lister,
elárulok egy titkot, és remélem, nem sokan olvassák ezt a blogbejegyzést, és így nem sokan háborodnak fel ezen. Ismerek két olyan nyelviskola tulajdonost is, akik egyszerűen már nem vesznek fel diplomás angoltanárt. Ugyanis a tapasztalataik szerint egyszerűen nem ütik meg azt a szintet, amit egy lelkes ”amatőr”, aki pár évet külföldön töltött. Sem angolul nem tudnak, sem tanítani. Mindkettőt alá tudom támasztani személyes tapasztalatokra alapozva. Sajnos.
De ez a nemzetközi tendenciákkal konform!! Az üzleti életben a modern munkaerő felvétel már nem a tudásra épül, hanem az attitűdre! A tudás ugyanis gyorsan és könnyen megszerezhető, de a munkához való hozzáállás, az adott munka szeretetete már keményebb dió. Tehát bár ezt csak úgy ”súgták” nekem ezek a nyelviksola vezetők, és a világért sem jelentenék ki szerintem hangosan és nyilvánosan, valójában ők azok, akik a jövő iskoláit vezetik, és leggyorsabban reagáltak a munkaerőpiaci trendekre... És ezt a nemzetközi szakirodalom is alátámasztja: pl Heskett, egy Harvard professzor cikkében, a Harvard egyetem Working Knowledge című online újságában olvastam erről.
Másik három emberrel (egy vizsgaközpont vezetővel, és két nagy nyelviskola tulajával) pedig az anyanyelvi tanárokról beszélgettünk, és a véleményük ugyanaz volt, mint neked. Az anyanyelvi tanárokkal vigyázni kell. Ők nem nyelvtanításra igazán jók, hanem beszélgetésre. Az utóbbi miatt viszont égető szükség van rájuk ebben az országban! - és ez már az én véleményem. Lásd az előző pontot: az angoltanárok nem tudnak angolul. Lehet, hogy a leíró nyelvtan jól megy (bár erről is pont ellenkező tapasztalataim vannak), de ha a gyakorlatban kell használni a nyelvet, akkor legtöbben felsülnek.  ez a legnagyobb bánatom.
A könyvekről: a válasz viszonylag egyszerű, ezt pedig egy könyvkiadó igazgatójával való beszélgetésből vettem. Nincs pénz erre. Hihetetlen nagy munka egy ilyen könyv összehozása! Évek munkája. És a piac kicsi. Összesen két olyan könyv létezik ezen a piacon, ami az angoltanárok többsége szerint megüti a mércét. És bár az illető könyvkiadó igazgató kicsit pesszmista, ő azt mondta, nem is várható több. Marad a Longman, az Oxford és a Cambridge. Ezekből kell tanulnunk.
 |