Suzumi Hiyori első évét kezdi a középiskolában, így kerül Tokió végeláthatatlan labirintusába. Bár elképzelései szerint minden jól alakul majd és csodás éveket tudhat majd maga mögött, semmi sem úgy történik, ahogy ő azt gondolta. Szerez néhány barátot, építi tovább az életét az atlétikai klubban, azonban az elvállalt részidős munka fenekestül fordítja a tetejére minden tervét.

Fogalmam sem volt, hogy hogyan is álljak hozzá ehhez az animéhez. Sosem érdekeltek a fiú idolok, ráadásul zenei témájú művekkel sem foglalkoztam igazán sosem. Kifejezetten örülök neki, hogy végül nem hagytam ki. Amikor elkezdtem az első epizódot, nem húzott igazán magával, de végül szembesültem a ténnyel, hogy ezt bizony végig fogom nézni, de ennek a legfőbb okáról a következő szekcióban bővebben írok. Történet szempontjából leginkább a bizalmatlanságból átforduló igaz hitet és a kitartással vegyes küzdeni akarást tudom kiemelni, de ez nem csak egy szereplőre vonatkozik. Hiyori folyamatosan harcol a LIPxLIP idoljaival, akik semmit sem néznek ki belőle és mindent megtesznek azért, hogy elűzzék az újonnan munkába állt menedzser gyakornokukat. Lehet, hogy csak belemagyarázom, de az Aizo és Yujiro által indított hadakozás kizárólag a saját ellentéteik miatt van. Ha közöttük nincs béke, akkor senkivel sem tudnak másképp dűlőre jutni. Ezzel szemben viszont tény, hogy Hiyori nem mondható túl lányosnak, így a felé irányuló támadások általában igazak. Persze ezekben van erős túlzás is, de ez jót tesz a dramaturgiának. A haja mindig szénakazal, a ruhájával eltűnik a szem elől, ráadásul állandóan fut, ami nem sokat segít az említetteken. Ahogy a cím is sugallja, a hősnővé válásról van szó, és a lány valóban azzá is válik. Az állandóan civakodó fiúkat csak ő képes ideig-óráig kibékíteni egymással és csak ő tudja, hogy az a kettő valójában a saját ostobaságaik áldozatai. Ahogy az lenni szokott, a fiú idolok körül mindig nagy a legyeskedés, ha a lányokról van szó. Miután Hiyori csatlakozik a csapathoz, támadások érik. Először ugyan egy forgatáson történik ez meg, de végül olyan oldalról érkezik a legnagyobb csapás, amit sosem gondolt volna. Amikor az iskolában lassanként kitudódik, hogy mi is a munkája, akaratlanul veszélybe sodorja vele az idolokat. Ahogy halad a történet, az idol páros úgy szokja meg és végül úgy igényli is Hiyori társaságát. Egyre inkább baráti kapcsolat alakul ki köztük, a sztár-menedzser viszony már csak a pozíciójuk miatt marad fenn. Azt kell mondjam, hogy ez a történet, bár az idolok életéről és a küzdelmekről szól, a lényegi pontja a jellemfejlődés. A falusi lánykából főszereplő válik, a sztármosolyt pedig felváltja a szívből jövő érzelem. Van ugyan romantikus szál is, de az inkább csak töltelék jeleneteknek volt jó. A történetet nem mozdítja előrébb és a kimenetele is abszolút kiszámítható. Hiyori a maga pozitív szemléletével és kissé gyermeteg viselkedésével nagyon szerethető karakter, de a srácok is kitesznek magukért, hogy önmaguk jobb verziói legyenek.

Az aláfestő zenék a helyükön vannak, de ezeket egy az egyben ki lehetne vágni, mert minden más darab... atyaég. Az opening volt az a pont, ahonnan nem volt megállás, aztán jöttek a koncertek. Nem egyszer tekertem vissza többet is, amit nem is gondoltam volna. Erős a felhozatal és ez rengeteget húz az animén. Az ending kissé elütőbb zene, de nagyon fülbemászó. Amikor először meghallottam Hiyori hangját, azt hittem, hogy kettéhasad az agyam, de ez későbbi jelenetekben is előfordult. Az én ízlésemnek túl magas hangot adtak neki, ami egy mellékszereplőnél lehet aranyos, de egy főszereplőnek nem így kellett volna. A látványvilág nem mutat semmi különösebbet, legalábbis ha technikailag nézzük. Itt a lényeg a karakterek kinézetén van, ami viszont szép megoldás lett.

A Mahou Fansub műve letisztult és helyes, mindenkinek ajánlom.

Ha valamiért belenéznék, az elsősorban a koncertek és a betétdalok miatt lenne. Folytatni egyértelműen lehetne, de ugyanazt néznénk újra és újra, úgyhogy elég neki egy fix pont is.