Május 26. - Breathe és Mondocon

Breathe és Mondocon
Jelentem halálos egy hónapon vagyok túl és csak most jutott arra időm, hogy vegyek némi levegőt és életjelet adjak magamról. Dolgozat, dolgozat hátán volt, ha valamelyikre 3 napot tudtam tanulni már luxusnak számított, de sikerült a rövid távú memóriámat megedzeni, így ha izomerőben néznénk a kapacitását már kamionokat húzogathatnék :D A leghalálosabb a múlt hét volt, sikerült letudnom mind a 4 faktos tárgyamat, amikre tényleg csak 1-1 napom volt felkészülni ráadásul valami torokgyulladásos takonykór is magával ragadott tehát teljes volt a kéjmámor. Az eredményeim eddig elég frankók részleteket majd a féléves beszámolóban kaptok, annyit előzetesnek, hogy még 3 vizsgám lesz és június 23-án végzek ha minden igaz, szóval már nem olyan para és több szabadidőm lesz ;)

Frissítéssel nem szolgálok, helyette kaptok a mostani Mondoconról egy beszámolót, hogy valami animés tartalma legyen a bejegyzésnek:
2011. 05. 14. - Mondocon Tavasz
Koránkeléstől nyűgösön döcögtem egy felhős reggelen megszokott útvonalamon a Keleti pályaudvar felé. Még volt időm a vonat érkezéséig ezért némi élénkítőszer után néztem. Kinek a pap kinek a kávé én az aluljáróban egy duplacsokis muffinnal leptem meg magam, örömömet jelezve a Nap is egyből kisütött. 8-kor befutott az idény conszüze, Kei-chan személyében, majd a 2-es metróra pattanva az Örs vezér tere felé vettük az irányt - a majomtelepátiának köszönhetően Ivcus és Kata véletlenszerűen csatlakoztak hozzánk a Stadionoknál. Az Árkád egyik jól bevett mosdójában a lányok részéről megtörtént a cosplaybe bújás, én csak egy debilképű pikachut aggattam magamra, hátha egy idióta puruttyás megint odavetődne és megkérdezné miért öltöztem pikachunak :D. A 100-as busz tömve volt és mivel akkor még nem tudtuk, hogy a Corabusz volt valójában conbusznak álcázva gyalog vágtunk neki az útnak. A festői táj no meg némi tévelygésnek hála megkapta a Haláltúra 2 - Gettó version címet. Mire odakeveredtünk természetesen megtermett sor várt minket, de egyetlen nagy előnye a hajdani MAT-os Animeconnal szemben, hogy ez a sor haladt!!! Azért a fél-egy óra sorbanállás sem telt eseménytelenül, láttuk a Moonlight Meido szellemét és néhány IQ betyár csajt is sikerült "kitúrnunk" előlünk. A kapunál ismét megcsodálhattam a Mondocon nyulas logoját, ami még mindig förtelem és egy kapzsi zsíros sumós yakuzatagra emlékeztet (ezzel hűen tükrözve az egész Mondo arculatát). Odabent megtettük a szokásos vásárlókörutat, most elég erős volt a választék még szerencse, hogy az évek során kifejlesztettem némi önuralmat mielőtt a bankkártyámhoz nyúltam volna. Mindenesetre beszereztem a Hetalia 3. kötetét (Nana 8. sajnos nem volt), egy Poroszországos kulcstartót, kézzel készített majmos fülbevalót (voltak nagyon cukiságok) és persze az elmaradhatatlan concsemegét 2 doboz Pockyt. Eztán beültünk a nagyterembe, ahol az már csak lenni szokott a földön ülve néztük végig a 4. Magyar AMV Rettenet és az aztán következő cosplay craftmanshiftet. Előbbiből nem sokat hallottunk, mivel végig sikongattak, bár utólag visszanézve néhány jobbat leszámítva elég híg a leve, de legalább volt. A cosplay hozta a szokásosat, voltak gagyik, akiket máig nem értek honnan van önbizalmuk a jelmezkészítés kategóriában indulni, voltak ámulatba ejtő darabok, meg voltak olyanok, amelyik animéből mindig szoktak lenni és annak ellenére, hogy nem láttam a művet már az összes szereplőjét kívülről fújom. Némi hátrány, hogy a zsűrizés keret, ami megadta az egésznek a versenyszerű komolyságát eltűnt és a műsorvezetők is látványosan unták az egészet. Ennek ellenére nagyon jó hangulatban telt a nap volt pár emlékezetes látványosság, mint a nyugdíjas cosplayes bácsi, aki mikor fényképezték diszkréten a háta mögé dugta a dobozos sörét vagy a cp verseny előtti nyilvános színpadi lánykérés! Úristen, a csávó mekkora nyálas beszédet tolt, gázabb volt a szitu, mint a németek az Álomháborúban, személy szerint nekem égett volna a képem a lány helyében, van ennél romantikusabb hely erre a célzatra. Továbbá a végefele megleltük Pasit, akinek az egója még mindig határtalan, ám évről évre rondább szegény, azért dokumentáltuk egy kép erejéig azok kedvéért, akik nem voltak ott velünk. Képekről jut eszembe, délután még csaptunk egy nagy Hetalia cp-fotózást én überprofiként fetrengtem a fűben a művészi fotók készítése érdekében. Tehát gyorsan eltelt ez a szuper nap, de szuper volt és Kei-channal búcsúzkodva átvettük a buldózerölelést is, aminek ha kedves az életetek sose álljatok a kereszttüzébe!

Itt a vége fuss el véle, aki nem hiszi járjon utána, majd még jelentkezem.