Július 6. - Egy állatorvostan hallgató naplója 10/XI

Az utolsó szorgalmi időszaknak félelemmel telve indultunk neki, hisz az új tantervünk szerint a régebben államvizsgának számító tárgyakat most mind egyetlen vizsgaidőszakba besűrítve kellett teljesítenünk. Ennek hatására folyamatosan ott volt bennünk a szorongás, hogy időben el kéne kezdeni rájuk tanulni, de valamilyen különös oknál fogva, valahogy most is mindig akadt más fontosabb dolgunk. Első időrabló tényezőként rögtön februárban elkezdődött a két hét kötelező ügyelet a kisállat klinikán. Az első felét a szülészeten töltöttük, ami nagyon jó és gyakorlatias volt, aktívan részt vehettünk mind a műtéti előkészítésben, mind pedig az operálásokban, és az ott dolgozók is mindannyian nagyon segítőkészek voltak. A második félidő a sebészeten zajlott, ekkora már kifogyott a lelkesedésem, meg a különlegességnek számító műtéteket is csilliószor láttam a Primavetnél töltött önkénteskedéseim során, így az egyetlen sikerélményem a linkeskedéshez kapcsolódik, miszerint én voltam az egyetlen, aki bemosakodás nélkül úszta meg az egész hetet. A klinikai gyakorlatnak további haszna volt, hogy kicsit elmélyítettem a kapcsolatomat a külföldi évfolyammal, és megismerkedtünk a Kleine fische nevezetű meglepően szórakoztató társasjátékkal. A két hét kiesés után még nehezebb volt visszaszokni az iskolába járáshoz, a gyakorlatoknál nem is erőltettem meg magam, így már az lett volna a feltűnő, ha a katalógusokon a saját aláírásom jelenik meg, de a járványtan előadások érdekessé és szórakoztatóvá váltak, hogy átcsaptunk a baktériumok világába, így arra szívesen bejártam. Szokásomhoz híven pedig ismét az egyik legjelentéktelenebb tantárgy, a menedzsment fogott meg, így amíg mindenki szörnyülködve figyelte a gusztustalanabbnál gusztustalanabb táblázatokat, addig én élvezettel számolgattam őket, és elképzeltem milyen hasznosak lesznek ezek az információk majd telepi tanácsadó állatorvosként.
Külön említést érdemel még a tíz félév legjobb fakultációja, a nagyüzemi baromfitartás gyakorlati problémái. Alapból érdekel a téma, tekintve, hogy baromfival akarok majd foglalkozni, de amellett hogy potyakredit, mindenféle mesék keringtek arról, hogy eszem-iszom van minden előadáson. Először szkeptikusan legyintettem a dologra, de valóban minden órára egy kisebb disznótorost hozott az előadó, továbbá süteményt, üdítőt, mindent ami szem-szájnak ingere. Mondanom sem kell, hogy nem hiányoztam egy alkalomról sem, hisz a finom ízek mellett valóban színvonalas és VÉGRE gyakorlatias előadásokat hallhattunk. Tényleg csak jókat tudok mondani ezekről az alkalmakról, és ha minden jól megy a 11. félévem egy hónapját is ennek a kollégának a szárnyai alatt tölthetem.

