A nagy üzlet

1. A megszállt rabló

Nem is tudom hol kezdjem ezt a történetet. Ez a történet a középkori Japánban kezdődött. Inuyashaék szokás szerint az ékkövet keresték. Kagome elhozta a modern kori Japánból a rádióját,és azt hallgatták. Inuyasha megkérdezte Kagomeét:

-        Kagome,ez a zenélő izé,micsoda? – rángatta fejét a rádió felé.

-        -Ez?! – mutatott Kagome a rádióra. – Ez rádió. Az én világomban mindenkinek van ilyen.

-        Aha! Milyért hoztad el? Hiszen akkora,zajt csap,hogy biztos megtalál Naraku.

-        Inuyasha. – mondta mérgesen Kagome. – Muszáj az örömömet elrontani Inuyasha.

-        Én! Keh! Én nem rontom el senki kedvét,csak figyelmeztetlek,hogy ha nem akarod,hogy Naraku megtaláljon minket.

-        Inuyasha,hogy lehetsz ilyen hiszen nem lát,minket senki itt az erdő közepén,hogy rádiót hallgatunk,ls még Naraku darazsai sincsenek itt! – kiabálta mérgesen Kagome.

-        Talán igazad van! – mondta oda vágva Inuyasha.

Az erdő csendes,és nyugodt volt, feltünöen. Ez azért volt,mert ebben a pillanatban Inuyasha felkiáltott.

-Á! Kagome mi ez a zaj,abból az ízéből,amit te rádiónak hívsz. Most hangosabb,mint az előbb volt,és a fülemet is sérti.

-Inuyasha,ez opera. És amit te mondtál,hogy felzavarom az erdőt,és észre vesz minket Naraku. Inkább miatad vesz észre,mert annyira kiabálsz egy kis opera miatt! – kiabált Inuyashaval Kagome. Inuyasha,csak csodálkozó szemekkel nézett,hogy most mi a baja,hogy ő kiabált,pedig tényleg szörnyű volt az opera.

- Inuyasha ,igaza volt, Kagomeének most,mert nem az a zenedoboz csalja ide Narakut,hanem a te kiabálásod! – mondta bölcsen Miroku.

- Te csak ne mond meg,hogy mi az igaz! – morgott a szerzetesre,és mutogatta az öklét.

- Szerzetes,hadjad,úgy is neki kel igazat adnod! – mondta Sango a szerzetesnek. Miroku bolíntott,és Inuyashara hagyta a dolgot.

- Hogy,még ő mondja meg,hogy mi az igaz! – morgott Inuyasha,és vicsorgott. Kagome csak,rosszaloan raztta a fejét,és a többiekkel,együtt ott hagyták Inuyashat.

- Hey,várjatok meg! – kiabált utánuk.

- Inuyasha miért várjunk meg mikor,mindig neked van igazad! – kiabálta vissza neki a szerzetes. Inuyasha csak vicsorgott,és gyorsan utánuk futott. Az úton nem szólt Kagomeéhet se a többiekhez. Mikor egy faluhoz értek egy falusi szaladt eléjük.

- Szerzetes,szerzetes segíts rajtunk! Egy gonosz rabló rabol ki éjjelente minket,akiben  egy gonosz szellem van,és csak,te tudod kiűzni belőle! – könyörgött a falusi a Mirokunak.

- Megteszek minden tőlem telhetőt az ügyetekben.

- Köszönöm szerzetes! - hajlongót az ember előttük,akin látszott,hogy tényleg segítségre van szüksége,mert látszottak a megszállt rabló támadásainak a nyomai a testén . Ezek után meghívta őket  magához,és elmesélte nekik,hogy minden aranyat,és értéket elrabolt tőlük,ami csak van a faluba,egyedül csak a helyi papnőt nem tudta kirabolni,akinek van egy tarizmánja ami drága kövekkel van kirakva,és azok a kövek nagyon ritkák,és  mágikusak.  A papnő pedig igen erős volt,és ezért pont ötet nem tudta kirabolni.

-A rabló valamilyen szent ékkőszilánkokat emleget,de itt senki nem tud róla semmit. De azt hallottuk, hogy egy furcsa lány törte össze a szent kővet,amit keres a megszállt.

- Hallod Kagome,híres vagy! – mondta lenézően Inuyasha.

- Inuyasha! Fekszik! – mondta mérgesen a lány. – Nem kell nekem mondanod,hogy én törtem össze az  szent ékkövet,amikor,én is tudok róla. – kiabálta Inuyashanak. Aki a földön morgott valamit.

- Minden nőnek ilyenek kell,lenni,nem érti a viccet.

Ezek után elindultak megnézni,hogy honnan szokott előjönni a rabló,melynek rejtek helyét a vendéglátójuk megmutatott nekik.

Kagome úgy döntött,hogy most nem megy velük,és inkább egyedül elment sétálni az erdőben. Nem tünt neki semmi gyanúsnak,de egyszer csak egy furcsa dolog tünt fel neki,hogy az egyik fa nem olyan,mint a többi. Közelebb menta fához,és az aranyból volt,de nem nagyon látszott meg rajta,de Kagome észre vette,mert érezte a gonosznak,a jelenlétét,hogy ott járt. A fa egy kicsit csillogott,de különösebben nem volt semmi más tulajdonsága.

-        ’’Aha. A rabló itt rejtette el a zsákmányát. Gondolhattam volna,hogy a rabló ennyire hülye.’’ – és elkezdtet visszafutni, a  falúba,hogy megmondja Inuyashaéknak,hogy megtalálta az elrejtett kincset. Mikor odaért nem találta Inuyashaékat,ezért megkérdezte az arra járó egyik nőtől,hogy nem-e látott-e egy piros ruhás kutyafülű fiút.

-        Arra mentek! –és arra mutatott ahova mentek ,akiket kereset a lány.

Elment oda ahová,a nő mutatott neki. Ahol egy nagy barlang volt,amin lehetett érezni,hogy ott van  akit keresnek. Kagome meg is találta akiket kereset.

-        Inuyasha! – szólt Inuyashahoz Kagome mikor odaért hozzájuk.

-        Ne menj közelebb Kagome! Ez a barlang túl sötét,és félelmetes,hogy bemenjél. –és Kagome elétette a kezét.

-        Rendben! – és bólintott Kagome – de azért Inuyasha ne túloz. Valamit el szeretnék mondani nektek.

-        Igen Kagome mondjad!

-        Mikor az erdőben jártam találtam egy érdekes fát,ami szerintem aranyból van,mert elég puhának éreztem  Ami szerintem,a rabló kicsének az értékesebb felét tartalmazhatja!

-        Hol láttad Kagome? – kérdezte Inuyasha Kagomeétől.

-        A falún túl van,megmutattom neked,gyere velem! – hívta a fiút a lány.

-        Várj Kagome felkaplak a hátamra,és majd kiszagolom,hogy merre jártál.

-        Jó! – már vette,volna fel a hátára a lányt a hanyou,mikor a szerzetes közbe szólt.

-        Várjatok, mi is veletek megyünk!

-        Maradjatok,sietünk  vissza nem sokára jövünk! – mondta Inuyasha,és már el is kezdet,arra fele futni ahol Kagome járt.

Folyt.köv

A nagy üzlet2

2.Az örült ember

Inuyasha odaért arra,a helyre ahol Kagome járt.

-     Na, melyik fa  volt az? – kérdezte Inuyasha,és még a lányt nem tette le a hátáról. Kikyou,pont arra járt és látta,hogy Inuyasha és Kagome együtt vannak.

-     ’’Már megint ez a lány! Elintézem,hogy ne emlékezen Inuyasha erre a lányra! ’’ – mondta magában Kikyou,és felugrott arra a fára,amelyiket,majd Kagome mutatni fog Inuyashanak.

