A varázs fogságában,egy furcsa világában

Egyszer Japánban Kagoméék szentélyénél a rejtett kútnál,egy pár gyerek játszott. Az egyik lány befutott a rejtett szentélybe,és hátra fele futottak,mert épp baseballoztak,és berepült oda a labda,és el akarta kapni,így beleeset a kútba,mert pont a kút felett tudta megfogni.
Csodálkozott a kútba esve nem ütötte meg magát. Még hallotta,hogy utána kiabálnak.
- Yámárá jól vagy?
- ’’ Huh. Jól,de már nem tudok válaszolni,mert valami húz le!’’ – Á! Segítség! – kiáltotta fel gondolatait befejezve.
- Pár másodperc múlva a kút alján ülve érkezet meg. Egy táska is volt rajta,amiből egy alma ki is esett.
- Ez lehetetlen. A kút tele van indával,és ez furcsa,mert ennek a kútnak egy szentélyben kellene lennie. Itt valami nincs rendben. – evvel felvette az almát,és elkezdett felmáászni a kút oldalán,az indába kapaszkodva.
Fényességet látott,és hangokat hallott kintről. Mikor kiért Inuyasha hátát látta meg elsőnek.
- ’’Mi ez a szerzet? ’’ - csodálkozott. Meghúzta a vállát,és Inuyasha fejéhez vágta az almát. A fejét hátra fordította.
- Ki vagy? –erre a kút pereméről leugrott,és elkezdett futni a legközelebbi nagy fa felé,a hanyou elől. Mérgesen kiabálva utána futott a félszellem.
- Hé,te! Állj meg! – kiabálta dühösen. Shippou azt se tudta,hogy most féljen vagy kiabáljon a többieknek.
- Mi történt? .csodálkozott Sango.
- Nem tudom,de Inuyasha nagyon dühös,de most nem Shippoura! – jegyezte meg unottan Kagome. – Menjünk utána.
- Lányok mi történt? – kérdezte Miroku tőlük.
- Nem tudjuk,de Inuyasha után megyünk. – mondta Sango,nem tudva az okot,hogy miért futnak utána
- Jó,de siesetek vissza! – kiabálta a szerzetes a távolodok után.
A hanyou megállt a fa alatt,ahol a lány volt,és elkezdett neki felkiabálni a fára.
- Gyere le!
- Nem megyek le! Nem kérsz még egy almát a fejedre?! – kiabálta le neki.
- Milyen almát? Nem is kérek,mert azt se tudom mi az. – ő meg kiabálta vissza. Ezt már Kagome,és Sango is hallotta.
- Akkor mindjárt repül az alma! – és a táskájából elővett egy másik almát.
- Kagome! Mi az az alma? – kiabálta oda a lánynak.
- Az egy gyümölcs.
- Áhá. Hallod,akkor se kérek! Nem vagyok éhes! – kiáltotta fel megint.
- Repül! És már dobta is le,de Inuyasha simán elkapta.
- Gyere le!
- Nem ! – és ezek után úgy akart leugrani,hogy a hanyou háta mögött eltudjon futni,de e-helyet a hanyou karjaiba esett. Hirtelen ki is ugrott,és ment a táskája után,amit már előtt ledobott. Sango pont állt,ahol a táskája volt.
- Ki vagy ? – kérdezte tőle,de ő csak felkapva a hátizsákját a kút fele kezdett futni. - Valami baja van? Vagy talán nem érti a nyelvünket,mert olyan furcsán öltözik,mint Kagome,de másképp is néz ki. Nem értem.
- Én tudom! Haza akar menni,azért ilyen. – válaszolt Kagome a kérdésre.
- Értem,de azért válaszolhatott volna nekem.
Kagome meghúzta a vállát,és a lány után futott,a mérges alak a fától.
- Üh. – Kagome szeme kiakadt,mert elég mérgesen futott a lány után az alak. – Itt baj lesz. – és ő is úgy tett,hogy az előtte elfutó mérges alak.
A kúthoz érve Yámárá nem tudta,hogy mit tegyen,hogy bele ugorjon a kútba,vagy…válasza azt, ami bekövetkezik.