A félév immáron szokásához híven gyorsan elrepült, és utolért minket a rettegett vizsgaidőszak, igaz már jó pár héttel a hivatalos kezdés előtt mindenki keményen nekifeküdt a tanulásnak. A legtöbben a járványtannal kezdtek, én azonban nem akartam kockáztatni a neptun által nyújtott férőhelyekkel, meg nem is éreztem az erőt, hogy belevágjak ebbe a vérmes anyagmennyiségbe, így úgy döntöttem elsőként letudom az igazgatástant meg két kisebb, ugyanehhez a tanszékhez tartozó (hasonlóan jogi szar) tárgyakat. Borzasztó volt tanulni a törvényeket a rideg nyelvezetükkel és a többszörösen összetett mondataikkal, így már alig vártam, hogy a járványtan emberi szövegével foglalkozhassak bármekkora mennyiség legyen is. Szerencsére mielőtt az első komoly agygörcs elkapott volna, elérkezett a ballagás, ami az előítéleteim ellenére kimondottan lazára, viccesre és felszabadultra sikerült. Nagyon jók voltak a beszédek, és habár kicsit hosszúra nyúlt az egész, remek kikapcsolódást és mindenekelőtt szellemi feltöltődést adott a nagy megmérettetések előtt. Maga az igazgatás vizsga nem volt vészes, bár óriási szerencse, hogy első nap mentünk, mert könnyű beugrókérdéseket adott a vizsgáztató (későbbi alkalmakkor sokan emiatt csúsztak az évfolyamból...), a tételeim se voltak nehezek, bár a fogalmazásmódom menthetetlenül pongyola maradt, és abszolút semmi kedvem nem volt még a jobb jegyért való küzdéshez sem.
A következő megmérettetés a járványtan volt, amire tisztán 18 napot hagytam, és tényleg semmi mást sem csináltam (még Zsoltival sem találkoztam =_=), így értem végig az anyagon 1x plusz egy nagyon hajtatott „átismétlés”. Mondanom sem kell, hogy rettenetesen elfáradtam a végére, és az élni akarásom is negatív tartományba süllyedt, így csekély bizalommal vágtam neki a vizsgának. A beugró könnyen meglett, a tételeim is nagyjából jók voltak, de elsőként kellett felelnem, amit nagyon utálok, mert nem tud ráhangolódni az agyam időben a vizsgára, ami meg is látszott a teljesítményemen, mert volt jó pár bakis elszólásom, meg a kérdésekre se nagyon tudtam válaszolni, de nagyon elegem volt, és már tényleg csak arra vágytam, hogy a Járványtan végre ne álljon a szerelem útjába! A vizsga utáni ünnepléshez se sok kedvem volt a fáradtság és fejfájás miatt, ráadásul másnap várt rám a kötelező ügyeletem (igen vizsgaidőszakban, ez a sztori is megérne egy misét, ám akkor vagy 10 oldal lenne a beszámoló), de szerencsére megszántak a felsőbb erők, és egyetlen műtét sem volt előjegyezve a szülészeten, így csupán be- meg kiiratkoznom kellett, aztán húztam haza, mint a vadludak.
Ennyi megmérettetés után, még mindig várt rám egy nehéz vizsga, az élelmiszerhigiénia a maga szerény ~675 oldalas könyvével. A tankönyv maga jó volt, mesés nyelvezet, könnyen érthető anyag, csak itt is a mennyiség, ami megfeküdte a gyomromat. Az ismétlés az valami rémálom volt, akármennyit haladtam, olyan volt, mintha kétszer annyi lenne, mint mikor elkezdtem. Rettenetesen idegtépő érzés, és a végén már komolyan fizikai fájdalmat okozott az is, hogy egyáltalán kinyissam, nem pedig földhöz vágjam ezt a végtelen történetet. De szerencsére itt is viszonylag jó tételeket húztam, és hoztam a közepes színvonalat (annak ellenére, hogy többet güriztem, mint bármelyik vizsgaidőszakban ezelőtt).
Tehát a jegyeim részletesen:
- A nagyüzemi baromfitartás gyakorlati problémái - 5
- Állat-egészségügyi igazgatástan 2. - 4
- Állat-egészségügyi ökonómia, etika - 4
- Díszhal betegségek - 5
- Élelmiszer-higiénia 2. - 3
- Igazságügyi állatorvostan - 4
- Járványtan 2. - 3
Ezzel az eredménnyel pedig sikerült bezsebelnem pályafutásom legrosszabb átlagát, ami 3,64 lett, igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy csupán 25 kreditet vettem fel. Mindenesetre nem vagyok vele elégedetlen, mert sokkal rosszabbul is járhattam volna, inkább az bosszant, ahogy ebben a vizsgaidőszakban az egész évfolyammal bántak. Tényleg rengeteg igazságtalanság volt, és gyatra eredmények születtek annak ellenére, hogy az eddigi években a legtöbben 4-5-ös tanulók voltak. Sokan ki is csúsztak az időből, így dékánizniuk kellett, vagy rosszabb esetben évet ismételni, így még szerencsésnek mondhatom magam, hogy elsőre sikerült minden. Azonban örülni nem tudok neki, ilyen körülmények mellett nem igazán megy.

Szórakozás terén sem sikerült erősre ez a félév, az Equus napok nagyon langyosra sikerültek, meg sem közelítették a tavalyi színvonalát. Egyedül az International Day hozta az elvártakat, nagyon viccesek voltak a külföldi Bos jelöltek, és persze az ingyenes evés-ivás a különböző nemzetek standjainál is szokás szerint jó mulatság volt. Sajnálatos módon a baráti társaságunkban is kialakult egy hónapokra nyúló összezörrenés, ami mostanra tűnik leülepedni, így a szokásos heti összejövetelek is inkább a feszültségről, mintsem a kikapcsolódásról szóltak. Mindenesetre a regényírással remekül haladtam, így nem nyilvánítom teljesen értelmetlennek ezt a félévet :P

Végezetül a félév képekben:
- Harci díszben
- Bondage-ivartalanítás
- Ballagás-kollázs
- A tablónk
- Járványtan lelkisegély
- Vizsgaidőszak életérzés One Piece metaforában :D