Január 29. - Egy állatorvostan hallgató naplója 3/XI

A mostani félév részemről elég nyomottra sikeredett, valami hiányzott belőle valami nem volt rendjén. Az órarend első ránézésre ígéretesnek tűnt tekintve, hogy pénteken egyáltalán nem volt órám és hétfőn is csak egy esti előadás, amire be kellett járni ezért bővelkedtem a hétvégékben. Ennek hátulütője azonban, hogy a kedd-szerda rendkívül zsúfolt és fárasztó volt. Ami a leginkább kínzott egész félévben, hogy az anatómia előadás egy napra esett a gyakorlattal, az anyagot meg egy délután nem lehetett megtanulni egy hét alatt pedig elvesztette a friss élményét az előadás és nem tudott rögzülni a boncolás során. Így a szerda estéken sokszor jöttem ki elkedvtelenedve, de azért voltak sikerélmények is. Lényegében a hetek elvesztették azt a jól berögzült ritmusukat, ami elengedhetetlen mozgatója a tanulásnak.

Tanulmányi szempontból szeretném külön kiemelni az anatómiát, amiből szigorlati félévünk volt az elmúlt 3 félév anyagából. Nem mondom mindenki tele gatyával várta és sokat kellett rá készülni, de minden percét megérte. Kedvenc témaköröm a hónalji idegköteg alias plexus brachialis lett, amit laikusok számára leginkább a spagetti tésztához tudnék hasonlítani persze hús zsír meg mindenféle cafatok közé ágyazva, feladata pedig a mellső végtag izmainak, bőrének beidegzése. Ez a kis szépség gyakorlati és elméleti vizsgán egyaránt megtalált engem mindkét alkalommal ötöst hozva a konyhára így egyből a szívemhez nőtt. A többi vizsgám is egész jól sikerült ráadásul még mindig UV mentesen:
- A bendőemésztés egyes kérdései - 5
- A betegvizsgálat és betegápolás alapjai - 5
- Agrárgazdaságtan - 4
- Állatorvosi biokémia - 4
- Állatorvosi élettan 2. - 3
- Állatorvosi hivatás - 4
- Állatorvosi röntgenanatómia - 4
- Anatómia 3. - 5
- Informatika - 5
- Sugárbiológia állatorvosoknak - 5
Az átlagom 4,15 lett, ami kevesebb, mint előző félévben, ez csupán azért van, mert kevesebb kreditet vettem fel. A jegyeimre nem panaszkodom van, ami lehetett volna jobb ezen viszont utólag kár rágódni. A legrosszabb eredményemet természetesen megint az utolsó vizsgán produkáltam, de olyankor már a kettes is képes egy ötös szintű eufórikus élményt kiváltani az emberből.

A kollégiumi életben szintén történtek némi változások. Lakók terén új állandó szobatársra leltünk Rita személyében, aki egy tündéri aranyos és vicces lány. A kisállat szekciónkban azonban búcsút kellett mondanunk a törpehörcsögünknek, Metrónak én viszont beújítottam két achát csigával, akik úgy nőnek, mint a gomba és dinkaságukkal mindig megnevetettnek. A guppi állományomban lezajlott egy miniatűr trónok harca, így a szépséges hímem helyét egy leopárdpöttyös vad amazon vette át. Szar vásár volt...
Ezenkívül bepótolták a nyáron elmaradt ablakcserét érdekes élmény volt szerencsére a miénket még kora ősszel cserélték ki tehát jó idő volt. Mikor kiszedték az ablakot egy kis olasz kávézó teraszán éreztem magam természetesen a kupit leszámítva. Idővel azonban már kezdtem rettentően unni az ütvefúró hangját. Ide csapnám még a mikulást, mivel a szobatársaim teljesen bezsongtak és reggelre mindenféle finom ehető meglepetésre ébredtem ráadásul a biokémia gyakorlatvezetőnk is adott 1-1 szaloncukrot. Off-topic, de a pozitív élményekhez tartozik, hogy aznap néztem meg Shinkai Makoto új filmjét a Hoshi ou kodomot.

Parti szempontjából nem volt mozgalmas a félév, rendre lezajlott a szokásos gólyaavató, ami leginkább a férfiaknak kedvez, majd a Marek napok ahol kicsit trollkodtunk pizza rendelés terén. Szégyenszemre nem jutottunk le az Equus klubba, egyszer majdnem csak nem volt kedvünk fizetni ezért inkább a parkban dekkoltunk a többiekkel. A szilveszter is rendkívül nyugdíjas stílusban zajlott, hála a fent említett anatómia terrornak, ami nem baj mert a társaság jó volt. A féléven tovább rontott, hogy elkövettem életem legnagyobb epic failjét: jelentkeztünk a féléves Magyar Állatorvosok Világszervezete konferenciára, amit Erdélyben, Szovátán tartották (mesebeli álom a hely), ráizgultunk rendesen erre a Schengeni-határon kiderül, hogy le van járva a személyim - köszönöm pásztói önkormányzati iroda, hogy amikor ott voltam nem voltatok hajlandó megcsinálni és azóta teljesen kiment a fejemből. Ha valaki az én helyzetembe jutna azért nem kell pánikolni egy taxi-vonat kombóval gond nélkül visszaértünk a civilizációba. Erről ennyit.

