Macca City sosem alszik, hiszen az ott állomásozó fejvadászok éjjel-nappal ellepik a várost. Kivételes, bár törékeny szövetségük ezúttal nem az emberi tájfunnal szemben köttetik meg, hanem egy bosszúra felesküdt, 20 éve megmenekült rabló kézre kerítését tűzi ki célul.

Fő történetszál: Trigun

A történetileg kihagyható, de valójában kánonnak minősülő movie időrendben a fő történet 9. és 12. részei közé tehető, hiszen a helyszín és a köztes epizódok filler mivolta miatt nem szakad meg a folytonosság. Nagy kíváncsisággal vágtam neki a lényegében öt-hat, normál epizódot felölelő mozihoz, de a megtekintés alatt többször is az az érzésem volt, hogy sajnos nem azt a Trigunt kaptuk, amit 1998-ból megismertünk. Persze, eltelt azóta az idő, hiszen a sorozat és a movie között 12 év a különbség, így a szempontok is változtak. A Trigun-fonalat egészen a 9. részig vissza kell görgetni, hogy helyére tegyük a kirakós eme darabját, de valójában onnan is még 20 évet kell visszautaznunk, hogy újra elérjük a jelent. Lényegében ezzel adtak alapot a készítők a filmnek, ami némileg elmagyarázza a következő eseményeket. Ez egyébként elég ügyes trükk, mivel a sorozat a visszaemlékezés után szinte sehol nem tart, ezért könnyen befűzhetővé teszi a filmet. A történet tehát egy hírhedt rabló, Gasback körül forog. Akinek köze van Macca City-hez, jól ismeri a nevét, de a találkozáshoz még nem volt szerencséjük. 20 éve a férfi eleve egy kolosszus volt, ám miután az akkori csapata elárulta őt és tönkretette a rablást, még tovább fokozta a fenyegető jelenlétét egy igen sokoldalú fegyverrel, amit minden pillanatban a karjára szerelve hord. Ez a pont nagyjából az egyetlen, ami visszahozza a Trigun-hatást, mivel rengeteg fegyvernemet képvisel, ami emlékeztet Wolfwood keresztjére. A fegyvereken kívül Vash adja az eredetiség megtartását, ugyanis főként a játékidő első felében a klasszikus, rendkívül bugyuta énjével fedi el a valódi kilétét. Ennek hála találkozik össze egy másik új karakterrel, Ameliával, aki konkrétan a sztori dráma részéért felelős. Ugyan érzelmesség nélkül is működhetett volna a mozi, mégis fontos karakternek számít, mert így kapunk egy melléktörténetet is Gasback állandó ámokfutása mellett. Ahogy a rablóvezér újra ostrom alá veszi Macca City-t, körbeér a történet: újra egyesül a rablóbanda, de ezúttal másabbak a körülmények. A szétválás óta mindenki saját vállakozást indított, de hogy miért tették, és miért éppen így, arra semmilyen magyarázatot nem kapunk. A megrettent társaság a város főépületében keres menedéket Gasback elől, miközben sem ők, se más nem tudja, hogy mi is a vezető valódi célja. Illetve céljai, hiszen nem ok nélkül választotta éppen ezt a várost. Mivel a konfliktus elkerülhetetlen, Vash végül szembeszáll Gasback-kel. Mondhatnám, hogy ebben semmi meglepő nincs, ez várható volt, viszont a harc végkifejlete az, ami igazán érdekes, itt zárul le a történet drámai szakasza. Az új szereplők mellett viszatérnek régi arcok, lényegében újra összeverődik az eredeti csapat: Meryl, Milly és Wolfwood is tiszteletét teszi, bár az utóbbi némi csavarral. A karakterek sokszínűsége tetszett, viszont a Gasback-szál, ami az események nagy részét lefedi, nem áll másból, csak lövöldözésből. Nekem ez néhol egy kicsit kezdett sok lenni, a Trigunra jellemző történeti mélység csak nyomokban fordul elő másfél óra alatt. A Trigun: Badlands Rumble lényegében egy mi lenne/mi lett volna, ha álmodozása a stúdiónak. A sorozatban ugyan van lövöldözés, de itt tíz perc alatt annyi lövedék repül el, mint a szériában tíz epizód alatt. Teljesen egyértelmű, hogy a stúdió ebben az esetben a látványanimét, és nem a történet- és karakterfejlődés orientált irányt célozta meg. Abszolút szakít a hagyományokkal, Vash-t szinte mellékszereplővé teszi, vele párhuzamban pedig a két biztosítási ügynök lány csak töltelékjelenetekhez lett felhasználva. Valamennyire érthető, hogy nem mentek bele a karakterekbe, de egy erősebb történethez kellett volna még egy mozi, ami ezt kettészelte volna, és kiegészítve felépített volna egy mélyebb sztorit. Sajnos további fájó pontja a filmnek, hogy az új karaktereket ki kellett írni a történetből, hiszen a kánonban, azaz a sorozatban ők nem szerepelnek. Személy szerint Ameliáról többet szerettem volna megtudni, viszont erre már nem sok esély van.

Ha már történetileg nem a legerősebb a mozi, legalább a benne felhasznált CGI kifejezetten szépre sikerült. Érdemes megjegyezni, hogy a film 2010-es, és a mai számítógépes animációk zömét messze lekörözi. A CGI mellett természetesen gyönyörú rajzokat is kapunk. A sorozathoz viszonyítva élénkebbek a tónusok, kontrasztosabbak a vonalak és minden részlet sokkal kidolgozottabb. Zeneileg meglepő módon az openingről le kell mondani, mivel egyáltalán nincs, valamint igazi endingről sincs szó, ahogy stáblista sem gördül a film végén. A hangulati aláfestés jól van összerakva, ahogy azt megszokhattuk: klasszikus gitár, zongora, de a mexikói hangulat is belefér. Ha valaki keresi az opening dallamát, várja ki Vash és Gasback párbaját, jutalmul kap egy metálosabb verziót az eredetiből.

Nagyon kiábrándító volt az Anime Dragon felirata. A helyesírással csak hellyel-közzel volt baj, a legnagyobb probléma az angol nyelv nem ismerete. Érezhető, hogy angol volt a forrás, mivel aki egy kicsit is ismeri a Trigun világát, illetve össze tudja kapcsolni a szavakat a látottakkal, az tudja, hogy rengeteg esetben semmi köze a feliratnak az eseményekhez. A fordítás résztvevői nem ismerték az angol szófordulatokat, de nagyon sok esetben az alaki egyezéseket sem. Nem tudom ajánlani az ő feliratukat.

Nem mondom, hogy újranézésre alkalmatlan a film, mert az nem igaz, de nem gyakran néznék bele újra. Folytatást ebben a formában nem igazán lehet beiktatni, csak az idő eltolásával, viszont egy Amelia spin-offra nagyon kíváncsi lennék.