-     Hát,ő..az! – mutatott hírtelen fára a lány.

-     Hiszen az a fa ugyan úgy néz ki,mint a többi. Remélem nem terveltél ki semmit ellenem? – nézett sunyin Inuyasha.

-     Inuyasha,semmit nem terveltem ellened. Nézd meg közelebbről! – mondta a lány. Inuyasha közelebb ment,és Kikyou egy nagy sziklát dobot a fejére. Nem tudom honnan szedte,de sikerült Inuyasha fejére dobnia,és Inuyasha,észre se vette,hogy Kikyou ott van. Félre sikerült a papnő terve,és inkább az ellentettje következettbe.

-     Inuyasha jól vagy? – kérdezte Inuyashatól aki a földön fogta a fejét.

-     Jól vagyok,csak fáj a fejem egy kicsit! –és már föl is akart állni,de tántorgott.

-     Inuyasha ne állj fel! – mondta aggodva Kagome.

-     Jó!

Ekkor Kikyou leugrott a fáról,és ezt mondta Kagomeének.

-     Most már nem fog rád emlékezni Inuyasha.

-     Ki vagy kérdezte ? – Kikyoutól Inuyasha.

-     Nem emlékszel rám Inuyasha? – hökkent meg a gyülölködő papnő.

-     Inuyasha,és rám emlékszel? – kérdezte Kagome.

-     Rád,hogy ne emlékeznék Kagome. Téged szeretlek a legjobban a világon.

-     Mi? –csodálkozott Kagome,és elpirult.

-     Hogy lehet,el kellet volna felejteni téged,és helyette engem felejtett el! Még egyszer fejbe kell vágnom ő! – mondta Kikyou,és vágta volna fejbe, már Inuyashat.

-     Ne kérlek, Kikoyu ne vágd fejbe! – kérte Kagome Kikoyout.

-     Kikyou,de ismerős név! – mondta Inuyasha.

-     Úgy látszik még is emlékszik rám! – mondta gonoszan a papnő. Inuyasha megfogta Kagome kezét,és magához húzta. –

-     Ismered,ez a lány? – kérdezte Inuyasha tőle.

-     Ismerem ! – mondta Kagome mérgesen. –Régen öt sze… -de,már nem tudta befejezni a szavát,mert Inuyasha megcsókolta. Kikyou pedig fel akart gyulladni saját magától,hogy nem sikerült a terve. Mikor elengedte Kagomeét Inuyasha. Kagome megszólalt.

-     Na látod Kikyou,hogy nem sikerült a terved.

Kikyou mérgesen eltűnt.

-     Te átkozott! – sziszegte halkan.

-     Mi a baja veled Kagome?

-     Á,hagyjuk Inuyasha,hosszú lenne elmondani neked,na gyerünk menjünk vissza,és mondjuk meg a többieknek,hogy a fa közelébben nincs az a megszállt rabló,mert túl ostoba,ahhoz,hogy felfogja,hogy könnyen ellophatják tőle a zsákmányát.

-     Igazad van Kagome,mert ezen a mérges lányon kívül nem  volt senki!

-     Igen! – mondta mérgesen Kagome,és visszamentek a falúba,és elmondták,hogy mi volt a fánál,de azt Kagome nem engedte elmondani Inuyashanak, azt ami a fánál,vele,és közte történt.

-     Amikor,az a furcsa lány leugrott a fáról,akkor én… - ekkor befogta Kagome Inuyasha száját,és félre húzta.

-     Csitt! Nem tudhatnak róla,mert te régen nem voltál ilyen mint most.

-     De miért nem mondhatom el nekik? – kérdően mondta Inuyasha. – és milyen voltam régen.

-     Majd mindent elmondok neked Inuyasha,de most gyere vissza a többiekhez velem.

-     Oké! – bólintott Inuyasha. Visszamentek a többiekhez,és kitervelték,hogy kapják el este a megszállt rablót. Este odamentek a barlanghoz,és kijött a rabló. Nagy pupós hátú,vörös szemü ember,akinek,hosszú fehér haja volt. Egy ember megkeseredett lelke irányította,aki eltűnt egy pár hónapja a falúból. Igen elkeseredett ember lehetet,ha ezt tette,avval a rablóval,aki barlangba ment be aludni egy pár hónappal ezelőtt. Úgy nézett ki,hogy könnyen elintézik,de ez nem így lett. Mikor Inuyasha támadni akart a Tesaigával,ő egyenesen kikerülte a kardot,és Kagome fele futott.

-     Ad ide  az ékköszilkokat! – kiabálta a lány felé.

-     Kagome vigyáz! – kiabálta Shipppou Kagome felé.

-     Kagome! – kiáltotta Inuyasha is,de a lány szerencséjére az ékköszilánkok megvédték valamennyire a rabló karmaitól,aki úgy nézett ki most mint Sesshoumaru.

-     Nézzétek nem Sesshomaru ez? –kérdezte Sango Mirokutól.

-     De,úgy nézki mint ő. Inuyasha elkezdett futni a rabló felé.

-     Ki vagy,te,és hogy hogy a bátyámra hasonlítasz? – kiabálta Inuyasha a rabló felé,és kezében a Tesaigávaal, egy Kongosohara készült. – Kagome vigyázz elintézem ezt a rablót aki szerintem egy szellem.

-     Ha elintézel megölöm a lányt! – fenyegetödzött a rabló.

-     Ugyan mivel intézed el hiszen,nincs nálad fegyver-

-     Ne hamarkodd el kutya! – mondta a rabló.

-     Miért ugyan?

-     Inuyasha lehet,hogy ez Sesshoumaru! – kiáltotta oda Miroku.

-     Ez nem Sesshomaru,ötet kilométerekről megérzem. Ő egy áll szellem. Mert,nem is szellem,nem is ember,ő egy olyan valami amit egy megörült ember irányíthat,mert érzem a szagát. – elkezdett befelé futni a barlangba,és hamar is megtalálta az örült embert. Míg befutott, a megszállt rabló Inuyashara figyelt,és Kagome eltudott szökni. Mire visszanézett a rabló már Kagome Sangoőéknál volt!

-     Te! – mondta mérgesen a rabló.

-     Ember enged el azt a rablót hiszen nem ártott neked!

-     Nem ártott nekem,de tudtam,hogy erre fogtok jönni,és nálatok vannak,az szent ékkőszilánkjai,és azért kaptam el.

-     ’’Gondolhatam volna. Akkor tudja,hogy mit is gondolok.’’ – mondta magában Inuyasha,és morgott.

Eddig kint a barlang előtt. Néha sikerült magához  térni-e a rablónak mert Inuyashahoz beszélt az irányítója.

-     Honnan tudta Inuyasha,hogy ki irányítja? – kérdezi Miroku Kagomeétől.

-     Nem tudom! – válaszolt a lány.

-     Inuyasha úrfi még tőlem tud ilyenekről,én meséltem neki pár hónappal neki,róla,hogy apja is találkozott egy ilyen helyzettel mint most, Izayoit kellet megvédeni-e egy ugyan  ilyen örülttől.

-     Hogy kerülsz ide Miyoga? – kérdezte Kagome,a bolhától.

-     Én csak erre jártam,de már megyek is!  - mondta a szerzetes vállán,és már iszkolt volna el,de a szerzetes elkapta.

-     Hová mész Miyoga? –kérdezte a szerzetes.

-     Hát,én sehová most már maradok. – mondta a szorult helyzetben.

Addig a barlangban,az örült ember fenyegette Inuyashat,ha elpróbálja intézi ötett,akkor ő Kagomeét intézi el.

-     Az próbáld meg öreg ember! – kiáltott az emberre Inuyasha.

