Június 26. - Egy állatorvostan hallgató naplója 6/XI

Elérkeztem a 6. félévemhez, ami igencsak rossz hírnévnek örvend és elmondások szerint ez a legnehezebb az összes eddigi közül. Ennek ellenére számomra nem bizonyult olyan vérmesnek, talán mert végre szereztem egy olyan rutint és gyakorlatot, amivel képes vagyok heteket gond nélkül végigtanulni, na meg a szóbeli vizsgák is egyre kevésbé feszélyeznek. Persze ettől függetlenül nagyon tömör volt az órarend, ezért kénytelen voltam már a második héten kiszelektálni néhány előadást, mivel azt nem lehet bírni, hogy nyolctól-négyig a suliban vagy és még a gyakorlatokra is tisztességesen felkészülj hétről-hétre. Lényegesebb változásként megemlíteném, hogy mostantól heti egy klinikai gyakorlati nap épül be az órarendünkbe, amiből egyik hetet a kisállat klinikán másik hetet pedig a halál faszának is a legvégén, az üllői nagyállat klinikán töltjük. Sajnos a hangzatos elnevezés ellenére a gyakorlat része elég elenyésző leginkább további elméleti tudást próbálnak belénk sulykolni. Végeredményben nyugisan telt ez a szorgalmi időszak.

Ami inkább meglepetésekkel töltött el az a vizsgaidőszak. Úgy érzem most rám talált egy kis szerencsehozó manó, mert egyetlen pocsék jegy sem csúszott be. A vadászati faktokat letudtuk szorgalmi időszakban, csak a rosszabb tanár javította, így 1-2 hibára is iszonyatosan lehúzta a jegyeket, szerencsére nekem összejött a 4-4. A többi vizsga elég idétlen módon több részre volt osztva pl. hülye írásbeli vizsgákat kellett írni, ami nem számított bele a jegybe csupán meg kellett, hogy legyen különben nem mehettél el szóbelizni, tényleg nem szívunk eleget egyedül a vizsgákkal... Igazából most már lényegtelen, inkább haladjunk tovább időrendben: a négy részes Belgyógyászat diagnosztika vizsgám sikeresen letudtam, elég sok időt hagytam rá szóval szerettem volna ötöst kapni, de kárpótolt, hogy nagyon kellemes stílusú volt a vizsgáztató, sokat tanultam tőle a feleletem alatt és bíztató szavakkal indított neki az elkövetkezendő Belgyógyászat tárgyaknak. Ezután a Gyógyszertan következett, ami 1000 oldalnyi tömör gyönyörrel kecsegtetett hatóanyagnevekről, hatásmechanizmusokról stb. Ennek ellenére én szerettem, mivel nagyon jó gyakorlatvezetőnk volt évközben, így nem viselt meg különösebben az a majdnem két hét, amit rászántam. Természetesen itt is ötösre pályáztam, mint kedvenc tárgy, de sajnos az alaposabb vizsgáztatót fogtam ki nem a cuki öreg bácsit meg elég érdekes elmeállapotban voltam, amit csupán annyival tudnék hűen ábrázolni, hogy a könyvtár helyett majdnem rossz épületbe mentem be visszavinni a könyvet. A következő kaland egy könnyed Sebészet vizsga volt, amit a Gyógyszertan melletti másik rémséges tárgy követett, a Takarmányozástan. Ez nem állt túl közel a szívemhez, mert egy csomó hülye számot kellett megtanulni, ám elég időt hagytam rá, hogy fél gőzzel is fel tudjak rá készülni. Vizsga előtti nap viszont már nagyon kész voltunk szobatársammal, így semmi értelmeset nem tanultunk csak elbarmoltuk az időt ráadásul az összes anyagrész teljesen szűznek tűnt, ezért másnap azzal a biztos tudattal mentem el vizsgázni, hogy ma akármilyen jegyet kaphatok, de ötöst biztosan nem. Ekkor talált rám a fent említett manócska, ugyanis nagyon sokan mentünk vizsgázni aznap emiatt két vizsgáztató dolgozott párhuzamosan és lehetett választani közülük. Ennek mérhetetlenül örültem merthogy az egyik egy ordináré seggfej és semmiképp se akartam hozzá kerülni, a másiknál pedig egy aranyos meg egy semleges bácsi vizsgáztatott párban - ennek ne kérdezzétek mi értelme -, akiknél könnyedén bezsebeltem az ötöst. Az utolsó vizsgám az Immunológia volt, ami elég hangsúlytalan tárgy, de évközben bejártam, hogy legyen jegyzetem plusz legalább az arcom jegyezze meg a tanár és ne kelljen annyit teperni a vizsgán. Végül a négy napos felkészülési időmből egyet strandolni voltam, a többi meg elég rézbaszásosra sikeredett, így kétszeri átolvasással mentem el vizsgázni. A tételeim nem voltak vészesek, igaz kicsit bakiztam és az egyiknél rosszat kezdtem el mondani, mert elnéztem egy betűt, szerencsére jó fej volt a tanár és végül megadta az ötöst. Utolsó nagyon vicces sztori, amit meg kell említenem az a Kórbonctan. Ha emlékeztek előző félévi beszámolóban elég hosszú anekdotát írtam arról mennyire megszívtam azzal a vizsgával, de most igencsak kárpótolt a tanszék ugyanis egy hármas és egy négyes Zh-ra kaptam ötöst, ez az abszurdum mindmáig megnevettet. :D
Tehát a jegyeim vázlatosan is, egyébként még mindig UV mentesen:
- Állatorvosi gyógyszertan 2. - 4
- Állatorvosi sebészet 1. - 4
- Belgyógyászati diagnosztika - 4
- Immunológia - 5
- Kórbonctan 1. - 5
- Parazitológia 1. - 5
- Takarmányozástan 2. - 5
- Vadászattan – 4
- Vadgazdálkodás és vadállomány-hasznosítás – 4
Ezzel rekordátlagot értem el: 4,88 tehát végre valahára megint normális ösztöndíjat kapok. Köszönöm kis manó!

