továbbiakban megkímélnek és nem lesz több ilyen.