Kint a barlangnál a rabló hírtelen elindult  Kagome felé,és felkapta a lányt és bevitte a barlangba.

-     Hey,enged el Kagomeét! Nem hallod! – kiabálta utána Shippou.

-     Hagyjad,úgy se tudod megállítani! – mondta a szerzetes. Az egész úton be a barlangba,Kagome ezt kiabálta egész végig.

-     Engedj el! Engedj el!

Mikor az örült emberhez értek Kagomeét az örült ember elé dobta.

Kagome jól vagy? – kérdezte Kagomeétől Inuyasha,és odament a lányhoz.

Igen jól vagyok! – válaszolt a kérdésre,és a hanyou átkarolta.  – ’’ Még Inuyasha soha nem volt ilyen!’’ – mondta magában Kagome

-     Elég az  érzelgőségből,kutya! – mondta az örült ember.

A nagy üzlet

3.A nagy üzlet

- Ajánlok neked egy üzletet,ha ide adod az ékkőszilánkokat,akkor a lánynak nem esik baja ,vagy nem adod ide az ékköszilánkokat,és a lány meghal! Választhatsz! – fenyegette Inuyashat.

- Add oda neki Inuyasha,az ékkőszilánkokat! – könyörgött Inuyashanak Kagome.

- Nem Kagome. Nem adom oda neki,az ékköszilánkokat! Inkább megküzdök a rablóval!

- Ne Inuyasha! – Kagome sírt,mert tudta,hogy így is úgy is  meghalnak,ott a sötét ,elhagyatott barlangban,és soha nem tudja meg senki,hogy hol haltak meg.

- Kutya te akartad! Youtuka gyere,és harcolj meg vele! – parancsolta Youtukanak a megszállott rablónak az örült ember.

- Igen gazdám elintézem ezt a kutyát!

- Nem intézel,te el semmi féle kutyát! – mondta Inuyasha. Ekkor Inuyasha előrántotta a kardját,a Youtukanak is elő rántott egy kardot a semmiből,és egymásnak estek. Sokáig harcoltak,mert Youtuka is majdnem olyan erős volt,mint Inuyasha. Már pár órája tartott,a harc mikor már,kint a többiek aggódni kezdtek a bent lévőkért.

- Inuyasha letudja győzni remélem,azt a rablót! – mondta aggodva Shippou.

- Én is remélem Shippou! – mondta a szerzetes.

Inuyashanak fogytán volt az ereje,és már a Tesaigat sem nem bírta tartani,de Youtokanak az ereje nem ,fogyott,mert a megörült öregember  irányította.

-        Meddig bírod még apó? – kiabálta az öregember felé.

-         Sokáig bírom,mert olyan vagyok ,mint Naraku.

-        Mi? – lepődött meg Inuyasha.

-        Inuyasha,vigyáz! Veszélyesebb ez az öregember,mint gondoltad!

-        Igen,tudom Kagome! – Inuyasha már több helyen vérzet,de megpróbált még egy Kongosohat,de Youtuka gyorsabb volt,hátába vágta a kardját. Inuyasha nem bírta tovább a szellemvérét visszatartani,és előtört belőle a szellem. Először csak a szeme lett piros,utána,meg az apjáéhoz  hasonló méreg csík is meg jelent az arcán. Ezek után, Youtukanak esett,és nem sokára végzet is vele.

-        Inuyasha! – Kagome felsikoltott.

-        Hallottátok ezt! Ez Kagome hangja volt! – mondta a szerzetes.

-        Ezek szerint él még! – mondta Sango.

-        Hú! Hála az égnek,hogy él még! – mondta Shippou.

-        Tudtam,hogy életben,fog maradni,mert az apja vérét örökölte,így megtudja védeni Kagomeét! – mondta Miyoga.

-        Miyoga,te csak hallgass! – mondta Sango.

-        Jó! – és elhallgatott.

-        Örült ember most téged is elintézlek! – mondta démoni hangon Inuyasha.

-        Azt hittem, hogy csak félig vagy szellem,de te is olyan csalós vagy,mint Youtuka akit irányítottam. De engem egy hamar nem intézel el! – mondta nyugodtan az öregember,mintha semmisem történt volna Youtukaval.

-        Nem hiszem azt! –és neki rontott az öreg embernek,az próbált védekezni,de nem sikerült. így hamar elintézte ötett Inuyasha. Mikor elintézte a megörült öregembert Kagomeéhez közeledet,és rá vicsorgott,és elkezdte az ujjait roppogtattni. A karmai még mindig véresek voltak.

-        Inuyasha kérlek ne bánts! – kérlelte  Inuyashat,mert nem volt rajta a lánc,amit Kikyou megbüvölt. Még pedig azért nem volt rajta,mert a harc alatt elszakadt,az átkozott nyaklánc.

-        Kagome nem foglak bántani! – mondta ugyan olyan hangom,mint amikor az öregemberhez beszélt. Inuyasha Kagomeéhez közeledet. A lány sírni kezdett megint.

-        Inuyasha kérlek,ne ölj meg! –  suttogta a lány.

Inuyasha teljesen közelment Kagomeéhez,és már a lány felkészült a halálra,de e -helyet megfogta a kezét,és magához húzta.

-        Kagome,akármilyen is vagyok, soha nem bántalak  téged! – és lassan visszaváltozott a hangja,de a szeme még,mindig piros volt,és a méreg csík is,még az arcán volt. Egyre közelebb húzta magához a lány,és megcsókolta. Kagome engedte,de most már azt is tudta,hogy soha többé,nem kell félni-e,ha Inuyasha átváltozik. Mikor a csókot abba hagyták,Inuyasha a lányra nézett,és már nem volt piros a szeme,de a méreg csík,még meglátszott rajta. Felkapta a lányt,és kívitte a barlangból. Mikor kimentek,mindenki örült,hogy jól vannak,de féltek Inuyashatól,mert azon kívül,hogy a szeme nem volt piros,a többi szellem tulajdonsága megmaradt,csak nem volt,olyan,mint Sesshomaru.

-        Inuyasha jól vagy? – kérdezte a szerzetes a megtépázott hanyoutól.

-        Persze,hogy jól,biztos,hogy nem akarlak megölni! – morgott rá Inuyasha.

-        Jól van,na! Csak kérdeztem! – válaszolt a szerzetes neki. A hanyou csak morgott,és odament Kagomeéhez. Felkapta Kagomeét,és elmentek az aranyfához.

-        Hova viszi kagomeét? – kérdezte Shippou.

-        Azt tudom,hogy nem fogja bántani,mert megkérdeztem tőle,de talán mást már fognak csinálni!

-        Miroku! –és, Sango pofon vágta a szerzetest – Te perverz! Hogy gondolhatsz ilyenre.

Inuyasha az arany fát széttörte,és ott a fa,alatt találtak egy alagutat ,amelynek a végén megtalálták az elrabolt értékeket,és még találtak egy arannyal teli ládát,ami kiderült később,amikor odahívták a falusiakat,hogy az nem a faluba tartozik. De a falusiaknak kellett volna az arany a mi a ládában volt.

Inuyasha odament a falusiakhoz,de azok,most megijedtek tőle,és elakarták küldeni,mert úgy nézett ki mint egy szellem,csak a fülei utaltak félszellemre. Elkezdett vicsorogni a falusiakra.

-        Kérem az aranyat,amit a ládában találtunk!

-        Nem adjuk oda neked,mert úgy is csak rossz célra használnad,és ha oda adnánk akkor a többi falut is kirabolnád,mert ráéreznél a rablásra,mint Youtuka.

-        Mi? –nézett értetlenül rájuk Inuyasha.

