Augusztus 19. - Animecon

A mai bejegyzés duplán különlegesnek számít, egyrészt ez a 200. frissítés a html berkein belül, másrészt egy conbeszámolót szeretnék veletek megosztani. Kezdjük is az elejénél...
Még pelyhes anime rajongó koromban a jó öreg Pecsába tettem meg első szárnypróbálgatásom a conok világába. Az évek során aztán egyre több conon vettem részt, egyre nagyobb társasággal, ám különféle okok miatt a MAT nem szervezett újabb rendezvényt. Jobb híján kipróbáltuk magunkat a Mondo- és Holdfényconon, ám nem volt az igazi és igazából mi is kezdtünk ráunni a monoton ismétlődő programokra. Ezért hosszasabb kihagyás után megörültünk, hogy a MAT a 10. szülinapja alkalmából ismét a Pecsában rendez egy hagyományos Animecont. Izgatottam bújtam a programokat és szerencsére a szervezők sok újdonsággal rukkoltak elő, így nem kellett félnem attól, hogy veteránként hamar elunom az egészet. Beneveztem az Anime Barkács versenyre a saját készítésű Mokona füles fejpántommal és bőszen jegyzeteltem mire lehet majd pecsétet kapni a 10 próbához. A nagy napon különféle BKV-s atrocitások végett egyedül érkeztem meg a kapunyitásra, ám már akkor feltűnt, hogy az érdeklődők száma jócskán elmarad a hajdanitól. Persze ez annyiból jó volt, hogy kényelmesen be lehetett jutni és még a folyosón is elfért az ember. Tehát bejutván gyorsan leadtam a Mokona fülem aztán a MAT pultnál szereztem 3 pecsétet a 10 próbához, vettem dinnyejeget a suikawarihoz és egy kvízt is vittem unaloműzőnek. A standokat gyorsan végigvizslattam, igencsak szerény volt a kínálat, meg sajnos nem azok az animék trendik már, amiket én szeretek, így nem nagyon estem kísértésbe. Az eltervezett két NANA mangát azért megvettem, majd kiültem a törzshelyünkre, a közlekedési múzeumba vezető lépcsőre és kvíz töltögetéssel töltöttem az időmet, amikor megérkezett Dee és Szivike. Segítettek a hiányzó kérdésekben és végül annyit bohóckodtunk a papír felett, hogy Ttevi is befutott, ezzel teljessé vált a csapat. Tettünk egy újabb kört a standoknál és vettem egy cuki Chii-s telefondíszt olcsóért, bár a telefonomra nem fogom rárakni, mert egy hét alatt el szoktam hagyni őket. Ezzel kb el is untuk volna magunkat aznapra, ha nem indultam volna a 10 próbán. Szivike és Dee inkább elmentek valami Bubble Tea-ért, Ttevi viszont hűséges fegyverhordozóként velem tartott a pecsétszerzés forgatagában. Először a konzoltermet látogattuk meg és sikerült pont egy majmos játékot kipróbálnunk, majd a DDR teremben ugrabugráltam két kört, eztán viszont kezdtem kifogyni az ötletekből és Ttevi már galádon dörzsölte a tenyerét, hogy jól kiröhöghet karaokézési kísérletem során. Szerencsére a workshop megmentett és csodás áriám megcsillogtatása helyett csak egy mérges gomba pingálódott a vállamra. Önbizalommal telve, hogy kigyűlt a 10 pecsét a MAT pult felé vettem az irányt és vártam milyen bóvlival fogják kiszúrni a szemem, ám meglepő módon egész jó cuccokat gyűjtöttek össze. Félvén a Death Note-os kulcstartók forgatagától inkább biztosra mentem és a Hetaliás könyvjelzőcsomagot választottam, igaz csak Poroszország kellett belőle, úgyhogy a többit szétosztogattam a többiek között. Ezután Ttevivel vettünk felesbe egy sushicsomagot és kiültünk a parkba, ugyanis odabent igencsak megállt a levegő, mivel nem lehetett kinyitni az udvar felé az ajtókat a rendezvényt körülölelő bolhapiac miatt. Mire megkajáltunk a többiek is visszatértek a "békapetés" teájukkal és nosztalgiáztunk kicsit, mígnem eljött a bűvös három óra, azaz a dinnyetörés ideje. A pad túlzott gravitációs ereje végett egyedül kellett eme megmérettetés elébe állnom és a kis szelvényemet szorongatva nem tudtam eldönteni akarom-e igazán, hogy kihúzzák az én számomat. Aztán megnézvén pár kört megnyugodtam, hogy ez nem is olyan vészes és talán a fehér nadrágom sem lesz rózsaszínnel tarkított mire kihúzták a hatost, ami ugyebár én voltam. Bátran nekiálltam, ám ismervén magamat várható módon a pörgést nem sokáig bírtam és sikerült eltanyálnom, de bekötött szemmel is képes voltam szalonképesre leporolnom magam, a dinnye szétverése meg már nem is volt olyan nagy kunszt. Büszkén mentem vissza a dinnyeszeletemet szorongatva a többiekhez és folytattuk a beszélgetést. A program végéhez érve visszakértem a Mokona fülemet, majd a hazaút előtt még beugrottunk a közeli McDonaldsba, végül Szivikével döcögtem haza a buszon. Összességében jó érzésekkel hagytam el a cont, a szervezők nagyon kitettek magukért és remélem legközelebb is ilyen színvonalas programot hoznak össze.