Július 22. - Egy állatorvostan hallgató naplója - Nyári Gyakorlat


Július 2-án megkezdődött 3 hetes gyakorlatom a Hubertus Agráripari Bt. berkein belül. A német tulajdonú cég elég sok pilléren áll köztük van a növénytermesztés, a vadászat és erdőgazdálkodás, egy háromcsillagos szálloda, illetve ami valóban érintett minket az a fácán- és szarvasmarha tenyésztés.


Az első és utolsó hetet a húsmarhák ~Kép~ közt töltöttük Horváth György vezetésével, aki őrmesteres természetét igazolva könnyen kijött a sodrából, főleg a juhászok cigánymunkája láttán (példák majd később). Az állattenyésztésből - habár utunk egyik fő témája - nem sokat láthattunk, mert júliusra minden munkálatokkal végezni szoktak, a ridegtartásos legeltetés mellett pedig a másik fő téma, a takarmányozástan sem ígérkezett túl látványosnak. Az inszeminálások és nehézellések kihagyása ellenére azonban néhány borjú mindig le-lebetegedett, így többet láthattunk annál, hogyan nő a fű meg miként híznak a marhák... Leggyakoribb panaszok légúti és hasmenéses eredetűek voltak, sőt megjelent egy kissé bizarr probléma is, a borjak krotália (ez az a sárga biléta a marha fülében, amin az egyéni azonosítója van) körüli fülrothadása, egyik extrém esetben a borjúnak az egyik füle már teljesen hiányzott (ennek például nem örült a gyakorlatvezetőnk). Néhány nap után bizonyítva rátermettségünket, elhivatottságunkat és szorgalmunkat már mi kezelhettünk az ilyen rutin dolgok elvégzésével, mint injekciók beadása, sprézés stb. Azért az állattenyésztés legjobb részével, avagy újszülött bocikkal is találkozhattunk, egyiken elvégezhettem életem első fülszámozását is. 3325 legyél szép nagy erős tehénke, ha felnősz! Vicces sztorikkal főként a bikákkal való munka szolgált első ilyen alkalom a bikák leválasztása a tehenekről volt (nem akció közben kell elképzelni, csak a gulyától lettek elszállítva egy másik legelőre, hogy pihenjenek kicsit) ~Kép~ itt megismerhettük a fizikai dolgozók türelmes viselkedését és kifinomult modorát, mint pl. a "Nyee, te geci!" és hasonló kiáltásokat. Szintén a hatékony csapathanyagságuknak volt köszönhető, hogy a bikák legelőjén elszakadt a villanypásztor és a fiúkák jobb harapnivalók felé kezdtek kacsintgatni. Ketten biztos a nagy meleg miatt az egyik csatornába is lementek fürdőzni, igaz kijönni már nem tudtak, mert nyakig süllyedtek az iszapban. ~Kép~ A végén traktorral kellett kihúzni őket, szerencsére bajuk nem lett, de itt sem volt jó kedve a gyakorlatvezetőnknek.

A négylábúak után menjünk egy kicsit tollasabb irányba vagyis a fácántelepre. ~Kép~ Itt Schilli Péter volt a gyakorlatvezetőnk, aki jóval fiatalabb volt és több arcszőrzettel rendelkezett, mint képzeltük. A dolgozók sokkal közvetlenebbül viselkedtek, főként a nők, emiatt családiasabb volt a hangulat - meg több volt a maszekolás. Fácánok meglepő módon akadtak szép számmal, amit magunkon tapasztalhattunk a hét során. Első komolyabb kihívásunk az 5166 db frissen kelt naposcsibe bedobozolása volt, mert egyből szállításra kerültek. ~Kép~ Egyébként imádnivalóan cukik és puhák voltak. Másik nagy munka a körülbelül 10.000 db hathetes fácán áthurcolása volt a növendék istállóból az utónevelő kertbe, csak annyit, hogy napokig izomlázam volt utána. Rutinfeladat volt még az elszökött példányok befogása, amitől kicsit prérifarkas-gyalogkakukk érzése volt az embernek, főleg amit az utolsó nap vágtunk le az istállóban... A telep nevével ellentétben más állatoknak is otthont adott főleg Péter dilijének köszönhetően, többek között egy róka, foglyok és egy kisebb kecskecsapat számára (tanulság ne simogass rangidős kecskebakot, mert nem tudod lemosni magadról a szagát). Életünk első fizetését is megkaptuk, mert utolsó nap a szorgos munkánknak köszönhetően egy egész fácánnal ajándékoztak meg minket (már az örök vadászmezőkön volt) finom húsleves lett belőle. Egyébként a tojásból is szabadon vihettünk haza, mert már ők is kezdtek kimenni a tenyésztési szezonból. ~Kép~

Mielőtt csodálkoznátok miként nem ment még csődbe ez a cég megnyugtatlak bennetek, szinte olajazott gépezetként működik, csupán elferdítem az igazságot azzal, hogy a humoros részeket emelem ki (az unalmas dolgokat eleget részletezem majd a suliba küldendő beszámolómban). Tehát mindent összevetve, minden koránkelés ellenére nagyon élveztem és tanulságosnak találtam ezt a három hetet. Szintén jólesett mikor Gyuri bá mondta, hogy akár itt is lehetünk majd állatorvosok hátha addigra nyugdíjba megy a mostani doki - bár nem tudom ezt mennyire gondolta komolyan. Ha valakinek nem elégítettem ki az érdeklődését itt a Hubertus Bt. honlapja és ne fogjátok vissza magatokat nyugodtan befizethettek a szállodába egy hosszúhétvégére! ;)