-        Ad oda neki,mert ha nem adod,oda neki,biztosan,hogy megfog ölni! – mondta egy másik falusi ember az hanyouval vitatkozó embernek.

-        Mi én megölni! Ugyan csak vicceltek! Lehet,hogy az öreget,és Youtukat elintéztem,.de másképp nem lehetet őket elintézni,de titeket soha nem ölnélek meg !

-        Biztos,de te szellem vagy! Nincsenek érzéseid! – folytatta a kötekedést a falusi.

-        Én nem vagyok szellem,csak félig! És igen is vannak érzéseim,és ha lehet,ne hergelj,mert esetleg behúzok neked! – kiabálta oda a falusinak.

-        Jól van odaadom az aranyat,csak ne veszekedj avval a másik emberrel is! – és odaadta Inuyashanak az aranyat. A hanyaou csak nézett.

-        Na most pedig,kérünk téged,hogy menjél el!

-        El is mennék,úgy hogy nem kell mondani! – és elindult a többiek felé akik vártak,rá!

-        Na,ezt jól elintézte! – mondta Miroku.

-        Az bizos! - mondta Sango.

-        Inuyashanak elment az essze,hogy ennyi arany kell neki! – mondta Shippou.

-        Hallgass Shippou,mielőtt Inuyasha meghall téged! – csititotta Shippout Kagome. Inuyasha pont akkor ért oda,és odahajolt hozzájuk .

-        Mit hallok meg? – kérdezet a beszélgetőkre.

-        Ö semmit! – mondta zavartan Kagome.

Elindultak vissza Kaelde falujába,és Inuyashat megkérdezte Kagome,,hogy mit akar avval a sok arannyal csinálni.

-        Mit akarsz evvel a sok arannyal csinálni? – kérdezte érdeklődöen a lány.

-        Nem tudom. Van olyan hely,ahol vigyáznak rá,a te világodban? – kérdezte Inuyasha Kagomeétől.

-        Igen van,a bank! Gyere velem a világomba,és el visszük a bankba jó!

-        Jó! – mondta Inuyasha.

-        Sango,Miroku, Shippou elmegyünk az é világomba,nem sokára jövünk.

-        Jó. Sziasztok! – köszöntek el Sangoék.

-        Kagome siess vissza! – mondta Shippou.

Mikor odaértek a kúthoz,Inuyasha,ölelte Kagomeét,és úgy ugrott a kútba vele,meg az arannyal.

Folyt.köv

A nagy üzlet4

4.A bankban

Mikor átértek Kagome világában sötét volt. Kagome kinézett a kútból,és mondta a hanyounak.

-     Úgy látom,hogy csak holnap megyünk a bankba!

-     Nem baj, Kagome!

-     Addig rendbe szedlek,hogy holnap,ne így menjünk be a bankba. Meg a sebeidet is bekötöm!

-     Kagome,nem kell bekötnöd a sebeimet,kibírom,ha eddig nem estem össze akkor kibírom. - mondta mérgesen a hanyou magáról meggyözödve,hogy kifogja bírni. Mikor mentek fel,az emeletre Kagome szobájába,hírtelen egy puffanást hallott maga mellett Kagome. Inuyasha összeesett.

-     Tudtam,hogy fájnak a sebeid,de te akartál nagyoskodni! – mondta halkan a lány,és felhúzta a lépcsön ötett. Fent a szobájában bekötözte Inuyasha sebeit,de még a szellem jelek nem tüntek el róla. A lány nagyon gondolkodott ezeken a jeleken.

-     ’’ Remélem nem lesz olyan mint Sesshomaru! Remélem! – mondta magában Kagome,és tovább is elmélkedet,mikor egyszer csak a honyou megfogta a kezét,és Kagome meg ijedt.

-     Kagome! –mondta halkan.

-     Inuyasha,már jobban vagy?

-     Á,nem csak téged akartalak látni.

-     Aha-’’ Eddig még soha nem volt ilyen talán a szikla ártott megneki,ami a fejére esett tegnap’’ – gondolta Kagome.

-     Inuyasha jól vagy tényleg? Nem fáj a fejed,amit Kikyou dobott a fejemre.

-     Nem fáj a fejem,és nem érdekel,hogy Kikyou dobta a fejemre.

-     Biztos,hogy nem azért vagy,ilyen kedves,mert elveszteted az emlékezetedet.

-     Kagome! Akkor lehet,hogy azért voltam kedves,mert tényleg nem emlékeztem semmire,de most tényleg magamtól vagyok ilyen kedves hozzád!

-     Biztos? –kérdezett rá Kagome. Inuyasha már,nem bírta,azt és hírtelen magához rántotta a lányt,és megcsókolta.

-     Na látod,hogy igazat mondok!

-      Most már elhiszem!

Utána lefeküdtek,és korán keltek másnap. Kagome Inuyashara,egy öltönyt adott,mert komoly helyre,a banka mentek Kagome is komolyan öltözött. Ő egy kosztümöt vett fel,bordót.  Mikor bankban el akarta kérni,a bankár az aranyat. Inuyasha rávicsorgott.

-     Inuyasha,add oda az embernek az aranyat!

-     De, Kagome   elakarja tőlem lopni!

Kagome már mérges volt,már feksziket akart mondani,de eszébe jutott,hogy nincs Inuyashan a nyaklánc.

-     ’’Most mit csináljak!’’ – sopánkodott magában Kagome. – ’’ Ó,nincs más választásom,hogy mindenki előtt megcsókoljam,mert az nélkül nem fogja odaadni az aranyat.’’

-     Inuyasha!

-     Igen Kagome! –ekkor odament,Inuyashahoz Kagome,és megcsókolta Inuyashat. A hanyou elengedte az aranyat,hogy átölelje Kagomeét. A hátuk mögött lévő emberek,összesuggtak.

-     Hogy merik mindenki előtt.

Mikor Inuyasha elengedte, Kagomeét. Kagome elmagyarázta a dolgokat.

-     Bocsánat az illetlenségért amit elkövettünk,de sajnos barátommal máskép,nem tudtam bánni! – magyarázkodott Kagome,és elpirult.

-     Látod Inuyasha nem lopják el az aranyat csak így vigyáznak rá! –suggta oda Inuyashanak.

-     Jó,most már tudni fogom! – mondta Inuyasha.   

-     Bármikor kivehetjük majd az aranyat,csak nem éjjel! Elintézem a papírokat,és megyünk,jó!

-     Jó! – mondta Inuyasha . Elintézte a papírokat Kagome,ahogy mondta, Ezek után elmentek a városba,és jártak egyet.

-     Na hova menjünk el? – kérdezte Kagome.

-     Nem tudom. Menjünk el a hova te szerettnél.

-     Jó! Akkor gyere elmegyünk  a  múzeumba,mert ebben a ruhákban,máshova nem is tudunk elmenni.

-     Mi az a múzeum Kagome? – kérdezte kiváncsian Inuyasha.

-     A múzeum,olyan hely ahol kihalt állatok csontját állítják ki. Mint például a dinószauroszok csontja,és a mamuté.

-     Sesshomaru nincs kiállítva? – kérdezte értetlenül a hanyou.

-     Örülnél neki,mi!

-     Nem csak kérdeztem,mert ebben a kórban biztos,hogy nem él.

-     Inuyasha inkább ne kérdez tőlem semmit a múzeumról.

A múzeumba végig néztek mindent utána,még nem, akart visszamenni Inuyasha a középkori Japánba. Körül akart nézni Kagome világában.

- Kagome,menjünk el még valahova a múzeumon kívül.

- Jó Inuyasha elmegyünk vásárolni. Úgy is kell valami,amivel megfékezhetlek.

- Csak azért akarsz elmenni vásárolni,hogy engemet megint megtudj fékezni,mint régen avval az átkozott nyaklánccal? – kérdezet rá Inuyasha.

