A szaglás a levegőben oldott anyagok észlelését jelenti.

Az ízek és a szagok kölcsönösen hatnak egymásra. A szaglás a legösszetettebb vegyi érzékelési mód. A gerincesek szaglóreceptorai rendszerint az orrban helyezkednek el.

A szaglás születéskor már érett. Az ember szaglórendszerének egy további tulajdonsága, hogy a receptorok 60 naponta megújulnak: az érzéksejt elhal, és a bazális sejtekből pótlódik. Az új axonok ott nőnek, ahol éppen van szabad hely.

Belélegzéskor a molekulák áthaladnak az orron. Egy részük a szaglósejtekből álló szaglóhám előtt kavarog. Minden sejtnek 10-20 csillója van, amik érintkeznek az orrüreg hámbélését borító nyálkahártyával. Azok a molekulák, amelyek oldódnak a nyálkában, és a csillókat ingerelve idegingerületet hoznak létre. Az axonok összefonódva a szaglógumóba továbbítják az információt, ahol a feldolgozás megkezdődik. Ezután a szagjelek a közép felé eső szaglóterületbe és az amigdalában levő oldalsó szaglóterületbe jutnak. Ezeken a helyeken folyik a szaglással kapcsolatos agytevékenység legnagyobb része.

A szagok élvezeti értéke az emberben az első 5-10 évben alakul ki.