Szeptember 30. - Szerbusz Trolibusz

A trolik iránt érzett vonzalmam első Anime Conra való látogatásom során kezdett kirajzolódni, de tavaly még nem érett bennem elég erőssé ahhoz, hogy a Troli Nyílt Napról szóló plakát tettekre ösztökélt volna. A gondolataimba viszont sikeresen befészkelte magát, így nyár végén már elkezdtem kutakodni a neten mikor lesz az idei. Sajnos nem jutottam eredményre emiatt csalódásomban a Villamos és HÉV 125. születésnapját hibáztattam (mindez visszavonva, Boldog Születésnapot, banzai, stb). A mesés fordulat most péntek hajnal fél kettő körül következett be, amikor a 6-os villamoson megpillantottam a várva várt 2012-es plakátot. Meg is egyeztünk Zsoltival, hogy el fogunk menni.
Szombaton elérkezett a nagy nap és Újpestről átgázoltunk az esemény színhelyére, a Pongrácz - Kőbánya garázshoz. Egyből megpillantottuk a különjáratot képző legrégebbi illetve legújabb trolibuszokat, továbbá a parkolóban állt egy debreceni darab és egy a csuklós buszok előtti korokból származó utánfutós kocsi. Ezeket rendre megcsodáltuk és lefényképezgettük. Ezután megnéztük a trolik "fürdőszobáját", ahol a mosdókefe sokkal kékebb és durvább tapintatú volt, mint hittük. Innen kiérve megérkeztünk első interaktív kalandunk helyszínére, ugyanis itt lehetett gyakorolni az áramszedők felsővezetékre való feltételét és levételét. Miután ellestük az előttünk levőktől mit kell csinálni, magunk is nekivágtunk a feladatnak. Számomra sokkal nehezebbnek bizonyult, mint elsőre látszott, mivel a trolihoz közelebb korlátozottabban látja az ember a tetőn levő kampót meg igazából a felsővezetéket is, ehhez hozzáadódott még a vassal szembeni súlyhátrányom, mindenestre némi segítség után hamar belejöttem és a második rúdón már teljesen egyedül hajtottam végre a feladatot. Röviden izgis volt, kicsit megerőltető, de mindenképpen mókás! Következő utunk a garázsokba vezetett, itt rengeteg trolit láttunk rengeteg állapotban. Fel lehetett szállni, kipróbálni a misztikus sofőrfülkét, továbbá meg lehetett nézni a trolikat alulról-felülről, a motoralkatrészeket, amikhez nem konyítok szóval ezt nem részletezem, majd végigkövethettünk egy mini evolúciót hogyan jutott el a fémváztól a magyarosításig a legújabban forgalomba hozott német gyártmányú trolibusz egyike. Az udvaron volt büfé, gyereksarok meg standok én igencsak ráizgultam, hogy akarok egy 80-as troli táblát mire azonban rájöttünk, hogy az emberek nem a buszokról lopott táblákkal szaladgálnak, hanem legálisan veszik sajnos már eléggé kifogytak a cuccból. Mindemellett a garázsban volt egy 80A-s troli elhihetitek nagy önuralomról tettem bizonyságot, hogy magyar módra nem loptam el... Másik dolog, amiről lemaradtunk a tesztvezetés, ezt csupán azért mókás megemlítenem, mivel reggel láttuk, hogy az egyik standnál bőszen töltögetnek ki valami papírt, de nem tudtuk mi okból kedvünk meg nem volt írkálni (ez 15 év iskolábajárás és dolgozatírás után teljesen normális reakció hétvégén), ezért inkább továbbálltunk. Mindenesetre némiképp kompenzált minket a gyorsulási verseny, amiben nem is igazán a gyorsulás élménye volt szórakoztató - mert igen rövid volt a pálya a troli meg hát elég nagy - hanem inkább a sofőrök közti kakaskodás. Egyébként látszott a szervezőkön, hogy nagyon elemükben voltak, a látogatókat pedig megfigyeléseim alapján két csoportba tudtam sorolni: egyik a családostól hétvégére kiruccanós típus a másik meg az igazi vérbeli trolimániások. Én jómagam egy harmadik csoportba sorolnám, akit egyszerűen csak elbűvöl a trolik bája a nem hétköznapi küllemükkel és működésükkel. Levezetésként kipróbáltuk a két nosztalgiabuszon való utazgatást. A ZIU-5 nagyon szépen fel volt újítva, belül is klasszak voltak a bőrülések, sokkal kényelmesebbek, mint a mai buszokon. A másik egy sárga Ikarus 260T volt, nem sokban tért el ma szaladgáló Ikarus buszoktól, csak legalább olyan hangos volt, mint a metró. Utolsó anekdotaként megemlíteném még, hogy a helyszínen pásztázott az RTL Klub egyik riportere és Zsoltira rájött a feltűnési viszketegség. Szerencsére sosem arra jöttek, ahol mi voltunk mégis nagy veszteségnek éreztem, hogy nem tudta megosztani a nagyvilággal ő bizony minden nap nézi a Barátok Közt-et!
Végeredményben ez egy remek hétvégi program mivel rendkívül pénztárcabarát és a kevésbé érdeklődök számára is kellőképp szórakoztató. Ha valakinek meghozta volna hozzá a kedvét a beszámolóm, akkor már most írja fel a naptárjába szeptember utolsó szombatját, nehogy lemaradjon róla. Mi biztosan jövőre is ott leszünk!