- Bele ugorjak. Nem,nem tudom,és ha nem vissz haza? Akkor meg… - ’’ nem, azt nem választom,hogy ez a szörny végezzen velem. ’’
Nem mert a kútba bele ugrani,de a kút mellé lehúzta magát. Tudta,hogy magának köszönhetően lesz vége az életének.
- Te,mond meg,hogy miért tetted ezt! – kiabálta rá,és a kút körül elkezdtek körözni.
- Inuyasha,hagyd azt a lányt. – kiabált rá Kagome.
- Gr. Nem rád tartozik.
Ekkor Miroku is megjelent a kútnál.
- Mi történt az előbb? És most is mi történik? – kérdezte csodálkozva a helyzetet látva.
- Ö…semmi . Semmi érdekes. Nem tartozik rád. – förmedt rá,aki a lányt kergette.
- De tartozik rám,mert ez egy lány,ha jól látom,és nem érzek semmilyen mágikus erőt,sem gonosz aurát ennél a lánynál,de van valami furcsa érzésem vele kapcsolatban.
- Mi? – mondták Miroku barátai egyszerre.
- Azt mindjárt megtudjátok.
- Mond meg,hogy ki vagy, - förmedt rá a hanyou Yámárára.
- Gonosz vagy. Egy szörny. Ez világ,ezek az emberek nem normálisak.
- Nem,ez nem igaz. Nem ismered őket! Ne ítéld meg előre ezt a helyet,és az embereket! – kérte Kagome a lányt.
- Igen. Igaza van hallgass rá! Te nem ismersz engem, őt( mutatott Inuyashara) ez a lányt. Meg őt. – mondta,és nézett mérgesen,és unottan Mirokura.
- Nem tudom,de inkább jobb,ha elintézem magam körül a világot.
Egy kis idő után elkezdet mormolni ritmusosan egy varázs ige sort.
- Ki yoroshii tsukusu chikara mairu nado taeru kore ano… -de ekkor félbe szakadt,mert a szerzetes rászólt.
- Állj meg! Ha végig mondod elpusztulnaka a gonosz szellemek,és vele együtt Inuyasha is.
- Ö…te kinyírnál engem? – esett kétségbe a félvér. – akkor,te nem is vagy olyan ártatlan,ahogy Miroku mondta.
- Igen. Ez a varázs ige sor,csak úgy kipattant a fejemből. Azt se tudom,honnan tudom.
- Áh… de,nem tudta folytatni a mondani valóját,mert semmi jó nem jutott az eszébe rá.
- Jó. Ezt hagyjuk. Az a lényeg,hogy varázsolni nem tud,de ezek az átkok,és áldások,amiket tud. Nagyon is hatnak. – magyarázta a szerzetes.
- Ö,lehet,de arról nem tudok,hogy tudnék átkokat,ez csak elöjött belőlem.
- Aha. Olyan lehetsz,mint Kagome,hogy valakinek a reinkarnációja vagy. – találgatott Sango.
- Kizárt. Nem hiszek az ilyenben. Hanem csak az ősi vérem fel nem ébredt itt. Azt se tudom,hol vagyok.
- Ez a középkori Japán. Ha itt tartunk téged,hogy hívnak? – kérdezte Kagome
- Yámárá vagyok,Egyiptomból.
- Az jó messze van innen.
- Igen. A barátaimmal jöttem ide nyaralni.
- Igen,és hol van Egyiptom? – folytatta a szerzetes.
- Majd elmondom nektek. – mosolygott Kagome.
- Akkor,én maradjak vagy menjek? Mert itt kicsit se érzem jól magam.
- Szerintem menj el,mert te még japán történelmébe se tartozol bele,és amilyen erősek a szavaid,még el is pusztithatod,és akkor bajok lesznek,mert nem lesznek Japánok a világon.
- Oké,de még kicsit maradok. A többiek bolintottak rá,Inuyasha csak morgott.
Elvitték öt kaede anyóhoz,és elmondta,hogy ki és mi Yámárá. Kiderült,hogy ő itt egy halott papnő erejét birtokolja. Ami lassan felébred benne. A papnő pedig Midoriko,akinek akinek az erejét magához hívta.
