Az álom beteljesül

(A történet előzménye egy harc, melyben Inuyasháék Naraku ellen harcolnak, és ebbe Sesshoumaru is belekeveredik..) Rin egy fának dőlve aludt. Szemei néha megremegtek álma közben. Nem fújt a szél Egy kis szellőt sem lehetett érezni a közelben. Az idő szinte megállt. És most betekintést nyerhetünk a 16 éves lány álmába, mely édesen altatta őt Nyár volt. Pillangók repkedtek a patak és a fák fölött, a virágok között. Minden csendes volt. Egy fiatal férfi, és egy tizenéves lány sétált a patak mellett. Látszott hogy szeretik egymást, s valóban így volt… De mégsem úgy ahogy gondolnánk… A férfi lányaként nézett a tizenhat éves Rinre, s az ugyanígy, apjaként gondolt Sesshoumarura. Egy füvesebb részhez értek, ahol aztán leültek és letelepedtek éjszakára, mondván, sötétedik. Boldogok voltak. Az életben semmi gondjuk nem volt. Beszélgettek és nevettek, viccelődtek és játszogattak. Később Rin elálmosodott, s mint szokásuk szeint, jó éjt kívántak egymásnak, majd a lány lefeküdt. Sesshoumaru még fenn volt, se szellem módjára nyugodtan ült az éjszakában. Gondolkodott. Az éjszakai szellők kissé fújták a haját, ami könnyeden lebegett tőle. Rin nemsoká elaludt. Már majdnem felnőtt volt, de még mindig olyan aranyosan aludt, mint régen. Sesshoumaru boldogan nézte. S egy idő után, mikor teljesen feljött a hold, mely most a fiatal férfi homlokán lévő jellel egyezett, ő is elszenderült, s a szellem is. Most egy ugrás az időban, pár röpke óra nem sok, mégis hosszú idő... kivéve a férfinak, s a fiatal lánynak, ki álmát aludta egész éjjel. Rin kinyitotta szemeit. Este Sesshoumaru mellett aludt el, emlékezett rá de most nem látja őt..hol lehet? Körülpillantott a patakparton. Ekkor meglátta őt. Meglátta Sesshoumarut, ahogy a patakban fürdött egyszál nadrágban, a felkelő nap fényében. Látta ahogy feljön a víz alól. A férfi arcán, testén, s hosszú-hosszú ezüst haján végig csillogtak a vízcseppek. Bizonyára nem akartak eltávolodni tőle, az ezüst hajától, hisz még a vízcseppek is látták hogy egy égi gyönyörűség szállt le a földre, s kereste helyét, sikertelenül. Sikertelenül, mert a környék, az egész világ szépsége nem lett volna elég hogy a nyomába érjen. A vízcseppek nem tágítottak, s a helyükön maradtak csillogva. A démon kinyitotta arany szemeit milyen gyönyörű szemek Rin ott helyben el is olvadt volna, ha Sesshoumaru nem csukja vissza újból őket. De megtette, s mint ehez tartozó célt, megrázta ezüstös haját. A kora reggeli nap sugarai megtörték a csillámló fényt, mely szerteszóródott az ezüst bársonyszálakról, s visszatekintett azokra. Az eddig oly ragaszkodó vízcseppek most elhagyták a csillogó haját. Így egy gyönyörű, különös szivárvány keletkezett, amely a szokásosak mellett arany és ezüst színben is tündökölt. Rin el volt bűvölve
-Ő az én fogadott apukám..kedves és szép is.. Sesshoumaru meglátta Rint, amint őt nézi. Kisétált a vízből és leült mellé.
-Jó reggelt. Látom, felébredtél.
-Szia igen fel..
Rinnek nehezére esett szóhoz jutni. Sessh látta ezt és leült mellé a csupavíz nadrágban. Meleg nyári nap volt, nem zavarta a hideg víz. Rin boldog volt. Végre mellette van akit a legjobban szeret a világon, és apjaként neveli őt. Mindigis erre vágyott.
Hirtelen furcsa érzés sötétség Rin kinyitotta a szemeit. A fa tövében ült, s szeméből csakhamar könnyek hullottak
-Az egész csak álom volt -suttogta halkan és sírt Mellette feküdt Sesshoumaru feküdt..de nem mozdult nem is lélegzett A nagyúr..halott volt Rin gondolatait csak fájdalom és keserűség övezte
Miért? Miért kellett Narakuval harcolnod nagyuram?... Legyőzted..de milyen áron.. Hisz tudtad hogy a Tenseiga eltörött tudtad hogy nem menti meg többé az életedet Jaj nagyuram Inuyasha, az öcséd elvitte a törött kardot.. De mit kezd vele? Mit kezd a törött Tenseigával? Azóta eltelt két nap és én itt ülök tehetetlenül.. Nélküled
Ekkor Inuyasha és Kagome léptek elő a fák közül. Rin megilyedt, de mikor felfogta kik is ők, megenyhült, s visszatért bánatához gondolataiban. Inuyasha elővette a Tenseigát és csoda de nem volt törött Rin csak nézett rá.
-Ez meg hogy lehet? Hisz eltörött a kard
-Valóban. De a bátyám megvédett minket, igazán hősiesen harcolt naraku ellen. Elmentem Toutousaihoz, ő megkovácsolta a Tenseigát egy agyaramból. Talán így is lesz elég erő benne hogy megmentse Sesshoumarut
Inuyasha Rin kezébe adta a kardot, aki odakötötte azt a földön fekvő Sesshoumaru oldalára. Nagy csend Pár perc hallgatás.. A Tenseiga fénylett. Aztán egyszercsak Sesshoumaru lélegezni kezdett. Felült.
-Sesshoumaru nagyúr! Én annyira féltem hogy örökre itthagysz!.. Rin átölelte őt. Sessh miután visszatért kábulatából, megsimogatta Rin haját. Hirtelen fölnézett.. Inuyashát látta maga előtt, sőt, Kagomét is.
-Ti mentettetek meg Elhoztátok a kardomat.. Sesshoumaru a Tenseigára nézett
-Miért?
-Mert te is megmentettél minket a harcban igazából te győzted le Narakut. És minket is megvédtél. Tartoztunk ennyivel. De most inkább hagyunk titeket. Viszlát bátyám!
Inuyasha ezekkel a szavakkal távozott, és Kagomét is terelgette maga előtt, mondván, hagyjuk őket nyugodtan
-Menjünk mi is Rin menjünk a patak felé.
-Rendben de soha többé ne tegyél ilyet végig sírtam érted.. mintha mégegyszer elvesztettem volna az apámat..
Sesshoumaru arcán egy halvány mosoly látszott, s felhúzta Rint a földről, miközben maga is felállt. Elindultak a víz hangjának irányába, hogy a patakhoz jussanak.
Nyár volt. Pillangók repkedtek a patak és a fák fölött, a virágok között. Minden csendes volt. Egy fiatal férfi, és egy tizenéves lány sétált a patak mellett
Rin így gondolkodott magában:
Most minden ugyanolyan mint akkor.. Az álom beteljesül..