- Igen. - mosolygott Kagome. – Ma is megtudtalak fékezni a bankban. – mondta mosolyogva még mindig a lány. – de az nem mindig,jó megoldás,főleg mindeki előtt,mint ma.

- Értem. Akkor csak azért csókoltál meg,hogy engedelmeskedjek annak az embernek.

-Ühü. – bólogatott Kagome.

- Akkor most,én is megfékezlek téged- és megcsókolta lányt. Kagomeének tetszet a dolog,de megint nem ennyi ember előtt.

- Inuyasha kérlek,ne itt!

- Jó,de máskor,ne csináld direkt velem,jó!

- De most menjünk vásárolni,hogy valami kíméletes dolgot vegyek elened!

-  Köszi! – mondta mérgesen Inuyasha.

A kutyaboltba mentekbe elsőnek,de Inuyasha,nem is fogott gyanút,hogy itt veszi,meg az ellenszert ellene.

- Hölgyem egy kutyasípot kérnék! – mondta Kagome,de Inuyasha oda,se figyelt hanem leskelődött  boltban.

- Hölgyem valami mást kér? – kérdezte az eladónő.

- Mást nem!

- 50 yen lesz!

Mikor kifizette a kutyasípot Kagome, a nyakába akasztotta,és mondta Inuyashanak.

-     Most már mehetünk vissza a középkori Japánba.

-     De még nem vetted meg amit akartál,nem!

-     Csitt! – mondta Kagome és elindultak vissza Kagomeék háza fele. A háznál mindjárt beleugrottak a kútba. A túl félen pedig már Mirokuék várták öket.

-     Azt hittem soha nem jöttök vissza! – mondta Miroku.

-     Kagome itt vagy végre! – mondta Shippou boldogan.

-     Inuyasha,gyere velem egy kicsit! – hívta fére Miroku Inuyashat.

-     Mit csináltál Kagomeével a világában? –kérdezte kíváncsian.

-     Te perverz szerzetes! Mire gongolsz! – kiabált Inuyasha,Mirokura. – Nem csináltam vele,semmi komolyat te! Nőfaló! Na,én mentem mielőtt előtör belőlem a szellem!

Ezt az egész beszélgetést,hallotta Kagome,de ez a mondat,megfogta ötett,hogy ’’Na,én mentem mielőtt előtör belőlem a szellem’’.

-     ’’ Ezek szerint tudja, most, irányítja a személyiségét. Vagyis mindig ilyen fog maradni.’’ – mondta magában Kagome.

-     Várj Inuyasha! -és a fiú után futott. Inuyasha megállt,és megvárta Kagomeét.

-     Hallottam,hogy mit mondtál!

-     Akkor tudod ezek szerint,hogy én akarok ilyen lenni,ahogy most kinézek! – mondta Inuyasha.

-     Aha! – és a lány bólogatott. Inuyasha átölelte a lányt,és magával hívta.

-     Most pedig gyere velem! – és a lány vele ment.

Folyt.köv

A nagy  üzlet5

5.A vallomás

- Kagome valamit be kell vallanom neked!

- Igen Inuyasha mondjad!

- Én téged jobban szeretlek ,most már mint Kikyout! – és leült a földre a hanyou,és maga mellé ültette Kagomeét.

- Inuyasha most már ne félj,hogy nem hiszek neked,mert hinni fogok neked,azok útán amit tettél!

- Azért védtelek meg akkor is amikor szellem voltam,mert téged nagyon szeretlek! Remélem,ha szellem leszek,még valamikor,akkor soha nem bántalak téged.

- Remélem én is Inuyasha! – és átölelte a fiú karját.

- Szeretnék neked mondani neked egy verset remélem,tetszeni fog neked,mert nem vagyok költő,és ennél jobbat nem tudok!

Elmondom néked….

Kagome szeretek,az első pillanatól fogva,

Csak az én vágytalan szívem nem tudta,

Nem akarta be ismerni,hogy valakit.

Valaha is szeretne,s nekem nagy nehezen,

Sikrült kitörnöm szívem gátját,és átadni

Neked,akit tényleg szeretek.

A harcban,a bajban sikerült megerősödnöm,

Nem futok el,mint gyáva nyúl,hogy téged,

Ne védjelek meg,mert téged tényleg szeretlek.

Voltak pillanatok mikor elmentem volna,

De érted nem tettem volna meg ezt,

Mert tégedet mindenél fogva szeretlek.

Ha az utolsó harcban elesek,

Azt is érted teszem.

Mást nem láttam,olyanak mint téged,

Hogy egy olyan lényhez,mint én hozzám,

Szeretettel bújna,de te megláttad a

Reményt a vágyat,és az életet a szívemben,

Nem úgy mint mások teveled.

Vannak személyek akik szeretnek,és utálnak,

De te mindegyiket ismered,ahogy nézel rájuk,

Még ök is tudják,hogy nem őket választod,

E világ vagy más világ nem áll közénk,

Te soha nem törödtél vele,hogy milyen vagyok,

Csak mindig szerettél.

Ellenségek,vágyak,mind meg maradtak bennem,

Csak te segíthetsz nekem,hogy a régi sorsot,

Elfejeltsem,ami bánt,átvág,és szétszed,

Mert azt nem nekem szánták,hanem nem néked,

Hanem annak,aki feledésbe megy,

Mert nincs már benne élet.

-        Inuyasha ez szép volt!

-        Ugye,nem volt hosszú?

-        Á,nem. Nem számít ha hosszú volt,csak az a lényeg,hogy nekem szántad! – mosolygott Kagome.

-        Utána visszamentek a többiekhez,de Miroku már nem,mert Inuyashahoz szólni. Most Inuyasha hívta félre Mirokut.

-        Hey,Miroku! – kiabált a szerzetesnek oda.

-        Mi van Inuyasha? – kérdezte a szerzetes. – Most nem gondolok semmi rosszra.

-        Jó! Végre elmondtam Kagomeének,hogy szeretem.

-        Gratulálok Inuyasha! Végre elmerted mondani!

-        Ja,de én voltam a hülye,hogy előbb nem mondtam el neki. – mondta Inuyasha.

Ezt a hírt Sango is,és Shippou is megtudta egy kis idő mulval. Inuyasha most már elengedette magát,és eltüntek a méreg csíkok az arcáron,és a külseje is olyan lett mint ezelőtt. Most már jobban látszott rajta,hogy Kagomeét szereti. Ezt Naraku is látta. Ki is akarta,használni,hogy Inuyasha szereti Kagomeét,de nem tudta ezt kihasználni,mert így erősebb lett Inuyasha,a szeretettől,hogy végre tud mindenki mindent. Egy pár hónap múlval sikerült törbe csalniuk Narakut,és végeztek vele örökre.

Ezek után,már nem ment Kikyou után a hanyou. Kikyou pedig bele törödöt a sorsába,és elengedte teljesen Kagome lelkét. Inuyasha elment Kagome világába,azok után,hogy legyőzték Narakut. Az ékkö már teljes volt. Inuyashanak,már meg sem fordult a fejében,hogy szellem,legyen,mert tudta,hogy milyen nagy szenvedés az embereknek,ha szellem támad rájuk.

Úgy fél év múlval,mikor Inuyasha ember volt, éjjel,Kagome,és Inuyasha fent voltak,és beszélgetek,és Kagome ágyán ültek. Kagome nyakában pedig az egész szent ékkö volt. Mikor  kezdet hajnalodni, a lány elkezdet közeledni a hanyouhooz,és megcsókolta,és ekkor a szent ékkő elkezdett fényleni,mert az kivánta amit Inuyasha szeretett volna rég,de nem annak az arán,hogy embereket öl. Inuyasha szellem lett,és soha többé nem lett,hanyou. A fiú észrese vette,a változást,csak akkor amikor már feljött a nap,és nem érezte a fején a füleit. A csókot abba,hagyta,mert Kagomeétől kérdezni akart valamit.