Pár helyett megmutattak a lánynak. Olyan dél tájt a Kagoméénél lévő ékkőszilánkok világítani,majd egyre jobban fényleni kezdett.
- Ez meg mi? – csodálkozott Kagome.
- Én se tudom,pedig az ilyen dolgokban jártas vagyok. – mondta Miroku.
- A lélek. Érzem hív. – szólalt meg Yámárá.
- Milyen lélek, - csodálkozott a hanyou.
- Midoriko lelke. Nem azt mondta Kaede anyó,hk a papnőnek az ereje éled újjá bennem.
- De. – mondta az orrát felhúzva a hanyou,hogy meg se kérdezhette. Plusz nem figyelt oda dolgokra.
- Az ékkő hamarosan meg fog semmisülni. Midoriko lelke újra felébred,ezért az ékkőre van szüksége. Siessünk összegyűjteni az ékkőszilánkokat.
- Jó,Yámárá. – bólintott Kagome.
- De egy kérdésem lehet? - szólalt meg a szerzetes.
- Narakutól,az ékkő nagyobb darabját,hogy szerezzük meg? – kérdezet rá,és gondolta,hogy meg foghatja vele a lányt.
- Ö…azt még nem tudom,de biztos kitalálok valamit. – mosolygott a lány.
- Pont erre számítottam. – mondta feladva a dolgot
- Látod,így kérdez valakitől valamit,akit nem ismersz! –szólalt meg a hanyou Miroku háta mögül.
- De mégi s,ha körbe fognánk Narakut. Úgy értem,hogy a kastélyát,vagy ahol van. Akkor egyszerre támadnánk. A dolog evvel meg is lenne oldva. – gondolta hangosan Yámárá.
- Áh. – fogta a fejét Miroku,mert ide ennél jobb szervezés kell.
- Üh. Akadt ki Inuyasha is.
- Igaza van Miroku! Csak egy kis taktika kéne a megvalósításához. – mondta Sango.
- Igen. – mosolygott Kagome. Erre nem szólt semmit senki – akkor gyerünk,hogy minél hamarabb visszakapja Midoriko a lelkét.
Evvel el is indultak. Az utuk,szokatlanul csendes volt. Egy szellem se került az útjukba,sem naraku.
Ahogy közeledtek a farkasok táborához,mert arra fele volt Naraku,a hitvány bandita,aki nagy hatalomra tett szert. Hirtelen Inuyasha felkiáltott.
- Jön a rühes farkas.
- Itt baj lesz. – szólalt meg a szerzetes.
- Igen. – helyeselte a szellemirtó lány.
- Ö…- Kagome kínosan elmosolyodott.
- Mi a baj? Milyen baj lesz, - csodálkozott Yámárá.
- Mindjárt megtudod. Inuyasha avval a bizonyos ’’ rühes farkassal’’ veszekedni,és verekedni szokott. Akit Kougának hívnak. Mert Kagomét…- de nem tudta befejezni,mert,mert Sango befogta a száját.
- Mert Kagomét nem érdekli,és maradj csöndbe! – mordult rá mérgesen a szellemirtó.
- Majd én befezezem. Azért veszik össze állandóan Kougával Inuyasha,mert féltékeny,mert Kouga szeret engem. – mondta ravaszan,és huncutul,hogy a hanyout felhúzza Kagome.
- Nem igaz. – kiabálta –Ö…csak nem szeretem,hogy az a megbizhatatlan farkas a közelemben van. Meg engem ne hívjon pincsinek. Mi vagyok én szobakutya! – mondta arra célozva,hogy a személyiségét evvel sértik.
- Hallgass! – kiabálta Kagome unottan,mert már Inuyasha sokszori morgását unta.
Ebben a pillanatban megérkezett tornádó formájában Kouga,mintha hívták volna.
- Szia,kedvesem! – fogta meg hírtelen Kagome kezét, Inuyasha pedig bal oldalt mellettük morgott. – Ugye nem bántott ez a korcs, - mondta a fejét a félvér felé rántva.
- Nem bántott.
A féltékeny barátunk elkezdte volna az átlagos szidkozását,de Yámárá,Midoriko erejét hordozó lány megszólalt.