Említettem az előző beszámolómban a tudományos kutatásomról, nos az anyaggyűjtést sikeresen letudtam a télen, ez a történet szintén megér egy misét, annyi kínlódás volt vele. A vadászokat alig lehet elérni, volt aki egyáltalán nem vette fel a telefont szóval a végére csupán erdei őzeket sikerült gyűjtenem azt is három helyről, hogy összejöjjön a reprezentatív minta. Az már csak hab volt a tortán, hogy a mínuszokban meg hóviharokban autókáztunk aztán a fagyban kellett kibányásznom az embriókat és a veséket a belsőségek közül, vagy a lefagyasztott belsőségeket kellett otthon még forró vízben kiolvasztgatni ugyanezzel a célzattal, szóval voltak szagok. Na mindegy az erdei-mezei összehasonlítás kimarad, de bőven elég lesz ez ennyi, hogy elő lehessen adni ősszel.

Szórakozás terén mérföldkőhöz értünk, hisz megtarthattuk a felező bulinkat! Mondjuk bulinak nem igazán nevezném, elmentünk egy étterembe, ahol elég langyi volt a hangulat és tökre szeparálva ültünk egymástól aztán meg dolga végeztével mindenki ment az útjára. Azért az érzés átjött, miszerint már kevesebb, mint a fele van hátra!
Az equus napok a szokásos mederben teltek, jól bekajáltunk az International day-en és sikerült megszereznünk annak a nagyon fincsi epres szmötyinek a receptjét, amit tavaly is ittunk, természetesen nem a mi egyetemünk lenne ha ezután még nem lett volna egy szóbeli parazitológia beszámolónk, amit Zsolti még igencsak aznaposan teljesített. Részt vettünk továbbá a pudingon, ahol néhány tanár beszélt a személyes dolgairól meg kaptunk pudingot, a tombolán viszont sajnos nem nyertünk kutyatápot. A vonuláskor nagyon szeles volt az idő, ezért viszonylag gyorsan megjártuk és most először maradtunk ott a Bos major választáson. Nagyon viccesek és szórakoztatóak voltak a kampányműsorok, bár a szavazás szerintem kicsit a végzősök javára lett megbundázva. Szomorú hír azonban, hogy sokrétű okok miatt bezárt a Zorba, így kénytelenek vagyunk máshova járni (csocsó)szomjat oltani. :(

A koliban évközben nem sok minden történt, Kiss Laci, a koliigazgató szokásos értelmetlenül vicces e-mailjeit leszámítva - elhatározásom, hogy diploma után se fogok leiratkozni a kolis levlistáról. Vizsgaidőszakra természetesen muszáj volt a parkoló felújítását beiktatni, mert nem tudott volna várni két hetet a dolog, így jó pár reggel az ütvefúró lágyan csengő hangjára ébredtem, nagyon tudtuk értékelni...

Végezetül jöjjenek a képek:
- Felező bulis csoportkép
Equus napok:
- A fiúkkal
- Vonulás a széllel szemben
- Képzeletem manója
Legeslegvégezetül kissé offtopic, de elmentünk az állatkertbe és nagyon beleszerettem a kislajhárba ezért muszáj megosztanom veletek ezt a képet.