-        Kagome mit csináltál,úgy érzem mintha,szellem is lennék,megmintha ember is,mert nem érzem a füleimet? – kérdezte hitetlenül Inuyasha.

-        Szellem lettél! – mosolygott a lány.

-        Mi? Akkor te,csak azért …,hogy én szellem legyek! – akadozott most már a szellem Inuyasha szava.

-        Igen!

-        De akkor Kagome most,én ezek szerint nem fogok ölni? – csodálkozott még mindig.

-        Igen,nem fogsz! – mosolygott továbbra a lány.

-        De akkor a Tesaigat,hogy használom,mert szellemek nem használhatják?! – Inuyasha felugrott ahogy volt, nadrágban,és egy polóban. Felkapta a Tesaigat,de nem történt semmi.

-        Nem történt semmi! – csodálkozott. Kihúzta a tokjából a kardot,és ugyan úgy átváltozott,mint az előtt.

-        Ezek szerint apám,úgy tervezte,hogy csak Sesshomaru,ne tudja használni,a Tesaigat! Ez Jó Kagome!

-        Igten,most már nem kell mindig azt hajtogatnod,ha átváltozom mit csinálok veled…

-        Igen,így van Kagome! Most pedig megyek,és meg mutatom Sesshomarunak,hogy így szellemként is tudom forgatni a Tesaigat.

Gyorsan felöltözött,és már futott a kút felé,ahol már lassan fél éve nem járt.

-        Hey, Inuyasha várj! – kiabált Inuyasha után Kagome,még most is ön fejü volt,mint az előtt a szellem.

A kút másik felén mikor kiugrott a fiú, Sangoék játszottak Shippouval.

- Inuyasha már fél éve nem láttunk! – mondta Miroku.

- Sziasztok! Igen,már féléve nem látatok.

- Inuyasha,mi lett veled,olyan furcsán nézel ki, - kérdezte Sango.

- Igen tényleg furcsán nézel ki! – helyeselte a szerzetes.

- Szellem lettem!

- Mi? De te nem akartál lenni szellem? – csodálkozott Miroku.

- Nem is akartam,de hála Kagomeének az lettem. Most mennem kell ,Sesshomarunak valamit mutatnom kell,csak azért jöttem vissza,és már futott,hogy megkeresse Sesshomarut. Shippou csak,azt vette észre,hogy szellem szagot érez.

- Mi volt ez a szag? Olyan,mintha Inuyasha lett volna,de ez szellem szag volt.

- Igen Inuyasha volt,szellem lett! – mondta Miroku Shippounak.

- Mi? –Shippou csodálkozott. Ekkor kimászott Kagome a kútból.

- Sziasztok! Nem látáttok erre Inuyashat? – kérdezte Kagome lihegve.

- Szia! De láttam,arra ment a többit meg biztos tudod,hogy kit keres. – mondta Miroku.

- Szia Kagome! – mondta Shippou.hogy végre láthassa kagomeét fél év után.

- Szia Shippou,de most mennem kell. Még találkozunk! – és sietett Inuyasha után.

Folyt.köv

A nagy üzlet6

6. Inuyasha Sesshomaruval

Kagome nem tudott Inuyasha után futni,olyan gyorsan,mert most már gyorsabb volt mint az előtt,de az önfejüsége megmaradt. Meg a gyerekesége. Pl. erre,hogy Sesshomarunak akarja mutogatni a Tesaigat.  Inuyasha így szellemként,hamar megtalálta Sesshomarut. Mikor meglátta Sesssmoharut oda kiabált neki. Sesshomaru tudta,hogy Inuyasha,már közeledik felé,csak azt furcsálotta,hogy szellem szagot  érez,és,hogy az öcsikéje nem szellem,csak félig.

-        Hey,Sesshomaru! – kiáltott oda Inuyasha.

-        Te korcs már megint itt vagy? – morgott rá Sesshomaru. Inuyashan egy baseball sapka volt,így nem tudhatta,hogy az orra nem csal. A bátya körül futott egy pár kört gyorsan hátha elszédíti,de nem szédült el. Ekkor Inuyasha megállt,és levette a fejéről a baseball sapkát. Elvigyorodott,és kirántotta a Tesaigát a tokjából.

-        Én már nem vagyok korcs,ki kérem magamnak,és ezt nézd meg! – kiáltott a bátya felé a fiú. – Így szellemként is tudom használni a Tesaigat.

-        Öcsém csak húzni jöttél engemet ide? Szerintem nem vagy te szellem. Gyere közelebb,ha szellem vagy tényleg, mert akkor nem bántalak! – mondta komoran Sesshomaru. Inuyasha közelebb ment a bátyához. Sesshomaru jól megnézte ötett.

-        Te tényleg szellem vagy. Biztos az ékkővel lettél szellem!

-        Igen kitaláltad! - vigyorgott az immár yokai Inuyasha.

-        Harcolunk egyet Sesshomaru, mint kutya a kutyával? – kérdezte örült vigyorral a képén.

-        Hát persze,hogy harcolunk. Alig várom,hogy legyőzelek. – mondta halvány mosollyal az arcán.

-        Ne hidd,hogy olyan könnyen győzni fogsz. Hiszen egy apánk   van vagy volt,és amilyen erős voltam,anélkül,hogy szellem voltam,akkor milyen erős lehetek most.

-        Ne hidd öcsikém,hogy legyőzöl!

-        Pedig le foglak győzni Sesshomaru. –és egy vigyorral az arcán,átváltozott szellemkutyává.  Inuyasha hasonlított az apjára így,azt azért lehet biztosra mondani,mert közelben volt Miyoga,és odament gyorsan Inuyashahoz.

-        Inuyasha úrfi mit csinálsz? Hogy lettél teljesen szellem? – kérdezte kicsit félve Miyoga. Inuyasha visszaváltozott.

-        Szevasz Miyoga! Hogy mit csinálok itt? Meg akarok küzdeni Sesshomaruval.

-        ’’AYAY! Itt nagy bajok lesznek.’’ – mondta magában Miyoga.

-        Kagome segített,hogy szellem legyek,de nem akartam,de most így jó nekem! – mosolygott Inuyasha.

-        ’’ Kagome segített neki,ez még rosszabb. Nem engedhetem,hogy a két testvér egymásnal essen.’’

-        Ő,mond Inuyasha Kagome hol van? – kérdezte Miyoga,hogy a harcról elterelje a figyelmet.

-        Nem tudom,de érzem,hogy már itt van a közelben.

-        Hey,Inuyasha,miért nem vártál meg? – kiabált a távolból. Kagome. Inuyasha elébe futott,és felkapta,és odavitte ötett ahol Miyoga,és Sesshomaru volt.

-        Az asszonyt is a csatába akarod vinni? – kérdezte gúnyosan Sesshomaru.

-        Nem akarom csatába vinni,csak ide hoztam,hogy biztonságba legyen ,jó! –és elkezdett úgy vicsorogni,mint Sesshomaru szokott.

-        Ó most mit csináljak mindjárt egymásnak esnek! –sopánkodott a bolha. Kagome meghallotta a hangját.

-        Miyoga te itt vagy?

-        Igen Kagome,de most valahogy ide kellene,hívni a két fiú apját,mert erre nem számított, Inutaisho,hogy Inuyasha is szellem lesz.

-        Majd én segítek neked ide hívni,az apjukat! – mondta Kagome,és elkezdte Miyoga hívni Inutaishot.