- Enged el azt a lányt! Az ékkővet elkell venni Narakutól,és tőled is! Mert a lelkemnek szüksége van rá! Bocsánat,vagy is az ékkő a lelkem! – mosolygott zavartan a hibáját kijavítva.
Ki vagy te,hogy neked kell az ékkő? És,hogy az ékkő a lelked?!
- Na végre megállította Kougát valaki! – morgott az orra alatt a tűzpatkány kimonos fiú.
- Várjál még Inuyasha! - csitította a szerzetes.
- Farkas. Nem tudom hallottál-e Midorikoról. Az ékkő az ő lelke,és az ékkőben harcol a gonosz szellemekkel.
- Aha,de te nem Midoriko vagy. Ugye? – közeledett hozzá utálóan.
- Vigyáz,ő Midoriko erejét hordozza! – szólt oda Kagome,figyelmeztetve.
- Valahogy a lelke van nálam,és az ő lelke irányít,de nem sokára a lelke is bennem lesz remélhetőleg.
- Te kényszeríted a lelkét,hogy a tiéd legyen?! – és felemelte a lány a ruhájánál fogva.
- Kouga ereszd el! – egyszerre kiabálta mindenki.
- Ezt nem kellet volna. – mondta Yámárá,és a Midoriko lelke által kiválasztott lány,hirtelen elvesztette az eszméletét.
- Valami hatalmas erőt érzek! – szólalt meg Miroku.
Amely réten voltak,a fűt elkezdte fújni nagy erővel a szél,és Yámárá teste elkezdett lüktetni.
- A lélek az enyém! – kiáltott fel Midoriko hangján,és elkapta Kouga nyakát.

2. Az ékkővel,vagy élet nélkül


- Ki vagy te,de komolyan? És ha lehet tegyél le! – nyögte ki a szorításból,és a kezével próbálta kiszabadítani magát.
- Én Midoriko lelke vagyok Yámárában testében,és az ékkővet akarom!
- Tenyérrel felfelé felemelte a kezét,és a két ékkőszilánk Kouga lábaiból a kezében ternmet.
- Örülj,hogy ennyivel megúsztad! – evvel elengedte – Ha az ékkő egész lesz,és kiszabadul a lelkem,egy kivánságodat teljesítem. Most pedig menj békével haza.
Félve elviharzott a farkasszellem.
- ’’ Ez a lány Midoriko lelkét hordozza,ami az ékkőben van, Akkor nem lehet rossz ember.’’ – gondolta a farkas.
Hogy eltávozott Inuyasha ellensége,Yámárá elájult. Azt jelentette,hogy a szent ékkő papnőjének a lelke eltávozott tőle. A következő pillanatban ,már fel is ült,és nem sokára fel is állt.
- Jól vagy? – kérdezte a hanyou.
- Igen,és mehetünk tovább.
A fiú bólintott. Inuyashan kívül mindenki kérdezgette a lányt,hogy Midorikonak mi a terve vele,és,hogy mi lesz a z ékkővel. Egyedül elől ment Inuyasha morogva.
Egyszer felébredt a mély morgásából,és lkezdett körbe nézni.
- Érzem Naraku szagát. It van.
- Hol? – kérdezte Kagome.
- Igen,hol? – kérdezte Sango is.
- Én is érzem. –szólalt meg a szerzetes. – Körülötünk van. Biztos Yámáráért jött. Mert Midoriko lelke vele van,és az ékkő nem engedelmeskedik a galádnak.
- Az lehet,de engem nem kap meg,mert nem ehhez a világhoz tartozók,hanem a modernkorba. – mondta Yámárá.
- Tudjuk. – vágta oda orrát felhúzva a félszellem.
- Inuyasha! Ne légy ilyen szemtelen! Hisz öt választotta Midoriko. – szólalt meg Kagome.
- Lehet. – folytatta a beszédét még mindig abban a beszédmodorban.
Megjelentek Naraku darazsai. Nem sokára egy gonosz kacaj is hallottak,
- Naraku. – jegyezte meg a hanyou.
- Igen. – szólt Miroku.
- Igen. – ismételte meg Sango.
- Naraku valóban,de nem kapja meg a lelkem.
