November 14. - PostFMP szindróma

Ezt a posztot a Full Metal Panic regényeknek szeretném szentelni, mivel kiolvastam az utolsó kötetet is. Röviden lebilincselő volt! Habár elhúzott egy teljesen más hangulatú komor és drámai irányba szerintem csak előnyére vált, hogy kinőtte a kezdetleges kliséit. A történetben rejlő misztikumok kibontakoztak rengeteg izgalmat szolgáltatva az olvasónak. A harcok még keményebbek lettek és már koránt sem volt biztos, hogy a jók győznek vagy egyáltalán túlélik e kedvenceink. Karakterfejlődés is akad bőven, a leglátványosabb Sousuke esetében volt, ezenkívül a szereplők szintén árnyaltabbak lettek, nem lehetett őket biztosan a jók vagy a rosszak közé sorolni ezzel nem egy fordulatot biztosítva. Ahogy egy színvonalasabb műtől elvárható világméretű filozófiai kérdések is megjelentek a végjátékban. Mindezek ellenére sikerült végig önmagához hűnek maradnia és megtartania sajátos báját, humorát. Végezetül pedig a fináléról, ami nagyban meghatároz egy történetet: nem akarom lelőni a poént, de teljes mértékben illet hozzá és kielégítően szívmelengető volt. Tehát az anime kedvelőinek csak ajánlani tudom, mert teljesen más élmény, ami biztosan pozitív nyomot hagy (leszámítva a tátongó űrt mikor rájövünk, hogy nincs tovább).

A reklám helye után jöjjön a frissítés az utolsó két kötet személyében: Always, Stand by Me (1. rész); Always, Stand by Me (2. rész). Ezenkívül írtam pár cikket Történelem, Hívójelek és Amalgam címmel. A többi manga feldolgozást egyenlőre pihentetni fogom, Érdekességek közé pedig már csak Arm Slave ötleteim vannak, amiket nehezebb a nyelvezet miatt fordítani, de azután már végleg végezni fogok az FMP! univerzummal - persze ezt már megcáfoltam párszor.