Papokról, nem csak papoknak

/lejegyezve 1920 körül/     

A papnak a szó szoros értelmében, a valóságban a Krisztustudat előre tolt állásává kell válni. Krisztus emberévé, aki őt ténylegesen képviseli egy közösségben.
Az ideális pap kifejlesztése csak egy nagyon elkötelezett ember számára lehetséges. Aki évekig dolgozik azon, hogy megerősítse saját maga és a Krisztus közötti bensőséges „összeköttetést”. Aki fel tudja erősíteni az intuíciót, a belső „hallást”, és a magasztos gondolatokat. Erős tevékenységre serkenti az akaratát, ezzel különleges képességű „csatornává”, szószólóvá válhat.
Ilyenkor a prédikáció nem egy szépen összeválogatott szónoklat.
A püspök feladata, hogy közvetlenül összekapcsolja az intuíciót, a belső megérzést a Krisztussal.
Ez lehetővé teszi, hogy a benne ható Krisztusi erővel, magas szinten átnyújtsa másoknak a valóságos áldást. Ez az igazi szolgálat.
Egy jól működő püspök kifejlesztése annak számára lehetséges, aki él minden ehhez kapcsolódó lehetőség előnyével. Mindenestől befogadó, elfogadó emberré válik a Krisztusi erők számára, és a szellemi energia, és az áldás valóságos „Napjává” válik.
A tökéletes ember nemcsak Krisztussal kapcsolódik össze, hanem egyre inkább az Istenség, a Teremtő megtestesülésévé válik.

/vajon van még ilyen? /