- Yámárá. – hallatszott egy gonosz,és egy rettenetesen veszet hang. – Az ékkő elárult,hogy egy lányban újra fog éledni Midoriko,és az a lány te vagy.
- Azt tudtam.
- Nem tudsz valami mást mondani,ezt mi is tudjuk. – kiabálta hang felé Sango.
- De tudok mást. – hirtelen megjelent egy dárda,és Yámárá nyaka felé száguldott. A lány szemei kiakadtak,de az utolsó pillanatban segített neki Midoriko. A kezét maga,elé ette,és egy hullám hatására visszarepült a küldője felé.
- Köszönöm Midoriko. – mosolygott. – Naraku,neked lesz véged. Nem nekem.
- Kétlem. – és megjelent.
- Hü. – becsukta a szemét,és a teste elkezdett lüktetni.
- Nézzétek! – szólalt meg Shippou.
- Eddig hol voltál? – kérdezet rá a szerzetes.
- Később elmondom. Áh. – maradt tátva aszája,és a szemei kimeredtek.
- Ez furcsa,de szerintem Midoriko lelke,most fog segíteni neki,a gonosz szellemet elintézni. – gondolatát mondta el a szerzetes.
- Hanem,akkor én segítek neki! – kiáltott fel Kagome,és kifeszitette a nyilát. Aminek ereje erőseb volt mint valaha.
- Ezt neked Naraku. – és kilőtte a nyilat.
- Kagome! Ne! Felmérgesíted,és neked lesz bajod! – bólintottak a többiek. – Majd inkább én segítek.
Naraku szét esett alkotó ’’ szellemeire’’ ,de hamar összekapta magát.
- Háh. Hey, Naraku! Kóstold meg az ördög Tessaigát.
- Ne! Ne Inuyasha! Azt ne! – kiáltotta felé Kagome.
- Ne! – kiabálták a többiek is neki,mert az ördög Tessaiga Inuyashara nézve veszélyes.
Hatalmas erő szívódott a velük lévő egyiptomi lányba.
- Ne! – szólalt meg csengőhangon. Jobb kezével suhintott egyet,és egy kard jelent meg a kezében,és a ruhája is megváltozott. Olyan lett,mint Midorikoé.
- Horobosu kaze kogeki! – és nagy szél támadt,mint fekete penget szabdalta Narakut,de összeszedte magát.
- Ez nem lehet.
Látták,a többiek,hogy még Midoriko lelke se bírja elpusztitani a nagy ellenségüket,ezért úgy döntöttek,hogy segítenek neki. Inuyasha közelébe akart menni,de Yámárá elé tette a kezét.
- Csontőrö! – kiáltotta Sango.
- Indulj! – kiáltotta Kagome.
Őket nem állította meg,de Miroku Naraku darazsai miatt nem tudott támadni. A két lány támadását simán visszaverte Naraku.
Midoriko lelke újra működni kezdett a kiválasztott lányban,
- Hi shinen no jakeshinu! – ordította.
- Elégek! – kiáltotta elhalló hangon Naraku,és az ékkő végre Yámárájé lehetett,hogy Midoriko lelke elvégezze amit akar.
- Jól csináltad! – szalad oda Shippou. Csodálkozva nézett a rókaszellemre.
- Te ki vagy?
- Shippou,a rókaszellem,Midoriko asszony! – mondta hajlongva.
- Jól elintézted Narakut! – helyeselte Miroku – Plusz,a kezemről eltűnik ez a szörnyű lyuk végre. – nézte a kezét,és a kazana eltűnt a megszokott helyéről.
- Nem kell hajlonganod! – szólalt meg a lány,és felvette az ékkövet,mely amint felemelt nagy fényeségben egybe olvasd,és egy csillogó pukkanással eltűnt az ékkő,és felszabadult a fogva tartott lélek. Kagome,és Sango is odamnet hozzájuk,és nézték,ahogy körül veszi Yámárát ,Midoriko lelke,és bele szívódik.
- Köszönöm,hogy velem jöttetek ezen az úton. Elmegyek a szellemirtók falujába,és visszapróbálom szerezni a testem,hanem sikerül,akkor ennek a lánynak testében kell maradnom,de az életét nem fogom piszkálni. – mondta Midoriko,és elindult a szellemirtók volt faluja felé,és Kirara is vele ment.