-        Jöjjön el az aki egyszer nagy volt,de elmúlt,és most támadjon fel,hogy megállítsa e harcot! –Kagome is mondta a bolha után. Nem sokára a semmiből megjelent Inutaisho.

-        Miért hívtál Miyoga? – kérdezte Inutaisho Miyogat.

-        Hát,nagy uram az történt,hogy Inuyasha,hát inkább mondja el az ifjú hölgy.

-        Jó! – mondta a nagy szellem.

-        Ő uram. Inutaisho úr,hát Inuyashat,én teljesen szellemé változtattam. De ha meg akar ölni,tessék nem mondok ellent.

-        Lányom ne beszélj hülyeséget,Inuyashat nem nagyon ismertem közelről,így életben,de most elbeszélgetek mindkettőjükkel,és kapnak tőlem egy kis agymosást!

-        Akkor nem öl meg? – kérdezte megszeppenten Kagome.

-        Ne is mondj ilyet. Én nem ölök embereket,főleg nem ilyen aranyos lányt. –evvel elindult a két testvér felé.

-        Hey Inuyasha,hey Sesshomaru! Van egy kis beszédem veletek!

-        Apa,hogy kerülsz ide? – mondta Sesshomaru.

-        Az most mindegy,de valamit közttetek meg kell akadályoznom.

-        Apa,te vagy az apám? – csodálkozott Inuyasha.

-        Igen,az apád vagyok,de kérlek,most evvel nem tudok foglalkozni. Most gyertek,és az a lányt is hívd ide Inuyasha.

-        Jó apa,hívom!

-        Hey, Kagome gyere ide!

-        Miért hívsz Inuyasha. Olyan modortalan voltál,hogy szó nélkül elmentél,és még a Tesaigával is szórakoztál,mint egy gyerek.

-        Gyere csak ide! – hívta Inutaisho Kagomet.

-         Igen uram! – mondta félénken Kagome,és nem tudta,hogy hova bújjon,mert most már Inuyasha se kiszámítható.

-        Ne félj,nem foglak bántani,és a fiamtól se félj,ha bántani,mert majd én adok neki,jó! – és kacsintott Inutaisho.

-        Hallottad Kagome,hogy mit mondot az apám!

-        Igen! –és Inuyashahoz futott Kagome,aki mindjárt át is ölelte.

-        Látom fiam,hogy olyan vagy,amilyen én voltam pár száz évvel ezelőtt. Ugyan úgy szereted az embereket,mint én csak,éppen nagyon gyerekes vagy fiam. A Tesaiga nem játék értsd meg.

-        Megértem apa,de én csak ki akartam próbálni,hogy így szellemként  is tudom-e használni.

-        Fiam, ha neked szántam akkor biztos,hogy tudod használni!

-        Hát az igaz!

-        Inuyasha ne legyél ilyen csökönyős hallgassál az apádra,és kérlek Sesshomaruval ne harcolj,nem akarom,hogy olyan legyél,mint ő!

-        De Kagome,én csak ki akarom próbálni,hogy milyen,így szellemként harcolni.

-        Ha lehet nem próbálsz ki semmit fiam,és a lánynak igaza van. Ne légy olyan,mint Sesshomaru,éppen erről akarok veletek beszélni.

-        Mondja nyugodtan amit akar Inutaisho úr! – mondta Kagome.

-        Jó,akkor ott kezdeném,amiért Sesshomaru nagyon nyafogott,míg  éltem…

Folyt.köv

A nagy üzlet7

7.Inutaisho elbeszélget a fiaival

- Jó,akkor ott kezdeném,amiért Sesshomaru nagyin nyafogott ,míg élet,az pedig a Tesaiga volt. Mindenáron kellet neki,a kard pedig tudta,hogy Inuyashanak fogom,adni,mert ő akkor félig szelemnek született. Nem tudom,hogy mikor kapták meg a karjdaikat,de azt látom,hogy most náluk van.

- Én ott voltam amikor Inuyasha megszerezte,a Tesaigat,az nem rég lehetett,mert te még élsz.

- Igen, úgy 2-3 éve volt mikor megszerezte én is vele voltam. Én húztam ki a Tesaigat.

- Ügyes kis lány vagy! – és Inutaisho megsimogatta Kagome fejét. – Tudtam,hogy csak egy ember fogja tudni csak kihúzni.

-  Sesshomaru csak csodálkozott,mikor kihúzta a kardot Kagome. – mondta Inuyasha vigyorogva.

- Jól van,nem kell mondani mindenki egyszer meglepödhet! – Sesshomaru elkezdted morogni,és már ment volna neki Inyashanak.

- Fiúk elég,nem azért jöttem,hogy elintézétek egymást,hanem, azért,hogy beszéljünk.

- Igen! Inuyasha hagyd Sesshomarut állandóan  piszkálod,meg mindig harcolni akarsz vele.

- Inuyasha igaz amit,ez a lány mond? – kérdezte a dayokai.

- Igen,igaz!

- miért kell állandóan háborúznotok mond? – kérdezte továbbra az apjuk.

- Csak úgy,mert Sesshomaru kezdett elpiszkáni,hogy kell neki,a kard meg a sírodat megpiszkálta,meg Naraku is megpiszkálta,de ő már nem él.

- Naraku,mintha hallotam volna róla.

- Onigumonak is hívták. Előbb félszellem volt,de eredetileg ember volt. Utána meg szellem,de már nem él,így ne beszéljünk róla.

- Engemet is átvágott Naraku. Szövetséget fogadtam vele,és csak arra használt fel,hogy Inuyashat,elintézem.

- Értem,de miért akarta azt Naraku,hogy intézd el?

- Azért,mert a másik fiadnak,Inuyashanak volt egy szerelme Kikyou,akibe Naraku szerelmes volt,és nem akarta,hogy Inuyasha is szeresse,ötett,és azért akarta megölni.

- Naraku,gonosz ember lehetett,ha ilyenre volt képes.

- Ráadásul egy halott nöért tette!És ráadásul még ember is volt. – mondta Sesshomaru.

- Nem kell Kikyou hamvait bolygatni Sesshomaru! – kiáltott Inuyasha Sesshomarunak.

- Ne kezdjetek verekedni,mert azt megbánjátok!

Mind a két fiú megijedt az apjától,és csöndbe maradtak.

-        Na lássátok,így mindjárt jobb. Kagome tudsz valamit mondani,mondjuk Kikyouról?

-        - Persze,hogy tudok,én vagyok állítólag a reinkarnációm,de én nem hiszem el. Mert,szerintem nem is igaz,mert egyáltalán nem vagyok,olyan milyen Kikyou volt.

-        De,szerintem olyan vagy Kagome. Mert a lelked tartotta életben öt.

-        Az lehet! – mondta mérgesen Kagome mert,hogy ennyi  ideig nem emlegette Kikyout,most meg hozzá hasonlítja.

-        Ne bántsd meg ezt a lányt evvel,hiszen ő él,és nem olyan mint Kikyou,de nem is ismertem azt a lányt,de most nem az a lényeg,hanem az,hogy ti ne harcoljatok,mert nem akarok utánatok takarítani,megértettétek! – mondta komolyan Inutaisho.

-        Igen apám! – mondta Sesshomaru.

-        Igen,apa!

-        Evvel a lánnyal pedig ne beszélj így,mert ő kedves,hozzád,te meg tényleg modortalan vagy vele szembe.

-        Apa megértetem,de ő  lekiabált régebben mikor,még a nyakamba volt,az a átkozott nyaklánc,amit Kikyou csinált.  Most meg egy kutyasíppal,tart kordában.

-        Miért mit csinálsz vagy mit csináltál Inuyasha?