Állatorvos horrormesécskék. (Figyelem csak erős idegzetűeknek!)
Végre eljutottunk oda, hogy élő beteg állatokat láthattunk testközelből. Erre a betegápolás alapjai nevezetű tárgy adott lehetőséget, bár az egész egy nagy kamu volt és nem is láttam sok értelmét, mivel a kőkemény alapozó tárgyaink még nem adtak elég képesítést ahhoz, hogy bármit csinálhattunk volna az állatokkal, így teljes munkaidőben néztünk, mint Rozi a moziban. Mindenesetre megosztom veletek a tapasztalataimat.
Kisállat klinika: a klinika az egyetem udvarán található, odamentünk időben, majd fél óra elhagyatottság után valaki hajlandó volt tudomást venni rólunk és adni egy gyors felvilágosítást. Ezután ki-ki mehetett a maga feje után és próbálhatott minél kevésbé láb alatt lenni úgy, hogy közben tanuljon is valamit. Már most előre bocsájtom, hogy ez a kettő kizárja egymást. A belgyógyászaton végigkísértünk néhány vizsgálatot, de gyér ismeretünkkel még nem sokat értettünk belőle ráadásul a külföldi hallgatók miatt sose tudták egyből, hogy ki fia borjai vagyunk így mindenki angolul beszélt tovább nehezítve a tanulási lehetőséget. A szülészeten végigkísérhettünk egy herélést, amit némi segítséggel akár én is el tudtam volna utána végezni, a sebészeten pedig egy dysplasia műtétet, amiből nem sokat láttunk, mert a műtéti felületet igyekeznek a lehető legkisebbre redukálni és nincsenek menő monitorok, mint a kórházas sorozatokba. Hozzá kell tennem, hogy tényleg borzalmasan unalmas volt annyira nem tehettünk semmit, hogy már a szemetet is boldogan kivittem volna csak valami értelmeset is csinálhassak aznap.
Nagyállat klinika: ez a klinika nem az egyetemen hanem Üllőn található egy pofás farmon. A nem észrevevési szint most másfél órára ugrott, már ott tartottunk, hogy hazamegyünk és hagyjuk a francba az egészet. Kaptunk egy irritálóan flegma idegenvezetést az emeletemen lakó bikicsunájos lány egyikétől, majd szerencsére az egyik doktornő a szárnya alá vett minket és végig követhettünk egy érdekes esetet. A paci nevét sajnos elfelejtettem, de nem ez a lényeg. Szóval egy felsőbb éves külföldi csapattal megkezdtük az alap fizikai paraméterek légzés, szívverés stb felmérését nem látszott semmi komolyabb gond egész flottul nézett ki csak egy kis orrfolyás meg köhögés volt. Következett a légcső endoszkópia ott már sikerült mindenféle véres-gennyes finomságokat kipucolni ráadásul egy csomó nyugtatót bele kellett nyomni a jószágba mire hatott. Aztán a röngten itt megint jött a szórakozás, mert a fiziológiás fekete dominanciájú rajzolat helyett egy homogén fehér massza volt a tüdő helyén. Úgy a negyedik felvételnél kiderült, hogy nem a gép a rossz hanem tényleg a tüdeje néz ki, így ismét szintet léptünk és következett az ultrahang. Ekkor a doktornő már a haját tépte mérgében, mert nem tudta megállapítani mi a baja ráadásul a ló az egyik barátjáé volt. Általa idézett tanulság: soha ne vállald el a barátod állatát, mert tuti, hogy meg fog dögleni. Azért remélem nem ez lett a sorsa, habár nem tudtam visszamenni megkérdezni.
Az első igazi testközeli élményünk az utolsó élettan gyakorlaton volt. Egy nyuszit kellett szétszerelni úgy, hogy közben életben tartsuk. Szépen ment minden, nyuszi nem reagált a fájdalomra, felvágtuk a bőrt, elkülönítettük a nyaki ütőeret a mellette haladó vénától és idegtől, majd kanült vezettünk az artériába. Kezdtük volna elkezdeni az érdekesebb kísérleteket mikor a nyúl elkezdett mocorogni és egyszer csak felkapta a fejét. Kanült kiránt nyaki érből ömlik a vér, gyakorlatvezetők sietnek altatóért, de már eléggé elvérzett mire egyáltalán hatott volna a cucc. Mindenesetre ők ezzel próbáltak nyugtatni a lelkiismeretünket. Elég megrázó és horrorisztikus élmény volt, ezért párhuzamot vonva a másik frusztráló élményemmel elneveztem magamban Szovátának.

Zárásként szeretném ajánlani a Kossuth-rádió műsorát, mivel egy 4 részes sorozatot készítettek a kis egyetemünkről. Az érdeklődők számára itt a Link.

Továbbá a legjobb pillanatképek:
- Csigáim: Speed és Paszuly
- Café 415
- Pizza kritika
- Mit hozott a mikulás?
- Plexus Brachialis