- Héy! Várj,Kirárá! – kiáltotta utána Sango.
- Hagyd! Ezek szerint Kirara, az övé volt! – mondta Kagome.
- Igaza lehet Kagomének. Hiszen az mondtad,hogy a faluban volt rég Kirara. – mondta Inuyasha.
- Igen. Mindkettejüknek igaza van. – mondta Miroku.
Sango csak Kirara után nézertt szomorúan.
- sango jól vagy? – ált Sango elé,és az arca előtt integetett,hátha rá fog figyelni. – Áh. – mosolyodott el a szerzetes.
- Miben mesterkedsz? – kérdezet rá a miko.
- Azt mindjárt megtudod.
- Remélem semmi rosszat! – ropogtatta ujjait verésre Inuyasha.
Miroku valamit csinált,mert a szellemirtó lány felkiáltott.
- Azt csak szeretnéd! – és egy nagy pofont kapott,és a Sango elrohant az erdőbe.
- Várj! – kiáltott utána Kagome,és a szellemirtó lány után futott.
- Mit csináltál vele?
- Eh semmit. – mosolygott,próbálva tettét ,ami nem sikerült.
- Semmit,akkor,miért szalad el te?! – morgott vele a hanyou,és Kagome után futott,Mirokut ott hagyva.
- Hey,Kagome! Várj meg! – utol érve Kagomét hátára kapta.
- Remélem megtaláljuk Sangot.
- Én is,de jó a szaglásom. Biztos megtaláljuk.
Eddig már Midoriko a barlangba ért,és próbálta a testét feléleszteni,de nem nagyom ment neki.
- Nem! . rémült meg. Majd térgyre rogyott,és sírásban tört ki. – Elhagyott a nagy szellemi erőm,az évek során. Annyi erőm nincs,hogy a testem felkeltsem.
- ’, Ne sírj! Majd én segítek neked! ,’ - szólalt meg Yámárá lelke,mert felébredt a testében.
- Tényleg segítenél?
- ’, Persze. ,’
- Igaz neked nincs szellemi erőd,de ha segítezs azt nagyon megköszönném neked.
- ’. Nincs,de lesz. Egyiptomi vagyok. Ne feled,és a fáraóknak is nagy ereje,és hatalma volt.,’
- Most pedig a tested visszaadom,de benned maradok! – és visszaadta neki a testét.
- Az nekem nem gond,hogy maradsz velem.
- ’, Jó. ,’
Sangot Inuék megtalálták,egy fánál sírva. Kagome odaszalad hozzá.
- Mit tett veled Miroku?
- Megakart csókolni. – súgta a lány fülébe.
- Áh… - kiakadt a miko. – Mi,na megyek,és megcsapom.
Miroku még mindig az erdei úton szidta magát.
- Én hülye,miért tettem ezt?! – szidta magát. Zörgést hallott.
- Ki az? – kiabálta az egyik bokor felé,ahonnan Yámárá,és Kirara mászott elő.
- Te vagy az?
- Igen,a többiek hol vannak? – kérdezte látva,hogy csak egyedül a szerzetes van ott.
- Elmentek. – nyögte ki röviden,és szomorúan.
- Mi? – ment Mirokuhoz oda,és az arcát olyan közel tolta a szerzeteséhez,hogy az majdnem felborult. – Csak elmentek! Há! Mást nem tudsz mondani?! – kapta el az arcát dühösen.
- Sango miatt mentek el.
Megsúgta neki,azt amit Sango súgott Kagomének- Sango,és keresői,már mentek vissza Mirokuhoz. Mikor kiabálást hallottak.
- Te,te perverz. Ezt nem is gondoltam rólad. Hisz szerzetes vagy. Vagy olyan vagy,mint az egyik fáraónk.
- Azt hiszem baj van. – mondta mérgesen,és egyszerre sötéten a sértett.
- Azt hiszem,én is. – csatlakozott a megállapításban Kagome.
- Én is a gondolatotokhoz csatlakozok. – szólalt meg a hanyou.
- Shippou hol van? – kapta fel fejét Kagome.
- Nem tudom. Talán,hogy Yámárá testében akar maradni Midoriko lelke,talán az rémisztette meg.