-        Kérdez meg Kagomeét,én úgy is az én szempontom szerint mondanám el!

-        Mit csinált Inuyasha mondjad? – kérdezt6e a lánytól Inutaisho.

-        Hát,mondjuk egyszer eljött az én világomba,és nem hagyott tanulni,állandóan körülöttem ugrált,aztán meg behívtam,az öcsémet,hogy foglalja le Inuyashat. Ő elvitte fürdeni,és nem sokára azt halottam,hogy azt kiabálja,hogy forró,utána megrohant be ruha nélkül ahogy volt a szobámba. Én meg megdobáltam mindennel,hogy menjen ki,de ő csak annyit mondott: ’’ Kagome’’. Inuyasha elpirult. – ’’ Hogy meri el mondani?’’ – mondta magában Inuyasha.

-         Fiam ez mind igaz,ha igen,akkor ne is csodálkoz,hogy kiabál veled,és egy síppal intéz el,hogy ne csinálj ilyet. Egyetértek a lánnyal. Még tudsz valamit mondani Inuyasharól,ami miatt még neked van igazad.

-        Sok mi mindent tudok mondani,erre,de még egy két pl. felhozok rá. Történt egyszer,hogy eljött az iskolámba,és egy szerepet kellett eljátszani,a Pier,és az Escargotot. Ez a történet egy lovestory,és Inuyasha az kiabálta be,hogy állj meg! Ekkor megjelent egy szörny és a Tesaigaval,az osztálytársaim előtt elintézte. Ők pedig azt hitték,hogy játék.

-        Inuyasha ez  igaz?  -kérdeztte Inutaisho Inuyashat.

-        Igen,apa! Kagome mindent elkell mondanod az apámnak? –suggta Kagomeének.

-        Igen mindent elmondok neki,hiszen te úgy se mondanál el neki semmit!

-        Inuyasha hagyd az a lányt,kiváncsi vagyokrá,hogy 200 év alatt mit csinéltál. Mond tovább Kagome!

-        Igen,akkor folytatom. Inutaisho úr,szeretné megtudni,hogy az ön fia mit csinált elsőnek a Tesaigaval?

-        Mit csinált vele,mond?

-        Hát,mikor elsőnek tudta használni,akkor csodálkozott,de mikor nem harcolt,és akkor is akarta használni,akkor volt bajba,,mert nem tudott vele csinálni semmit. Ezért felült egy fára vele,és elkezdte a fát ütögetni vele,nagy erővel,aminek következtében,a fa elkezdett rezegni a kard miatt. Ő pedig azt mondta,hogy az apja egy ocska vasat hagyott rá!

-        Inuyasha,Inuyasha! Az a kard nem ocska vas,hanem az agyaram,nem látod.

-        Látom,de csak akkor morogtam,hogy nem tudom a kardot,használni,most már tudom  használni.

-        Azt tudom fiam! – a türelmes nagy szellem,Inutaisho,már nem nagyon bírta hallgatni,amit a fia tett a kardjával. – Kagome,és még mit csinált vele?

-        Hát amikor megakartam neki mondani,hogy müködik a Tesaiga,ő csak sunyin nézett rám,amit mondtam neki Aztán meg nem tetszett neki,hogy elküldtem fürdeni,annak idején a fekszikkel. – Inutaisho nevetett rajta,hogy mit csinált Inuyashaval.

-        Inuyasha te,tényleg csökönyös vagy,senkire nem akarsz hallgatni! És mi az a  fekszik?

-        Régen az átkozott nyaklánc avval,a varázs szóval müködött,amitől Inuyasha a földre vágodott. De még a kardnál tartva Inuyasha,egyszer a Tesaigat is eltörte!

-        Mi? Hogy tudta eltörni?

-        Könnyen apa! Egy   szörnnyel harcoltam aki ráharapott,és eltörte,és szellemé változtam.

-        Értem! Akkor az a szörny erös lehetet.

-        De Rinkotsusei is erős volt,mert öt is szellemként győztem le!

-        Rinkotsuseit legyőzted,de öt elaltattam. – csodálkozott Inutaisho.

-        De Naraku felébresztette,és meg kellet vele küzdenem.

-        Értem fiam! Tudod mi lesz a legjobb,ha veled megyek ennek a lánynak   a világába. Kiváncsivá tett amit mondott az imént.

-        Jó,akkor jöjön velünk. – mondta boldogan Kagome.

-        Kagome te mindenkit meghívsz magatokhoz? Ekkor Inuyasha átvátozott  szellemé.

-        Miért zavar? – kérdezte Inuyashatól félénken. Inuyasha megrázta a fejét,és leült Kagome mellé,és elkezdte simogatni, a kutyaszellem Inuyasha fejét.

-        Fiam,ne csináld ezt,evvel nem szabad szórakozni. Én sem szoktam szórakozni vele. – Inuyasha csak nyüszitett egyet,és nem változott vissza.

-        Inuyasha fogadj szót az apádnak. – Inuyasha csak a fejét rázta,és valahogy megértette,Kagomeével,hogy üljön a hátára. Sesshomaru csak morgott.

-        Ha ezt Rinnek meg engedném akkor,még mindenki fel akarna ülni a hátamra. Te szellemek szégyene,hogy tehetsz ilyet velem,és apámmal!

-        Sesshomaru hagyjad,hiszen még gyerek,nem is volt eddig szellem,hagy próbálja ki egyszer,hogy szórakozik vele,de utána nem engedem neki,mert az már nagy engedmény lenne neki.

-        Jó apa,de felejtsd el! – mondta Sesshomaru.

-        Fiam úgy sem fogom el felejteni.

-        Inuyasha,te olyan vagy,így is mint fél-szellemként! – mondta neki Kagome,és leszállt a hátáról,és Inuyasha visszaváltozott.

-        Na,látom fiam elég volt neked,a szórakozásból! – mondta meg nyugodtan Inutaisho.

-        Nem is szórakoztam,csak Kagomeének mutattam meg,hogy milyen kutyaszellemnek lenni. Eddig is a hátamon vittem ötet.

-        Tényleg? – csodálkozott Inutaisho.

-        Igen,a hátán vitt mindig. – mosolygott Kagome,mert jól érezte magát Inuyashaval,és Inuyasha is mosolygott,és átkarolták egymást. Ekkor Kirara hátán jöttek a többiek.

-        Sango  nézd az Inuyasha apja.

-        Tényleg ő az,de csak múltkor szellemként láttuk csak. Inutaisho meglátta őket.

-        Ők a barátaid Inuyasha ?

-        Igen,és ők is tanúsíthatják amit állítok. Apa mindjárt jövők,csak Kagomeével szeretnék valamit megbeszélni. Felkapta Kagomeét a hátára,és elmentek a közeli tóhoz.

-        Ugye nem zavar,hogy ugyan olyan vagyok?

-        Nem zavar. Sőt még tetszik is,hogy ilyen vagy velem.

-        Jó akkor menjünk vissza csak nem akartam,hogy apám hallja.

-        Jó!
Mikor visszaértek már Mirokuék várták őket. Utána Inuyasha apja,Inutaisho Kagomeével,és a fiával Kagome világába mentek vissza. Itt figyelte Inutaisho Inuyashat,és rájött,hogy valójában milyen szórakozott,és jó szellem fia van,és hogy az ő tulajdonságait örökölte. Kagome és Inuyasha egy pár év múlval összeházasodtak,és még Izayoit is elhozták valahogy az esküvőűkre. Izayo pedig ezt mondta Inuyashanak,és Kagomeének.

-        Végre láthatlak fiam, 200 év múltán,még az unokáimat is látni fogom!

-         Miért anya?

-        Kagome,az ékkővel segített rajtam,öröké élni fogok veletek,amíg éltek.

THE END