Mi a legnehezebb abban, hogy fenntartsd a nyelvtudásod?
| Sziasztok!
Friss vagyok a porondon, régebben a legtöbben úgy ismertek: InterPóli. Nem tartozom egyik (tanár - tanuló) kategóriába sem, csupán az életem, a munkám és a hobbim a nyelv. Olyan időszakban tanulgattam autodidaktaként, amikor még nem volt széleskörű lehetőség nyelvtanulásra az oroszon és a németen kívül. Hát nem érdekes, hogy azoknak a nyelvekenek a használatát szép lassan elfejeltem? De azért ne csüggendjetek, olvasni mindig fogtok tudni (persze csak úgy, mint előtte). Manapság sokat segít az internet, és hasznosak az angol nyelvű és feliratozású DVD-k.
Az az igazság, hogy minden nehéz, pláne ha az ember nem igazán szereti azt, amit csinál (kényszervizsgázás), illetve hiányzik a motiváció (bár az sem elég egymagában semmire sem).
Ami nagyon fontos és elég nehezen kivitelezhető a megfelelő idő ráfordítása. Nekem volt régen egy mottóm: az nem lehet, hogy a legbutább brit dokkmunkás is jobban tudjon angolul mint én. Nem túl magas mérce, de azért beneveznék néhány nyelvoktató szakembert a versenyre (Még fogadnék is, mert szeretek nyerni!) Csakhogy a mi dokkmunkásunk egész nap beszél egyfolytában. (Tessék: itt egy módszer.)
Tapasztalatom szerint a legnehezebb a folyékony, gördülékeny beszédre való képesség fenntartása (ha valaha is elértük), valamint a szókincs folyamatos bővítése (a változások figyelemmel kísérése / frissítés). Ebben biztosan sokan egyetértetek velem. Partner nélkül ugyan ez sem megy, mint annyi más, de azért vannak lehetőségek. Figyeljük plédául a British Council programjait. Léteznek célirányos klubok is, sőt lehet alapítani újakat, csak akarni kell. Én egy időben brit kollégáimmal és nagy kedvvel nálunk dekkoló ismerőseimmel rendszeresen jártam sörözőkbe beszélgetni. Bármilyen téma előfordulhat és a ”tandíj” sem túl magas (nem beszélve a dolog kellemes részéről). Főleg a kiejtés és hanglejtés csiszolására jó, na és nincs ennél jobb vissza-ellenőrzés sem.
Persze nem vagyunk egyformák, másoknak más nehéz ...
|
|
|