- Meglehet.
Mikor meglátták a kiabáló lányt,a szeme rángatodzott,egyik keze karmolásra állt,és görcsösen állt Miroku előtt.
- Mi a baj, - kérdezte tőle a szellemirtó. A fülébe súgta neki,azt amit Miroku mondott neki.
- Na,látod. Ne ,látásra ítélj!
- Most már látom.
- Midoriko hova tűnt belőled? – kérdezte csodálkozva Inu az egyiptomi lánytól
- Bennem van. Benne is marad,míg vissza ne mkapja a testét.
- Értem,
- Akkor kettős személyiséged lesz? – kérdezte a miko.
- Nem,de ezt nehéz lenne elmagyarázni.
Shippou előjött remegve.
- Eltűnt az a lány! – meglátta Yámárát,és ordított egyet. – Még mindig itt van.
A hanyou mérgesen felemelte a grabancánál a rókaszellemet,
- Nézd már,hogy nem árt neked! Csak Narakunak ártott. – és a lány arcába nyomta a a rókaszellem kölyköt. Shippounak,és a lánynak is kimeredt a szeme.
- Vidd innen ezt az ízét! – tolta el dühösen Shippout magától. Kit el is engedet Inuyasha.
- Kutya! Az idegeimet húzodd. Midoriko erejét nem használom,de a saját erőre fogok szerezni,és akkor megküzdünk.
- Én tőlem.
- Inuyasha válalod? – csodálkozott Kagome.
- Igen. Most egy egyszerű halandó csak,de szert tenni erőre,ha egyáltalán van hozzá képessége.
Yámárá szeme tűzesen éget ezek hallatán.
- Ha heir ra kavua korach adeo! – kiáltotta,és a kezét a hanyou felé tartotta. A kezéből aranyló fény áradt ki. Nem gondolta,hogy ez hat valamit,és a kezét nézte csodálkozva.
- Háh. Ez mi volt?
- Talán sikerült neki varázsolni? – találgatott Kagome.
- Lehet,de milyen nyelven beszélt? – kérdezte sango Kagométől.
- Nem tudom,
- Én se tudom,és még nem is hallottam. – a két lány ránézett a szerzetesre.
- A világosság gonoszra megszabott ereje indulj! Az egész héberül volt kivéve az indulj-t.
- Megint el akartál intézni?
- Ja. Nekem mennem kell. Haza megyek.
- Várj! Vidd magaddal Kirarát,hogy haza vigyen jó?! – kiáltott utána Sango.
- Jó! – és utána szaladt Kirara. Mikor felszállt a lány Kirarára,Sango ismét megszólalt.
- Akkor most mi lesz velünk,hogy az ékkő nincs többé? – kérdezte a többiektől.
- Én visszamegyek Mushinhoz.
- És te Inuyasha mit teszel?
- Ö..ízé,nem tudom.
- Mész Kikyouhoz gondolom! – vágta rrá dühösen Kagome.
- Várj! Nem tudom,hogy Kikyou vagy,te Kagome közül válaszak,
- Menj a halotthoz. – mondta,és már sírt volna.
- De Kagome! – csodálkozott Sango.
- Várj! – és odament hozzá hanyou,és hátulról átölelte szorosan,hogy el ne fusson. – Maradj itt! Most nem enj el! Segíts nekem választani!
- Jó. Kikyou az csak,az a bosszantó boszorkánynak hála él Uruseének. Az én lelkem egy része taersa életben… -egy könny csepp gördült le a lány arcán. - …válaszd öt! – mondta hidegen.
- Nem! – szorította meg,még jobban. – Most már nem mész el tényleg! Mond meg az igazat,amit a szíved érez,mert én egy félszellem vagyok,és én nem veszem figyelembe azt,hogy mi van most,és mi volt. Hiába akarom kiverni a fejemből.
- Akkor,ha ezt akarod. Azt akarom,hogy velem maradj! Úgy vettem észre,hogy azért szeretél meg eleinte,mert kikyoura,de utána más ért is.
- Ezt vártam. Akkkor én Sangó,úgy látszik tudom kivel maradok,és mit eszek.
- Kagome,te mit csinálsz ez után:
- Inuyashaval maradok,de azt nem tudom,hogy átjárók-e a középkori Japánba e majd. Ezt Inuyashanak kell eldönteni,de én többet nem jönnék át,mert szerintem Inuyasha nélkül nem is tudnék,mert az ékkőszilánkok nincsenek többé.
- Te mit fogsz csinálni sango? – kérdezte meg tőle a szerzetes.
- Hát..ő..nem tudom.
- Mond meg sango! – biztatta Kagome.
- Mond meg! – kérte Inuyasha.
- Igen,mond! –szólalt meg shippou.
A szerzetes nagyon nézte a szellemirtót. Ezt észre vete a nézett is.
- Azt hiszem,Mirokuval megyek. – mosolygott.
- Mi? - csodálkozott a szerzetes. A többiek ledöbbentek.
- Ez tényleg igaz. Igaz,hogy perverz,de majd kinevelem belőle.
Nagyot nyelt Miroku.
- Shippou,te hová fogsz menni? – gugolt le hozzá Sango.
- Hát,veletek nem maradhatok. Ezért Kaede anyó mellett maradok.
- Ez jó ötlet! – mondta Kagome.
- Azt hiszem, most szét válnak az útjaink! – szólalt meg a hanyou.
- Jó. Akkor Sziasztok! Majd találkozunk valamikor – mondta n.
- Sziasztok! – köszönt el a szerzetes tőlük
- Sziasztok! – végül Shippou köszönt el mindenkitől..
- Gyere Kagome mennünk kell! – fogta meg Kagome kezét.
- Sziasztok! – köszönt el a miko,és a félszellem, a szellemirtótól,és a szerzetestől,és a kis rókaszellemtől. Míg látták egymást integetek a távolodásukban.
Addig hazafele Yámárá Kirarával a kúthoz,élvezte a magasban a szelet. Ami fújta az arcát.
- Azt hiszem,Kirara,egy új élet kezdődik az itt elhagyott öt személynek! – és rádölt a szellemmacskára.
Mikor a kút felé értek,a magasból beleugrott a kútba,és Kirara után kiabálta.
- A soha viszont látásra,kedves barátom!
A kútból kimászva riporterekbe ütközött,mert jó pár napig távol volt a jelent kortól. Pontosan két hétig.
- Hol volt eddig? – eset neki az egyik riporter amin kijött Yámárá a szentélyből.
- Mi köze magának ahhoz. – kiabálta dühösen rá. Még neki estt a többi újságíró,és riporter is,csak,hogy azt kiabálta el,hogy:
- Zűrzavar távoz! – meghallva rémülten futottak el a fagatodzók.
Az újságokban a következő szöveg jelent meg.
A kútból visszatért lány rettenetesen ijesztő volt,a tömegre nézve. Azt kiabálta,hogy ’’ Zürzavar távoz!’’ ,és valami ismeretlen erő kerítette őket hatalmába,és rémülten futottak el a helyszínről.


Yámárá felhívta egyiptomi barátait,hogy megy haza. Nagyon is örültek neki,hogy elő került. A reptéren vártak rá,ls kifagaták,de a lényeget nem mondta el.
Yámárá egy 16 éves fekete hajú lány volt,kinek,haja a csipőéig ér. Akiben most már Midoriko lelke is benne volt. Kitünő tulajdonságai miatt sokra vitte az életében.
Inuyasha és Kagome mikor a kúthoz értek,bele ugrottakés a szentélyben,úgy döntött Inuyasha,hogy Kagome világában marad.
Miroku és Sango eleinte veszekedve,de utána később boldogan éltek.
Shippou Kaede anyónak segédkezett.
Másfél év múlval a világban megjelent egy Endoh nevű füld evő szörnyeteg, aki előbb a nagy szellemi erejű emberekre vadászott,és utána a földet elpusztította volna.
Ezért Yámárának ellene kellett tennie. Akinek másfél év alatt Midoriko lelke nélkül nagy szellemi erőre tett szert.
Vajon a szörny meghódítva elintézte a világot,és mi lett Inuyashaékkal,Mirokuékkal,és Shippouékkal,és Yámárával.
Talán sosem tudjuk meg.

The End